A gyermeknevelés amellett, hogy a világ legcsodálatosabb dolga, legyünk őszinték, sokszor egyáltalán nem könnyű

feladat. A dackorszaktól kezdve a kamaszkoron át a leválásig, és még azon is túl, rendszeresen felbukkannak olyan élethelyzetek, nehézségek, amelyek kezeléséhez – bár mindent megteszünk – kevésnek érezzük magunkat. A szülő–gyermek kapcsolat igazi érzelmi hullámvasút, mélységekkel és magasságokkal. A kérdés az, hogyan reagálunk a kilengésekre, és észrevesszük-e a saját részünket, felelősségünket bennük.

A Spiritusz stúdiójában legutóbb Deliága Éva gyermekpszichológus beszélgetett Németh Szilviával, többek között a szülői önismeret fontosságáról, a gyerekek szorongásának, kiborulásainak okairól, valamint a kezelés és a megelőzés eszközeiről. A műsor célja, hogy ítélkezés nélkül tükröt tartson és felhívja a figyelmet arra, hogy a berögzült, mára már elavult gyermeknevelési módszereket érdemes újragondolni, és nem továbbörökíteni. Apró lépésekkel, változtatásokkal enyhíthetők a súrlódások; az empátia erősítése, a másik viselkedésének megértése révén helyreállítható a családi béke, a harmónia, amire alapvetően mindenki vágyik.

A beszélgetés során megelevenednek a legtipikusabb szülői viselkedésformák: a helikopter, a haver, a perfekcionista és a többiek. Az adást kellő öniróniával rendelkező, kisgyermek(ek)et nevelő hallgatóinknak ajánljuk, valamint azoknak a nagyszülőknek, családtagoknak és barátoknak is, akik aktív szereplői a családi életnek.

A tartalomból:

– Igaz, hogy a gyerek tulajdonképpen a szülők viselkedésének tükörképe, a család „tünete”?

– Hogyan dolgozik egy rendszerszemlélettel működő gyermekpszichológus?

– Mitől szoronganak ma leginkább a gyerekek (iskolai bánásmód, otthoni

feszültség, tabusítás, titkolózás, határok nélküliség), és milyen tünetei

vannak ennek?

– Mit tehet a szülő a szorongás feloldásáért?

– A dühkitörést kezelni nehezebb, mint megelőzni. Hogyan csináljuk?

Deliága Éva nemrég a folyamatosan magukat ostorozó, hibáztató szülőkről írt a közösségi médiában, tulajdonképpen felmentést adva nekik.

Idézet a posztból:

„Minden egyes elakadással küzdő család egyedül érzi magát. Meg vannak róla győződve, hogy ők rontanak el valamit, és hogy a problémájuk szégyellnivaló és egyedi.

Ők nem találkoznak vagy beszélnek egymással, így az az összkép, hogy mennyire hasonlók a megkeresések, mennyire hasonló nehézségekkel küzdenek a ma gyermeket nevelő családok, bennem áll össze.

A szülők azt érzik, hogy abból, ahogyan őket nevelték, nem sok minden alkalmazható a mai gyerekekre, nem válna be, vagy nem szeretnének autoriter irányba elmozdulni. Így sokszor a keretek szabása marad el…”

– Mi áll az egyes, nagyon tipikus szülői attitűdök, viselkedési módozatok hátterében? Értsük meg, miért van kiemelt jelentősége annak, hogy a szülők foglalkozzanak önismerettel.

– Miről árulkodik, miből fakad a túlféltés? Miért nehéz és káros a gyereknek, ha a szülei helikopterként óvják, lesik minden léptét?

– Perfekcionista szülők: hogyan vetkőzhető le a megfelelési kényszer? Hogyan ne hasonlítgassuk folyton másokhoz a gyereket, és ne akarjuk általa megvalósítani azt, ami nekünk nem sikerült?

– Hogyan oldható fel a folyamatos lelkiismeret-furdalás, az az érzés, hogy nem vagyunk „elég jó” szülők?

Két nő, különböző életúttal, de hasonló megélésekkel. Az egyikük színpadon állva, másikuk üzletasszonyként fürdött a sikerben, de egyik napról a másikra mindkettejük a padlón találta magát. El kellett dönteniük: belesüppednek, vagy újra felállnak: az utóbbit választották. Hosszú és rögös út vezetett vissza az Aréna színpadára és az üzleti világba, de utólag azt mondják: semmit sem csinálnának másképp. Tapasztalataikat könyvben írták meg, a Tükröm, tükrömmel reményt és kapaszkodót akarnak másoknak adni az újrakezdéshez. Péter Szabó Szilvia, a NOX énekesnője, előadóművész és Vicsápi Natália tudatosságtanító, üzletasszony a Spiritusz vendége.

Bemutatjuk vendégeinket:

Péter Szabó Szilvia Fonogram-díjas magyar énekesnő, a 2000-es évek ikonikus magyar énekesnője, aki a NOX együttes frontembereként robbant be a köztudatba, platinalemezekkel és telt házas koncertekkel. Énekesként nemcsak a dallamaiban, hanem az őszinte történeteiben is megmutatja a magaslatokat és a mélypontokat — így ő az, aki valóban „megfogja a kezed”, ha új útra indulsz.

Vicsápi Natália önismereti tanító, tudatosságmentor és a NATI METHOD megalkotója. Néhány éve mindent elveszített – a vállalkozását, a vagyona nagy részét és az addigi életét –, és ebből a mélypontból indult el az útja a tudatosság, az önismeret és a személyes fejlődés felé. Tapasztalataira építve segít másoknak felismerni belső korlátaikat, tudatos döntéseket hozni, és harmóniát teremteni a szakmai és a személyes élet között.

A tartalomból:

- Szilvi caminója és indítópontja

- Nati üzleti kudarcai és sikerei: hogyan élte meg, hogy 33 évesen mindent kipipálhatott, amit szeretett volna

- Egy könyv, ami elindította Nati önismereti útját, addig teljesen racionális emberként

- Változás és újrakezdés: hogyan tudjuk kezelni, mi szükséges az újrakezdéshez, és miért fontos a döntés, a figyelem és a tudatosság

- Üzleti élet és önismereti metodikák összeegyeztetése

- Érzelmek és irányítás: hogyan vehetjük át az irányítást az érzelmeink felett, és miért van erre szükség

- A veszteség, a pofon és a szerencse szerepe: mi nem mindig jelent katasztrófát

- Támogatás: ki állt Szilvi és Nati mellett a nehéz időkben, és kik állnak mellettünk hasonló helyzetekben

- Szilvi visszatérése a színpadra

- Szilvi és Nati közös könyve (Tükröm, tükröm): hogyan találkoztak, hogyan jutottak el a könyvig, és miért írták meg

- Szilvi magánélete: miért nem beszélt róla eddig

- Férfi-nő kapcsolatok

- Olyan pillanatok, amiket valaha megbántak

A téli időszakban, amikor a hideg és a korai sötétedés miatt amúgy is szívesebben „kuckózunk be”, a hangulatzavarral küzdő emberek tünetei felerősödnek. A karácsony közeledtével sokak számára szinte elviselhetetlenné válik a magány, a lehangoltság érzése. „Olyan depis vagyok” – halljuk sokszor, noha olyanok is használják ezt a szófordulatot, akiknek a szokásos év végi fáradtságon kívül szerencsére kutya bajuk. Népbetegség vagy divathóbort? Bár e két szó jelentése merőben eltér, mindkettőt szokták a depresszióval kapcsolatban emlegetni, ahogyan azt is, hogy nem válogat.

A felnőtt lakosság nagyjából 8 százalékát érinti, a fiatalok körében még ennél is magasabb a depressziós betegek aránya. A kialakulás okait, a megelőzés, a gyógyulás lehetőségeit vesszük sorba a Spiritusz következő adásában, és szóba kerül egy nagyon érdekes, új fejezete is a depressziókutatásnak: a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségekről is fogunk beszélgetni. Németh Szilvia vendége ezúttal Hajduska-Dér Bálint pszichiáter, pszichoterapeuta. Tabudöntögető beszélgetésünk alapvető célja, hogy eloszlassa a depresszióval kapcsolatos tévhiteket, és hogy felhívja a figyelmet a segítségkérés fontosságára, arra, hogy ma már egyáltalán nem ciki pszichológushoz járni!

A tartalomból:

- Hol kezdődik a depresszió, mi a definíciója?

- A depresszió öröklődik?

- Ha valaki „hajlamos” erre a mentális betegségre, a külső, környezeti hatások hogyan hatnak a depresszió kialakulására?

- Milyen fajtái vannak a depressziónak? Mikor érdemes segítséget kérni?

- Mik lehetnek az árulkodó jelek?

- Milyen biokémiai folyamatok zajlanak a depressziós ember agyában?

- Hogy lehet megakadályozni a „boldogsághormonok” kiürülését a szervezetből?

- Milyen esetben lehet indokolt a gyógyszeres kezelés?

- Milyen terápiás lehetőségek léteznek?

- Nehézségei mindenkinek vannak – mitől függ, hogy ki mennyire képes megküzdeni ezekkel? Meg lehet „edződni” a depresszió által?

- Hogyan viszonyul a társadalom a depresszióhoz?

- Tényleg „csak” akarat kérdése a felépülés?

- Sokan cikinek érzik bevallani, szégyellik a tehetetlenségüket a külvilág előtt, nem fordulnak orvoshoz időben… Mivel lehetne meggyőzni őket ennek fontosságáról?

- Spontán, pusztán az idő múlásával is gyógyulhat a depresszió?

- Fiatalok és a depresszió

- Közösségi média és a depresszió – miben segít, miért káros?

- Mesterséges intelligencia a depresszió diagnosztizálásában, kezelésében

A Spiritusz következő adásában a határhúzás, a NEM-et mondás fontosságát és nehézségét járjuk körbe. Két vendéggel beszélget a műsorvezető, Németh Szilvia.

Egyikük Pokorny Lia, akit alapvetően életvidám, humoros, csodálatos mosolyú színésznőként ismerünk, és a Beugró című műsorral robbant be a köztudatba. A majdnem tökéletes boldogság receptje című önálló estjén a közönség megismerheti Lia „másik arcát” is.

Az önéletrajzi ihletésű darab olyan kérdéseket feszeget, mint: létezik-e tökéletes boldogság? Mi a helyzet akkor, ha a gyermekkori vágyálmoktól eltérően az életünk teljesen más irányt vesz? Mi van, ha folyamatosan rossz döntéseket hozunk? Ha mondjuk képtelenek vagyunk nemet mondani a felénk irányuló elvárásokra? Ha nap mint nap mások kedvére igyekszünk tenni ahelyett, hogy a saját belső hangunkra figyelnénk, arra, hogy nekünk valójában mi a jó?

Az adás másik vendége Lia szakmai (és magánéleti) tanácsadója, Rendi Mari addiktológiai, család- és párterápiás konzultáns. A műsorban olyan fontos kérdéseket is boncolgatunk, hogy miként tartanak nekünk tükröt a gyermekeink, hogyan működnek a társfüggő emberek, miért olyan fontos, hogy egyértelműen kijelöljük a határainkat – és arra is igyekszünk választ találni, hogy mi különbözteti meg az önszeretetet az önzőségtől.

A tartalomból:

• Lia és Mari kapcsolata: milyen szálak kötik őket össze?

• Függő gondolkodás: mit jelent, hogyan nyilvánul meg, és miért mondja Lia, hogy ő függő?

• Megfelelés, elismerés, nemet mondás: miért nehéz kimondani a nemet, miért akarunk mindig megfelelni, mi a társfüggőség (és miben különbözik a szerelemfüggőségtől)?

• Lia karrierje: a népszerű előadása előzményei és születése, Mari támogatása és a nemrég megjelent közös könyv beharangozója.

• Családi kapcsolatok: szülőkkel és gyerekkel való viszony, nevelési végletek, saját és mások érzéseinek szétválasztása.

• Személyes fejlődés: miért próbált Lia régen másokat megváltoztatni? Miért érzi fontosnak a saját változását? Milyen felfogást vallott az önzőségről 20 éve – és most?

• Élmények és érzések: mit kapnak a nézők Lia előadásaitól, és mit kap Lia? Szakítás a kőszínházakkal, félelmek, önfeltárás.

• Szülői szerep és tanulási folyamatok: felelősség, kötelesség, alkalmazkodás más-más életkorban.

• Boldogság: Lia és Mari gondolatai, a „majdnem tökéletes boldogság” receptje.

Bemutatjuk vendégeinket:

Pokorny Lia (született Pokorny Aurélia). Színészi pályafutását a Pinceszínháznál kezdte, majd a Bárka Színházban és az Új Színházban is játszott. 2012 és 2024 között a Centrál Színház tagja volt, ahol többek között a LIAison című önálló estjét is bemutatta.

Az utóbbi években önálló előadásokkal, könyvekkel és podcastokkal foglalkozik, amelyekben a személyes fejlődés, a társfüggőség és a nemet mondás témáit dolgozza fel. Legutóbbi könyve, A majdnem tökéletes boldogság receptje – És 99 kérdés függő játszmákról Rendi Marihoz az önismeret és a kapcsolati dinamikák mélyebb megértésére invitál.

Rendi Mari addiktológiai és családterápiás konzultáns, egészségtan-tanár, az Integrál Akadémia oktatója. A Magadért Alapítvány „A HELY” kuratóriumának elnöke, ahol hozzátartozói csoportokat és támogató közösségeket vezet.

Szakmai munkájában a családi és párkapcsolati dinamikák, a társfüggőség, a kémiai és viselkedési addikciók, valamint az önismereti fejlődés kérdéseivel foglalkozik. Csoportjaiban gyakorlatorientált módszerekkel segíti a résztvevőket az elakadásaik felismerésében és a változásban.

Szakmai tanácsadója Pokorny Lia A majdnem tökéletes boldogság receptje című előadásának, amelyben közösen dolgoznak fel olyan témákat, mint a társfüggőség, a nemet mondás képessége és az anya-gyerek kapcsolatok dinamikája.

Elveszi a férfi keresetét, folyamatosan alázza, akár még meg is üti – egy nőnek sokféle eszköze lehet arra, hogy bántalmazza a párját. Ma már egyre többször beszélünk a párkapcsolati erőszakról, de legtöbbször női áldozatokkal találkozunk. Pedig az „erősebbik nem” tagjai is elszenvednek bántalmazást – nem is olyan ritkán. Az érintett környezete viszont vagy nem hiszi el a férfi tragikus sorsát, vagy elbagatellizálja, legrosszabb esetben pedig viccet csinál belőle.

A Spiritusz adásában ismét tabukat döntögetünk. Bóna Judit vendége dr. Nagy Beáta Magda klinikai szakpszichológus, szociológus, az ELTE adjunktusa.

A tartalomból:

• Mi számít bántalmazásnak, és mikor beszélhetünk „csak” egy rosszabb napról egy kapcsolatban?

• Mi a női bántalmazás eszköztára – és miben különbözik a férfiakétól?

• Miért bántalmaz a nő, és mi a különbség a férfi és női bántalmazók működésében?

• Hogyan éli meg a férfi, ha ő az áldozat – és milyen reakciói vannak?

• Milyen típusai vannak a bántalmazásnak: lelki, fizikai, gazdasági?

• Mi a helyzet a kölcsönös bántalmazással – és hogyan alakulnak ki ezek a dinamikák?

• A bántalmazó kapcsolatokban milyen visszatérő minták figyelhetők meg?

• Egy nő, ha bántalmazó típus, minden kapcsolatában az marad, vagy a kapcsolat minősége hívja elő ezt az oldalt?

• Hogyan tudják a férfiak bizonyítani, hogy bántalmazták őket?

• Miért nehéz a férfiaknak segítséget kérni – és kapnak-e támogatást a férfiközösségben vagy a társadalomtól?

• Mi történik a gyerekekkel ezekben a helyzetekben?

• Milyen szerepe van a gyermekkori tapasztalatoknak abban, hogy valaki bántalmazóvá válik?

• Milyen feladata van a szűk családnak – és egyáltalán észreveszik-e a bajt?

• Van-e felelősség egy bántalmazó kapcsolatban, és hogyan lehet megálljt parancsolni a folyamatnak?

• Miért nem javasolt a párterápia bántalmazó kapcsolatokban?

• Mit tehet a szakember – és miben tud valóban segíteni?

Dr. Nagy Beáta Magda

klinikai szakpszichológus, szociológus, az ELTE adjunktusa

Dr. Nagy Beáta Magda pszichológusként és kutatóként elsősorban az emberi életút nehéz, sokszor tabusított területeit vizsgálja. Munkájában a párkapcsolati és családi dinamikák, a reproduktív egészségpszichológia, valamint a veszteségek, krízisek és a spirituális megküzdés kérdései állnak a középpontban.

Különösen foglalkoztatják azok a helyzetek, amikor a társadalom nem, vagy csak nehezen ismeri el valaki szenvedését – legyen szó meddőségről, gyermektelenségről vagy éppen férfiakat érintő bántalmazásról.

Szemléletét az empátia, a tudományos igényesség és a hiteles emberi jelenlét egyaránt jellemzi: célja, hogy a hallgatás helyére párbeszéd, a szégyen helyére pedig megértés kerüljön.

A kapcsolódásról elsőként talán a szülő-gyermek viszony jut eszünkbe, pedig a megtartó figyelem legalább ilyen fontos a barátságban, közösségeinkben és még a munkakapcsolatokban is. Beletartozik egy hiszti kezelése, egy figyelmes párbeszéd, az asszertív jelenlét és a megerősítés. Ez a tudás ősidők óta bennünk él, mégis nehéz a mindennapokban előhívni. Tudatossággal és gyakorlással azonban egyre jobban elsajátíthatjuk.

Ebben az epizódban Balogh Fruzsina pedagógus és önismereti szakember, a Kapcsolódó Nevelés Egyesület alapítója és elnöke mesél arról, mit jelent valóban kapcsolódni szülőként, barátként vagy közösségi tagként. Szó lesz arról is, miért élmény ez a folyamat, és hogyan tanulhatjuk meg újra és újra az odafigyelést.

Témáink többek között:

• hogyan maradhatunk jelen a gyerekeink mellett a rohanó hétköznapokban,

• miért nem veszélyesebb a világ, csak másképp szűrjük a történéseket,

• hogyan építhetünk ítélkezésmentes közeget magunk köré,

• miért fontos a gyerekek önszabályozó rendszerébe vetett bizalom, miközben mi is kereteket tartunk,

• elvárhatjuk-e a pedagógusoktól, hogy megtartó közeget biztosítsanak a gyerekeink számára.

Vendégünkről:

Balogh Fruzsina pedagógus és önismereti szakember, a Kapcsolódó Nevelés Egyesület alapítója és elnöke.

Gyerekkora óta érzékeny mások érzelmeire, és mindig kereste, hogyan lehet teret adni a szívnek és az érzelmeknek a mindennapokban. Gyermekei születése után találta meg a Kapcsolódó Nevelést, amely számára hazatérésélményt hozott, és azóta szülőcsoportok és képzések vezetőjeként segít másoknak is eligazodni a nehézségek között.

Szakterülete a kihívást jelentő gyerekekkel való munka – különösen az agresszió és az autizmus kezelése –, de saját tapasztalata révén jól ismeri a „tankönyvi” gyerekek világát is. Több mint 15 éve foglalkozik önismerettel: pszichodráma, családállítás, testfókuszú módszerek, mozgásmeditáció és más technikák kísérik útján. Legfontosabb erőforrásának mégis a Páros Meghallgatást tartja, amelyet tíz éve heti rendszerességgel gyakorol, és amelynek tapasztalatait ma már szülők sokaságával osztja meg.

Az ember társas lény, ezért a legtöbben vágyunk stabil párkapcsolatra, családra, gyerekekre. Mégis gyakran előfordul, hogy a kapcsolatok zátonyra futnak, a házasságok pedig válással végződnek. Ilyenkor új élethelyzetek születnek: mozaikcsaládok, amelyeknek megvannak a maguk kihívásai és lehetőségei.

A Spiritusz podcast új epizódjában Németh Szilvia vendége Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta, a Mozaikcsalád Alapítvány elnöke. Szó esik a válás előtti és utáni döntésekről, a gyerekek érdekeiről, a mozaikcsaládok működéséről és arról is, hogyan lehet az új helyzetben mégis stabil és szeretetteljes közeget teremteni.

A tartalomból:

• Menthető házasságok: mikor érdemes még küzdeni, és mikor jobb a válás?

• Mi a gyerekek valódi érdeke: konfliktusok elkerülése vagy a feloldásuk megmutatása?

• Hogyan lehet közös megegyezéssel, békésen válni?

• Szülői felügyelet formái és hatása a gyerekekre.

• Bűntudat, túlkompenzálás, új társ bemutatása – mikor és hogyan?

• A keretek és szabályok szerepe egy új családban.

• Harcoló exek, lojalitás-konfliktusok, parentifikáció.

• Miért a stabil párkapcsolat a mozaikcsalád alapja?

• A mozaikszülő, nagyszülők és „új tesók” szerepe.

• A válás tragédiájától a mozaikcsalád erőforrásaiig.

Vendégünkről:

Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus, pár- és családterapeuta több mint tíz éve foglalkozik mozaikcsaládokkal. Alapítója és vezetője a Magyarországon egyedülálló Mozaikcsalád Központnak, ahol mediációval, pszichológiai tanácsadással, pár- és családterápiával segítik a hozzájuk fordulókat.

Munkájában nemcsak az újratervezett családformák támogatására fókuszál, hanem arra is, hogy a válási krízisben lévő pároknak utat mutasson a békésebb különválás felé. Több könyv szerzője (Az örökbefogadás lélektana, Mozaik a családom, Válásterápia), és hamarosan megjelenik új kötete is: Mi ketten – A párkapcsolat mint a család megtartó ereje.

Fontos számára a pszichoedukáció: rendszeresen oszt meg tartalmakat a közösségi médiában, tart online webinárokat, vezet szupervíziós csoportokat, és oktatóként is jelen van az ELTE Tanácsadó szakpszichológus képzésében. Kiemelten törekszik arra, hogy a szakmai utánpótlás érzékeny legyen a mozaikcsaládok sajátos helyzetére.

Hosszú távú célja a társadalmi szemléletformálás és a mozaikcsaládok körüli tabuk oldása. Hisz abban, hogy a nehézségek mellett ezekben a családokban számos erőforrás rejlik. Saját életében is érintett: férjével négy gyermekük van, közülük három már felnőtt.

A Spiritusz nyári szünet előtti utolsó adásában a kiégésről, a sokat emlegetett burnout-szindrómáról beszélgetünk, ami nyáron, a vakáció alatt sem kíméli az embert. Arról a tünetegyüttesről lesz szó, ami a nagyszüleink idejében még nem volt téma, gyerekeink viszont már jó eséllyel elkerülhetik, ha kellően tájékozottak és tudatosak lesznek ezen a téren. Nekünk viszont itt és most kell megoldást találnunk a kilábalásra, és a cél az, hogy a gyógyulás után elkerüljük a visszaesést – hogy képesek legyünk olyan hőfokon égni, dolgozni, menedzselni a család ügyeit, ami hatékony, és nem vezet újból kiégéshez.

Németh Szilvia vendége Kaszás Ágnes coach, tréner, akinek szakterülete a kreativitás és a fenntartható energia-menedzsment.

Vendégünkről:

Kaszás Ágnes coach és tréner, több mint 15 éve támogat vállalkozókat, vezetőket és csapataikat abban, hogy eredményesen és fenntartható módon működjenek – anélkül, hogy közben kiégnének. Munkája középpontjában a belső erőforrásokra épülő változás áll, amely nem kész megoldásokat, hanem testreszabott, kreatív folyamatokat jelent.

Pályaelhagyó jogászként különösen érzékeny a szakmai életutakat érintő fordulópontokra, az energiaszint és a teljesítmény összefüggéseire. Magyar, angol és francia nyelven dolgozik egyéni és csoportos formában, valamint inspirációs előadóként is jelen van szakmai rendezvényeken.

Munkáját a jelenlét, az odafigyelés és a sokszínű módszertani háttér jellemzi. Hisz abban, hogy a valódi változás kulcsa nem a technikákban, hanem az önmagunkra való odafigyelésben, az apró lépésenként felépített fenntartható energia-menedzsmentben rejlik.

A beszélgetés kérdései:

● Hogy lehet, hogy az idősebb generáció tagjai a kiégést nem, csak a kemény munkát ismerték, és most fanyalogva néznek a fiatalokra, akik panaszkodni mernek a túlzott leterheltség miatt?

● Mik a kiégés legtipikusabb jelei, és miben különbözik a fáradtságtól? A kiégésig vezető út 5 szakasza.

● Miért esik nehezünkre visszavenni a tempóból?

● Csak a sok munka okozhatja, vagy létezik családi/párkapcsolati kiégés is?

● Az önértékelési nehézségekkel küzdők hajlamosabbak a kiégésre?

● Kiégés, identitásválság, szégyenérzet – hogy függenek össze?

● Miért nehéz segítséget kérni ebben a helyzetben?

● A fiatalok már sokkal tudatosabbak ezen a téren? Lustaságból vagy bölcsességből keresik az Y és Z generációs fiatalok azokat a munkahelyeket, ahol kevesebbet kell dolgozni?

● A kiégés egyfajta „ébresztő”. Hogyan lehet felépülni, kigyógyulni belőle, és elkerülni a visszaesést?

● Nem megy a „semmittevés”, az olyan haszontalan! Sokan nyaralás közben sem tudnak pihenni, töltődni. A tengerparton fizikailag ugyan jelen vannak, de fejben már azon kattognak, hogy miket kell majd otthon csinálniuk… Milyen jótanácsokkal látná el szakértő vendégünk az utazás előtt állókat, hogy a vakáció valóban pihentető legyen?

● Azt mondják a szakemberek, hogy a mai gyerekek nem tudnak unatkozni, pedig ez egy hihetetlenül fejlesztő „tevékenység”. Rengeteg inger ömlik rájuk, és mi, szülők is túlszervezzük az életüket – nemcsak év közben, hanem a vakáció időszakában is… miért?

● A kiégés felismerése, beismerése nem tragédia, hanem lehetőség! A fenntartható energia-menedzsment módszere pedig esély arra, hogy megtaláljuk az egyensúlyt az életünkben. Ez nem a spanyolviasz: elődeink sok munka mellett is képesek voltak erre… Pihenés, unatkozás – újra képessé kell tennünk az agyunkat ezekre a rég elfeledett, életmentő elfoglaltságokra!

A megszokott rítusok, a tervek és a természet: saját bevallása szerint Juhász Árpád ezeknek köszönheti szellemi frissességét és jó erőnlétét. Bár botokra támaszkodva, de kilencvenévesen is túrázik, csodálja a sziklákat, a naplementét. Ahogy fogalmaz, soha nem az izgalmat kereste, inkább az elcsendesedést, a találkozást önmagával és a teremtő Istennel. Ezekért a mágikus percekért bizony meg kell dolgozni, de ha sikerül elérni őket, az igazán feltölti az embert.

Kalandokról, hitről és az indián életérzésről is beszélgetünk a júniusban kilencvenedik születésnapját ünneplő dr. Juhász Árpád geológussal, sokak Árpi bácsijával.

Dr. Juhász Árpád geológus, ismeretterjesztő és utazó 1935. június 1-jén született Pécsett. Az ELTE Természettudományi Karán végzett geológusként, később doktori címet is szerzett. Pályafutása során dolgozott muzeológusként, kőolajkutatóként, majd a TIT Természettudományi Stúdió igazgatójaként és a Magyar Televízió természettudományos szerkesztőségének főszerkesztőjeként is. Nevéhez fűződik számos televíziós sorozat és film, köztük a legendás Másfél millió lépés Magyarországon.

Több mint ötven ismeretterjesztő filmet és huszonhét könyvet készített, tudományos cikkei és ismeretterjesztő munkái generációkat tanítottak meg a természet szeretetére és tiszteletére. Munkásságát számos díjjal ismerték el, köztük a Pro Natura díjjal, a Lóczy Lajos-emlékéremmel, a Pro Urbe Budapest díjjal és a Magyar Örökség díjjal is.

Világjáróként több mint százkilenc országban járt, közel kétszáz gleccsert tanulmányozott, és olyan helyeken kutatott, mint a Himalája, az Alpok, Izland vagy épp a Vezúv. Aktív életet él ma is: túrázik, rádiós és televíziós műsorokban szerepel, előadásokat tart. Életét mindig a természet iránti kíváncsiság, a szellemi frissesség megőrzése és az elcsendesedés keresése jellemezte.

Dr. Juhász Árpád a magyar geológia és természettudományos ismeretterjesztés meghatározó alakja: több mint hat évtizedes pályafutásában kutatóként, szerkesztőként, íróként és filmkészítőként is sokoldalúan alkotott. Élete példa a folyamatos tanulásra, a fizikai aktivitás fontosságára és a természettel való mély, spirituális kapcsolatra.

Míg az alkohol-, kábítószer- és gyógyszerfüggőségről viszonylag sokat hallunk, létezik a kémiai addikciók mellett egy másik függőségcsoport is, amelyről kevesebb szó esik: ezek a viselkedéses függőségek. Ide tartozik például a túlevés, a szerencsejáték-, a szex-, sport-, kütyü- vagy társfüggőség, valamint a munkamánia is. Ezek a jelenségek sok szempontból hasonlítanak a szerhasználati addikciókhoz – mégis ritkábban kerülnek szóba.

Döbbenetes adat, hogy világszerte az emberek 30-50 százaléka érintett valamilyen szenvedélybetegségben – ez azt jelenti, hogy nagyjából minden második-harmadik ember valamilyen szerhez vagy viselkedésformához kapcsolódó függőséggel él. Ennek ellenére az érintetteknek csupán körülbelül 10 százaléka áll kezelés alatt.

Bár a társadalmi tudás és megértés egyre nő, a függőség ma is stigma, a téma sok esetben még családon belül is tabu marad. Ennek a hallgatásnak a megtörésére vállalkozunk a Spiritusz podcast legújabb adásában.

Németh Szilvia vendége Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, aki segít megérteni a viselkedéses függőségek természetét, hátterét és a gyógyulás lehetőségeit.

Vendégünkről:

Kapitány-Fövény Máté klinikai szakpszichológus, addiktológiai kutató, a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézet munkatársa. PhD-fokozatát pszichológiából szerezte, kutatási és gyakorlati munkájának középpontjában a viselkedéses és szerhasználati függőségek állnak. Oktatott a Semmelweis Egyetemen, és aktív szereplője a hazai pszichológiai és addiktológiai szakmai közéletnek. Szélesebb közönség számára is ismertté vált az Ezerarcú függőség című könyve révén, amely közérthető módon tárgyalja a szenvedélybetegségek sokféle formáját és azok hátterét. Emellett több szakmai kötet – például Az addiktológiai zavarok pszichoterápiája vagy a Klinikai szakpszichológia a gyakorlatban – szerkesztője és társszerzője. A függőségeket nem morális gyengeségként, hanem megértésre és kezelési lehetőségekre szoruló állapotként közelíti meg.

A beszélgetés során felmerülő kérdések:

• Mi különbözteti meg a viselkedéses addikciókat a szerfüggőségektől, és mi a közös bennük?

• Mikortól tekinthető valaki függőnek? Hol húzódik a határ egy szokás és egy szenvedély között?

• Miért baj, ha valaki annyira szereti a munkáját, hogy „haza is viszi”?

• Mennyiben múlik a genetikai hajlamon, és mennyit számítanak a környezeti hatások (például a rossz társaság)?

• Milyen biokémiai mechanizmus áll a szenvedélybetegségek mögött? Létezik „veleszületett örömhiány” az agyban?

• Miért akar egy függő mindig többet? Hogyan működik a sóvárgás?

• A munkamánia és az edzésfüggőség gyakran elismert társadalmi tevékenységek. Vajon „jobb” ezektől függni, mint egy szertől? Érdemes ezekkel is foglalkozni?

• „Aki nem talál örömöt a létezésben, az a függőségekbe menekül.” – Mit gondol erről az idézetről egy addiktológiai szakember?

• Miért olyan nehezen elviselhető a csend, a magány vagy az unalom manapság?

• Hogyan vezethet a trauma a szenvedélybetegség kialakulásához? Mi dönti el, hogy valaki a megküzdés során függővé válik, más pedig nem?

• Hogyan sodorhat a tartós kialvatlanság pótcselekvésekbe?

• Mit tehetünk azért, hogy ne neveljünk függőségekkel küzdő gyereket?