A pedagógusok szívéről és a döntéshozók lelkéről is beszélgettünk a Szemlélek Társalgóban, ahol szóba került, hogy a tanároknak egyszerűen nincs eszközkészletük arra, ami most zajlik.

Gégény István két beszélgetőtársa ezúttal a magazinunknak a közelmúltban interjút adó Hidász Ágnes hatgyermekes édesanya és Rab Krisztina, a Szemlélek vezetője, szintén édesanya, nagymama, ráadásul aktív pedagógus.

A drámai dialógus során elhangzik, hogy miközben hatalmas zavar, bizonytalanság van a tanártársadalomban, a döntéshozók különböző intézkedésekkel próbálják elfedni a pedagógushiányt, logisztikai kérdésnek látják a kialakult helyzetet, a diákok pedig nagyon jól érzékelik azt a bizalmatlanságot, amit a rendszer feléjük sugároz. Nem is véletlenül alakult ki egy olyan gondolkodás a fiatalok körében, hogy lúzer, aki tanárnak megy.

Vajon meglátjuk-e a jövőt a gyermekekben, segítjük-e őket rácsodálkozni, van-e időnk a kérdéseikre? Ezek a dilemmák mintha nem lennének érdekesek némely felelős döntéshozó számára, ám a Szemlélek Társalgóban helyet kaptak ezek a felvetések is.

A végkicsengés nem pozitív, de nem is teljesen kilátástalan: ha már össze kell dőlnie a magyar oktatásügynek, legalább ne a gyerekekre dőljön.

Az adás meghallgatható a Spotify, iTunes, Google Podcasts felületeken is, valamint a Szemlélek YouTube oldalán.

Hogy még több ilyen adás készülhessen: https://szemlelek.net/tamogatas