Magyar téka

1849-es körözése szerint: középmagas termetű, zömök, arca kissé vöröses és himlőhelyes; bajuszt visel; haja: fekete, ősszel vegyült; a hangja kiáltó, ő maga heves természetű; barna felsőkabátot és kalábriai kalapot viselt. Egy olyan aradi vértanúról van szó, akit a magyar közvélemény alig ismer, volt olyan emlékkötet, amiből ki is maradt, s a 16-ok közül ő az egyetlen, akiről nem maradt fenn arckép. Annak idején a magyar szabadságharc képviselői a bécsi forradalmárt tisztelték benne. Egy korabeli cikk így ír róla: „a vész utolsó napjaiban kardjával védelmezé azon tiszta demokráciái eszméket, miket tollával hirdetett vala.” A Magyar tékában Ludwig Haukról lesz szó, akinek könyvalakban még kiadatlan életrajzát Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese készítette el. A kötet várhatóan egy olyan már létező sorozat részeként jelenik meg, amelyet pont az aradi vértanúknak szenteltek.

Kép: Ludwig Hauk "üdvözlése" a Kossuth Hírlapjában | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

1912. szeptember 8-án született; 102 földi esztendő adatott neki, és ebben igen hosszú özvegység. Kerülte a nyilvánosságot, pedig számos társadalmi szerepet eljátszhatott volna. Neki elég volt az, hogy azzal az energiával, amivel életében társa tudott lenni, őrizte férje emlékét, hagyatékát. A hosszú életkornak lehet gyakorlatias magyarázata az, hogy fiatal korába sokat sportolt, vagy, hogy később nem pusztán a nagy feladatát találta meg, de a hétköznapokban is tevékeny volt. S talán volt egy még magasabb ok és cél is. Az összeállítás zenéit Laczó Zoltán Vince válogatta, neki még volt alkalma találkozni Radnóti Miklósné Gyarmati Fannival. A beszélgetőtárs Bíró-Balogh Tamás Szegeden élő és dolgozó irodalomtörténész.

Kép: Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

„Az egyszerű szó kedvelője voltam, Ékes szavak kincsével meg nem áldott. Nem tépegettem tarka szóvirágot, Sosem szavaltam, mindig csak daloltam.” Heltai Jenő Életrajz című versének első strófája ez. Maga a költemény pedig úgy, ahogy van formai elemeivel, tartalmával együtt nagyon jellemző a szerzőre, aki 150 éve augusztus 11-én született. A Néma levente íróját egyébként tényleg el lehetne képzelni a darab korában, Mátyás király udvarában – miközben a történelem olykor magát az írót ítélte hallgatásra, akinek egy másik Mátyás uralkodását is meg kellett tapasztalnia. A Magyar tékában ma a Heltai-életmű egyik szakértőjével, Győrei Zsolt drámaíróval, műfordítóval találkozhatnak, aki több mint 20 éve oktat az időközben főiskolából egyetemmé lett Színház- és Filmművészetin.

| Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

Változatok a reménytelenségre – a visszatérő kötetalcímet Mészöly Miklós egész életművére kiterjesztik az értelmezők. Persze lehetne ez a mesterség bánata vagy a szomorúság mestersége is, hiszen a kész szövegek bármikor készségesen összeállnak, akár Hamisregénnyé. Ez a különös kapcsolódási módszer jellemezte talán magát az írót is, aki a valóság elemeit is sajátságos módon hurkolta egybe. Kortársai és utódai nem véletlenül örök jelenidőben tartják őt magát Magasiskolának. Születésének 100. és halálának 20. évfordulója számos alkalmat adott a megemlékezésre. A Magyar Művészeti Akadémia szakmai programjainak egyik felelősével, Gróh Gáspár irodalomtörténésszel beszélgettem.

Kép: Mészöly Miklós 1964-ben (Fotó: Hunyady József) | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

„Lelke olyan volt, mint a templomablak: átsütött rajta az isteni fény.” Kevés embernek adatik meg, hogy így emlékezzenek rá. Kozma László ilyen volt. Az utókor olvashatja róla, hogy költő, író, irodalomtörténész; hogy munkáit áthatja a hit, a nemzeti felelősségtudat valamint a hagyományok tisztelete – és hogy tanította az ifjúságot, de talán az idősebbeket is. Akik ismerték láthatták is az üvegen átszűrődő világosságot. A Magyar tékában ma M. Tóth Katalinnal, a Kairosz kiadó szerkesztőjével beszélgetek.

Kép: A Kairosz kiadó montázsa | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

"Igazából egyik brancshoz sem tartoztam és nem akartam karriert egyik műfajban sem, hanem mindent fölpróbáltam, mint egy manöken.” – válaszolta egy interjúban arra a kérdésre, hogy nem forgácsolja-e szét magát. Bátran állítható, hogy a próba sikerült. Nemcsak a színházban, de az irodalomban és a filmezésben is. Ma már nem zavarja az a kettősség, hogy a népszerűségét azok a dalok alapozták meg, amelyeknek nem ő volt az arca. Az előadótól viszont kapott egy indián nevet: a „Puska fia”. Tavaly megjelent önéletírásának viszont a Magyar Copperfield címet adta, ami természetesen tudatosan vállalt párhuzam. A regény születésekor legfeljebb jósolható volt a siker. „A kezdet kezdetén magamban léteztem. Aztán fölém hajolt a legelső másvalaki, akkortól tudok emlékezni" – így indítja Bereményi Géza a kötetet, amely elnyerte az adott év teljes hazai könyvterméséből válogató irodalmi díjat. A Magyar tékában ma Pikó András Gáspár Bereményi-szakértő a beszélgetőtársam.

Kép: A kezdetek (Tükör 1970) | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

"Neked szabad Hazám szent emlékének szentelem...., hadd olvassák e szerencsétlen haza egyik hű gyermekének siralmas sorait, melyeket akkor írt, midőn a halálharang megkondult....Esztergom, augusztus 22-én 1849."

Aki ezeket a gondolatokat papírra vetette nem volt vezetője a forradalomnak, sem irányítója a szabadságharcnak. Szakmájában később viszonylag sokra vitte, de mondhatni egy 19. századi átlagember, olyan, mint ma bármelyikünk. Mégis kalandok sorát élhette át ez a papnövendékből lett honvéd, akárcsak kézirata, amely a Katonai életem naplója címet kapta. A kötetet nemcsak megjelentették értő szakemberek segítségével, de hangjáték is készült belőle itt, a Magyar Katolikus Rádióban. (Szilárd János írását Fehér Tibor szólaltatja meg; a 9 részes sorozat május 10-én indul).

A Magyar tékában először a szerző egy ma élő rokonával, a szöveget gondozó Tucsni Andrással, majd a bevezető tanulmányt és a jegyzeteket író Balogh Máté történésszel beszélgetek.

| Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince

Tiszaújlakon született, mégpedig 1951. március 16.-án. A helyszín és az időpont több szempontból is meghatározó volt. Talán nem véletlen, hogy a nemzeti ünnep alkalmából kapott kitüntetésének hivatalos méltató szövege így hangzik: „a kárpátaljai magyarság nemzettudatát erősítő művei, szenvedélyes hangvételű, gazdag képi és formavilágú lírai alkotásai, kordokumentumként is szolgáló, egyszerre drámai és humoros, önéletrajzi ihletettségű regényei, valamint sokoldalú néprajzi gyűjtői, műfordítói és irodalomszervezői tevékenysége elismeréseként." A Magyar téka mai vendége számos tevékenysége mellett a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja is.

Kép: Vári Fábián László portréja (Erfán Ferenc festménye) | Szerkesztő: Nagy György András

Mátészalkán élő gimnáziumi tanár idén tölti a 45-öt. Bár a világjárvány idején is jelent meg kötete, most mással hívta fel magára a figyelmet.

Első hallásra talán több a szópárokon belüli ellentmondás; és nem körvonalazódik a kapcsolat, vagy épp az egységet teremtő erő. A felszínen könnyű a magyarázat, hiszen egy könyvet és egy írót festett le a kezdőmondat. Ami mélyebbre nyúl az viszont már a szürkeállomány és a lélek, a tudás és a hit kérdéseihez is elvezet. Az evolúció misztériuma. Az értelem és a remény felragyogása című kötetet a kaposvári egyházmegyében működő Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett szerzetes közösség adta ki, terjesztését a Püski kiadó vállalta fel, de abban a miklósi szerzetesház is részt vesz. Beszélgetőtársam a szerző: az élet-és hittudományokban egyaránt jártas Sipos Imre.