Ha régiesen akarnánk fogalmazni, azt is mondhatnánk, hogy megérkeztünk Magna Graeciába, az olasz csizma bokájától talpáig terjedő részre. A Kr.e. 8-7. századtól kezdve megindult a görögök tömeges kirajzása a földrajzilag legközelebbi dél-itáliai területekre, ahol kis városállamokat alapítottak. A későbbi századokban újabb és újabb hullámok érkeztek, ezért lett ennek az erősen szétterjedt göröglakta vidéknek Magna Graecia, azaz „Nagy Görögország” a neve.

A görögök persze magukkal vitték szőlőfajtáikat s a borkultúrájukat is, melynek nyomai a századok folyamán el-elhalványultak, mostanában reneszánszukat élik. Rájöttek, hogy ezek a régi szép fajták csodákra képesek, ezért büszkén vállalják őket.

Campaniával kezdünk – ez Nápoly és környéke –, majd a csizma tűsarka, Puglia következik, végül a külön orrot képező Szicíliába érkezünk meg. Ezeket a déli borokat sokáig kézlegyintéssel intézték el maguk az olaszok is – főleg az északiak –, mára azonban egyre több északi nagymenő és külföldi befektető jön ide, mert felismerték a vidék elképesztő potenciálját.

Ugyanakkor van itt egy érdekes kettősség: az elképesztő érési potenciál miatt itt még extra magas tőketerheléssel is lehet szőlőt olcsón termeszteni. Ezekből persze nem lesz csúcskategóriás palack, de könnyű, iható borok igen. Hordják is tartálykocsikon északabbra, akár Magyarországra is, feljavítandó az itteni tömegtermelt borokat.

Nos, ezekről a nálunk még kevéssé ismert itáliai borrégiókról beszélgetünk mai vendégünkkel, Orodán György nemzetközi borakadémikussal.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet a palackból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna