Tangó és Kes - 24.hu

Az adatok azt mutatják, hogy a droggal kapcsolatos büntetőszabályozás szigorítása kimutatható módon nem csökkenti, a lazítása pedig nem növeli a drogfogyasztást – állítja Sárosi Péter, a Drogriporter.hu alapító-szerkesztője. A Tangó és Kes legújabb adásának vendégével egyebek mellett arról is szót ejtünk, hogy a világ különböző részein milyen stratégiákkal küzdenek az túladagolási járvánnyal (overdose epidemic) szemben, amely az Egyesült Államokban már több áldozatot követelt, mint a vietnámi háború, sőt, többen halnak meg kábítószer-túladagolásban, mint közúti balesetben.

Vajon szeretünk félni, esetleg egyenesen rettegni? Miért szeretünk annyira bűnügyi filmeket nézni vagy gyilkosságokról szóló podcastokat hallgatni? Réti László bűnügyi regény- és forgatókönyvíróval, volt rendőrtiszttel járjuk körbe a Gyilkos a házban című sorozat apropóján, hogy miért is imádjuk a bűnügyeket.

150 éve egyesült Budapest, aminek apropóján Csapó Csaba bűnözéstörténésszel többek között azt elemezzük, hogy miként alakult a nagyvárosi alvilág a századfordulón, hogyan fejlődött a bűnüldözés, a bűnügyi nyilvántartás, és hogy hogyan nézett ki egy előkelő kupleráj. Tangó és Kes podcast.

A 150 évvel ezelőtt létrejött Budapest alig néhány évtized alatt vált kisvárosból metropolisszá, az 1800-as évek utolsó harmadában beözönlő népességgel pedig alapjaiban formálódott át a város bűnözése. A Tangó és Kes mai adásában ezt az átalakulást elemezzük Csapó Csaba bűnözéstörténésszel, akivel egyebek mellett arról is szót ejtünk, van-e értelme a korszakban létrehozott bűnözői koponyagyűjteménynek, illetve mikortól vált idehaza meggyőző bizonyítékká az ujjlenyomat.

El tudjuk-e képzelni, hogy Pintér Sándor belügyminiszter körbelátogatja az ország összes rendőrőrsét? Merthogy Török Ferenc, a Magyar Királyi Csendőrség első parancsnoka valami hasonlót tett: felkereste az összes vidéki csendőrőrsöt, hogy személyes tapasztalatokat gyűjtsön a beosztottjai élet- és munkakörülményeiről. A Tangó és Kes legújabb adásában Csapó Csabával – aki szaktudományos munkákat írt a dualizmuskori csendőrségről – arról beszélgettünk, hogyan néztek ki a csendőrök hétköznapjai, illetve miért vetődik fel újra és újra a szervezet újbóli felállításának kérdése.

Fenyő János médiavállalkozó 1998. február 11-i meggyilkolása mérföldkő lett a magyar bűnüldözés történetében. A Tangó és Kes legújabb adásában a Fenyő-féle médiabirodalom egyik ékkövének számító Népszava egykori belpolitikai rovatvezetőjét, Dési Jánost kérdezzük, akivel ezúttal nem a tragikus végkifejlet körülményeit jártuk körbe, hanem arra kértük: az alvilág és a felső tízezer köreiben egyaránt otthonosan mozgó milliomos hétköznapjaival kapcsolatban elevenítsen fel izgalmas epizódokat.

Egy regénybeli nyomozónak mindig izgalmasnak kell lennie, egy jó krimi pedig valójában egy olyan keresztrejtvény, amelynek biztosan van megfejtése – hangzik el a Tangó és Kes legújabb adásában. Király Edittel, az ELTE BTK Német Irodalom és Kultúra Tanszék oktatójával és Domsa Zsófiával, az ELTE BTK Skandináv Nyelvek és Irodalmak Tanszékének adjunktusával többek között arról beszélgettünk, mi állhat a skandináv és német krimik hosszú ideje tartó világsikere mögött. Vajon milyen, eddig nem ismert faktor teszi rendkívül népszerűvé, olvasóbaráttá ezeket a műveket?

A címbéli idézet Saphier Dezsőhöz, a Tangó, később Ecseri, még később Nagykőrösi úti használtcikkpiac emblematikus alakjához kötődik. Polgári nevét kevesen ismerték, aktuális kereskedői korszakaihoz igazodva a legtöbben hol „tonettes” Dezsőként, hol „szőnyeges” Dezsőként emlegették. Kiváló érzéke volt a képzőművészethez, leginkább azoknak az alkotóknak a műveit kereste és gyűjtötte, akiket mások még nem fedeztek fel. A Tangó és Kes legújabb adásában Molnos Péter művészettörténésszel többek között arról beszélgetünk, miként volt képes Saphier Dezső saját személyében összekapcsolni a magas társadalmi státuszú gyűjtőket a folyamatos törvénysértés révén érvényesülő nepperekkel.

A Tangó és Kes mai adásában egy fővárosi kábítószer-kereskedővel beszélgetünk, hogy elmondása alapján feltérképezzük, miként telnek a hétköznapjai egy középszinten működő drogdílernek, aki felnőtt kora nagy részét az illegális kereskedelemben töltötte. Péter – nevezzük őt így – egy értelmiségi családból érkezett, elitgimnáziumba járt, így aztán nem tanulság nélkül való, hogyan vált számára hétköznapi valósággá a törvénysértések világa, illetve – a rengeteg pénz ellenére – mindennapi élménnyé a kiszolgáltatottság.

Nyers Péter „Pötyi” a rendszerváltásig a Rákóczi tér közismert figurája volt. A visszaesőként elkövetett betörések mellett főleg kártyában utazott, tudását egy időben nyugat-európai országokban is kamatoztatta illegális disszidensként. A Tangó és Kes legújabb adásában beszél arról, hogy a téren napi szinten alsó hangon egy akkori magyar havi fizetés hússzorosa cserélt gazdát a römipartikon – a pókert unalmasnak tartották –, és a játék mindenki számára akkor ért csak véget, amikor elveszítette minden pénzét. A hierarchia ezzel összhangban úgy nézett ki, hogy aki a legtöbbet nyerte, az volt a csúcson. Külsősök azért nem gyakran szálltak be a teletetovált, meglehetősen nagydarab kártyázók közé, ha mégis, azoknak „Tarzan” „rakta fel a rakétát”, úgynevezett előkészített játékokon húzták le őket. A külföldi kártyásokra a Balatonon várt hasonló sors. Egymás között azonban nem voltak cinkelt partik, aki megpróbálkozott ezzel, azt kitették, és járhatta a vidéket – ezek a körutak gyakran végződtek veréssel, sőt egy alkalommal bányászok meg is gyilkoltak egy hamiskártyást. Jelentős vagyonok keletkeztek a Rákóczi téren, aranyba, ingatlanba fektettek a hosszú távon tervezők, akik aztán a játékgépek miatt mentek tönkre már a '90-es évek után.