A közelmúltban jelent meg Földényi F. László: A guillotine hosszú árnyéka  –  Életképek a 19. századi Párizsból című esszékötete. A szerzőt többek között arról kérdeztük, mennyiben változott meg a korábbi köteteihez képest a munkamódszere. Mi vitte egy ekkora téma irányába.

A közelmúltban jelent meg Földényi F. László: A guillotine hosszú árnyéka  –  Életképek a 19. századi Párizsból című esszékötete. A szerzőt többek között arról kérdeztük, mennyiben változott meg a korábbi köteteihez képest a munkamódszere. Mi vitte egy ekkora téma irányába. Milyen művek inspirálták. Honnan indult és és hova érkezett. Szándékosan óvakodott-e attól, hogy filozófiai konzekvenciákig merészkedjen. 

Földényi F. Lászlóval a beszélgetés során Baudelaire-be karolva merészkedtünk Párizs sikátoraiba, vele figyeltük kétlelkűen, amint a város, Napóleon ambíciói alapján és Hausmann báró tervei szerint elnyeri modern formáját, Walter Benjaminra támaszkodva flangáltunk a kirakatok előtt és a passzázsokban, Flaubert-rel és Kleisttel vesztünk el az újságok zsúfolt oldalainak böngészése közepette. Hosszasan időztünk a város tudatalatti megállójában, a véres haláltáncba torkolló, forradalmi hevületű lakosság köreiben, és nem feledkeztünk meg az egykori fényképekről sem, amelyeken Földényi tekintetét követve vettük észre a mellék- és főszereplőket.

Támogasd a munkánkat, lépj be a Litera Klubba: https://litera.hu/tamogatas