Dragomán György: A művészek olyanok, mint az erdőkertészekMit érez egy fa? Lehet-e empátiával fordulni egy másfajta létezés felé, és mit tanulhat ebből az ember önmagáról? A Mozinet Nagylátószög új epizódjában Kovács Gellért filmkritikus Dragomán György íróval beszélget Enyedi Ildikó új filmjéről, a Csendes barátról, amely január 29-től látható a hazai mozikban.A Mozinet új bemutatójában egy idős fa áll egy botanikus kert közepén. Magányos, ahogy a kert többi lakója is – sok ezer kilométerre eredeti élőhelyüktől, hogy megcsodálhassuk, megfigyelhessük őket. Ahogy mi őket, úgy ők is megfigyelnek minket. Tanúi rövid, kusza, zajos és zaklatott életünknek. A film három történetet mesél el, ember és növény három tétova találkozását, amikor ez a kétfajta, radikálisan különböző érzékelés egy pillanatra igazán összekapcsolódik. Emberi hőseink, akárcsak a kert növényei, kívülállók, magányos lelkek. És épp úgy vágynak a kapcsolódásra, ahogy ők.„Gyerekkoromat egy diófa határozta meg”Dragomán György személyes élményein keresztül is kapcsolódik Enyedi filmjének világához. A beszélgetés során szóba kerül a növényekhez fűződő bensőséges viszony, a lassú idő tapasztalata, és az a kérdés is, hogy megérthető-e egyáltalán egy fa létezése emberi nézőpontból. A Máglya című regényében fontos szerepet kap egy diófa, amely nagyanyja kertjében állt, és meghatározó szerepe volt Dragomán gyerekkorában.„Nekem van egy olyan elméletem, hogy a művészek is, meg a tudósok is olyanok, mint az erdőkertészek: elültetnek egy fát, és az nem nő gyorsabban, mint szeretnék” Az alkotás lassúságáról, a megérési idő szükségességéről is beszél. A filmben megjelenő tudósfigurák és az alkotói folyamat párhuzamai mentén szó esik arról is, hogy az igazi felismerések magányos, időigényes belső munkából születnek meg, ezt a folyamatot egy fa elültetéséhez hasonlítja Dragmán.„Valószínűleg ezért lehet szeretni ezt a filmet: a szelíd bátorságáért”A film olyan, ma is élesen vitatott kérdésekről beszél, mint a feminizmus, a környezetvédelem vagy a tudatkutatás, mégis ítélkezés nélkül, szelíden és empatikusan közelít hozzájuk. Dragomán Miyazaki, Wim Wenders és Tarkovszkij világához hasonlítja a Csendes barátot, egyúttal az egyik legköltőibb filmnek nevezi, amit valaha látott.A beszélgetésben szóba kerül még: -Lehet-e novellát írni egy fa nézőpontjából? -Hogyan változtatja meg a filmnézőt a lassú, meditatív ritmus? -Milyen filmes és irodalmi előképei vannak a Csendes barátnak? -Hogyan kapcsolódik a pandémia tapasztalata a film magányábrázolásához? -Miért válik az empátia a film egyik legfontosabb kulcsfogalmává?A Csendes barát január 29-tól a mozikban, a Mozinet forgalmazásában!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.

Műsorvezető: Kovács GellértRendező: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaKommunikáció: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester: Obbágy MátéHangutómunka: Nagy Botond

"A rendszer elleni lázadás helyett egymást gyilkolják"December 15-én, az Etele Cinemában premier előtt vetítettük Park Chan-wook legújabb filmjét, a Nincs más választást, a film után pedig Pauló-Varga Ákos beszélgetett Pogátsa Zoltán közgazdász–szociológussal és Szirmai Gergely filmkritikussal, videós tartalomkészítővel. A beszélgetésről készült felvételt a Mozinet Nagylátószög új epizódjában tesszük közzé.A Mozinet új bemutatójában Man-su (Lee Byung-hun – Squid Game – Nyerd meg az életed) évtizedek óta a helyi papírgyár megbecsült dolgozója. A koreai álmot éli: feleségével, két gyerekükkel és két kutyájukkal tágas családi házban élnek, ahol a bonsai fák csinosítgatása tölti ki a szabadidejét. A gyár új tulajdonosa azonban a modernizáció jegyében leépítésbe kezd, és kisvártatva Man-su is az utcán találja magát. A kezdeti eltökélt munkakeresést kétségbeesés váltja fel: egy idő után már a háziállatok fenntartása is éppúgy problémát jelent, mint a jelzáloghitel rendszeres törlesztése. Megalázó helyzetek sorozata végül Man-su-t minden határt áthágó lépésekre készteti.„Dél-Korea a világ egyik legstresszesebb országa, ha nem a legstresszesebb országa.”Pogátsa Zoltán szerint a film társadalmi háttere szorosan összefügg a dél-koreai munkakultúrával, ahol az extrém versenyre való nevelés már az oktatási rendszerben elkezdődik, és egész életen át tart. A folyamatos teljesítmény- és megfelelési kényszer, és a státuszhoz kötött önértékelés együttese olyan pszichológiai nyomást hoznak létre, amely különösen érzékennyé teszi a társadalmat a státuszvesztés okozta krízisre.„Az embereknek az identitása a munkájukhoz kötődik. Az, hogy elveszted a munkádat, az tényleg a lefejezés maga.”Pogátsa elmondja, Dél-Koreában a munka nem pusztán megélhetési forrás, hanem identitásképző erő. Szerinte a posztmodern társadalmakban, és különösen Kelet-Ázsiában, az egyén társadalmi értéke abból vezetődik le, hogy milyen munkát végez, mennyire halad előre, és milyen anyagi sikert tud felmutatni. Ennek elvesztése nem csupán gazdasági, hanem egzisztenciális összeomlást is jelent.„Nem tudom, mikor láttam egy olyan párt egy filmben, akik nagyon szeretik egymást, nagy bajba kerülnek, mégis tovább szeretik egymást.”Szirmai Gergely a film egyik legszokatlanabb elemének a család ábrázolását tartja. A történet tudatosan elkerüli a megszokott melodramatikus fordulatokat: a család nem válik a konfliktus forrásává, hanem stabil háttérként marad jelen még a legsúlyosabb erkölcsi dilemmák közepette is. Ez a döntés ritka a kortárs filmekben, és érdekes kontrasztot képez a történet groteszk, sötét humorú színezetével.„Kíméletlen verseny a kisembernek, szocializmusa vállalatoknak.”Pogátsa a film rendszerkritikai olvasatát hangsúlyozza: miközben az egyének könyörtelen versenyhelyzetbe kényszerülnek egymással, a nagyvállalati szféra állami védelemmel és strukturális előnyökkel működik. A filmben megjelenő erőszak és erkölcsi leépülés nem egyéni torzulásként, hanem egy olyan rendszer következményeként értelmezhető, amely nem kínál kollektív kiutat, csak túlélési stratégiákat.A Nincs más választás január 8-tól a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.00:00 Bevezetés és első benyomások a filmről00:02 Műfaj és hangulat00:05 Dél-Korea és munkakultúra00:10 Státuszvesztés és identitás00:11 Rendszerkritika és erőszak00:17 Család és realitás00:20 Corporate világ és verseny00:34 Van-e kiút a rendszerbőlMűsorvezető: Pauló-Varga ÁkosRendező: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók AndreaKreatív menedzser: Csata HannaKommunikáció: Belez­nai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester: Obbágy MátéHangutómunka: Nagy Botond

November 26-án a Művész Moziban a Vermiglio – A hegy menyasszonya vetítése után Gyárfás Dorka újságíró Dr. Piczkó Katalin pszichiáterrel beszélgetett arról, hogyan formálja a patriarchális családrendszer a női sorsokat, milyen sorskönyvi üzeneteket viszünk tovább generációkon át, és hogyan dolgozható fel a veszteség, ha a gyász nemcsak egy embert, hanem a saját identitásunkat is érinti.

Fejezetek:

00:00 – A film hangulata és a csönd szerepe

02:12 – Patriarchális családrendszer és hatalmi hierarchia

03:02 – Sorskönyvi üzenetek és belsővé váló minták

04:36 – Fény és árnyék: spiritualitás és ösztönök

06:42 – Érzelemkifejezés gátjai az apa alakján keresztül

10:26 – Szabályszegés, szégyen és közösségi ítélet

12:01 – Lucia története: veszteség, identitásvesztés, gyász

23:49 – Kitörés a mintákból? Lázadás és változás lehetősége

Punyi-Jevuczó Diána, azaz Fonóasszony: “Ha összegyűlnek a nők, ott bölcsességek fognak elhangzani”

A Vermiglio – A hegy menyasszonya premier előtti vetítésén, november 17-én az Uránia Nemzeti Filmszínházban Gyárfás Dorka beszélgetett Punyi-Jevuczó Diánával, ismertebb nevén Fonóasszonnyal, a film által felvetett témák kapcsán. A Mozinet új bemutatójában az Alpok festői szépségű, csendes falujában, Vermiglióban játszódik. Itt keres menedéket a második világháború elől bujkáló szicíliai katona, Pietro. Megérkezése felforgatja az egyébként zárt közösség, különösen a helyi tanító családjának mindennapjait. A családfőnek határozott elképzelései vannak lányai jövőjéről, de Pietro megjelenése ezzel ellentétes láncreakciót indít el. A legidősebb lány, Lucia, beleszeret a múltját titkoló fiúba.

Punyi-Jevuczó Diáná szerint a film arra mutat rá, hogy a régi világ eltűnt, de a benne rejlő tudás ma is létezhet, csak tudatosan kell újraértelmeznünk.

„Ezért van nekünk nagyon nehéz dolgunk most, mert pontosan a nukleáris család miatt nem nagyon kevés mintát tudunk begyűjteni. (...) Mindenkinek magában meg kell azt találni, hogy őt hogy szólítja meg a hagyomány”

A beszélgetés központi témája az volt, hogy mi maradt a hagyományos női szerepekből, közösségekből és rítusokból, amelyek az egykori falusi életben születéstől halálig kísérték az embert. Fonóasszony szerint a modern, városi életből épp azok az elemek hiányoznak leginkább, amelyek a filmben megjelennek: az együtt élő generációk, a kézzel végzett munka meditatív ritmusa, a közösségi intimitás és a természet ciklusainak figyelése.

„Sokszor nem is tudták, hogy mit miért csinálnak, csak azért csinálták, mert tudták, hogy úgy szokás, úgy kell csinálni. Nekünk megvan az a repülőnk, amivel felülről erre ránézhetünk, hogy miért csináljuk úgy?”

A beszélgetés kitért arra is, hogy a nők hogyan tudják városi környezetben, modern életformában is újrateremteni a kapcsolódást a hagyományokkal, és miért nő ma az igény a kézzel végzett tevékenységek, a lassulás, a közösségi jelenlét iránt. Az internetnek hála pedig már azt is jobban megérthetjük, mely hagyomány honnan származik és mit szolgál.

„Ha csak annyira összegyűlnek a nők, hogy a kezük együtt járjon, akkor ott biztos, hogy bölcsességek el fognak hangzani.”

Fonóasszony külön hangsúlyozta a film gazdag szimbolikáját: a hegyet mint az önismeret metaforáját, a lányok nevét mint a fény különböző aspektusait, és a női archetípusok rétegzettségét.

A Vermiglio – A hegy menyasszonya már a mozikban!

A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.

A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.

Gyárfás Dorka fotóját Greguss Mate készítette

00:00 – Bevezetés / A női közösség ereje

01:21 – Köszöntés és filmkontekstus

02:12 – Közös női sorsok

03:10 – Hagyományok feloldódása

08:49 – Ünnepek válsága

11:18 – Közös európai gyökerek

15:19 – Hagyomány a városban

21:40 – Csend és közösségi élet hiánya

„Lenyúltuk Erdélyt” – mondja egy román szereplőTompa Andrea író, színikritikus, számos jelentős kortárs magyar regény szerzője, aki műveiben rendszeresen dolgozza fel az erdélyi lét sokrétegű tapasztalatait. A Mozinet Nagylátószög új epizódjában Kovács Gellért filmkritikus beszélget vele arról, hogyan jelenik meg mindez a Kontinental ‘25 című alkotásban, és hogyan reflektál a film a mai erdélyi és közép-kelet-európai világ helyzetére.A Mozinet új bemutatója, a Kontinetnal ‘25 a mai Kolozsváron játszódik. Egy román hajléktalan öngyilkosságot követ el, miközben egy magyar végrehajtó (Orsolya – Tompa Eszter) próbálja rávenni, hogy hagyja el a jogosulatlanul használt pincét, aminek a helyére egy új luxushotelt akarnak építeni. Orsolya összeomlik, lelkiismeretfurdalástól hajtva járja a várost. Újra és újra előadja történetét kollégáinak, barátainak és ismerőseinek, a helyenként abszurd találkozókból egy feszültségekkel teli társadalom képe rajzolódik ki, ahol mindenki az önigazolást keresi.“Én román filmben magyar főszereplőt, etnikailag magyar főszereplőt nem láttam.”Tompa Andrea a Kontinental ’25 kapcsán kiemeli, hogy a magyar származású szereplő komplexitása nem csupán etnikai szempontból érdekes, hanem azért is, mert a karakter vegyes házasságban él, románul beszél, és időnként magyar szavakat használ. Román filmben magyar etnikumú főszereplőt szinte sosem látott, magyar színészek inkább román szerepeket kapnak.“Nem képzelhető el ez a beszélgetés így, két ember között, de egy film lehetővé teszi, hogy kimondódjanak teljesen váratlan dolgok: “Igen, lenyúltuk Erdélyt” - mondja a román szereplő.”Tompa elmondja, Radu Jude filmjeiben a valóságot nem szó szerint követik, hanem egyfajta finom felnagyítással, groteszk vagy hangsúlyos elemekkel dolgoznak. A film lehetővé teszi, hogy a szereplők olyan, váratlan dialógusokat mondjanak ki, amelyek a valóságban talán elképzelhetetlenek lennének. Példaként említi, hogy a román szereplő ironikusan azt mondja, lenyúlták Erdélyt, miközben a háttérben magyar történelmi utalások, például Márton Áron szobra látható.“Az egyik izgalmas jelenetben egy ételfutárral találkozik a főhősnőnk, és kiderül, hogy valaha a hősnőnk egyetemen tanított, és ez a fiú a tanítványa volt. Most képzeljünk el egy jogot végzett fiút, aki ételfutárként dolgozik.”Tompa szerint a film a szereplői nem valódi megoldást keresnek a problémáikra, hanem inkább indokot arra, hogy fenntartsák a rendszert és ezzel túléljenek benne. A film bemutatja, hogy Kolozsvár népszerű és drága város lett, tele ételfutárokkal. Ez is lehetőséget teremt az etnikai feszültségek bemutatására: a többnyire bevándorlók által végzett futár szakma román képviselője hazája színeit viseli, hogy ne kerüljön összetűzésbe az autósokkal.Fejezetek:00:00 Bevezetés02:10 Erdély képe a filmben06:20 Kolozsvár rétegzettsége és identitása12:45 „Lenyúltuk Erdélyt” 18:30 Nyelv, együttélés, vegyes házasságok25:40 A kapitalizmus kritikája és hatalmi játszmák31:55 A film és a valóság kapcsolódási pontjaiAz Kontinental ‘25 november 27-től a mozikban!A magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. A beszélgetés megtekinthető a Mozinet Youtube csatornáján és meghallgatható podcast formában a Spotifyon, illetve az Apple és a Google alkalmazásaiban.

Rainer M. János: „Ez nem kiegyezés volt, ez kapituláció”Történész, egyetemi tanár, az 1956-os forradalom és a Kádár-korszak kutatója. Rainer M. János neve évtizedek óta összeforrt a magyar közelmúlt feltárásával: a forradalom társadalmi hátterétől a kádári konszolidációig számos kulcsmű fűződik a nevéhez. A Mozinet Nagylátószög című műsorának új epizódjában Veiszer Alinda beszélget vele Nemes Jeles László Árva című filmje kapcsán, amely 1956–57 traumatikus éveibe kalauzolja a nézőt egy kisfiú sorsán keresztül.A Mozinet új bemutatója, az Árva 1957 tavaszán, Budapesten játszódik. Az elbukott forradalom után a magyar társadalom nagy része a megtorlásoknak, a forradalmárok és ellenállók eltűnésének, a reménytelenségnek köszönhetően behódolt, és elkezdődött a több mint három évtizedig tartó Kádár-korszak. A 12 éves Andort édesanyja egyedül neveli, a fiú még bízik benne, hogy a háborúban eltűnt édesapja vissza fog térni. Egy nap megjelenik náluk egy férfi, aki azt állítja, hogy ő Andor apja. A fiú nem hajlandó apjának tekinteni az idegent. A férfi azonban beköltözik hozzájuk, és a fiú kénytelen leszámolni illúzióival. Miközben az anya és fia közötti szakadék egyre mélyül, Andor elhatározza, hogy bármi áron, de megmenti családját a férfitől.„A város olyan volt, mintha soha nem sütne a nap”Rainer M. János arról beszél, hogy a film képi világa milyen mélyen idézte fel benne a gyermekkora emlékeit. A korabeli Budapest sivár, fakó hangulatát pontosan idézi meg a rendező, de a történész szerint a valóság árnyaltabb volt: „Azért nagyon sokat sütött a nap, és nagyon jó idő volt, és akácillat volt, amit itt egyáltalán nem érzékelt az ember – de mégiscsak mintha ott lettem volna.”„A társadalom kapitulált”Rainer szerint a forradalom leverése után a magyar társadalom nem kiegyezett, hanem megadta magát. A történész arra figyelmeztet: a „kapituláció” kifejezés nemcsak politikai, hanem lelki folyamat is volt. „Amikor az ember kapitulál, leteszi a fegyvert, hazamegy, és magára zárja az ajtót. Többet nem vesz részt a külvilág eseményeiben.”„Az árvaság elterjedt társadalmi tapasztalat volt”A film központi motívumát – a háború és a diktatúra nyomán elárvult gyerekek sorsát – Rainer társadalomtörténeti távlatba helyezi. Aki a negyvenes évek elején született, az még ’57-ben is árva volt. Az elhallgatott traumák generációkat formáltak. Ezeket a történeteket nem lehetett elmondani. Még a holokausztot, az ötvenes éveket, vagy ’56-ot sem. A beszélgetésben szóba kerül még:- A társadalom kapitulációja és következményei- A megtorlás és enyhülés kettőssége- Az árvaság mint kollektív tapasztalat- Az értelmiség felelőssége és hallgatása- A hatvanas évek Budapestje és emlékezeteFejezetek:00:00 Bevezetés01:25 A film világa és a gyerekkor emlékei04:30 A hatvanas évek hangulata és valósága10:30 „A társadalom kapitulált” – mit jelentett ez?18:30 A megtorlás és az alkalmazkodás korszaka25:30 A mindennapok túlélési stratégiái31:40 Az értelmiség szerepe és felelőssége39:20 Záró gondolatokA Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinetSpotify: https://open.spotify.com/show/0htXZSjWZEWWbXZh1mNEaU?si=09ead5da48724bd1Apple Podcast: https://podcasts.apple.com/us/podcast/mozinet-nagyl%C3%A1t%C3%B3sz%C3%B6g/id1703103680Google Podcast: https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9lNzc3ZTlhYy9wb2RjYXN0L3JzcwWeboldal: https://mozinet.hu

Október 3-án, a 15. Mozinet Filmnapokon premier előtt vetítettük az Oscar-díjas Nemes Jeles László új filmjét, az Árvát. A vetítés után közönségtalálkozót tartottunk, ahol Veiszer Alinda kérdezte a rendezőt többek között a személyes inspirációiról, apja, Jeles András történetéről, a történelem és személyes sors összefonódásáról és a gyermeki nézőpontról.

„Engem a történelmi folyamatok iszonyatosan érdekelnek. Mindig az érdekelt, hogy hogy tudom elvinni az embereknek, akik sokszor úgy néznek rá, mint valami képeslapgyűjteményre, hogy a történelem nem egy megkövült valami, hanem egy dinamikus dolog.”

Nemes arról beszélt, hogy filmjeiben a múlt mindig élő, személyes és jelen idejű. A történelmet nem múzeumi tárgyként, hanem az emberi létezés részeként látja.„Apám azt mondja, hogy Auschwitznak köszönheti az életét.”

A rendező kiemelte, mennyire mélyen áthatja családja történetét a huszadik század tragédiája. Az Árva egyik gyökere ez a paradox mondat – a túlélés ára és az örökölt trauma egyszerre.

„Azt hiszem, az egész filmkészítői motivációm az, hogy ellene menjek ennek az örök titkokkal teli, ki nem mondott valóságnak.”

A rendező vallomása szerint filmjei – köztük az Árva is – a családi és történelmi tabuk feltörésének kísérletei. Szerinte a kimondás és a szembenézés az egyetlen út a feldolgozáshoz.ú

A beszélgetésben szóba kerül még:

- generációs traumák és azok öröklése,

- az identitás, árvaság, családkeresés,

- a kimondatlanság és integráció kérdése – egyéni és társadalmi szinten.A Mozinet hivatalos felületei:Facebook: https://www.facebook.com/mozinetInstagram: https://www.instagram.com/mozinetfilmekTikTok: https://www.tiktok.com/@mozinet.tiktokYouTube: https://www.youtube.com/@mozinetSpotify: https://open.spotify.com/show/0htXZSjWZEWWbXZh1mNEaU?si=09ead5da48724bd1Apple Podcast: https://podcasts.apple.com/us/podcast/mozinet-nagyl%C3%A1t%C3%B3sz%C3%B6g/id1703103680Google Podcast: https://podcasts.google.com/feed/aHR0cHM6Ly9hbmNob3IuZm0vcy9lNzc3ZTlhYy9wb2RjYXN0L3JzcwWeboldal: https://mozinet.hu

A legújabb Mozinet Nagylátószög adásunk a Feldmár Filmklub legutóbbi eseményén készült. Fliegauf Bence Jimmy Jaguár című új filmjének premier előtti vetítése után a Feldmár Intézet tagjai beszélgettek a filmről. A műsort Huszár Annamária moderálta, vendégek voltak Feldmár András, Heves Andrea, Kőszegi Mária és Sági Soma.A Mozinet legújabb bemutatójában Balfi Marci (Peer Krisztián) és társa, Tojás (Major Erik) önkívületi állapotban megkötöznek egy idős férfit, és egy csónakba fektetve leengedik a Tiszán. Később kiderül az áldozatról, hogy szerb háborús bűnös. Az esetet kutató Léna (Jakab Juli) beépül Balfi szektájába, ám hamarosan rabul ejti a férfi különös karizmája. Mások, akik kapcsolatba kerülnek az üggyel, köztük két különc fiatal lány, Kis Laura (az Ezüst Medve-díjas Kizlinger Lilla), Róza (Sólyom Alíz), és egy nyomozónő (Balla Eszter), úgy érzik, mintha nem lennének urai saját tetteiknek. Mindannyiuk életét egy kísérteties entitás, Jimmy Jaguár köti össze, aki emberről emberre vándorol, és átveszi az irányítást a megszállottakon. Az így fizikai formát öltő démon bosszút áll azokon, akik a törvény felett állóknak tartják magukat, és azt gondolják, hogy bármit megtehetnek.„Az igazi szekta az az amerikai állam. Az igazi szekta az izraeli állam. Az igazi szekta az a magyar állam.”Feldmár szerint a „szekta” fogalmát gyakran félrevezetően használjuk. Nem csupán kis, zárt vallási közösségekre, hanem a társadalom nagyobb struktúráira is illik a fogalom. Az állam, a nemzeti ideológiák is szektaként működhetnek, amennyiben kontrollt gyakorolnak az egyén felett. Viszont a hatalom birtokosai azok, akik kijelölik, hogy mit bélyegeznek szektának, ezzel erősítve saját dominanciájukat.„A bántalmazottak magukhoz ragadják a hatalmat.”Sági Soma a hatalom körforgásáról beszél. Ha egy közösséget elég sokáig nyomnak el, előbb-utóbb visszaveszi az erőt, gyakran radikális formában. A filmben szerinte Jimmy Jaguár a közösség kollektív totemjeként jelenik meg, egy szimbólum, amely köré tömegpszichózis-szerűen szerveződni lehet. Párhuzamot von a Jimmy Jaguár jelenség és a Manson család között is.„Reménykedni egyedül nem lehet.” A beszélgetés során Heves Andrea a közösségi remény erejét hangsúlyozza. Úgy véli, hogy a film utolsó jelenete azért vált katartikussá, mert a nézők együtt, közösségben élték át a reményt. A remény szerinte sosem magánügy, hanem kollektív élmény. Akkor válik valósággá, ha megosztjuk egymással.„Az önbíráskodást nem tartom jó dolognak, mert ha szemet szemért, fogat fogért, akkor csupa vak és fogatlan ember lenne a világon.”Kőszegi Mária a bosszú és az önbíráskodás dilemmájáról beszélt. Úgy vélte, a „szemet szemért” logika végső soron csak rombol, és nem vezet valódi igazsághoz. Ugyanakkor hozzátette, számára fontos a hit abban, hogy kell lennie valaminek, ami igazságot szolgáltat.A Jimmy Jaguár már a mozikban!A beszélgetésben szóba kerül még: - A bosszú természete és az önbíráskodás határai - A gonosz fogalma - Szekta kontra gyógyító közösség - Trauma, személyes felelősség és a kollektív cselekvés lehetőségei - A remény és a közösség, mint változást indító erőA magyar és külföldi díjnyertes művészfilmeket forgalmazó Mozinet Nagylátószög című műsorának célja, hogy izgalmas nézőpontokat ismertessen meg a vendégek által, akik különböző területek szakemberei. A Nagylátószög beszélgetései nem annyira a konkrét filmekről szólnak, inkább a filmekhez teremtenek kontextust – így válnak egyszerre informatív filmes és hétköznapi diskurzussá. A meghívott vendégekkel két állandó műsorvezető, Veiszer Alinda és Kovács Gellért Filmszerész beszélget. Előbbi a filmek által felvetett témákat vesézi ki közéleti szereplőkkel és szakértőkkel, utóbbi alkotókkal vagy filmkritikusokkal, filmesztétákkal bontja ki az épp aktuális film jelentésrétegeit, hátterét.A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük. Fejezetek00:00 Bevezetés14:03 Mi kell ahhoz, hogy kijöjjön belőlünk a gonsoz?20:56 Szekta és remény

Július 20-án premier előtt vetítettük a Gaucho Gaucho című, új filmünket, az ország egyik legnagyobb vásznán. A vetítést egy operatőri kerekasztal követte, ahol több generáció kivételes magyar operatőrei osztották meg gondolataikat a film képi világáról, és a közös hivatásukról, más-más szemszögből. Szabó Gábor, Erdély Mátyás és Fecske Flóra vendégekkel Szemerey Bence beszélgetett.A Mozinet új bemutatója a Calchaquí-völgyi gaucho közösségben játszódik, ahol a természetet tisztelő cowboyok és cowgirlök még mindig úgy vágtatnak lóháton, mintha száz évvel ezelőtt megállt volna az idő. Minden generációnak megvan a maga szerepe, legyen szó a helyi énekesről, a marhacsordákat terelő fiatalokról vagy a tapasztalt vénekről. Ebben az egyszerre szerető, összetartó, mégis nyers környezetben a tinédzserlány Guada elszántan küzd, hogy elismerjék a férfiak uralta rodeó világában. „Én nem hiszek abban, hogy ilyen szabályok szerint kéne korlátozni magát egy alkotónak.”A film műfaji besorolásával kapcsolatban Erdély Mátyás kifejti, szerinte az alkotói szabadság megengedi, hogy egy film szabadon mozogjon a dokumentumfilm és a játékfilm határán, a lényeg, hogy a választott forma vizuálisan erőteljes legyen. Operatőrként inspirálónak tartja a filmet, mert hisz abban, hogy a jól használt, erőteljes képek önmagukban is rendkívüli erővel bírnak, ahogy azt a némafilmek példája is bizonyítja.„A Gaucho Gaucho eltökélten fix képben gondolkodik, egy dokumentumfilmben, ahol megszoktuk, hogy a kamera össze-vissza improvizál és megy az adott szituációval, és alkalmazkodik a helyzethez. Itt pedig pont fordítva történik, itt a helyzetet alkalmazták a képhez.”Szabó Gábor lenyűgözőnek tartja, hogy a Gaucho Gaucho szakít a dokumentumfilmekre jellemző képi esetlegességgel, és milliméterpontosan komponált, mozdulatlan beállításokat használ, amelyekhez a valóság alkalmazkodik. Ez operatőrként, számára szokatlanul merész döntés. A film vizuális világa egyszerre idézi a régi fekete-fehér filmek tónusát és használ szuper részletgazdag digitális képeket, míg a történetmesélés letisztultsága – akár egy-két beállításban megmutatott rövid történésekkel – erősen játékfilmes hatású.„Én az az operatőr vagyok, hogy amikor kimondják, hogy »Cut!« és fenn van egy jó optika a gépen, akkor én még odamegyek a függönyhöz, és felveszem, ahogy fújja a szél, meg a legyet az ablakon, meg még egy totált, meg kifordulok az ablakon, mert én azt érzem, hogy sok filmnek az a halála, hogy nem lélegzik.”Fecske Flóra szerint sok film azért nem működik igazán, mert minden képe túlzottan a történet szolgálatába áll. Szerinte szükség van olyan atmoszférateremtő képekre is, amelyek teret adnak a film lélegzésének. Operatőrként ösztönösen keresi ezeket a pillanatokat, akár a forgatás közben, két beállítás között is elcsíp még egy lebbenő függönyt vagy egy legyet az ablakon, mert tapasztalata szerint ezek a képek gyakran jól jönnek a vágás folyamatában.„Szerintem kompozíciós szempontból az egyik legérdekesebb jelenet - ami nyilván egy úgynevezett »happy accident« lehetett - amikor elkezdi a lány megszelídíteni a lovat a kép szélén, és pontosan a kép közepére sikerül berángatnia, ahol végül ott is marad a ló. Ezt nyilvánvalóan nem tudták a lóval előre leegyeztetni.”Szemerey Bence többek között azt is kiemelte, hogy a nagyon pontos, fix kompozíciók mellett néha örömteli véletleneket is láthatunk a filmben. Szerinte az egyik legizgalmasabb jelenet a filmben az, amikor a lány a kép széléről a lóval együtt egy teljesen centrális kompozíció közepébe kerül. Ez a spontán történés különösen izgalmas egy ennyire középre komponált anyagban. Úgy véli, ez remek példa arra, hogyan válhat egy meg nem tervezhető mozdulat tökéletesen harmonikussá a vizuális koncepcióval.

A beszélgetésben szóba kerül még:- Dokumentumfilm és fikció határvonalai- A „szép kép” szerepe dokumentumfilmben- Fotográfia és filmművészet kapcsolataA szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.

Június 17-én premier előtt vetítettük az Oxana című filmet a Művész Moziban, a film után pedig Oltai Kata művészettörténész, kurátor beszélgetett Pankotai Lilivel, aktivistával és tartalomgyártóval. A beszélgetésben többek között felmerült a kérdés, hogy a művészet vajon valóban forradalom-e, vagy hogy hogyan egyeztethető össze a feminizmus az egyéni felelősség kérdésével. A beszélgetés a Mozinet Nagylátószög legújabb adásában megtekinthető.A Mozinet új bemutatójában Okszana Sacsko, a frissen érettségizett ukrán festőnő egyre nagyobb dühvel szemléli hazájában és Oroszországban a nők szexuális kizsákmányolását, a diktatúra virágzását és a vallási vezetők elnyomó hatalmát. Okszana a művészet eszközével próbál harcolni a fennálló rendszer ellen, és vezetésével megalakul a radikális feminista csoport, a FEMEN. Tagjai provokatív módon, a testüket fegyverként használva demonstrálnak. Életük veszélybe kerül, amikor látványos sikereikre a politikai vezetők is felfigyelnek.„2025-ben a művészetnek és a művészeknek nincsen akkora társadalmi benyomása vagy ereje, hogy forradalmakat tudjanak elindítani, és minél jobban körülnézünk a világban, annál inkább azt vesszük észre, hogy a művészet már csak szórakoztat.”Pankotai Lili szerint a művészet forradalmi erejű volt, a történelem során sokszor jelentős hatással volt a közéletre és a politikára, ám napjainkra ez megkopott, mivel egyre inkább csupán szórakoztató szerepet szánnak neki. Úgy véli, a művészet szándékosan "mézes-mázos" csomagolást kapott, amivel elvesztette eredeti, társadalmat formáló, ellenállást kifejező funkcióját.„Én arra a megállapításra jutottam, hogy az ellenzéki térfél - mert a kormánypártot nyilván senkinek nem kell bemutatni - ugyanazon érdekek mentén politizál, cselekszik, beleértve a Z generációt is.”Pankotai Lili kifejtette, amikor a gimnázium végén Budapestre költözött, azt remélte, hogy itt majd megtalálja azt a közösséget, amivel valódi változást lehet elérni, de csalódnia kellett. Mindenhol ugyanazokat az egoharcokat tapasztalta, ami a hatalom köreire is jellemző. Még a saját generációja is gyakran öncélúan használja fel a társadalmi ügyeket, miközben – akárcsak az Oxanaban - mások valódi szenvedései árucikké silányulnak, politikai vagy személyes haszonszerzés céljából.„Van a farkas, aki egy archetípusa a társadalomnak, aki felül pozicionálja magát, és visszaél a bántalmazottak, a kiszolgáltatottak helyzetével. A másik meg a bárány, aki automatikusan alul pozicionálja magát, és hagyja magát elnyomni.”Pankotai szerint a társadalmi viszonyok értelmezésekor fontos kimondani, hogy a nők jelenlegi helyzetében nem kizárólag az elnyomó struktúrák felismerése, hanem a nők saját felelősségvállalása is nagyon fontos. Szerinte ezt a véleményét sokan félreértik, vagy áldozathibáztatásként bélyegzik meg. Oltai Kata szerint a helyzet ennél komplexebb, mert a farkas sokszor nem ordas és ijesztő, hanem a nagymama ruhájába bújva, kedveskedő formában jelenik meg, és éppen ettől válik a rendszer különösen veszélyessé. Mert nehezen felismerhető és hosszú távon hatékonyan működik. Úgy látja, hogy a társadalmi mozgalmak gyakran csak látszateredményeket érnek el, a rendszer sodrásában gyakran visszacsúsznak a kiindulópontra, mert a kapitalista patriarchális struktúra túlságosan ellenálló és manipulatív.Az Oxana már a mozikban!A szövegben felhasznált idézeteket szerkesztve közöltük.Fejezetek:00:00 Bevezetés03:04 A művészet forradalom?09:37 Pankotai Lili és az aktivizmus16:55 Megéri aktivistának menni?21:22 Feminizmus és egyéni felelősségMűsorvezető: Oltai KataSzerkesztő: Orzói KristófOperatőr: RoteraVágó: Pamuki KrisztiánKreatív menedzser: Bertók Andrea, Csata HannaPromó és komm.: Beleznai MárkProducer: Böszörményi GáborHangmester, hangutómunka: Lukács Péter