Elveszi a férfi keresetét, folyamatosan alázza, akár még meg is üti – egy nőnek sokféle eszköze lehet arra, hogy bántalmazza a párját. Ma már egyre többször beszélünk a párkapcsolati erőszakról, de legtöbbször női áldozatokkal találkozunk. Pedig az „erősebbik nem” tagjai is elszenvednek bántalmazást – nem is olyan ritkán. Az érintett környezete viszont vagy nem hiszi el a férfi tragikus sorsát, vagy elbagatellizálja, legrosszabb esetben pedig viccet csinál belőle.

A Spiritusz adásában ismét tabukat döntögetünk. Bóna Judit vendége dr. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológus, az ELTE adjunktusa.

A tartalomból:

• Mi számít bántalmazásnak, és mikor beszélhetünk „csak” egy rosszabb napról egy kapcsolatban?

• Mi a női bántalmazás eszköztára – és miben különbözik a férfiakétól?

• Miért bántalmaz a nő, és mi a különbség a férfi és női bántalmazók működésében?

• Hogyan éli meg a férfi, ha ő az áldozat – és milyen reakciói vannak?

• Milyen típusai vannak a bántalmazásnak: lelki, fizikai, gazdasági?

• Mi a helyzet a kölcsönös bántalmazással – és hogyan alakulnak ki ezek a dinamikák?

• A bántalmazó kapcsolatokban milyen visszatérő minták figyelhetők meg?

• Egy nő, ha bántalmazó típus, minden kapcsolatában az marad, vagy a kapcsolat minősége hívja elő ezt az oldalt?

• Hogyan tudják a férfiak bizonyítani, hogy bántalmazták őket?

• Miért nehéz a férfiaknak segítséget kérni – és kapnak-e támogatást a férfiközösségben vagy a társadalomtól?

• Mi történik a gyerekekkel ezekben a helyzetekben?

• Milyen szerepe van a gyermekkori tapasztalatoknak abban, hogy valaki bántalmazóvá válik?

• Milyen feladata van a szűk családnak – és egyáltalán észreveszik-e a bajt?

• Van-e felelősség egy bántalmazó kapcsolatban, és hogyan lehet megálljt parancsolni a folyamatnak?

• Miért nem javasolt a párterápia bántalmazó kapcsolatokban?

• Mit tehet a szakember – és miben tud valóban segíteni?

Dr. Nagy Beáta Magda

klinikai szakpszichológus, szociológus, az ELTE adjunktusa

Dr. Nagy Beáta Magda pszichológusként és kutatóként elsősorban az emberi életút nehéz, sokszor tabusított területeit vizsgálja. Munkájában a párkapcsolati és családi dinamikák, a reproduktív egészségpszichológia, valamint a veszteségek, krízisek és a spirituális megküzdés kérdései állnak a középpontban.

Különösen foglalkoztatják azok a helyzetek, amikor a társadalom nem, vagy csak nehezen ismeri el valaki szenvedését – legyen szó meddőségről, gyermektelenségről vagy éppen férfiakat érintő bántalmazásról.

Szemléletét az empátia, a tudományos igényesség és a hiteles emberi jelenlét egyaránt jellemzi: célja, hogy a hallgatás helyére párbeszéd, a szégyen helyére pedig megértés kerüljön.