David Szalay Flesh című regénye volt kritikai podcastunk 43 adásának témája – választásunk apropója, hogy a magyar származású szerző idén elnyerte a Booker-díjat, a kortárs angolszász irodalom egyik legnagyobb elismerését. A podcastban Bodor Emese, Fehér Renátó és Szekeres Dóra beszélgettek a könyvről.
A regény magyar nyelven még nem olvasható – Barabás András fordítása Test címmel a könyvhétre fog megjelenni, amikor a szerző maga is Magyarországra érkezik, ő fogja megnyitni az eseménysorozatot.
A beszélgetés elején a könyvet övező hype-ról és szokatlan társadalmi diskurzusól esett szó, valamint arról, miért mondhatta azt a szerző a Bookert átvevő beszédében, hogy kifejezetten nagy kockázatot vállalt ennek a regénynek a megírásával.a
Annak ellenére, hogy a könyv tehát még csak angolul elérhető, mégis arra biztatjuk a Litera olvasóit, hogy ne féljenek elolvasni, márcsak azért is, mert a Flesh nyelve kifejezetten egyszerű, mondhatni végtelenül lecsupaszított. Ennek szándékoltságáról, idegesítő vagy épp szórakoztató voltáról vitatkoztunk, Fehér Renátó pedig felhívta a figyelmet arra, hogy a regény egyszerű nyelvezete hányféle társadalompolitikai és gender kérdést is felvet, és hogy ezeket a kérdéseket kifejezetten innovatív módon tárja az olvasó elé David Szalay.
A regény nyelvének tárgyalása kapcsán jutottunk el a könyv központi elemeként tárgyalható szexualitás és szexuális erőszak témájához. Bodor Emese szerint a könyv egyik nagy erénye, hogy milyen érzékenyen változik a nyelvi megformáltság annak mentén, hogy éppen mi történik a főhőssel, mennyire kerül érzelmileg megterhelő helyzetbe, vagy éppen jut el a teljes disszociációhoz. Szekeres Dóra kiemelte, hogy a főhős egyszerű nyelvhasználata mellett a könyvben a szereplők között létrejövő párbeszédek bemutatnak egy társadalmi státusztól és iskolázottságtól független jelenséget is, amelyben a kiüresedett mondatoknak és elhallgatásoknak jut erős szerep.
Arról, hogy mennyire sikerül a Fleshnek megugrania, hogy válaszokat adjon azokra az általa felmutatott társadalmi kérdésekre, sztereotípiákkal kapcsolatos ellentmondásokra, nagyjából ugyanúgy gondolkodtunk a beszélgetésben. Fehér Renátó szerint például a bevándorlással, és a kelet-európai munkavállalókkal kapcsolatos előítéletekkel kapcsolatos válaszok árnyékban maradnak a könyvben, Szalay csak felvillantja ezeket a problémákat, de nem dolgozza ki kellően és szándékszerűen kidolgozva, noha éppen egy ilyen könyv tehetné ezt meg, főleg, hogy magyar olvasóként is ritkán találkozunk azzal, hogy egy idegen szemével tekinthetünk rá a magyar viszonyokra, kisvárosokra, valóságra.
A beszélgetés második felében arról a kifejezett írói szándékról beszélgettünk – amelyet a szerző több interjúban is kijelentett –, miszerint a könyv arra tesz kísérletet, hogy bemutassa, milyen egy férfi testben élni. Fehér Renátó egyrészt nem biztos abban, hogy a szerző nyilatkozatai ellenére, valóban azt állítaná a regény, hogy belőle kiolvasható egy általános férfitapasztalat, hiszen valójában nem beszélhetünk ilyenről, férfiként – és nőként is – megannyi szerepet, tapasztalatot és viszonyulást működtetünk még egyetlen napon belül is.
