„Ostoba, hihetetlen, irreális hülyeség”-  A mű, amely Örkényt visszaemelte az irodalmi életbe, a Tóték című kisregény eredetileg filmforgatókönyvnek készült. Az író a hatvanas évek derekán Fábri Zoltán filmrendezővel együtt szerette volna a történetet vászonra vinni, a döntéshozók azonban, a fent idézett szavak övezte kritika mentén letiltották a forgatást. Az abszurditás műfaji magasságait is elérő művét Örkény ezután regénnyé dolgozta át, melyből nem sokkal később idehaza nagysikerű színdarab lett, amelyet Nyugaton is több helyen bemutattak. Tóték történetét, amelyben minden szereplő áldozat és amiben mindenki elbukik, végül Fábri Zoltán rendezésében, 1969-ben mégis megfilmesítették. Örkény István 1967-ben megjelent kisregénye az olvasót a második világháború abszurditásába kalauzolja el.

A Mátraszentannán élő Tót család egytelen fiú gyermeke, Gyula a keleti fronton szolgál. Levelében tudatja szüleivel, hogy parancsnoka, az őrnagy elfogadta a meghívást, hogy szabadságát Mátraszentannán töltse el. A falu postása, Gyuri atyus bár első pillantásra mellékszereplőnek tűnik, mégis az egyik legfontosabb alakja a műnek. Mivel kedveli Tótékat, a rossz hírt hozó leveleket egyszerűen nem kézbesíti, így nem tudják meg, hogy fiuk elesett a fronton. Az olvasó számára azonban abszurdnak tűnik, ahogy Tóték alávetik magukat az őrnagynak, és elviselik minden szeszélyét. 

Dr. Szigethy Gábor író, rendezővel beszélgettünk a mű keletkezéséről, a dráma és a kisregény közötti különbségről, az erőszakhoz való alkalmazkodás, illetve az ellenállás személyes határairól és arról, hogy Örkény szerette-e a Tótékat. Tarts velünk!