Egyre inkább kívülről a meg nem ismerhető, informális döntéshozatal uralja a magyar gazdaságpolitikát: rengeteg ügy csúszik a legfelsőbb szintre, ahol központosítva, személy- és akaratelven születnek meg a legfontosabb döntések. Ez erősen hasonlít arra, ahogyan a hetvenes években mentek a dolgok, amikor a valóban fontos dolgokat sosem akarták kimondani vagy leírni.

Így látja a G7 podcast eheti vendége, Csaba László közgazdász és egyetemi tanár, akinek nemrég jelent meg új könyve, Válság, gazdaság, világ címmel. Az adást a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

A szakpolitika Csaba László szerint a háttérbe kerül a nagypolitikához képest, legfeljebb a legsúlyosabban elnagyolt döntések következményeit próbálhatja tompítani az apparátus, vagy rosszabb esetben utólagos hatástanulmányokkal igazolni a korábban már megszületett politikai döntést. A Magyar Nemzeti Bank nemrég közzétett 330 javaslatot tartalmazó ötletcsomagjáról azt mondta Csaba László, hogy nehéz olyan átfogó gondolatmenetet találni benne, amire felfűzve ez ötletbörzénél többnek mutatkozna.

A politika elsőbbsége két, az utóbbi időszakban különösen előtérbe került területen, így a migrációnál és az akadémiánál is nyilvánvalóvá vált, és nagy károkat okozott. Az akadémia esetében az sem kizárt, hogy az igen szélsőséges közelmúltbeli orosz átszervezés adta a mintát. 

Ha az innovációnak, a tanulásnak a szerepe fontos, akkor nem rövidítjük le az iskolába járás idejét

– mutatott rá a kormányzati intézkedések és szólamok közötti ellentmondások egyikére.

A beszélgetésen szóba kerül az is, hogy miért az orosz, a német, a lengyel és a magyar gazdaság utóbbi harminc évét hasonlítja össze Csaba László a legújabb könyvében. Azért, mert ezeknek az országoknak a vizsgálatával lehet a legjobban megmutatni a rendszerváltás gazdasági hatásait. Kelet-Németország példája azt mutatja, hogy hiba volt egy az egyben átvenni a nyugati modellt, Lengyelország pedig az egyszerű, ám szakszerű gazdaságpolitika erényeire hívja fel a figyelmet. Magyarország ezzel szemben az összes lehetséges modell megvalósításába belekapott, és az eredményt sem könnyű értékelni.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

(A podcast gyártásában segített: Bagyinszki Dániel)

The post Csaba László: Nagyjából úgy vezetik a gazdaságot, mint a hetvenes években first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Ha nincs állandó finanszírozás, akkor nem tudunk pályázni az uniós pályázatokra, sőt a már elnyert projektek is veszélybe kerülnek – mondta a G7 podcast e heti vendége, Muraközy Balázs közgazdász, aki az MTA közgazdaságtudományi intézetének (KRTK KTI) versenyképességgel foglalkozó Lendület-kutatócsoportját vezeti. A csoportjával elnyert nemzetközi H2020 projekt témája egyébként éppen a vállalati termelékenység, ami valahol ironikus, hiszen ez a téma a kormány céljai között is gyakran megjelenik – az innovációs minisztérium viszont az egész akadémiai kutatóhálózattal együtt a KTI jövőjét is kétségbe vonta.

Az adást a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

Az egyik dolog, amivel egy kormány javítani tudná a magyar cégek gyászos termelékenységét, az éppen egy hatékony innovációs rendszer létrehozása lenne. Itt viszont fontos, mondta Muraközy, hogy az alapkutatás finanszírozásának tartalmaznia kell kiszámítható elemet – „hogy biztosan legyen áram a konnektorban” -, mert csak erre építve lehet aztán pályázni.

A gazdaságpolitika alakítói más helyeken is használhatnák a közgazdasági kutatóintézet eredményeit vagy adatbázisait. 

Például ki lehetne számítani az új családpolitikai eszközök várható hatásait,

legalábbis akkor, ha ezek egy többéves konzultatív folyamatban jönnének létre, és nem néhány hónap ötletelés után.

Muraközy szerint jogos igény, hogy az alapkutatásokat végző természettudományos vagy mérnök kutatók is legyenek jobban felkészülve abból, hogyan működik a vállalati innováció, és mire van igényük a hazai cégeknek. De ez nem egy egyoldalú folyamat, a vállalatoknál dolgozó mérnököknek is törekedniük kell arra, hogy megértsék, mit mond a kutató. Részben tehát koordinációs-kommunikációs problémáról van szó a szereplők között.

Nagyobb probléma, hogy a hazai vállalatok jó részének nincs meg a képessége, kapacitása és menedzsmenttudása, amivel innovációkat tudna megvalósítani, illetve be tudna kapcsolódni a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a külföldi cégek Magyarországra telepített k+f központjai csak korlátozottan javítják a magyar gazdaság innovációs kapacitását vagy a termelékenység növekedését.

A beszélgetésből az is kiderül, hogy megöli-e az ökonometriát a gépi tanulás, és hogy milyen témák pörögnek az amerikai közgazdasági kongresszuson.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Mit mondanak a közgazdasági kutatások a versenyképességről? first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Úgy lehet egy gazdaságot felfelé tolni, ha kikényszerítjük, hogy azok állások, amelyek nem nyújtanak megélhetést, szűnjenek meg – mondta Pogátsa Zoltán a G7 podcast e heti adásában.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem docensével a nagyobb autóipari gyárakban gyakoribbá vált sztrájkok és béremelés után létrejött helyzetről beszélgettünk. Az adást a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva). 

Nem alul kell megvédeni a munkahelyeket. Inkább a béremelkedés miatt állásukat elvesztő embereket kellene átképezni, hiszen a munkaerőhiányos helyzetben szüksége is lenne rájuk a gazdaságnak.

Ez a kapitalizmus. Ha egy cég nem tudja kifizetni azokat a tisztességes béreket, amelyek a megélhetéshez szükségesek, akkor az a cég ne legyen. Annak nincs létjogosultsága a gazdaságban

– mondta Pogátsa azokról a magyar kkv-kről, amelyek nem termelnek elég nyereséget ahhoz, hogy ki tudják gazdálkodni az emelkedő béreket.

Sokat tehetnének a munkavállalók életkörülményeinek javításáért a szakszervezetek, igaz, ezeknek sokat kellene még fejlődniük ahhoz, hogy ágazati szinten képviselni tudják a dolgozókat. De a gazdasági és demográfiai körülmények nekik kedveznek, ezért várhatóan erősödni fog Magyarországon a munkavállalói oldal képviselete.

Pogátsa szerint a Fidesz neoliberális politikát csinál, abban az értelemben, ami szerint a neoliberalizmus a felső osztályok érdekérvényesítése a foglyul ejtett államon keresztül. A nyugat-európai és amerikai jobboldal Pogátsa szerint a hazai nagyvállalkozói réteg kijárójaként működött az utóbbi évtizedekben. Magyarországon azonban nem volt ilyen klasszikus nagyvállalkozói réteg, a Fidesz viszont azon dolgozik, hogy létrehozza ezt.

Ahhoz, hogy Magyarország előrelépjen, jobb képzés és egészségügy kellene. A Fidesz viszont, mondta Pogátsa, inkább adót csökkentett és a multik beruházásait támogatta ezeknek a területeknek a fejlesztése helyett.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Pogátsa Zoltán: Nem tudják fizetni cégek a minimálbért? Hulljon a férgese! first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

A kőolaj globális ára az egyik legérdekesebb dolog a világon, hiszen szinte minden tényező hat rá, ami a világban számít és érdekes: a globális gazdasági növekedés, a nagyhatalmi politika, a technológiai fejlődés, a piaci spekuláció és még ezer dolog. De a kőolaj szerepe változóban van, és a leginkább az éghajlatváltozás az, ami hosszú távon korlátozhatja a keresletet iránta.

A G7 podcast vendége ezen a héten Pletser Tamás, az Erste olaj és gázpiaci elemzője – a közelmúltban megjelent írásait itt lehet olvasni -, akivel átbeszéljük a kőolaj, az energetika és az éghajlatváltozás aktuális kérdéseit. A beszélgetést a fenti lejátszás gombra klikkelve lehet elindítani (vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva). 

Pletser szerint most részben tényleg azért tankolunk olcsóbban, mint néhány hónapja, mert egy szaúdi halálosztag megölt egy újságírót. De ennél érdekesebb, hogy Szaúd-Arábia de facto ura, Mohamed bin Szalmán koronaherceg zsarolható helyzetbe került, és nem tűnik alkalmasnak arra, hogy modernizálja országát.

Azért alakul néhány aprónak tűnő hír miatt ilyen nagy mértékben a kőolaj ára, mert ennél a terméknél mind a kereslet, mind a kínálat rugalmatlan, azaz csak nagyon lassan alkalmazkodnak a szereplők az árak változásához. 

Az éghajlatváltozás problémája egyre súlyosabb lesz Pletser szerint a következő években, mivel sem a technológia nem áll rendelkezésre, sem a politikusok ösztönzői nem jók: ha egy politikus választhat a jelenbeli növekedés és a klímakatasztrófa elkerülése között, akkor biztosan az előbbit választja, és a potyautas jelenséget is ösztönzi a kérdés megoldásának szükségszerűen globális jellege. Hiába értékelődik át tehát a fosszilis energiahordozók szerepe, központi világkormány nélkül nagyon nehéz lesz a kérdés megoldása. Ezzel együtt jó lenne, ha az éghajlatváltozás miatt kitermelhetővé váló óriási sarkvidéki kőolaj inkább ott maradna, ahol most van, tehát a föld alatt.

A beszélgetésen szóba kerül még a közelmúltban talált román földgázvagyon és a horvátországi Krk szigetre tervezett cseppfolyósított földgáz terminál is. Pletser szerint mindenképpen biztató Magyarország szempontjából, hogy a Földközi-tengeren több helyen óriási gázlelőhelyeket találtak (Ciprus, Izrael, Egyiptom), ez csökkentheti Magyarország függését az orosz gáztól.

A kontextus kedvéért idetettem egy ábrát a Brent típusú kőolaj dollárárfolyamának utóbbi 15 évéről:

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Pletser Tamás: Jobb lenne, ha a sarkvidéki kőolajat ott hagynánk, ahol van first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

A kétezres években még volt egységes sajtó-ökoszisztéma: ugyan voltak érezhetően jobbra vagy balra hajló lapok, de mindkét irányba húzó médiából jöttek hírek, amik számítottak. Mostanra viszont zárt, egymással semmiben nem kommunikáló ökoszisztémák alakultak ki, ahol legfeljebb eltorzult formában kerülnek át a hírek egyik helyről a másikba – értékelte a magyar sajtó állapotát a G7 podcast eheti vendége, a Direkt36 társalapítója, Pethő András.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni (vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

Ahhoz, hogy a Fidesz ennyire legyalulhatta a sajtópiacot, az is szükséges volt, hogy az újságok anyagilag meg voltak már rendülve a válság és az internet terjedése miatt, mondta Pethő. Így könnyebb volt gazdasági csatornákon keresztül megroppantani a piac egy-egy szereplőjét. Ezért különösen fontos, hogy a szerkesztőségek gazdasági háttere erős legyen, és ezt az újságok minősége szempontjából jobb, ha az újságok közönsége biztosítja.

Pethő szerint az az ideális, ha az újságírói munka teljesen elkülönül a pénzszerzéstől, de ezt egyre kevesebb szerkesztőség vagy médiacég tudja megoldani. A Direkt36 egyébként finanszírozási szükségletének felét támogatóktól szerzi.

Pethő és szerzőtársa, Szabó András a héten számos új információt tartalmazó cikkel jelentkeztek a Direkt36-on Simicska Lajos kapitulációjáról.

Szinte shakespeare-i Simicska Lajos története, ami pontosan megmutatja, milyen illékony és törékeny a hatalom

– kommentálta Pethő az oligarcha karrierívének tanulságait. Simicska Lajos köré valódi mítosz épült, és ennek leomlása arra int mindenkit, hogy folyamatosan megkérdőjelezze ezeket.

A beszélgetésen szóba került a Washington Post is, ahol Pethő a tényfeltáró csapatban dolgozott egy évig, éppen akkor, amikor kinevezték az újságot most is irányító főszerkesztőt, a Spotlightból is ismert Marty Baront, és amikor megvette a lapot az Amazon-tulajdonos Jeff Bezos. Pethő szerint a legjobb amerikai újságok a Trump-korszakban is korrektül és tényszerűen tájékoztatnak, ezért érdemes figyelni őket és példát venni róluk.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Pethő András: A közönségük felé kell fordulniuk az újságoknak first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Politikai mestermű, hogy a jelenlegi magyar kormány egy politikai táborban tartja a szegényeket és a középosztálybelieket, miközben ezek érdekei gyökeresen ellentétesek – mondta a G7 podcast eheti vendége, Kovách Imre szociológus. A beszélgetést a fenti lejátszás gombra lehet meghallgatni.

Kovách szerkesztette a 2017-ben megjelent Társadalmi Integráció című kötetet, ami az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának jelentős kutatását foglalta össze. (A kutatás előfutára volt ez a 2012-ben megjelent, olvasmányosabb tanulmánykötet, amit itt lehet pdf-ben elolvasni.) Az integráció itt egy elméleti keret, ami egyrészt arra próbál választ adni, hogy miért működnek együtt az emberek, miért nem esik szét a társadalom atomjaira, és másrészt hogy ebből a szempontból, tehát az embereket összefűző kötelékek felől nézve hogyan tagozódik a társadalom.

A kutatás eredménye szerint valahogy így állt össze a magyar társadalom 2015-ben:

A modell nem hierarchikus, de a három kevésbé integrált csoport mélyen elkülönül a társadalom többi részéről, és lényegében nincs politikai képviselete.

A kötet másik legfontosabb újdonsága, hogy mindenki által ismert („jóléti”) újraelosztási séma mellett két másikat is talált Magyarországon, ami nagy összegeket csoportosít át egyes társadalmi csoportoktól mások felé. Ezek a projektalapú, illetve a klientúraépítő újraelosztási rezsimek, amelyek már szociológiai szemszögből is jelentős szerepet játszanak a magyar társadalom egészében, ugyanakkor ahhoz további kutatások szükségesek, hogy azt is tudni lehessen, hogy mennyire fontos ezt a szerep. Mindenesetre ebből a szempontból a jóléti állami újraelosztás szerves része lett klientúraépítés.

Mészáros Lőrinc nem megy be a Nemzeti Bankba egy zsákkal, hanem inkább megoldják projektekkel.

Az újraelosztás magyarországi szintje olyan magas lett a mostani a helyzetben, mint utoljára a totalitárius rezsimek idején volt. Ez jelentős részben a beáramló uniós pénzeknek köszönhető, és a pénzek iránya jelentős mértékben a felső, illetve a felső középosztály. Az újraosztható források bősége ugyanis lehetővé tette a kormánypártnak, hogy ezzel az eszközzel is leszerelje potenciális ellenlábasait.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post A klientúraépítés a jóléti állam része lett Magyarországon first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Zsiday Viktor befektetési szakember – akit a zsiday.hu alatt futó blogja és megszólalásai mellett a Hold Alapkezelő által forgalmazott Citadella befektetési alapból és Plotinus Nyrt-ből lehet ismerni – 2019 első vendége a G7 podcastban. A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni.

Nem lesz könnyű dolga annak, aki a tőzsdén szeretne pénzt csinálni, mivel az utóbbi években tapasztalt partinak vége. Az eddig pénznyomtatásból pénzvisszaszívás lett, ami ugyanúgy végig fog hullámozni a tőkepiacokon és gazdaságon, csak most negatív előjellel. Ráadásul közben Kína is egy jókora kockázat lett, a nyugati országokban pedig a globalizáció vesztesei fogják megnehezíteni a jövedelmező működést a vállalatoknak. (Erről bővebben itt írt blogján Zsiday.)

A kvantitatív enyhítésnek vagy mennyiségi lazításnak is nevezett QE-t Zsiday egy végső soron káros kísérletnek látja, a jegybanki függetlenség elvesztése pedig valamikor a következő másfél évtizedben vezethet az infláció újbóli feltűnéséhez.

Magyarország esélyeivel kapcsolatban Zsiday rövid távon nem lát nagy esélyt a recesszióra, egyelőre tart az európai konvergencia, és a fogyasztás egy darabig húzhatja az országot maga után. De a külső egyensúly romlása, az EU-s pénzek beáramlásának küszöbön álló visszaesése és a társadalmi tőkébe való beruházások elmaradása nem jelez előre sok jót.

Mélységesen elítélem azt a rendszert, amelyben a szegényebb emberek nem tudnak egyetemre menni

– mondta erről Zsiday. Független intézmények és rendben működő oktatás és egészségügy nélkül nem működhet a felzárkózás Európához.

A hatalmon lévők által űzött járadékvadászat kára nagyobb, mint önmagában a felhalmozott vagyon, akár több ezer milliárd forintos súrlódási veszteséggel jár Zsiday szerint.

A beszélgetésen szóba kerül, hogy mennyiben változtak meg a világ tőkepiaci az utóbbi tíz évben (adott helyzetben veszélyesnek tartja az ETF-eket, a robotokat pedig bennfentes kereskedésnek), a budapesti ingatlanpiac (egyelőre az eddiginél lassabb emelkedés irányába mutatnak a fundamentumok) vagy hogy Zsiday milyen forrásokból tájékozódik (nincs Bloomberg-terminálja).

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Zsiday Viktor: Ezer milliárdokban mérhető károkat okoz Magyarországon a járadékvadászat first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Horn Dániel és Kiss Hubert János a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének (KTI) munkatársai, és egy neves tudományos folyóiratban az idén megjelent tanulmányukban azt vizsgálják, hogyan hatnak az iskolai eredményességre különböző egyéni készségek és választások (közgazdászul mondva preferenciák). Ők ma a G7 podcast vendégei, a beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni.

Horn és Kiss ebben az egyetemisták körében végzett kutatásban – amit a közeljövőben középiskolásokkal szeretnének folytatni – a közgazdaságtannak egy Magyarországon még nem annyira bejáratott ágát, a kísérleti közgazdaságtant vetették be módszerként, és a versengéssel, a türelemmel, a kockázattal és a társas viszonyokkal kapcsolatos egyéni preferenciákat vetették össze a zárthelyi dolgozatokon elért eredményekkel.

Kiderült többek között, hogy erős, összetartó közösségben tényleg jobb tanulni, a türelem fontos és tanulható, a lányok pedig valamiért kevésbé versengőek a fiúknál, legalábbis a nyugati társadalmakban. De a gyakorlatban is használható szakpolitika építéséhez még többet kellene kutatni, mert nem tudunk eleget ezeknek a tényezőknek az összjátékáról.

Néhány hivatkozás, ami segíthet követni a beszélgetést:

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Középiskolásokkal kísérleteznének magyar közgazdászok first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Komoly hátrányt jelent a NAV számára az adócsalásra létrehozott bűnszervezetekkel szemben, hogy míg utóbbiakat egy szűk kör fogja össze, addig az adóhatóságnál szétapózva jelennek meg az ügyek. A csalók ugyanis rendszerint nagyon összetett céghálókat építenek fel, amelyeknek egyes vállalatai időről időre bedőlnek ugyan, és ki is derül róluk, hogy nem fizettek adót, ezekkel azonban gyakran különböző csapatok foglalkoznak az adóhatóságnál. Így az esetek a NAV-on belül csak hosszú idő után érnek össze, és a komplex, jól átgondolt hálózatok miatt még akkor sem biztos, hogy egyből sikerül eljutni a központi szereplőkig.

A csalók számára ebben a folyamatban kulcsfontosságú tényező az idő. Arra mennek, hogy minél tovább húzhassák a dolgot, így ugyanis nagyobb eséllyel tudnak eltűnni és ússzák meg büntetlenül. Időnyerésre pedig gyakran próbálnak felhasználni olyan úgynevezett székhelyszolgáltatókat, amelyek arra szakosodtak, hogy saját ingatlannal nem rendelkező vállalkozók számára biztosítanak székhelyet.

Emiatt az alapvetően egy valós piaci igény miatt létrejött, és sok esetben a vállalkozások indulását is segítő székhely-szolgátatói szektor részben ilyen adócsaló cégek búvóhelyévé vált. A sok tízezer társaságnak otthont adó irodákba és lakásokba az átlagnál sokkal nagyobb arányban vannak bejegyezve olyan vállalatok, amelyek szerepelnek a 100 millió forintnál nagyobb adótartozással rendelkező cégek listáján. A problémával – még ha máshogy is látják a helyzetet, mint a NAV – maguk a szolgáltatók is tisztában vannak, és próbálnak is tenni ellene, egyelőre azonban csak szórványos sikerrel.

A témáról Jandó Zoltán írt a héten két cikket a G7-en. Eheti podcastunkban vele beszélgetünk a probléma súlyáról, a megoldási lehetőségekről és egyéb érdekességekről.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Lépéselőnyben vannak az adócsalók a NAV-val szemben first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Nem lehet a magyar oktatás összes gondjáért a tanárokat okolni, mert az oktatás csak mélyebb kulturális összefüggésekben értelmezhető. Ezeket nem is lehet egy kormányrendelettel megváltoztatni – mondta Pléh Csaba akadémikus, pszichológus, nyelvész, az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának elnöke, és egyben podcastunk eheti vendége. A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni.

Az iskolának meg kell tanítania a diákokat arra, hogy kezelni tudják az élet problémáit, például tanulni és újratervezni. Ezt érdemes lenne fejben tartania azoknak is, akik elsősorban munkaerő-piaci hasznosságot várnak az oktatástól, mondta Pléh. Azt egyébként sem lehet pontosan megmondani, hogy 10-20 év múlva mit tart majd hasznos tudásnak a munkaerőpiac, ezért nagy a veszélye, hogy a mostani rendszerben átadott tudás menthetetlenül elavul. Az így is sejthetjük, hogy az automatizálás és a szolgáltató szektor előretörése miatt nagyobb szükség lesz a személyes készségekre.

A szolgáltató szektorban sokkal nagyobb szükség van arra, hogy az új nemzedék emberi kapcsolatok kezelésére képes legyen. Mert munkája nem reszelés és nem madzagok összehegesztése lesz

– mondta Pléh, aki szerint pragmatikus szempontból is sok előnye van annak, ha az oktatási rendszer nem téveszti szem elől a klasszikus humanisztikus értékrendet.

Pléh szerint az utóbbi évtizedekben sokkal nagyobb volt a hangsúly a politika oldaláról az oktatás rendszerszerű átalakításán, mint a tanárképzés minőségi vagy gyakorlati kérdésein. A Nemzeti Alaptanterv körüli vitában pedig azt látja a legnagyobb problémának, hogy a különböző szakmák gyakran csak arra törekednek, hogy minél nagyobb óraszámot érjenek el a tantárgyaiknak, mintha csak az iskolában átadott tudásnak lenne értéke – miközben eleve túl magas az óraszám. Jobb lenne, ha nagyobb mértékben a tanári karra bíznák a tudás átadásának módját.

Eldől szinte minden már az óvodában és az alsó tagozatban, ahol az oktatásnak hatása lehetne az egyenlőtlenségek csökkentésére, mondta Pléh. A funkcionális analfabéták számának csökkentése például az első tíz év oktatásának kérdése, ezen később, a szakképzéssel már nem igazán lehet javítani. Ezért különösen fontos lenne a tanítóképzés intenzív fejlesztése. De később is lehet jótékony hatása az oktatásnak, például a jutalom késleltetésének gondolatával a diákok motivációs rendszerét is lehet javítani. “Azok a boldog emberek, akik meg tudják tervezni a saját életüket”, mondta Pléh, aki szerint ebben kulcsszerepet kellene játszania az oktatási rendszernek.

A Magyar Tudományos Akadémia és a kormány nem éppen felhőtlen viszonya is szóba került. Pléh szerint az akadémia közfeladatai – és az ezzel járó állami felügyelet -, illetve a tudományos autonómia között mindig is volt feszültség, de ez gyakran a tudományos munka kárára megy, és esetenként veszélyes is lehet.

Alapkutatások és elméleti tudás nélkül legfeljebb nagyon gazdag országok vásárolhatnak maguknak külföldről tudósokat Pléh szerint, ezért ha Magyarország nem akar kiszolgáltatottá válni a tudás kérdésében, akkor szükség van az alapkutatásokra. Ezeket egyébként is hibás szembeállítani a gyakorlati kutatásokkal.

Aggasztó az is, hogy a kormányzati nyomás hatására megjelent az öncenzúra az akadémiai életben. Pedig jobb lenne a tudományos kutatások kérdését a kutatókra bízni; a tudományban megvan az önkorrekció lehetősége.

Nem szabad feladni azt a Galilei óta kivívott jogunkat, hogy a tudományos kérdésekben a tudósok közösségének kell döntenie, és nem a bíborosnak vagy a kormányzatnak

– mondta Pléh, aki szerint nem helyes, ha olyan helyzet áll elő, hogy a források elosztásába nem vonják be a tudósokat. A tudósok között ugyanis nincsen olyan egyértelmű utasítási hierarchia, mint ha közhivatalnokok osztanák a pénzt.

Nagyon sok társadalmi tényező van, és nem csak Magyarországon, ami a felvilágosodást és ezzel a tudományt szeretné visszaszorítani. Nem kell fejet hajtanunk ezelőtt

– mondta Pléh.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Pléh Csaba: Nem lehet kormányrendelettel átalakítani az oktatást first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.