DÁTUM: 2023.07.17. SZERZŐ: CSERNYÁNSZKY JUDIT

A magyar kormány vállalta: ruandai egyetemistákat képez ki – a többi között – a nukleráis energia hatékony felhasználására – derült ki a ruandai New Times beszámolójából a hivatalos állami viziten ott tartózkodó Novák Katalin és a ruandai elnök, Paul Kagame megbeszélése után.

Közös sajtótájékoztatójukon az is kiderült, hogy Ruanda hamarosan nagykövetséget nyit Budapesten. A megállapodás nem mellékes része: Magyarország 52 millió dolláros/17 milliárd forintos hitelt is nyújt a közép-afrikai országnak vízügyi fejlesztésekre. A két ország kapcsolati nyilvánvalóan egyre szorosabbak lesznek, miután hazánk nemrég külkereskedelmi képviseletet nyitott Kigaliban. Novák Katalin a helyszínen arról beszélt, hogy „példát vehetünk önöktől, miként kell békét teremteni és megőrizni azt egy olyan időszakban, amikor Ukrajnának békére lenne szüksége…”

Rendkívül alapos összefoglalót közölt a Budapest Pride fesztiválról a Voice of America az AP amerikai hírügynökség tudósítása alapján. A beszámoló kiemelt témaként kezelte a könyvek befóliázását is az ennek hiányában kiszabott büntetéseket. Felhívja a figyelmet arra az ellentmondásra is, hogy miközben a magyar kormány családbarátnak nevezi magát, aközben nem hajlandó elismerni az LMBTQ+ családok jogait, megbélyegzi is őket.

Közép-Európában egyedül Magyarországon szűkülnek be folyamatosan a kisebbségek jogai és életlehetőségei. Ezért sajnos – állapítja meg egy aktivista –, Budapesten nem volt mit ünnepelni, a fesztivál inkább jókedvű hangulatban lezajlott tiltakozás volt.

Katarina Barley német szociáldemokrata politikus, az Európai Parlament egyik alelnöke: figyelmezteti hazája cégeit, vállalkozásait, hogy „csak óvatosan a magyarországi befektetésekkel”, mert az a tapasztalat, ha egy sikeres cég profitja zenitjére ér, akkor az Orbán-kormány zaklatni kezdi, majd eladásra kényszeríti őket, hogy aztán általában az Orbán-oligarchák kezére jussanak – olvasható a német NTV és a Merkur honlapján.

Ez utóbbi, a müncheni gazdasági lap terjedelmes interjút közölt a politikussal. Kezdi például a 90%-ra emelt extraadó kivetésével, és az SPD politikusa fölfedi a dolgozók megfenyegetését is. Egyre több cég panaszkodik arra, hogy befektetéseik az utóbbi időben nagy kockázatnak vannak kitéve, mivel már korántsem biztonságos a befektetői környezet.

A Merkur ugyanakkor elismeri azt is, hogy ezen a területen az autógyártó cégek továbbra is kivételt élveznek, mert alig fizetnek adót, miután kiváló kapcsolatot ápol velük a kormány és gyakran nekik kedvező adótörvényekkel is kedveskednek nekik.

Az Ukrainszkaja Pravda is megerősítette: Novák Katalin augusztus 20-át a kárpátaljai magyarokkal fogja tölteni, majd pedig három nappal később részt vesz a „krími platform” esedékes tanácskozásán, amely jó ideje az oroszok által elcsatolt Krím félsziget visszaszerzésének a stratégiáját dolgozza ki. A platform koncepcióját 2020-ban az ukrán külügyminisztérium Zelenszkij államfő kezdeményezésére dolgozta ki. Az első csúcstalálkozót két éve tartották Kijevben. Akkor Zelenszkij célként fogalmazta meg az Oroszország által 2014 óta megszállva tartott Krím félsziget felszabadítását. Azon a találkozón az akkori magyar államfő, Áder János is részt vett, és bizonygatta: Trianon sérelmeit elszenvedve megérti a Krím-félsziget felszabadításának fontosságát.

André Watts 16 évesen lett ismertté, amikor Leonard Bernstein vezényletében zongorajátékával és tehetségével elkápráztatta a közönséget, sőt, még magát a filharmonikusokat is, ugyanis a váratlanul meghalt Glenn Gould helyett kellet beugrania a karmester kérésére – írja a The Washington Post méltatásában, miután Watts 77 évesen elhunyt bloomingtoni otthonában. Azért emeljük őt ki, mert édesanyja magyar volt, aki a II. világháború idején menekült el hazájából. Édesapja afro-amerikai származású katona volt. A komolyzenei világ első, nagy fekete zongoristájaként tartották és tartják számon. Édesanyja maga is kiválóan játszott zongorán, s ő kedveltette meg vele Liszt Ferenc művészetét. Tízévesen már a Philadelphiai Szimfonikusokkal lépett fel, igazi gyerekzseninek tekintették.

André Watts Nürnbergben született 1946-ban a magyar zongoraművész, Maria Alexandra Gusmits és az amerikai hadsereg tiszthelyettese, Herman Watts gyermekeként. Fiatalkorát Európa különböző területein töltötte, leginkább ott, ahol apja éppen állomásozott. 1963-ban Grammy-díjat kapott, 2011-ben pedig Barack Obama elnök tüntette ki a Fehér Házban.

Nemzetközi médiaszemle

DÁTUM: 2023.07.14. SZERZŐ: KÁRPÁTI JÁNOS

Először is egy cikk a The New York Times könyvszemle rovatából. Judy Rakowsky amerikai újságíró a kommunista rezsim összeomlása óta eltelt több mint három évtized során számos alkalommal járt az óhazában, Lengyelországban Sam nevű holokauszt-túlélő rokonával együtt – aki az ötvenes években emigrált az Egyesült Államokba –, és igyekeztek kideríteni, mi történt pontosan a hozzátartozóikkal a második világháború alatt. Ezekből az úti tapasztalatokból született a „Zsidók a kertben” című mű.

A vidéki Lengyelországban, ahol ma is gyakran látni lovaskocsikat, és ahol egy ízben vasvillával is rátámadtak a múltat firtató és fotókat készítő két amerikaira, fokozatosan kibontakozott a kép. A Rakowsky-rokonság több tagját a náci megszállás alatt másfél évig egy keresztény parasztcsalád bújtatta, de aztán a lengyel nemzeti ellenállás partizánjai felfedezték és megölték őket. Történetük nem példátlan: más kutatásokból is kiderül, hogy a zsidók rejtegetéséért kegyetlen megtorlás járt, és a lengyelországi zsidókat nem egyszer maguk a lengyel szomszédaik gyilkolták meg – ilyen pogrom zajlott le például Jedwabne településen 1941. július 10-én, miként az Jan Gross lengyel-amerikai történész Szomszédok című könyvében olvasható.

A The New York Times recenziója kitér arra, hogy a jobboldali populista Jog és Igazságosság párt 2015-i hatalomra kerülése óta erősen igyekeznek tisztára mosni a lengyel történelem szennyes lapjait, és 2018-ban olyan törvényt hoztak, amely alapján akár három év börtön is járhatott azért, ha valaki azt állította, hogy lengyelek együttműködtek a nácikkal a vészkorszakban. A nemzetközi felháborodás nyomán aztán valamennyit enyhítettek a helyzeten, és 2021-ben egy fellebbviteli bíróság érvénytelenített egy ítéletet, amit két olyan történész ellen hoztak, akik katalogizálták a lengyel antiszemitizmusnak a háború alatti megnyilvánulásait.

A küzdelem azonban korántsem ért még véget, a varsói kormányzó párt új utakat keres a bírói függetlenség korlátozására – olvasható a cikkben, amely megállapítja: populista politikusok szerte a világban, a magyar Orbán Viktortól az amerikai Donald Trumpig igyekeznek átírni a nemzet történelmét, oly módon, hogy abban csak a kritikátlan hazafias narratíva maradhat, minden negatív aspektus letagadása mellett.

A könyv szerzője arról is ír, hogy a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején több pert folytattak Lengyelországban az egykori nem kommunista, nemzeti ellenállás volt tagjai ellen, akik részt vettek zsidók legyilkolásában. A Rakowsky család egyik tagjának, Henának, aki állítólag túlélte a borzalmakat, Judy és Sam nem tudott a nyomára lelni – elképzelhető, hogy megváltoztatta a nevét.

És most nézzünk napi politikai aktualitásokat! Ezek közül az első kapcsolódik az imént említett témához: a Politico amerikai hírportál európai kiadása arról tudósít, hogy az Európai Unió Bírósága Lengyelország ellen döntött egy hivatalából felfüggesztett bíró ügyében. A varsói regionális bíróságon dolgozó bíró ítélkezési jogát 2020-ban vonta meg a fegyelmi tanács, amelyet azóta már egyébként fel is számoltak.

Az erősen vitatott lengyelországi igazságszolgáltatási reform, ami 2019-ben szorosabbra vonta a politikai ellenőrzést a bírák fölött, tetemes pénzbe, összesen 557 millió eurójába került a lengyel államnak, mert a szabályozásról az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy az nincs összhangban az uniós joggal, és ezért a jogsérelem fennállásának időtartamára napi egymillió euró bírságot szabtak ki, majd amikor a lengyelek még csak részlegesen orvosolták a kfogásokat, ezt a tételt idén áprilisban napi 500 ezer euróra mérsékelték.

A bécsi Der Standard terjedelmes cikkben számol be arról, hogy az Európai Parlament nagy többséggel megszavazta azt a – nem kötelező erejű – határozatot, amiben támogatják Románia és Bulgária csatlakozását a belső határokon ellenőrzéstől mentes áthaladást biztosító schengeni övezethez. Az előterjesztés tavaly elbukott a tagállami kormányok egybehangzó egyetértése híján: a román csatlakozást Ausztria, a bolgárt Hollandia vétózta meg.

Az osztrák lap felhívja a figyelmet arra: nem állja meg a helyét a menedékkérők túlságosan nagy számára való hivatkozás, mert a balkáni útvonalon haladók zöme nem Romániába, hanem Szerbiából Magyarországra bejutva lép uniós területre.

DÁTUM: 2023.07.13. SZERZŐ: CSERNYÁNSZKY JUDIT

A könyvesboltok műanyag fóliával vonják be az LMBTQ-tartalmat megjelenítő könyveket, hogy ne tudjanak beleolvasni a vevők – összegzi roppant kézenfekvő egyszerűséggel a szemet szúró magyar jelenséget a brit The Guardian. Persze elsőként a most államosított könyvkiadó, a Libri boltjaiban kezdték el a könyvek bekötését, mert a fogyasztóvédelmi hatóság fölszólította őket rá az úgynevezett (hivatalos megfogalmazással) gyermekvédelmi, pedofiltörvény ellentmondásos értelemzése miatt – válaszolt a Libri a brit lap megkeresésére.

A The Guardian cikke egyébként ki is tér arra, hogy a kormány értelmezésében (szándékosan?) keveredik a homoszexualitás a pedofíliával. A törvény ellentmondásosságai közül pedig kiemeli, hogy még a szülőt is megbüntethetik, ha kiskorú gyermekének ilyen tartalmú könyvet vásárol. A Líra Könyvkiadót már 2021-ben, a törvény elfogadása után szinte azonnal megbüntették 250 ezer forintra az amerikai Lawrence Schimel egyik könyvének árusítása miatt, amelyik egy azonos nemű családban élő gyermek egy napját mutatja be. Nemrégiben pedig a Librire is kiszabtak egymillió forintos bírságot. Már Rétvári Bence miniszter is rászállt egy bizonyos könyvre, posztolt is róla mintegy figyelmeztetésként a közösségi hálón. Az írás a végén nyugtázza: áprilisban 15 uniós tagállam csatlakozott a pedofil törvény ellen kezdeményezett jogi procedúrához, amit az Európai Bizottság elnöke, Ursula von de Leyen szégyenteljes jogszabálynak minősített.

Magyarország megint listavezető lett abban az összesítésben, amiben a béremelések elmaradását, illetve a bérek reálrétékét vették számba a – tekintve az inflációt és a cégek gazdasági növekedését. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, az OECD legfrissebb felmérése szerint – írja az amerikai Investopedia – a munkáltatók nem emelték az alkalmazottak bérét az infláció mértékéhez igazítva. Megállapítja, hogy nemzetközi viszonylatban 3,8%-kal csökkentek a bérek, ám Magyarországon négyszer nagyobb mértékben, 15,6%-kal, s ezzel a legrosszabb mutatót sikerült a felmérésben részt vevő 34 ország közül produkálnia. A sorrendben Lett- és Csehország következik, ám még az Egyesült Államokban is negatív ez a mutató, mert ott 0,7%-kal ér kevesebbet a dolgozók átlagbére az inflációhoz mérten.

Vannak azonban jól teljesítő országok is, ahol értékelik az alkalmazottak munkáját, mert Belgiumban 2,9%-os a viszonyított értékmutató, Costa Ricában 1,7, Izraelben 0,6 és Hollandiában 0,4%-kal volt magasabb a béremelés az inflációnál. A felmérés kitért arra is, hogy a cégek profitnövekedése ezt mindenhol lehetővé tette volna, kivéve Finn-, Franciaországot és Portugáliát.

A sok egyéb adat mellett kiemelendő az AI, a mesterséges intelligencia forradalminak tekinthető és várható hatása a munkaerőpiacra. Bár még gyerekcipőben járnak ezek az elemzések és jóval több adatra lenne szükség a rohamos technológiai fejlődéssel járó valóságos változások alapján, de az már látszik, hogy a jelenlegi munkahelyek 27%-át veszélyezteti. Az elemzők megjegyzik, emellett még a bérek csökkenéséhez is vezethet a mesterséges intelligencia.

Az UNICEF, az ENSZ Gyermekalapja most közzé tett jelentése azt vizsgálja, miként tudják segíteni a befogadó országok az ukrán iskoláskorú menekültek tanulását. A 7 országban, köztük Magyarországon is végzett felmérés szerint – amit a segélyezési politikával foglalkozó ReliefWeb jelentetett meg – alacsony a beiskolázási arány, általában 43%, de ez az átlag 4%–59%-ig terjedő szórás alapján jött ki. Azaz 10-ből hat gyerek mind a mai napig nem jár általános vagy középiskolába. Ennek persze egyik alapvető oka az idegen nyelv, azaz a befogadó ország nyelve. A UNICEF friss adatai szerint valamivel több mint 52 ezer ukrán menekült ragadt hazánkban, 34%-uk iskoláskorú. Az összes iskoláskorúnak – csaknem 5000 gyereknek – mindössze 28%-a jár iskolába. A felmérés megjegyzi, hogy nem kaptak adatot arról, hogy hány iskolás számára lenne hely, az viszont tény, hogy nálunk nem csupán a itt született gyerekek számához képest kevés a pedagógus, hanem menekült gyerekek oktatására sincs elegendő a többi OECD-országhoz képest. A felmérésben részt vett rajtunk kívül Bulgária, Cseh-, Lengyelország, Moldova, Románia és Szlovákia.

Az igencsak népszerű Real Clear Politics nagy cikket szentelt a magyar konzervativizmus értelmezésének, és ebben segített egy 27 éves, magát konzervatívnak tartó fiatalember, aki a saját bőrén tapasztaltakat mondta el. A többi között azt, hogy ő egyáltalán nem tartja konzervatívnak a magyar kormányt, mert a szó, a fogalom klasszikus politikai értelmezésében minél kevesebb állami beavatkozást, viszont annál több egyéni szabadságot jelent. Csakhogy ennek éppen az ellenkezője igaz a magyar kormány politikájára. A cikk ízekre szed jó pár kormányzati intézkedést a konzervatív megítélés szemszögéből, még a néhai John McCain szenátor jó évtizeddel ezelőtti magyarországi látogatásakor tett kijelentését is idézi, ami szerint aggódik:

Magyarország annak határán áll, hogy az ország szuverenitását elveszejti egy neonáci diktátor miatt, aki Vlagyimir Putyinnal hál egy ágyban.

Ám ennél is megrázóbb, hogy ez a bizonyos fiatalember – noha nagyon szereti a hazáját – mégis úgy dönt, ő is külföldre megy, mert szabadnak szeretné érezni magát.

DÁTUM: 2023.07.12. SZERZŐ: KÁRPÁTI JÁNOS

A világsajtó tele van Magyarországgal, legalábbis annyiban, hogy a NATO-csúcsról szóló beszámolók – eléggé mellesleg – megemlítik: miután Törökország rábólintott a svédek felvételére, a magyarok is jelezték egyetértésüket.

A brüsszeli Le Soir például idézi Szijjártó Péter külügyminisztert, aki szerint „álláspontunk világos, a kormány támogatja Stockholm csatlakozását, és a ratifikálás már csak technikai kérdés”. A belga lap megjegyzi: a magyar kormány azzal igyekezett igazolni eddigi halogató magatartását, hogy Svédország úgymond rágalmakat terjeszt Magyarországról. A magyarok Finnország csatlakozása esetében is késve adták meg a zöld fényt, előbb megvárták a törökök jóváhagyását – teszi hozzá a tudósítás.

A német Die Welt a svédeknek a NATO-ba történő befogadásáról szóló jelentésében rögtön részletesen kitér arra is, hogy Moszkva ellenlépéseket tesz. „Ennek a döntésnek negatív következményei lesznek” Oroszország biztonságára nézve – idézi a lap Dmitrij Peszkovot, a Kreml szóvivőjét, aki szerint Moszkva előre kidolgozott terv alapján ellenlépéseket fog tenni. A vilniusi NATO-csúcs erősen oroszellenes jellegű találkozó, Oroszországot ellenségként kezelik – állította a szóvivő. Peszkov ugyanakkor némi megértéssel szólt Ankara lépéséről: mint mondta, Törökország NATO-tag, és teljesítenie kell kötelességét. „Vannak nézeteltéréseink, ezeket nem titkoljuk, de kapcsolatrendszerünk egy része mindkét ország érdekét szolgálja” – fogalmazott.

A Die Welt helyzetértékelése szerint egyébként „hatalmas lépés” lenne, ha Törökország – a svéd NATO-csatlakozás elfogadásának fejében – megkapná az Európai Uniótól az újraközeledés lehetőségét, a török EU-csatlakozási tárgyalásokat ugyanis 2018 óta jegelik. Ennek oka az Unió részéről az, hogy Erdogan alatt visszalépés történt Törökországban a demokrácia terén, aggodalmak merültek fel a jogállami normák betartását illetően, jogsértéseket követnek el, és ráadásul Ankara folyamatosan viaskodik az EU-tag Ciprussal.

A lapszemlék cikkei alatt található olvasói kommentekre nem szoktam kitérni, hiszen bizonyos egyéni vélemények önkényes kiragadása óhatatlanul torzítja az összképet. Most azonban kivételt teszek, mert a Die Welt cikkéhez fűzött kommentek egyike a nyugati közvélemény sajnos mind gyakrabban tapasztalható vonását példázza, páratlanul tömören. Azt írja bizonyos Sven P., idézem: „Erdogan Törökországát az EU-ba? Semmikképpen! Az EU-nak már elég büntetés Lengyelország és Magyarország is.” Idézet vége.

Visszatérve az iménti cikknek ahhoz a vonulatához, hogy mit jelent Ankara legújabb döntése a török-orosz viszonyra nézve, az amerikai Newsweek magazin úgy értelmezi a történteket, hogy Putyin gyors ütemben veszíti el szövetségeseit. A cikk emlékeztet Jevgenyij Prigozsinnak, a Wagner zsoldossereg vezetőjének a minapi lázadására, valamint arra, hogy az orosz elnökkel eddig szolidaritást mutató Orbán Viktor is pálfordulást hajtott végre.

Daniel Fried, az amerikai Atlanti Tanács kutatója a hetilap kérésére a következőképpen kommentálta a török államfő lépését: „Erdogan talán arra a következtetésre jutott a (Prigozsin-)lázadás nyomán, hogy kevéssé tűnik bölcs dolognak Putyinra tenni”, hiszen a június 24-i események a rezsim gyengeségét jelezték. 

Törökország nem csatlakozott az Oroszország elleni embargós intézkedésekhez, sőt, az oroszok jelentős kereskedelmi partnere volt eddig – emlékeztetett a Newsweeknek szintén nyilatkozó Timur Kuran, az észak-carolinai Duke egyetem politikatudományi professzora. Kuran szerint Erdogan most látványosan megalázta Moszkvát, amikor támogatólag nyilatkozott Ukrajna NATO-csatlakozásának kérdéséről, hozzájárult a svéd NATO-tagsághoz, illetve amikor kiadta Volodimir Zelenszkij ukrán elnöknek az oroszok által Mariupolnál elfogott ukrán parancsnokokat. Törökország újra elkötelezte magát a Nyugat mellett – értelmezte a fejleményeket a szakértő. 

Végül, hogy ma se maradjunk a magyar belpolitika külföldi értékelése nélkül, felhívom a figyelmet a The Jerusalem Post című izraeli lap véleménycikkére, amiben Susan Hattis Rolef – aki hosszú évekig dolgozott a knesszet, az izraeli törvényhozás kutatójaként – annak a fontosságát hangsúlyozza, hogy az illiberális Magyarország ne szolgáljon modellként Izrael számára.

Rolef – mint írja – a két ország politikai folyamatai közötti hasonlóságok témájában megkereste egyik magyarországi barátját, aki politológus, az Orbán-kormány támogatója, és úgy ítéli meg, hogy a magyar helyzet ugyan természetesen nem problémamentes, de leginkább arról van szó, hogy ébren kell tartani az emberek figyelmét – angol eredetiben: keeping people tuned –, és hogy bárki szabadon élheti az életét, mindaddig, amíg távol tartja a politikát a saját privátszférájától, és nem engedi, hogy a politika megzavarja azt.

„Miután a politikai tizenéves korom óta szerves része az életemnek, ez a válasz egyáltalán nem nyugtatott meg” – írja az izraeli szerző, és megjegyzi: nagy meglepetésére a magyar politikatudós barátja egyetlen szót sem ejtett a válaszában demokráciáról, jogállamról, kisebbségi jogokról.

DÁTUM: 2023.07.11. SZERZŐ: KÁRPÁTI JÁNOS

Ennek a lapszemlének a hajnali készítésekor Törökország már beadta a derekát, hozzájárult a svéd NATO-tagsághoz, a legfrissebb magyar álláspontról azonban – ha van ilyen – még nem jutott el hivatalos bejelentés a nemzetközi médiához. A magyar állami hírügynökség a lehető leghomályosabban fogalmazta meg a fordulatot jelentő fejleményt: azt írta, Recep Tayyip Erdogan török elnök beleegyezett, hogy haladéktalanul továbbítja a Svédország csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet a török parlamentnek.

A Politico amerikai hírportál európai kiadása részletesen ismerteti a NATO-főtitkár, a svéd miniszterelnök és a török államfő közös nyilatkozatát a létrejött teljes egyetértésről. Jens Stoltenberg egyszerű kijelentő módban állapította meg, Svédország a NATO teljes jogú tagja lesz. A Politico tudósítása szerint az atlanti szövetség első számú polgári tisztségviselője az eddig hangoztatott magyar kifogásokat illetően csak annyit mondott: Orbán Viktor miniszterelnök megígérte, hogy országa nem lesz az utolsó, amely akadályozza a svéd csatlakozást. Ezt az ígéretet tehát – legalábbis a nyilvános közlések szintjén – nem igazán sikerült teljesíteni.

A Reuters hírügynökség is csak annyiban tért ki a magyar álláspontra, hogy – még csütörtökön – Orbán hivatalvezetője azt mondta, Budapest nem fogja blokkolni a svéd NATO-tagságot.

A Dagens Nyheternek, Svédország vezető napilapjának a kommentárja szerint a csatlakozás ratifikációs folyamata már ezen a héten végbe mehet – igaz, Magyarországot illetően a kommentár alcíme még kérdőjelesen fogalmaz.

Ami a ma Vilniusban kezdődő NATO-csúcs érdemi, stratégiai kérdéseit illeti, ezzel kapcsolatban a párizsi Le Monde megállapítja: több mint egy évvel azután, hogy megkezdődött az ukrajnai háború, a NATO-országok, bár nagy mennyiségben szállítják a fegyvereket Ukrajnának, továbbra is küszködnek azzal, hogy összehangolják hosszútávú erőfeszítéseiket Európa keleti szárnyán, és a gyorsreagálású erő kiépítését mindmáig bizonytalanság övezi. Az egy évvel ezelőtti madridi NATO-csúcstalálkozón Stoltenberg főtitkár azt szorgalmazta, hogy a 40 ezer fős, eltérő mértékben kiképzett egységekből álló kontingenst fejlesszék 300 ezer fős, magas szintű kiképzésben részesített erővé. Az elgondolás azt jelentené, hogy az európaiak legalább a felét állítanák ki annak a létszámnak, ami saját maguk megvédéséhez szükséges – abban az esetben, ha az Egyesült Államok erőit túlságosan lekötné Kína, illetve az indiai-csendes-óceáni térség. A francia lap ismerteti a Stratégiai Tanulmányok Nemzetközi Intézetének a mélyreható elemzését, amelyből kitűnik, hogy a terv megvalósításának a mértéke egyelőre felettébb szerény. A NATO most ott tart, hogy szükség esetén az első lépcsőben 100 ezer katonát tudna alkalmazni 10 napon belül, a második lépcsőben 200 ezret egy hónapon belül, végül pedig a harmadik lépcsőben 500 ezret hat hónapon belül.

És most nézzük a bécsi Der Standard Magyarországgal foglalkozó cikkét, amelynek szerzője András Szigetvári, a lap szerkesztője. Azt írja: Orbán Viktor állítása szerint Soros György NGO-kból, vagyis nem kormányzati, civil szervezetekből álló hálózata veszi rá a migránsokat arra, hogy Európába jöjjenek, és Karl Nehammer osztrák kancellárnak egyetlen válaszszava sincs erre.

Orbánnak és a Fidesznek nem csupán Magyarországon sikerült lebontania a liberális demokráciát, hanem olyan politikai tervet alkottak az orbánizmusból, hogy az egész Európában követendő példa a szélsőjobboldali pártok szemében – olvasható a cikkben. A szerző szerint a stratégia része az ellenzék meggyengítése a választási szabályok megváltoztatása révén, a bíráló hangot megütő média kikapcsolása, az értelmiség kiszorítása és az antiszemita sztereotípiák használata. Orbán előszeretettel alkalmazza a Soros György amerikai multimilliárdos személyében megjelenített ellenségképet. Kedvenc narratívája, hogy a zsidó származású Soros tudatosan csalogatja Európába a migránsok áradatát – írja Szigetvári, és felhívja a figyelmet arra: a magyar miniszterelnök ezzel az üzenettel a minap Bécsben is előállt. Karl Nehammer osztrák kancellárral és Aleksandar Vučić szerb elnökkel közös sajtótájékoztatóján beszélt a „Soros-hálózat” üzelmeiről. Miután Nehammer egy szó ellenvetést sem tett, a Der Standard szerkesztője szerint a kancellár pártjának, a Néppártnak ezt sürgősen korrigálnia kellene, ellenkező esetben az a szemrehányás érheti, hogy a párt számára az antiszemitizmus elleni küzdelem, a zéró tolerancia csupán üres szólam. 

Szigetvári kifejti: a célközönség nagyon is jól érti a bábokat a háttérből mozgató zsidóra tett utalásokat. Ausztriában eddig sikerült sakkban tartani az orbánizmus kinövéseit, amit jól mutat a CEU, a Közép-európai Egyetem Bécsbe történt átköltözése. Magyarországon Orbán szavának alig lehet ellentmondani, még az ellenfelei is eltompultak. Ausztriában ennek nem szabad megtörténnie – zárul a Der Standard cikke.