Lételem - A WWF Magyarország zöld podcastja

Előfordul, hogy a baráti társaságodban vagy családi körben nálatok is szóba jön a klímaváltozás, a fenntarthatóság és az, hogy mit kellene tenni egyéni és döntéshozói szinten? A WWF Magyarország zöld podcastja, a Lételem második évadot megelőző rendhagyó epizódjában ezúttal egy irányított beszélgetésre invitálunk, és arra buzdítunk, hogy miután meghallgattad, szervezz te is hasonló eszmecserét a saját környezetedben és fejtsétek ki mindannyian a véleményeteket, hiszen az most eljuthat az Európai Unióhoz, melyet figyelembe vesznek majd a jövőbeli éghajlatpolitika kialakítása során.

Az európai éghajlati paktum keretében megvalósuló, uniós Peer Parliament kezdeményezés három témakörben – közlekedés és utazás, zöld energia és igazságos átállás, illetve étkezési és fogyasztási szokások – segít irányított kérdésekkel és válaszlehetőségekkel abban, hogy egy tartalmas beszélgetés során megvitassuk a választott – vagy akár az összes – témát, véleményt cseréljünk és egymást meghallgatva tovább szélesedjen látókörünk.

A Lételem második évadának „nulladik” epizódjában Domokos Csenge, a denkstatt tanácsadója, illetve az európai éghajlati paktum magyarországi koordinátora a három téma közül a zöld energiáról és az igazságos átmenetről beszélget a WWF Magyarország munkatársaival: Harmat Ádámmal, a civil szervezet éghajlatvédelmi programvezetőjével, valamint Kerpely Klárával, Farkas Viktor Mátyással és Szilágyi Artúrral, az alapítvány éghajlatvédelmi szakértőivel. Így egyrészt bepillanthatunk abba, hogy hogyan is zajlik egy ilyen irányított eszmecsere, másrészt a választott témát ezúttal szakértői szemszögből is megismerhetjük.

Kedvet kaptál arra, hogy te is részt vegyél a kezdeményezésben? Válassz témát, kezdeményezz beszélgetést a környezetedben, az eredményeket pedig a lenti linken küldjétek be 2022. március 20-ig!

A Peer Parliament leírását, valamint a kérdéseket és a válaszlehetőségeket itt érheted el: https://europa.eu/climate-pact/system/files/2021-12/Climate%20Pact%20Peer%20Parliaments%20brochure%20HU.pdf

A válaszaitokat itt küldhetitek el: https://ec.europa.eu/eusurvey/runner/PeerParliamentsResultsSubmission

Tudj meg többet az európai éghajlati paktumról itt: https://europa.eu/climate-pact/system/files/2021-09/Climate%20Pact%20backgrounder%20A4-HU.pdf

Amennyiben a Peer Parliamenttel vagy az európai éghajlati paktummal kapcsolatosan kérdésetek merült fel, küldjétek el azokat a [email protected] e-mail címre!

Menjünk vissza az időben 30 évet: 1991-et írunk, a rendszerváltás már megnyitotta kapuit a civil szervezetek előtt is, és egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a zöld kezdeményezések. Ahogy sok más alapítvány, a WWF magyarországi irodája is ekkor jött létre, először csupán néhány fővel, akkor aktuális természetvédelmi problémákra reagálva – ráadásul nem más, mint Fülöp herceg támogatásával. Bár a panda még viszonylag ismeretlen volt itthon, fokozatosan építkezve és lelkiismeretesen dolgozva egyre jobban elterjedt, hogy miért fontos természeti értékeink megóvása és mivel is foglalkozik a WWF Magyarország – hazai terepen hazai kihívásokkal. Most térjünk vissza 2021-be: a rengeteg új kihívás mellett még néhány „régi” is fennmaradt, és bár a köztudatba mára beégtek a klímakatasztrófa, a természetvédelem és az erdőirtás szavak, még mindig rengeteg a tennivaló mind a természetvédelmi kezelés és klímavédelem, mind a zöld politika és a szemléletformálás terén.

Idén 30 éves a WWF Magyarország, és ennek alkalmából a Lételem EXTRA keretében izgalmas beszélgetésre ült le egymással Sipos Katalin, a WWF Magyarország jelenlegi igazgatója és Haraszthy László, a civil szervezet egykori alapító igazgatója, melynek során egyszerre idézik meg a múltat, mutatják be a jelent és elmélkednek a jövőről.

Mihálovits András villámkérdéseire válaszolva a beszélgetésből többek között kiderül, hogy hogyan jött létre és miként változott az alapítvány a három évtized alatt, mik azok a természetvédelmi problémák, amik még 30 év elteltével is kihívást jelentenek, miket könyvel el legnagyobb sikernek a jelenlegi és az egykori igazgató, voltak-e és vannak-e zöld politikai programok, vagy épp milyen most és milyen volt régen a társadalom viszonya a természet- és környezetügyhöz.

Számunkra fontos ügyeket támogatni sokféleképpen lehet – ennek egyik módja a civil szervezeteknek szánt pénzbeli adományozás, ami amellett, hogy a legtöbbször érzelmi döntés eredménye, ma már egyfajta önkifejezési eszköz is, az alapítványoknak pedig sok esetben kritikusan fontos bevételi forrást jelent ahhoz, hogy folytatni tudják tevékenységüket. Milyen ügyeket támogatnak legszívesebben az emberek, hogyan változtatta meg a pandémia az adományozási szokásokat, és milyen csatornákon keresztül lehet egy civil szervezet számára adományozni?

A Lételem 10., évadzáró epizódjában Dobos Emese újságíró Tar Emesével, a WWF Magyarország egyéni adománygyűjtési menedzserével beszélget az adományozás szerepéről és trendjeiről, arról, hogy hol állnak a természet- és környezetvédelmi ügyek és alapítványok az adományozók népszerűségi listáján, vagy hogy miért fontos a szervezetek átláthatósága ebből a szempontból is, és a WWF Magyarországnál milyen adományozási formák közül választhatnak azok, akik a természetvédelmet szeretnék támogatni.

Ha te is támogatnád a WWF Magyarországot, akkor az adományozási módokról az adomany.wwf.hu oldalon tudhatsz meg többet.

Ma már egyre többet hallani arról, hogy a farkas, a medve és a hiúz nem csak újra megjelentek hazánkban, de van, amelyiknek már állandó, szaporodó állománya van az ország területén. Amennyire azonban a természetvédők örülnek ennek – hiszen természetes élőhelyükön nagyon fontos szerepük van az ökoszisztéma megfelelő működésében –, egyes embereknek, érdekcsoportoknak gyakran törnek borsot az orra alá. A leggyakoribb probléma velük az, hogy azt eszik, amit az ember is fogyasztana: nagyvadat – például őzet, szarvast, vaddisznót – és ha lehetőségük adódik rá, olykor haszonállatokat is. Éppen ezért vannak, akik inkább távol tartanák saját területüktől ezeket a fokozottan védett állatokat, hiszen zsákmányolásuk gazdasági veszteséggel járhat.

De hol van a megoldás? Párbeszéddel, a másik nézőpontjának megértésével és közös nevezőre jutással, illetve megelőzéssel nagyon sokat lehet tenni azért, hogy a farkas is jól lakjon és a kecske is megmaradjon. Ez azonban egy hosszú folyamat, amibe minden szereplőt be kell vonni.

A Lételem 9. epizódjában Gigler Dóra, a WWF Magyarország környezeti nevelési szakértője beszélget Patkó Lászlóval, a civil szervezet Nagyragadozók programjának vezetőjével arról, hogy kik is azok a nagyragadozók – és miben mások, mint a nagyvadfajok –, mi a probléma velük, de miért is kell megóvni őket, mi a különbség az állatvédelem és a természetvédelem között, és hogyan igyekszik párbeszédet kezdeményezni és megoldást találni az alapítvány nagyragadozókkal foglalkozó EuroLargeCarnivores LIFE projektje. Szó esik arról is, hogy valóban veszélyes-e az emberre a farkas és a medve, hogy hogyan képes egy fesztivál közelebb hozni az embereket a nagyragadozókhoz, de arról is, hogy hogyan lehet megbecsülni egy adott területen a számukat, és megjelenésükkel miként szabályozzák az ökoszisztémákat.

Készült a EuroLargeCarnivores (LIFE16 GIE/DE/000661) projekt keretében az Európai Unió LIFE Governance and Information programjának támogatásával.

Mindannyian érezzük, hogy az időjárás már nem a régi: a csapadékeloszlás kiszámíthatatlanná vált és szélsőségek jellemzik – az egyik pillanatban a hatalmas esőzések következtében villámárvizek öntik el a környező területeket, majd hosszan tartó szárazság okoz problémákat az élet számos területén, elsősorban a mezőgazdaságban. A gyors megoldás azonban a legtöbb esetben csupán „tüneti kezelés”: árvizek idején még mindig az a jellemző, hogy minél előbb megszabaduljunk a víztől, ami viszont az aszályos időszakokban nagyon jól jönne.

Bár Magyarországot sokan víznagyhatalomnak tartják, valójában évente a Balaton térfogatának háromszorosával több víz folyik ki az országból, mint amennyi érkezik – vagyis ennyit elveszítünk, hasznosítás nélkül –, a Homokhátságot pedig már félsivatagi területté nyilvánították. De mi változott meg ennyire a régi időkhöz képest? Azt ma már mindenki tudja, hogy a klímaváltozás a szélsőséges időjárásért is felelős. Folyóhasználati szokásainkkal azonban mind a szárazodást, mind az árvízi kockázatot részben mi, emberek hoztuk létre. Ma pedig, a 21. században gyökeresen más kihívásoknak kell megfelelni, mint amire a mostani rendszer választ ad. Minderre létezik megoldás, bár ehhez sok tényezőt kell összehangolni – elsősorban az lenne fontos, hogy vizeink és a talaj kizsigerelése helyett rendszer szinten is figyelembe vegyük a természeti értékek megőrzését, a víz megtartását és a táji adottságoknak megfelelő gazdálkodást.

A Lételem 8. epizódjában Mihálovits András beszélget Dedák Dalmával, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértőjével és Kajner Péterrel, a szervezet Élő Folyók programjának szakértőjével többek között a fenntartható és természeti értékekre alapozó vízhasználatról és arról, hogy a WWF Magyarország Tisza programja hogyan próbál megoldást nyújtani az egyre súlyosbodó problémákra.

A közelmúltbeli madármérgezések – főképp a nagy port kavart turai eset, melynek rengeteg állat esett áldozatául – még inkább felhívják a figyelmet arra, hogy mennyire fontos ezeknek a bűncselekményeknek a feltárása, szankcionálása és lehetőleg megelőzése. A Lételem hetedik epizódjában az illegális ragadozómadár-mérgezésekről és a felkutatás, megelőzés módszereiről beszélget Patkó László, a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője Árvay Mártonnal, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) projektmenedzserével. A beszélgetésben többek között szó esik arról, hogy általában kiknek áll érdekében megmérgezni a ragadozómadarakat, mekkora pusztítást tud végezni akár egy egész ökológiai rendszeren a mérgezett csalétkek kihelyezése, hogyan működik az MME speciális keresőkutyás egysége, vagy épp milyen projektekben dolgoznak és milyen sikereket értek el eddig a szervezetek ezen a téren.

Vajon kinek mit jelent az a szó, hogy vadon? Sűrű erdőt, a természet erejének megtapasztalását, netán az egyedüllét élményét? Sok mindent társíthatunk ehhez a szóhoz, de egy biztos: megóvásuk kritikusan fontos, és mindannyiunk közös érdeke. A Lételem hatodik epizódjában dr. Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője beszélget Mihók Barbara biológus és mentálhigiénés szakemberrel, illetve Frank Tamás erdőmérnökkel a vadonokról.

Ebben a részben szó esik arról, hogy van-e Magyarországon létjogosultsága olyan erdőknek, melyekben nincs erdőgazdálkodás és nyersanyagtermelés, miben különbözik egy száz éves bükkös a gazdasági erdőktől, hol találhatók még őserdők, és miért lenne fontos, hogy hazánkban is kijelöljék a nemzeti parki zónákat. De a szakértők kitérnek arra is, hogy mit nyújtanak nekünk és milyen hatással vannak ránk a vadonok, miért olyan fontos az ember számára, hogy még az erdőben is rendet tegyen, és mi is az a vadonterápia.

A természetvédelem, a fenntarthatóság és a klímaváltozás ma már megkerülhetetlen témák: nap mint nap jelen van a sajtóban – sok helyen már önálló rovattal –, egyre nagyobb teret kap a rendezvényeken, és hol visszafogottabban, hol intenzívebben, de az influencerek kommunikációjába is bekúszott. De melyik platformon hogyan érdemes beszélni róla, mi érdekli igazán a közönséget, és hol tartanak a rendezvényszervezők, ha például egy esemény ökolábnyom-csökkentéséről van szó?

A Lételem ötödik epizódjában Dobos Emese, a Zhvg szerkesztője, Nagy Réka Ökoanyu szerkesztő-újságíró, a szeptemberi TEDxDanubia háziasszonya és Klacsán Csaba, a WWF Magyarország adományszervezési, marketing és kommunikációs vezetője beszélget arról, hogy mennyire népszerűek a fenntarthatósággal kapcsolatos témák a médiában és a rendezvényeken, hol van a sajtó szerepe és mekkora a felelőssége ezen a téren, hogyan lehet zöldíteni egy konferenciát vagy milyen eredményeket érhet el egy természetvédelmi szervezet a média segítségével.

Az UNESCO szeptember 15-i ülésén kihirdette a világ első öt országra kiterjedő bioszféra-rezervátumát. Több mint 20 éves munka gyümölcseként az Ötoldalú Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátum megkapta azt az elismerést, amely a természeti értékek és a folyók megőrzésének új lehetőségét kínálja. A terület valóban páratlan, ezért jogosan viseli az Európa Amazonasa megnevezést, de hogy az is maradjon, elengedhetetlen a határokon átívelő együttműködés és az összehangolt munka, és hazánkban is sok a tennivaló, hogy a folyók és ártereik megőrizzék vagy visszanyerjék természetességüket.

A most elismert, öt országon átívelő bioszféra-rezervátum 930.000 hektár kiterjedésű, ami akkora, mint Magyarország területének 10%-a. A Mura, a Dráva és a Duna 700 km-es szakaszát érinti, és ezzel Európa egyik legjelentősebb folyókat és vizesélőhelyeket felölelő területeként tarthatjuk számon.

A Lételem negyedik epizódjában Mihálovits András Sipos Katalinnal, a WWF Magyarország igazgatójával és Gruber Tamással, a WWF Magyarország Élő Folyók programjának vezetőjével beszélgetett a védett területek, azon belül is a bioszféra-rezervátumok jelentőségéről, arról, hogy mit is jelent valójában az UNESCO elismerése és hogy hol van az ember szerepe a természetvédelmi területeken belül. Szó esik természetesen az Ötoldalú Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátum kialakulásának történetéről, arról, hogy milyen tennivalók állnak előttünk és miért fontos az országok közötti együttműködés, de a szakértők hazai projekteket, jó gyakorlatokat is bemutatnak, amelyek hozzájárulnak a bioszféra-rezervátum természetességének megőrzéséhez.

Bővebb információ az Ötoldalú Mura–Dráva–Duna Bioszféra-rezervátumról: https://wwf.hu/hireink/vizeselohelyek/magyarorszagot-is-erinti-a-vilag-elso-ot-orszagon-ativelo-bioszfera-rezervatuma/ 

Mit is csinál valójában egy környezetpolitikai szakértő, és mi motivál valakit arra, hogy ezt a pályát válassza? A Lételem harmadik epizódjában Dedák Dalmával, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértőjével beszélget Mihálovits András. Dedák Dalma már egészen fiatalon közel kerülhetett a természethez, így hamarosan nyilvánvalóvá vált számára, hogy annak megóvásáért szeretne dolgozni. De milyen utat kell bejárni ahhoz, hogy valaki a természetvédelem szakmapolitikai oldalával foglalkozzon, és milyen kihívásokkal találja magát szembe most, a WWF Magyarországnál betöltött pozíciója során?