Láncreakció

Ezúttal Weiler Péter képzőművész, nem mellesleg a Habostorta és Randivonal társkeresők alapító tulajdonosa volt a vendégünk és egyebek mellett azt kerestük, kiből lesz elismert képzőművész, volt-e értelme az NFT láznak, hogyan hat a képzőművészetre a generatív MI megjelenése, egyáltalán mi művészet és mi nem az, szabad-e MI-t használnia egy festőnek, és van-e még sminkese és fodrásza a nagy fotósoknak?

Vajon megfelelően dolgozta-e fel a hazai sajtó a magyar tudományos élet dupla szenzációját? Mekkora a jelentősége Karikó Katalin és Krausz Ferenc sikerének a hétköznapi élet szempontjából? Mennyiben számít magyar eredménynek a két külföldön dolgozó kutató elismerése és kell-e ezzel foglalkoznunk egyáltalán? Ki lett Nobel-díjas a Fasori gimiből és hogy mitizálta ezt Marx György könyve? Van-e jó tudománynépszerűsítő tartalom magyarul? (Lásd pl. Atomcsill.) Körüljártuk a magyar Nobel-díjasok kérdéskörét.

A podcast történetének legnagyobb vitája akörül forgott, hogy ki nevezheti magát MI szakértőnek és ehhez képest ki szokta annak titulálni saját magát? Károsak-e a megmondóemberek, szabad-e a tudósoknak társadalmi hasznosságról dönteni és milyen diploma kell ahhoz, hogy érvényeseket mondhassunk a mesterséges intelligenciáról a médiában vagy egy konferencia színpadán?

Megnéztük a Global AI Index nevű kutatást, amiben 111 szempont szerint rangsorolják a világ országait a mesterséges intelligenciához való viszonyuk alapján, hogy kiderítsük, tényleg csak USA és Kína versenyez-e és hogy utóbbi lenyomja-e Amerikát? Ha már arra jártunk, idéztük egy chicagoi think tank (MarcoPolo.org) kutatását a téma kutatóinak tanulmányi mobilitásáról, és egy Nature cikket, ami azt fejti meg, a vonatkozó kínai publikációk dömpingje minőséget vagy csak mennyiséget képvisel-e. A beszélgetés során az is kiderült, megelőzi-e hazánk a régió többi országát az MI témájában, valamint hogy van-e Angliának ipara.

A Láncreakció személyzete nagy levegőt vett és hosszan ventillált ügyfélszolgálati élményeiről, hogy aztán ezzel alapozza meg ezen szolgáltatások mozgatórugóit felfedő, érdekeit és különféle felfogásban előadott megvalósításait leleplező szakmai kirohanásait. Miért nincsenek jó ügyfélszolgálatok, miért akarják lepattintani az ügyfelet, és amelyik mégsem, annak miért éri ez meg? Mit tudna tenni az MI ezért a szegmensért és vajon szeretné-e ez a szegmens, hogy az MI tényleg kisegítse?

A Clementine szakértője, Csatlós Béla volt a vendégünk, aki számos sztorival körítve világította meg, hogyan tud használni az államigazgatás egy olyan összetett kockázatkezelő és adatkinyerő rendszert, mint a ClemRisk. Miért reklámozzák a legnagyobb OSINT-adatbázist azzal, hogy a bűnözők is rendelnek pizzát? Kell-e aggódni a kisembernek? Mi van ma a krimik egész falakat beborító, piros cérnával összekötögetett táblái helyett a rendőrségi falakon?

A műsorkészítők elárulják, mi foglalkoztatja őket úgy igazán, ha felteszik az MI szemüvegüket. Egyáltalán: le szokták venni? Közben kiderül az is, hogyan design-olta meg a Bosch a budapesti irodáit, hány kilométert vezetnek a fővárosi taxisok és hogy lesz ebből állás a Google-nél, közveszélyesek-e a Waymo taxik San Franciscóban, probléma-e a hadseregben a 8 inches floppy és a Windows XP-t futtató anyahajó, lehet-e használni üzleti célokra a spaCy-t és mire való az Excel Python-implementációja.

A Clementine fraud detection szakértőjével, Gergely Norberttel beszélgettünk arról, hogy miért az ügyfelek fizetik meg, ha valaki átveri a biztosítót, szükség lesz-e még kárszakértőkre az MI korában, milyen elemekből áll egy ilyen rendszer (pl. a ClemRisk), és mire jó még, ha anomáliákat keresünk egy adatbázisban.

Adásunk vendége kettős életet él: Kárpáti Endre egyszerre az Erste adattudósa és az Aranysas katonai repüléssel foglalkozó magazin főmunkatársa több évtizede. Hogy néz ki a jelen és a jövő légiharca egy adattudós szemüvegén keresztül? Miben más az orosz-ukrán háború az elmúlt évtizedek konfliktusaihoz képest? Milyen fegyverek vesznek részt napjaink csatáiban, lesznek-e önálló döntéseket hozó bombázók, vajon mi jelenti az igazi veszélyt az MI és repülés találkozásakor? Miközben ezekről beszélgettünk, előkerült néhány eszköz és fogalom, amiről érdekes még tájékozódni: különböző drónok, mint az orosz ZALA Lancet, a török Bayraktar és az amerikai RQ-4, a legmodernebb orosz tank (T-90M), vagy az ukrán MiG-29-esekre felbarkácsolt AGM-88 HARM levegő-föld rakéta, továbbá olyan fogalmak is szóba kerültek, mint a Collaborative Combat Aircraft, a beszélgető drónrajok, végül a DARPA AlphaDogfight.

A hollywoodi színészek sztrájkolnak a digitális avatarjuk miatt (is), a Spotify generált zeneszámok tömegét írtja a platformjáról a nagy kiadók legnagyobb örömére, a Google nem bocsátja ki a MusicLM-et, mert az 1%-ban másolatokat generál, a New York Times pedig a földbe készül beleperelni az OpenAI-t - egyszóval gyülekeznek az iparági felhők a generatív MI által létrehozott kreatív alkotások felett. Vajon mi jelenti a nagyobb veszélyt erre a területre, a fogyasztók ragaszkodása a humán művészethez, vagy a nagy gazdasági rendszerek ellenérdekeltsége?