Népszava Podcast

Az elmúlt években a Magyar Orvosi Kamara volt az egészségügyi kormányzat egyik legélesebb kritikusa. Most viszont új helyzet van. Létrejött az önálló Egészségügyi Minisztérium, és a tárca meghatározó politikai posztjaira kamara korábbi vezető kerültek. Köztük azok az orvosok, akik mintegy 11 éve közösen hozták létre az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű Facebook-csoportot, és akik alig négy év alatt a Magyar Orvosi Kamarát is „elfoglalták”, és legfontosabb követelésüket, a hálapénz megszüntetését is sikerült elérniük.

Az új helyzetben a kamara most visszakéri az etikai hatásköröket, a kötelező tagságot, és már több fontos reformjavaslatot is letett az asztalra, melyekből kitűnik, hogy „az új ellenségnek” az orvosbárókat tartják. A megváltozott hatalmi helyzetben ma már nem az, hogy meghallgatják-e őket, hanem az, hogy amikor a MOK javaslatot tesz, hol ér véget az érdekképviselet és hol kezdődik a döntéshozatal? Vagyis ebben a helyzetben mi a köztestület szerepe a kormányzati döntésekben? Ki fogja ellenőrizni az ellenőrt – és meddig tud megmaradni valódi érdekvédőnek a köztestület a hatalom közvetlen közelében.

Ebben az epizódban Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara elnöke beszél:

- miért tartják elsődlegesnek a kötelező kamarai tagság visszaállítását és az etikai jogkörök visszavételét?

- mit jelent az „orvosbáró-jelenség”, és miért bénító teher ez az orvosok 93 százaléka számára?

- hogyan omlik össze az ügyeleti rendszer a humánerőforrás-hiány és a vezénylések alatt?

- miért nem lehet érdemi minőségi ellátást fenntartani minden jelenlegi ellátóhelyen?

Ha érdekel, mi történik a kulisszák mögött, hogyan gondolkodik ma a MOK, és mit várhatunk a kormány–kamara „összefonódástól”, ez a beszélgetés kötelező. Iratkozz fel a csatornánkra, és ha fontosnak tartod a témát, oszd meg az adást másokkal is.

Kockakőhöz aligha nyúlnak az élemedett korú fideszesek, ha Orbán Viktoron végül csattan a bilincs, inkább imára futja nekik a hőségben. Nagyon úgy néz ki, hogy az aranykonvoj-üggyel csúnyán elgaloppozta magát a volt miniszterelnök, aki jobb híján függetlenedni próbál a Fidesztől, nemzetközi szélsőjobb-celebként próbál megélni. Idehaza ugyanis Magyar Péter éppen lesöpri az asztalt, a NER maradékát is kitakarítják a közéletből. A Népszava Hol élünk? közéleti podcast lábfétis-szépségversenyét Papp Zsolt gazdasági újságíró és Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes megosztva nyerte, míg Varga Dóra főszerkesztő-helyettes és Batka Zoltán a kulturált termékelhelyezéssel próbál javítani a lap helyzetén.

A jelenlegi drága, 8–8,5 százalékos projekt hitel kamatok visszafogják a piaci bérlakásépítéseket. Az uniós forrásokkal, állami, valamint önkormányzati telkek és a magántőke bevonásával, remélt fejlesztői kamattámogatással Magyarországon is elindulhat egy valódi bérlakásprogram, amely több tízezer újépítésű lakást, diákszállást és kollégiumi férőhelyet hozhat létre néhány év alatt. A bővülő kínálat hosszabb távon mérsékelheti a lakásárak és a bérleti díjak emelkedését, a modern bérlakás pedig valódi alternatívát és biztonságos, megfizethető lakhatást jelenthet a fiatalok és a saját otthont megfizetni képtelenek számára. Mindezekről beszélgetett Sándor Tünde gazdasági újságíró a Népszava podcastjében Kiss Gáborral, az Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület alelnökével, a Metrodom stratégiai igazgatójával.

Immáron biztos, hogy idén elmarad az uborkaszezon a politikában: a Tisza rátett egy lapáttal, naponta érkeznek az alapvető, Orbán évtizedes építményét lebontó jogszabályok. Közben a Fideszből elkezdtek dezertálni a polgári értékekre még fogékonyabb politikusok. Bálint Orsolya Visszhang melléklet-szerkesztő, Bernau Péter sportrovat-vezető, Horváth Gábor főszerkesztő-helyettes és Batka Zoltán a Hol Élünk eheti adásában azt latolgatta, hogy alighanem Magyar péteréknek minden eddigi kormányzatnál nagyobb tempóban kell megreformálni az országot, így kezdésnek alig néhány hónapja van arra, hogy megszerezze a létfontosságú uniós forrásokat.

Murray Bookchin (1921-2006) amerikai baloldali gondolkodó a kis közösségek, önkormányzati egységek konföderációjában látta a kapitalizmus és a mai állam meghaladásának alternatíváját, a demokrácia kiteljesedését. Írásaiból jelent meg idehaza válogatás A következő forradalom címmel. A kötet fordítójával, Konok Péterrel és Tóth Szilárd János politológussal beszélgettünk Bookchin elképzeléseiről a Bal-Jobb-Bal új podcastjában, Egyikőjük sem lett a liberter municipalizmusnak nevezett koncepció híve, de tárgyalása szinte kikényszerített egy jókedvű kritikai utazást a baloldali gondolkodás világában, amelynek végállomása a mai magyar politika és a Tisza-szigetek szerepvállalása lett. Az új kpormány mögött álló népfrontos politikai szerveződés sajátos demokratikus mintát teremthet. Kérdés, mennyire akarja majd a centrum saját képviseleti és végrehajtó szervévé szelídíteni alulról szerveződő népi bázisát.

"Nálunk évek óta műszakonként egy nővér dolgozik éjjel és nappal is, minden hónapban túlórázunk” – ilyen és ehhez hasonló hozzászólások lepték el az elmúlt hetekben az egészségügyi szakdolgozói érdekképviseletek közösségi oldalait. A szakdolgozók egy része már nemcsak a munkakörülményekkel elégedetlen, hanem úgy érzi, saját képviselete sem hallja meg a hangját.

A Szike podcast vendégei – Gresz Ágnes mentőtiszt és egészségügyi rendszerszakértő, Pápai Tibor az ápolóképzésben felnőtteket is oktató tanár szakoktató és Tóth-Baranyi Zsolt intenzív terápiás ápoló, egészségügyi menedzser – arról beszéltek, hogyan jutott el idáig a szakma.

Az adásban beszélünk:

• a szakdolgozói elégedetlenség okairól

• a kötelező kamarai tagságról

• a túlórák és a kiégés problémájáról

• a félelem kultúrájáról az intézményekben

• és arról, hogy mit várnak az új egészségügyi vezetéstől

Akár egy éven belül is megszűnhet a Fidesz ha így folytatják – hangzott el a Hol Élünk közéleti podcast mai adásában, ahol Angyal Gábor lapszerkesztő Bálint Orsolya Visszhang melléklet szerkesztő és Batka Zoltán beszélgettek arról, hogy a vártnál is jóval gyengébbre sikeredett a Fidesz ellenzékisége. A volt állampárt immáron teljes szabadesésben van, Orbánnal immáron totálisan képtelen a párt reagálni a Tisza tarolására. A Fidesz zsibbadtságát kihasználó Tisza ellenben néhány hét alatt egy évnyi törvénymódosításon, nemzetközi szerződéskötésen van túl. Ráadásul ez még csak a bemelegítés, az igazi tűzijáték ősszel kezdődhet, amikorra a Tisza-minisztériumok teljes fordulatszámmal tudnak üzemelni, míg a Fideszen egyre inkább erőt vesz a látványos demencia.

Egy rendszer állapotát nem csak az mutatja meg, hogy mi történik a kórtermekben. Hanem az is, hogy ki meri elmondani.”A Szike új adásában négy egészségügyi szakújságíró - Élő Anita, Bodacz Péter, Koncsek Rita, Danó Anna - beszél arról, hogyan változott meg az információáramlás a kormányváltás után, mi maradt a régi rendszer örökségéből, és miért nem csak pénz- vagy szakemberhiányról szól a magyar egészségügy válsága.

A rendszerváltás utáni politikai elitnek szóló hadüzenet, hogy együtt vezetik el láncon a fideszes és baloldali politikusokat, akiket most korrupcióval vádolnak. De a tényleges lenyúlások feltárásán túl hogyan viszonyuljon a múltjához az ország, ahol a társadalom többsége így vagy úgy, de kénytelen volt együtt élni a kleptokratikus NER-rel? Hol húzódott az egyén felelőssége egy alapvetően gazdasági bűnözésre épülő, maffiokratikus rendszerben? A Népszava közéleti podcastje, a Hol élünk? eheti adásában Varga Dóra és Horváth Gábor főszerkesztő-helyettesek, Bálint Orsolya, a Visszhang melléklet szerkesztője és Batka Zoltán műsorvezető próbálta megfejteni – részben a Népszava sorsán keresztül is –, hogy kinek hol húzódik a felelőssége a NER létében.

A mindenhová befurakodott állampárt most végvonaglásában magával rántaná 153 éves lapunkat. A Hol élünk? innen is üzeni: a baloldali gondolat elpusztíthatatlan, mindent túlél, a NER-t is. A Hol Élünk e heti adásában Bittner Dániel, Batka Zoltán újságírók, Varga Dóra és Horváth Gábor főszerkesztő-helyettesek a hét aktualitásai között arról beszélgettek, hogy Magyar Péter egy teljesen új politikai kultúrát hozhat Magyarországra, visszatérhet a kilencvenes évek kedélyesebb, emberközelibb politikai légköre a Parlementbe.