KlubRádió unofficial

DÁTUM: 2023.06.27. SZERZŐ: KÁRPÁTI JÁNOS

Lendvai Pál szerint az Ukrajna ellen Vlagyimir Putyin által kirobbantott agresszív háború elkerülhetetlenül oda vezet, hogy az orosz elnök saját maga rombolja le 23 éven át felépített személyes hatalmát. A bécsi Der Standard napilap veterán kommentátora ezt a következtetést vonja le Jevgenyij Prigozsin kudarcot vallott lázadásának ma még sok tekintetben rejtélyes történetéből. Egyetértően idézi Makszim Trudoljubov orosz publicistát, aki azt írta: világossá vált, hogy Putyin nem képes ellenőrizni az embereit.

Lendvai kiemeli azt is, hogy Prigozsin leleplezte a világ előtt az Ukrajnába történt értelmetlen bevonulással kapcsolatos hazugságokat. Az idő Ukrajnának dolgozik, és jelenleg jobbak az esélyek egy sikeres ukrán offenzívát követő békekötésre, mint az nemrég várható volt – állapítja meg, és hangsúlyozza: az ukránok tudják, hogy miért harcolnak, ellentétben a demoralizált orosz katonákkal. Az ukránok ellenállása és a Nyugat szankciói aláásták az oroszországi diktatúra látszólagos stabilitását – teszi hozzá.

A Der Standard szerzője megemlíti, hogy Kevin Riehle amerikai elemző becslése szerint Putyin alatt az állambiztonsági szolgálat személyi állománya nagyobb, mint amekkora a szovjet időkben volt – mégsem sikerült megakadályozni Prigozsin zsoldosvezér lázadását. Oroszországban most, miként a múlt század kilencvenes éveiben is, bármi lehetséges – zárul Lendvai Pál kommentárja.

Előre vetíti-e ez a rövid életű lázadás az ukrajnai végjátékot? – kérdi a Newsweek amerikai magazin vendégszerzője, Dan Perry, az AP hírügynökség egykori szerkesztője, jelenleg pedig egy New York-i kommunikációs cég társigazgatója. Perry gyökeresen másként látja a helyzetet, mint Lendvai. Először is leszögezi: múlt szombaton amiatt idegeskedett a világ, hogy az orosz nukleáris fegyverek esetleg rossz kezekbe kerülhetnek, mármint kicsúszhatnak Putyin kezéből. „Igen, Prigozsin olyannyira szörnyűséges, hogy Putyin, az első olyan vezető, aki a kubai rakétaválság óta nukleáris háború kirobbantásával fenyegetőzött, az ukrajnai háború során most először tűnt fel a felelősségteljes felnőtt szerepében” – írja az amerikai kommentátor.

Ezután hosszasan elemzi az orosz hazugsággépezetet, és megállapítja: az már korántsem olyan, mint amilyenek a szovjet idők unalmas, senkit meg nem győző, olvashatatlan vezércikkei voltak. A putyini változat brutális és olyannyira nonszensz, hogy az már szórakoztató: a valóságtól messze elrugaszkodó és egymásnak is ellentmondó állításokat sok csatornán terjesztik, és azzal válnak sokak számára meggyőzővé, hogy különféle érvekkel jutnak el a sulykolni kívánt egyetlen következtetéshez. A szovjet világnézet tarthatatlannak bizonyult, ellentétes volt az emberi természettel, ám a nacionalizmuson és idegengyűlöleten alapuló putyinizmus sajnos nem ilyen, ezért sokan akarnak is hinni benne – fogalmaz Dan Perry. Majd beszámol egy médiavitáról, aminek ő is résztvevője volt, és ahol az oroszok propagandistája azt bizonygatta, mennyire hatalmasak az ukrán veszteségek, és hogy minden az oroszok szája íze szerint alakul.

És itt jutunk el a válaszhoz, amit az amerikai szakember ad saját kérdésfeltevésére, hogy közeledhet-e az ukrajnai végjáték. Perry azt sejteti, hogy igen: ez a mostani orosz propaganda akár hasznos is lehet, ha arra irányul, hogy a fegyverek letételére készítsék fel az orosz közvéleményt – írja.

Sejtését arra alapozza, hogy a háború kedvezőtlenül alakul Oroszország szemszögéből, az ukránok hamarosan F-16-osokat kapnak, és az oroszok valójában nem akarnak bevetni atomfegyvert. Az elmúlt hétvége történéssorozata pedig – megfogalmazása szerint – arra hívhatja fel a figyelmet, hogy esetleg nem is Putyin a legrosszabb opció Oroszország számára.

„A Nyugat talán el is feledkezhet arról, hogy vádat emeljen ellene háborús bűncselekmények miatt” – teszi hozzá, engedtessék meg, hogy azt mondjam, nem kevés cinizmussal. Az amerikai szerző mindenesetre úgy látja: az orosz propaganda könnyedén meggyőzheti a kábult lakosságot, hogy egy kicsinyke háborús területnyereség Kelet-Ukrajnában, így a Krímmel a szárazföldi összeköttetés megteremtése valójában fényes győzelemmel ér fel – csak egy kicsit hazudni kell a veszteségek mértékét illetően.  

Azt ugyanakkor hozzáteszik, hogy ebben a helyzetben legalább annyira kell támogatni Ukrajnát, mint eddig.

DÁTUM: 2023.06.26. SZERZŐ: CSERNYÁNSZKY JUDIT

Mindig nagy a tétje a parlamenti választásoknak azokban az országokban, ahol hanyatlásnak indult a demokrácia – állapítja meg Kati Marton a Los Angeles Times vasárnap megjelent véleménycikkében. (A szerző férje Richard Holbrooke, volt amerikai ENSZ-nagykövet, az ő nevéhez kötődik a Bosznia-Hercegovinát kettéosztó daytoni békemegállapodás is…) Így volt ez a török választáskor, és így lesz ez a lengyeleknél is az ősszel, amikor a demokrácia léte forog kockán.

A 2015-ben hatalomra jutott lengyel populista Jog és Igazságosság pártja átpolitizálta az igazságszolgáltatást, visszaszorította a civil szervezeteket és igyekezett felszámolni a független médiát is. A hatalom félelmet közönyt, fásultságot keltett az emberekben. A populisták követték Erdogan és Orbán Viktor forgatókönyvét. A magyar származású Kati Marton kijelenti: Orbán Viktor Magyarországát már rég nem tartják demokráciának, noha még mindig az Európai Unió tagja. A cikk az író-újságírónő nemrég Lengyelországban tett utazásán szerzett tapasztalatain alapul. Így fogalmaz: sokkolta a gyakran megtapasztalt és mérgező Európa-ellenesség, ezen belül is a németellenességen alapuló közvélekedés. Attól tart, ha az antidemokratikus és Európa-ellenes erők győznének újra, az nemcsak a nyugati demokráciákat gyengítené és lehetne rájuk rossz befolyással, de az oroszok háborújának kimenetelét is. Noha elismeri, tényleg nagy dicséret illeti a lengyeleket az ukránok megsegítésében, nem úgy, mint a magyarokat, akik Putyint vették pártfogásukba meglehetősen groteszk módon.

Két biztató momentumot is megemlít írásában a szerző: a lengyel civil szervezetek erősek, kitartóak és harcolnak, továbbá azt, hogy az uniós alapértékek megsértése miatt rájuk kivetett napi egymillió eurós büntetést megfelezte Brüsszel, látva az igazságszolgáltatási reformok megkezdését. Miként évtizedekkel ezelőtt a Szolidaritás mozgalma segítette a rendszerváltást Lengyelországban, akként most is kell a szolidaritás. Egyrészt a nyugati hatalmaktól nagyobb szolidaritást várna el Kati Marton, hisz’ el kellene ismerni a szakszervezti mozgalmak demokrácia-küzdelmét.

A jelek szerint sikerült legyőzni a magyarok ellenállását, és elfogadják Brüsszelben az Európai Békekeret (European Peace Facility) Ukrajnának is szánt 3500 millió euróját – írja az ipari elemzésekkel foglalkozó Foreign Brief. A fegyverszállításokat is magába foglaló békekeret első megállapodását még 2021-ben írták alá, s ebben a Balkán, a Közel-Kelet és Afrika megsegítése is szerepelt, s az akkori 6000 millió eurós keret mára teljesen kimerült. A mostani alapvetően Ukrajna számára szükséges forrásokat fedezi.

A cikk külön kitér a magyar kormányra, ami hatásköre túllépése miatt egyfolytában bírálja Brüsszelt.

Az egyre népszerűbb ukrán portál, a Gordon szerint az oroszok saját céljaik elérésére adtak át 11 ukrán foglyot a magyar kormánynak. Egyrészt tovább akarták mérgesíteni a magyar–ukrán viszonyt – fogalmazott az ukrán hírszerzés vezetője, Andrej Juszov vasárnap a tévében, másrészt jelezni kívánták: nem tekintik magukra nézve kötelezőnek a nemzetközi jogrendet, miközben figyelmen kívül hagyják Ukrajna jogát a szuverenitáshoz. A hírszerzés első embere szerint az oroszok mindezek ellenére nem érték el egyetlen céljukat sem.

A Bertelsmann csoporthoz tartozó NTV hírtelevízió szerint Magyarország továbbra is kilóg az uniós országok sorából, amikor Oroszországot kellene büntetni az Ukrajnában zajló háború miatt. Változatlanul kiváló viszonyt ápol a Kremllel és Donald Trump visszatérésében bizakodik – foglalható össze tömören az egyébként igencsak terjedelmes írás, illetve tv-híradás. A kifogások sorát súlyosbítja, hogy a bajkeverő magyar kormány nemhogy kevésbé, hanem sokkal inkább függ az orosz energiaforrásoktól, s tetejébe akadályozza Ukrajna EU- és NATO-tagságának megvalósítását.

Eközben megrajzolja Szijjártó Péter portréját, aki Orbán leghűségesebb embereként ennek az oroszbarát külpolitikának sikeres kivitelezője. Szijjártó abban reménykedik, hogy Trump visszajut a Fehér Házba, és „hitelesíti” Orbán illiberális politikáját, elvégre Orbán és Trump lelki testvérek.

Nemzetközi médiaszemle

DÁTUM: 2023.06.23. SZERZŐ: KÁRPÁTI JÁNOS

Az EurActiv brüsszeli hírportál az amerikai German Marshall Fund két elemzőjének, Gesine Webernek és Vassilis Ntousasnak a közös írását közli arról, mennyire sikerült megvalósítania az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságnak a – hivatalba lépésekor, 2019-ben kitűzött – azt a célt, hogy geopolitikai tényezővé tegyék az Európai Uniót. A szerzők szerint értékelhető a haladás, de bizton még nem állítható, hogy a feladatot elvégezték.

A múlt évek során – olvasható az elemzésben – a brüsszeli Bizottság nagymértékben kibővítette saját szerepvállalását a súlyos válsághelyzetek kezelésében. A covid-járvány alatt például az oltóanyag beszerzésével az EU végrehajtó testülete olyan területre – az egészségügybe – hatolt be, amelyet előtte a tagállamok egyértelműen a saját hatáskörükben tartottak, és kiderült, hogy az uniós válaszadás sokkal hatékonyabb. 

Azt, hogy a válsághelyzeteknél nincs eredményesebb ösztönző Európa geopolitikai tényezővé tételére, megmutatta az ukrajnai háború – folytatódik a cikk. A brutális orosz invázióra adott reagálásként, az EU határozottan lépett, támogatást nyújtva Kijevnek, mégpedig úgy, hogy összekapcsolta a rendelkezésére álló biztonságpolitikai eszközkészletet a gazdasági befolyásgyakorlással, valamint kezdeményezte a védelmi ipari együttműködés fejlesztését. Az eredetileg az EU-tól délre található partnerországok támogatására kitalált Európai Békekeret igénybevételével döntöttek arról, hogy halált okozó fegyvereket is juttatnak Ukrajnának, ami egy régi tabu megtörését jelentette az uniós tisztségviselők részéről. Emellett az európai normákhoz képest szokatlanul gyorsan – és minden előzetes várakozást felülmúló eredményességgel – belevágtak annak a tervnek a megvalósításába, amely a fosszilis orosz energiától való függés csökkentését célozza.

Mindez azonban a két elemző szerint nem jelenti azt, hogy a dolgok alakulása minden tekintetben elégedettségre adna okot. Az orosz agresszió nyomán például az is megmutatkozott, milyen nagy mértékben függnek az európaiak Washingtontól, mind saját biztonságukat, mind a tágabb értelemben vett térség biztonságát illetően. Az Egyesült Államokban ráadásul gyorsan közeledik a ma még megjósolhatatlan kimenetelű elnökválasztás időpontja, ami új megvilágításba helyezi az EU geopolitikai lépéseit – figyelmeztetnek a szerzők.

Weber és Ntousas kitér arra is: távolról sem lehet minden esetben biztosítottnak tekinteni az unión belüli összetartást. Gondoljunk csak az Oroszország elleni szankciók megakadályozására, illetve felvizezésére vonatkozó magyar fenyegetőzésekre – teszik hozzá. Szerintük ez nagymértékben megkérdőjelezi az Unió képességét a jövőbeli válságok kezelésére, olyan esetekben, amikor a biztonsági prioritások eltérő irányba mozdulnak.

A keserű igazság a jelek szerint az hogy a legtöbb európai állam nem akar több migránst, ugyanakkor Európán kívül sokak számára olyan elviselhetetlen az élet, hogy minden nehézség ellenére is útra kel – írja Barbara Coudenhove-Kalergi a bécsi Der Standardban, az európai menekültpolitika ügyében nemrég megszületett kompromisszumos megállapodásról, Ausztria helyzetéről és szerepéről szóló cikkében. A veterán újságíró egyik érdekes személyes vonatkozású megállapítása a következő: ma valóban sokkal több ugyan a képzetlenül érkező, de miután ő maga 12 éven át tanított német nyelvet migránsoknak, felnőtteknek és fiataloknak egyaránt, az a tapasztalata, hogy hatalmas tartalék rejlik a tehetséges, szorgalmas migránsokban. Az osztrák néppárti politikusok – írja – kételkednek abban, hogy ezek az emberek hajlandóak lennének integrálódni. Szerinte azonban, bár tényleg gyakorló muszlimokról van szó, akik nem akarnak elszakadni a gyökereiktől, a tapasztalat azt mutatja, hogy lehet az embernek két hazája is.

A törvényhozási választások vasárnapi megismétlésére készülő Görögország politikai helyzetét tekinti át egyik cikkében a berlini Tageszeitung, a taz. A lap szerint várhatóan a Kiriákosz Micotakisz vezette konzervatív Új Demokrácia párt arat majd győzelmet, amely a május 21-i voksoláskor is a legtöbb szavazatot kapta, de nem sikerült abszolút többséget szereznie, és koalíciót sem tudott – illetve nem igazán akart – létrehozni. 

A taz kitér arra, hogy a baloldali Sziriza, amely Aléxisz Ciprasszal az élén 2015–19 között volt kormányon, most attól igyekszik óvni a görögöket, hogy teljhatalmat adjanak a konzervatívok kezébe. Ciprasz szerint – írja a német lap – a demokrácia sorsa forog kockán, és félő, hogy Görögország ugyanarra a sorsra jut, mint Magyar- és Lengyelország, ahol rendre ugyanaz a párt nyeri a választásokat.

DÁTUM: 2023.06.22. SZERZŐ: CSERNYÁNSZKY JUDIT

Magyarország a nemzetközi jogot szegte meg, amikor Ukrajna tudtán kívül Oroszországgal egyeztetett az ukrán foglyok átvételéről és sorsáról – mondja Dmytro Lubinets, ukrán emberi jogi ombudsman az Ukrainszkaja Pravda hasábjain. Szerinte ugyanis ilyen intézkedésre csak háborús foglyokkal való bánásmód nemzetközi koordinációs központja lett volna jogosult.

A kérdés tehát az, miért tesz ilyet a magyar kormány? Azért-e, hogy eljátssza, amit az oroszok szeretnének látni, amit az orosz propaganda hangoztat, hogy Ukrajna nem fogadja be az ukrán foglyokat, márpedig ez az állítás nem felel meg a valóságnak – jelzi az ombudsman. Az oroszok nyilván így akarnak valamit kicsikarni az ukránoktól.

Az ukrán ombudsman kérdéssel fordult orosz kollégájához: milyen jogi alapon történhetett mindez az ukránok tudta nélkül? Emellett az ukrán jogvédő a nemzetközi ombudsman hivatalához is fordult, ahol a törvényességi szempontok elbírálását kezdeményezte. 

Lassan két hét telt el június 9-e óta, hogy mérlegelte a történteket az Európai Bizottság is, és magyarázatot követel a magyar kormánytól – írja az Euobserver, miután Peter Stano, a bizottság szóvivője erről tájékoztatta a nemzetközi sajtót. Az akcióról persze továbbra is azt mondja a magyar kormány, hogy a legnagyobb titoktartás övezte, miközben tovább mélyült Kijev és Budapest között a szakadék.

Ezt bizonyítja az is, hogy az ukrán külügyminiszter, Dmitro Kuleba hiába kért teljeskörű tájékoztatást az ukrán foglyokról, illetve azt, hogy meglátogathassa őket a budapesti kijevi nagykövet vagy a konzul. Egyiket sem engedélyezte a magyar kormány – állapítja meg Kuleba, ami Orbán makacsságának a bizonyítéka, meg az, hogy ő maga akarja bebizonyítani a magyar választók számára: a határon innen és határon túli a magyarokat csak egy ember tudja igazából megvédeni, s aki nem más, mint ő, OV.

A napokban egyébként Kovács Zoltán nemzetközi kormányszóvivő hamis állításnak tekintette Kuleba kijelentéseit. Kovács még ott tart, hogy az orosz ortodox egyház, valamint a Máltai Szeretetszolgálat között lezajlott ügylet alapján szállították hazánkba az érintetteket, a transzferben pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes segédkezett.

Az arab világ egyik meghatározó hírportálja, az Al Arabiya az AFP francia hírügynökség tudósítását alapul véve adja közre az ukrán értesülést, ami szerint három ukrán foglyot átadtak Kijevnek a magyarok. Magyarország tagadja, hogy akadályozta volna a foglyokkal a kapcsolatfelvételt. Idézik Gulyás Gergelyt is, aki szerint a kormány részéről nem tekintik foglyoknak a foglyokat, mert Moszkva szabadon engedte őket, s egyébként pedig bármikor hazatérhettek volna. Hozzátette azt is, hogy a nem kárpátaljai magyar foglyoknak a magyar kormány menekültstátuszt ajánlott fel.

A magyarországi termelését egy évvel ezelőtt megkezdett Lenovo bejelentette: csúcsot döntött, elkészült a hazánkban gyártott egymilliomodik számítógépe. Hatvankilenc ország vásárlói igényét elégítik ki különféle termékeikkel – adta hírül a Lenovo News portál. Meglepetés: a budapesti Lenovo-gyár 15 nemzetből való dolgozót alkalmaz. A cég felszerelései és gyártási technológiája a lehető legkorszerűbb, és egyik fő törekvése, hogy 2049/50-re elérje a nulla üvegházhatású gázkibocsátást.

A 62 000 millió dolláros bevételű Lenovo világszerte 77 000 alkalmazottat foglalkoztat. Bemutatkozó prospektusa szerint az okos jövő termékeit mindenki számára és mindenhol a világon elérhetővé akarja tenni.