Láncreakció

Miért érdemes történetekbe ágyazni az elemzések végeredményét, amikor prezentáljuk azokat? Mi értelme van az adatalapú történetmesélésnek és kik ennek a legnagyobb mesterei? Mit mond erről Jean-Luc Godard és Ludwig Wittgenstein? Na és Gyula kedvenc prezentőrje, Brent Dykes és az ő Effective Data Storytelling blogja? Ide kapcsolódik Gyuri kedvence is, a tudományos kommunikáció tanítómestere, Patrick H. Winston és híres videója, a How to Speak. Gyula említett még néhány storytellert (Nancy Duarte, Ben Jones, Alberto Cairro), végül Gyuri két jutifalatot is feldobott, egy adatvizualizácós demó oldalt (r2d3.us), és egy nagymúltú tankönyv új, pythonos, letölthető változatát (An Introduction to Statistical Learning).

Július végén jelent meg egy nagyszabású kutatás független tudósok és a Meta együttműködésével, ami azt elemezte, a Facebook hírfolyamát alakító algoritmusa hatással van-e a felhasználók politikai attitűdjére, szélsőségek iránti fogékonyságára vagy éppen választási kedvére. Elvileg az derült ki, nincs. De tényleg nincs? Lehet, hogy a visszhangkamra és a szűrőbuborék nem is létezik? Tudományosan megalapozott fogalmak ezek egyáltalán? Hogyan köthető mindez a dohányzás huszadik századi kutatásához és Gyuri társadalomtudományokkal ápolt kapcsolatához?

Mi a különbség a virtuális és a kiterjesztett valóság között, melyiket mire használják, milyen lett az Apple évek óta várt kevertvalóság szemüvege (az Apple Vision Pro), ellopja-e Cupertino a képünket és a hangunkat, mit firkáljunk a falra a virtuális Colosseumban és miért nincs otthon a pápa? VR, AR, deepfake és nyelvi MI-k az Apple-nél.

Nyár van, a könnyű mínuszos hírek ideje, erre tessék, tele a padlás olyan újdonságokkal, hogy csak lesünk. Sam Altmann bevezette a Worldcoin nevű kriptovalutáját, amit csak humánok használhatnak (tőzsdei botok és vállalatok elvileg kizárva), mert egy Orb nevű vasgömbbe kell belenézni a regisztráció során, hogy az írisz azonosítsa a felhasználót. Az íriszekkel kereskedés napokon belül megkezdődött. A Meta ezzel szemben a VoiceBox hangutánzó szoftvert vezette be, de aztán megijedt és nem tette nyilvánosan elérhetővé, mert túl jól sikerült. Francesca Gino harvardi professzor, a viselkedéstudomány elismert tudósa és gyakran idézett szerző pitiáner adathamisítással bukott le, így most kényszerszabadságon tartózkodik. Az esetről remek videós összefoglaló is nézhető. Az MI pedig vagy elveszi a munkánkat, vagy nem, ez csak azon múlik, hogy éppen melyik cikkét olvassuk ugyanannak az újságnak. De semmi vész, mert néhány számítástechnikus szerint a ChatGPT butul, és ezt ki is mérték, szóval megmenekültünk. Vagy nem.

A Clementine SPSS Nyári Iskolájában járt a Láncreakció, így egy veszprémi teázó kertjében beszélgettünk dr. Abonyi Jánossal, a Pannon Egyetem rektorhelyettesével arról, hogy hogyan lehet adattudósokat képezni, melyik az ideális rezgésmérő eszköz, lehet-e az ipari szereplőkkel publikálni, hány szabadalmat köteles évente előállítani egy egyetem és hogy jön össze a folyamatbányászat a hallgatók bukási mintázataival?

Lemerültünk az AutoML csomagok mélyére, hogy felhozzuk onnan a nemtudás gyöngyeit. A Gyula által megversenyeztetett csomagok (PyCaret, H2O, TPOT) focis adatbázisokon (pl. FiveThirtyEight) dolgoztak és versenybe szálltak a korábban emberi csapatoknak kiírt adattudós-verseny babérjaiért, de nem áruljuk el, hanyadikok lettek. Bezzeg az adásban!

Manapság a médiának MI témában nyilatkozó szakértőkre van szüksége. Vajon a megfelelő személyeket találják meg? Egyáltalán, kit nevezhetünk szakértőknek és mire van inkább szükség, jó kiállásra vagy akadémiai háttérre? Az OurWorldInData.org készített egy nagy predikciós körképet, amiben 352 szakértőt kérdezett meg arról, mikorra teszi az emberi szintű mesterséges intelligencia eljövetelét - de vajon van bármi értelme egy ilyen körkérdésnek? És annak a generalizált előrejelző közösségnek (Metaculus.com), amelybe bárki beszállhat, és akár pénzdíjas predikciós versenyeken is részt vehet? Megpróbáltunk válaszolni.

A felvétel pillanatában még reménytelenül esős, de azóta magára talált nyarat ünnepelve a társaság össze-vissza beszélt, emlegetett kifejezéssel hochmeczolt. Szóba kerültek Gyula kalandjai az AutoML technológiákkal, dos Santos Salamon kulcsa című regényének kapcsolódása az adattudományhoz, a kvantummechanika remek angol Wikipedia-oldala, Soros György reflexivitás-elmélete és Taleb Fekete hattyú című kötete, illetve Feri örömmel újságolta, hogy többé már nem kell az év elején jósolnia, hogy idén fogja bemutatni az Apple a kevertvalóság-szemüvegét (Apple Vision Pro), mert most megtette.

Május 31-én egész nap Podcastfesztivál volt, és úgy gondoltuk, érdemes róla beszélni. Annál is inkább, mert pár nappal korábban mutatták be az IAB Hungary által megrendelt, NRC által elkészített Podcast Insight Hungary kutatást, annak főbb számaival egyetemben. Hányan hallgatnak ma Magyarországon podcastot, kik ők, miért, de főképpen jogos-e a hurráoptimizmus? Ha az adatszakértő szemével nézzük a kutatás számait, alternatív magyarázataink is születhetnek, erre jutottunk. Ha már beszélgettünk, elővettük a Pillangót is, meg a podcastot szerkeszthető szöveggé alakító, majd azt vissza-hangosító Descriptet.

Pár nappal a Clementine 18. születésnapja után elábrándoztunk azon, honnan indult Gyuri cége, mivel lepte őt meg egy régi ügyfele az ügetőn, milyen párhuzamok vannak a természettudományos végzettségű, ám szociológiára áthallgató fiatalemberek szerelmi életében, és hogyan vált egy holland konferencián nyilvánvalóvá, hogy a Clementine beszáll az NLP-be? Kis magyar adattudomány-történelem nosztalgia-köntösben.