Valaha a kész kierjedt borokat erősítették alkohol hozzáadásával, ami alapvetően a borok stabilitását, s ezáltal a hosszabb tengeri úton való szállítását segítette. Így készült a sherry és a 19.század közepéig a portói bor is, s csak azután avinálták erjedés közben, így őrizve meg az édesség egy részét. Az avinálás kezdeteit azonban Dél-Franciaországban kell keresni. Arnaldus de Villanova, a 13.század polihisztora készített először borpárlatot, amely lehetővé tette az itteni, egyébként is nagy cukortartalmú mustokokból készült boroknál az erjedés közbeni avinálást. A hozzáadott borpárlattal megemelt alkohol miatt az erjedés ilyenkor leáll, a még ki nem erjedt cukor pedig megmarad és stabilizálódik. Ezeket a borokat a francia szakzsargon VDN-nek nevezi. De vajon mennyire természetes ez a fajta bor?

Ilyen borok azóta is folyamatosan készülnek, évszázadokkal megelőzve a portóit, s bár manapság az édesek divatja kissé alábbhagyott, azért megér egy műsort szentelni ezeknek a rendkívül izgalmas boroknak.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna