A kékfrankos egy méltatlanul alábecsült, sokszor lenézett, valójában pedig nagyszerű fajta. Adásunkban arra törekszünk, hogy valósághűen bemutassuk hányatott sorsát, s valódi remekléseit.

A kékfrankos a Hunszőlő és a Blaue Zimettraube spontán kereszteződéséből született a XVIII. század közepén Dél-Stájerországban, s innen terjedt el az egész Kárpát-medencében. Megtalálhatjuk Ausztriában, Németországban, valamint a környező országokban Blaufrankisch, Lemberger, Frankovka és még számos egyéb néven.

A fajtát a világon összesen nagyjából 18 ezer hektáron termesztik, ebből a Kárpát-medencében több mint 14 ezer hektáron folyik a termelés. Magyarországon ez a legelterjedtebb kékszőlő, bő termést is képes adni, sajnos e tulajdonságát ki is használták a szocializmusban. Persze az erősen túlterhelt ültetvények terméséből nem lehetett komoly bort készíteni, ami nagyon lejáratta a fajtát. Közben az osztrákok maguk is elkezdték komolyan venni a kékfrankost, s a 90-es években egyre nagyobb nemzetközi sikereket értek el vele. Ettől az ezredforduló táján néhány hazai borászunk is ihletet kapott, s azóta egyre többen kezdtek el foglalkozni a kékfrankossal, amelyről kiderült, hogy komoly, gondos gazda kezei alatt itt is világszínvonalú borokra képes.

Ezekről a témákról beszélgetünk meghívott vendégünkkel, Dr. Mészáros Gabriellával.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Gyarmati Orsolya