Queentesszencia

Ez a 100., jubileumi Joy Embassy rész.

Vagy, ahogy sosem neveztem még, pedig nagyon is az: a 100. ADÁS.

Mert egy podcast igenis meg tudja változtatni az életed.

Én legalábbis egy ingyenes podcastnek köszönhetem, hogy elhittem azt, hogy képes vagyok átírni a megörökölt pénzügyi mintákat a fejemben - és ezt azzal bizonyítottam be magamnak, hogy 22 nap alatt 5 millió forintot kerestem.

Ezután már könnyebb volt elhinni bármit. Hiszen a pénzügyi mintázat pont olyan mintázat, mint az összes többi. Ha csak egyetlen egyet átírsz a mintáid közül: tudni fogod, hogy kell mintákat átírni, és el fogod hinni, hogy képes vagy bármire.

És ez csak egy dolog a sok közül, amit egy podcast adni képes.

Szó lesz következetességről, kitartásról, gondolati mintázatok megváltoztatásáról.

Csokorba gyűjtöttem a szerintem legfontosabb tanulságokat, és ezeket szeretném most átadni neked.

A 25 %-os kedvezményes kupon a KitalÁLOM, megcsinÁLOM programra való csatlakozáshoz: JoyEmbassy100

Itt tudod felhasználni augusztus 18-ig:

https://smithandicoaching.com/termek/kitalalom-megcsinalom/

Viszonylag gyakran előfordul, hogy valaki nem tud pontos választ adni arra, hogy mit nem akar.

De az már sokkal ritkábban fordul elő, hogy arra a kérdésre, hogy mit NEM akar - ne kezdjenek el feltörni a válaszok.

• Nem akarok kiabálni a gyerekeimmel,
• Nem akarok adósságban élni.
• Nem akarok egészségtelenül élni. Lélekölő munkát végezni. Haragban lenni az anyámmal.

Tudjuk, hogy mit nem akarunk.

De vajon teszünk is valamit mindezek megváltoztatására?

Ha nem, miért nem?

Hogy tudnánk elfogadni, tiszteletben tartani, és komolyan venni a saját belső tiltakozásunkat?

És hogy tudnánk ebből tisztánlátást és motivációt kovácsolni egy olyan élet megteremtésére, ahol nem kell beletörődnünk olyan dolgokba, amikbe nem akarunk?

Erről szól a mai rész.

Megemlítem még:

A KitalÁLOM, megcsinÁLOM nevű programot, ahová itt tudsz jelentkezni.

Miért utálunk annyira segítséget kérni?

Hát azért, mert nehéz.

És mert sok esetben rendkívül szar érzéseket hoz fel bennünk.

Kicsi leszel. Ügyetlen, elesett, kiszolgáltatott, sebezhető.

Ráadásul épp ezek miatt sokszor meg is várjuk, amíg már sokkal nagyobb a baj: így még kiszolgáltatottabb pozícióba kerülünk a segítségnyújtónkkal szemben.

És persze előfordul, hogy nem jól sül el. Ettől kezdve borítékolható, hogy legközelebb még nehezebben szánjuk rá magunkat, hogy kinyúljunk a segítségért.

De muszáj ennek így történnie?

Vagy lehet segítséget kérni és elfogadni úgy is, hogy az ember közben mindvégig a saját erejének, kompetenciájának birtokában és tudatában van, és nem kerül alárendelt helyzetbe a segítőjével szemben?

Sőt - lehet-e, a segítségkérés éppen az erő és bátorság jele, semmint a gyengeségé?

Most már tudom, hogy igen, és ebben a videóban igyekszem megmutatni, hogy hogyan.

Nagyon fojtogató és kétségbeejtő tud lenni, amikor egy olyan probléma akasztja az életünket, amelyet nem látunk át, és aminek a megoldásához nem értünk, vagy valami más okból szorulunk mások segítségére.

Márpedig ilyen helyzetek nap mint nap előállnak mindenki életében. Ki ne érezte volna már magát tökéletesen jelentéktelennek és kiszolgáltatottnak egy ügyintéző hivatalnokkal szemben, vagy egy lehető legrosszabbkor bekövetkező dugulás esetén az első vízvezeték-szerelővel szemben, aki hajlandó karácsony napján felvenni a telefont. Vannak kétségbeesett helyzetek, amikor bármit megteszünk, bármit odaadunk, csak jöjjön valaki, és mentsen meg.

Márpedig "ments meg" energiából felnőtt emberek számára segítséget kérni méltatlan és veszélyes.

Attól, hogy segítségre van szükségünk, még nem kell lemondanunk a kompetens, felelős, döntéshozói attitűdünkről - amire nélkülözhetetlenül szükség van mind az együttműködésben, mind pedig a felnőtt életünket érintő problémák megoldásában.

Ebben a részben erről az attitűdről beszélek. Nagyon fontos téma, ne hagyd ki.

Te mit csinálsz olyankor, amikor a fejedben rengeteg hangos szólam zakatol, az életedben millió ügy zajlik éppen párhuzamosan, minden tányérodat a levegőben forgatod, és egyszer csak érezni kezded, hogy ideje leülni egy kicsit megnyugodni, elbeszélgetni magaddal, és rendet tenni a kavargó impulzusok, infók és elintéznivalók között?

Van rutinod az önmagaddal való beszélgetésben, rendszeresen megbeszéled magaddal, hogy hogy legyen, merre legyen a tovább?

Vagy inkább elmenekülsz az ilyen beszélgetések elől, és gyorsan eltereled valamivel a figyelmedet, vagy tovább robotolsz?

Akárhogy is, ez a rész mindenképp hasznos lehet számodra is - mert még a legtudatosabban élőkkel is előfordulhat olykor, hogy az agy valamiért megmakacsolja magát, és ez az egyre fontosabbá és sürgősebbé váló belső beszélgetés egyre csak halasztódik.

Épp ez történt velem is mostanában, és ennek megfigyelése ill. feloldása ihlette ezt a részt.

Mindannyian hajlamosak vagyunk a környezettől várni, hogy feldobjon minket, és a körülményeinket okolni azért, ha lehangoltak vagyunk.

Miközben az élmény mindig egy szubjektív dolog: pontosan ugyanaz a koncert lehet valaki számára elviselhetetlenül unalmas, míg másnak élete legjobb éjszakája. Egy ország valakinek a kedvence, másnak a rémálma.

Hogy miért?

Azért, mert az élményt valójában nem a körülményeink, hanem a fejünkben lévő gondolatok keltik bennünk.

Ami remek hír, mert ennek tudása hatalom, míg az öntudatlanságunk teljesen kiszolgáltatottá tesz.

De hogy tudunk jobban élni azzal a hatalmunkkal, hogy kedvünk szerint teremtsük és alakítsuk a saját élményeinket? Ebben a részben erről mesélek.

Mindenki vágyik valamilyen életre.

Ez a vágy adja a motivációnkat, hogy változtassunk azon, ami nem tetszik.

Hogy célokat tűzzünk kis, és elérjük őket.

Ez a vágy a fejlődésünk motorja.

De van, aki odaér, és van, aki nem, vagy lényegesen lassabban.

Mi a különbség köztük?

Leginkább annyi, hogy ki hányszor állt meg, és mennyi időre.

Aki megállíthatatlan, az nem akadozva halad, nem áll meg folyton, nem fordul vissza, nem feledkezik meg évekre a céljáról. Aki megállíthatatlan, az HALAD, és addig megy, amíg oda nem ér.

Ha még nem tartod magad megállíthatatlannak, itt az ideje, hogy te is azzá válj. Mutatom, hogyan.

Megemlítem még:

• A FELSZABADULÁS HETE nevű programomat, ahová itt tudsz csatlakozni   (☜ kattintható link)

Egy szabad lélek nem képes tartósan hazugságban élni. Nem tűri az elnyomást, az igazságtalanságot, az értelmetlen korlátozásokat, a zsarnoki rendszereket, az egyenlőtlen viszonyokat.

Nem tud csendben maradni, bólogatni, olyan szabályokat követni, melyeket zsigerileg ellenez: mert az ilyesmi egyre elviselhetetlenebb szenvedést kelt benne, és érzi, hogy ha nem változtat, megbetegszik, vagy belehal.

Egy szabad lélek számára a megalkuvás nem alternatíva.

Az egyetlen lehetőség számára az, ha megtanul szabadon élni.

A szabadság útja nem könnyű út, mert a társadalom berendezkedése, és a saját ösztönünk is akadályozni próbál ebben.

Mégis, ez az egyetlen út.

Tarts velem, és megmutatom, milyen is ez az út.

Megemlítem még:

• A FELSZABADULÁS HETE nevű programomat, ahová itt tudsz csatlakozni  (☜ kattintható link)

Belegondoltál már valaha, hogy az, aki valójában vagy, az nem feltétlenül ugyanaz, mint akinek tartod magad?

Hogy a sok ránk aggatott jelző: szép, csúnya, okos, lusta - valójában nem velünk született, genetikailag kódolt tulajdonság, hanem mások értékítélete rólunk, ami születésünktől kezdve belerögzült a szokásainkba és az énképünkbe?

Vajon észreveszed-e, amikor te magad is mélyíted, folytatod ezt a negatív programozást?

És ha igen - vajon közbe tudsz-e avatkozni?

Ebben a részben elmondom, mi történik ilyenkor, és hogyan csináld, hogy eredményesebb légy.

Megemlítem még:

• A KitalÁLOM, megcsinÁLOM programomat, ahová itt tudsz csatlakozni   (kattintható link)

"Az idő pénz": ha engem kérdezel, ez az egyik legaljasabb és legkárosabb hazugság, ami beépült a köztudatba.

Ha szeretnéd lebontani a pénzzel kapcsolatos mentális korlátaidat: javaslom, hogy ennél a lépésnél kezdd el. No és azzal, hogy meghallgatod ezt a részt.