Az infláció lett az európai gazdaság egyik fő problémája. Magyarország még ebben is az élmezőnyben van. A kormány árszabályozással küzd ellene, míg a Magyar Nemzeti Bank már arról beszél, hogy megtört az összhang a kormányzati gazdaságpolitikai és a jegybanki monetáris politika között.

 

Pogátsa Zoltán Válság és infláció című könyve történeti áttekintést ad arról, hogy hogyan alakult az elmúlt évszázadokban a pénz, a pénzromlás szerepe a nemzetközi gazdasági térben. A beszélgetésben két időszakot emeltünk ki, amely időbeliség szempontjából a lehető legközelebb van a mához, ugyanakkor akár paradigmatikus változásokat is hozhat az inflációhoz, a pénzteremtéshez való viszonyrendszerben.

A 2020-as, Covid okozta humánjárvány, majd az ebből következő válság azt eredményezte, hogy a kormányoknak be kellett avatkoznia a gazdasági folyamatokba. A korábbi évtizedhez képest minőségi változás következett be a válságkezelésben, mivel nem a megszorítási politika, hanem a pénzbőség politikája került előtérbe. Olyan, korábban tabunak számító elméletek kerültek a viták központjába, mint a modern monetáris elmélet. A kormányok helikopterpénzeket juttattak a lakosságnak annak érdekében, hogy ne álljon le a fogyasztás.

Korábban ez elképzelhetetlen volt, mivel a neoliberális gazdaságpolitikai vélekedés alapján ezek az ingyen pénzek extra keresletet generálnak, ami növeli a pénzromlás mértékét. A Covid alatt azt látták a kormányok, hogy támogatás nélkül bizonyos társadalmi rétegek lényegében éhen halnának, ezért a többletpénz nem extra keresletet generáló, hanem a korábbi szintet fenntartó tényező.

Az adatok Pogátsa szerint azt mutatják, hogy a pénzosztás nem eredményezett inflációt. Szerinte az infláció felfutását nem ez okozta, hanem az 2021. év végétől az oroszok által hozott energiapiaci lépések, az elektronikus chipek világpiaci hiánya, az élelmiszerek árának növekedése és a szállítási költségek növekedése.

A magyar helyzet annyiban sajátos, hogy a mostani magas infláció mögött nemcsak világpiaci, hanem belső okok is állnak. Pogátsa Zoltán szerint a külső tényezők jelentik a nagyobb súlyt ebben a képzeletbeli kosárban. Belső okok mögött ott áll az euró/forint árfolyam romlása, a fosszilis energiától való magyar függés mértéke és az alacsony devizatartalék.

Arra ugyanakkor nincs válasz, hogy az élelmiszerárak növekedése miért ilyen mértékű. Ennek fundamentális okai nem látszanak. Nagy szerepük van benne azoknak a hiteknek és képzeletbeli korlátoknak, amelyek inkább várakozásokon, semmint egzakt tényeken alapulnak. Mintha a kereskedők és a termelők is azt éreznék, hogy átszakadtak olyan gátak, amelyek az árak emelkedését és a fogyasztók által történő elfogadását akadályozták volna.

A beszélgetés előtt hozta meg a döntését a kormány, hogy kivezetik az üzemanyagra vonatkozó és már csak a lakosságot érintő szabályozást, a benzinársapkát. Erről Pogátsa Zoltán véleménye az, hogy jobb lett volna, ha a lakossági kompenzáció szociális ágon valósult volna meg, illetve a kkv szektor tovább élvezte volna ennek előnyeit.

Az élelmiszerekre alkalmazott ársapka nem gazdasági, hanem politikai döntés volt, és így is kell kezelni az inflációs keretrendszer kapcsán. A rezsicsökkentés mint harmadik ársapka korrekcióra került. Ennek elmaradása 3000 milliárd forint lyukat okozott volna a költségvetésnek.

A kamatstop, amely érdemi forrásokat hagyott ott a lakosságnak és a vállalkozói réteg egy részének, még működik. Ennek kivezetése azonban sokkszerű lehet.