Az utóbbi évek gazdasági fellendülése remek tőkefelhalmozási lehetőséget adott a magyar vállalatok élmezőnyének. De ha ezt a tőkét nem a saját cégük tudásába, hanem például ingatlanba fogják fektetni, akkor pár évtized múlva ezt mindenki nagy elszalasztott lehetőségnek látja majd.

A G7 podcast e heti vendége Szendrői Gábor vállalati tranzakciós tanácsadó, a Concorde MB Partners ügyvezető partnere. Ő és a videotonos Lakatos Péter voltak az ötletgazdái az április közepén tartott Magyar Vállalatok 2030 konferenciának.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

Szendrői szerint a százezernyi magyar cégből kétezer van, ami eléri a látható méretet, vagyis az éves százmillió forint adózott nyereséget. Ezek fele külföldi cégek leányvállalata, a másik fele viszont magyar magánszemélyek tulajdonában van. Ez nem kevés, bár tény, hogy a magyar cégek méretben inkább lefelé húznak ebben az összevetésben, akárcsak a cseh és lengyel tulajdonú cégekkel összevetve.

A magyar vállalatok túlnyomó többsége – legalábbis jogilag – a rendszerváltás után jött létre, és, ahogy Szendrői fogalmaz, ezek túlélték a selejtező első körét. Jellemző rájuk, hogy versenyző piacokon érték el sikereiket, állami megrendeléseik elhanyagolhatóak, főleg exportra vagy magyarországi külföldi cégeknek dolgoznak – ugyanakkor a legnagyobb versenyelőnyük az olcsó munkaerő és az olcsó gépóra volt. Eljött viszont az idő megfogalmazni néhány problémát, mert ezt a modellt egyre nehezebb lesz fenntartani.

A cégvezetők átlagos életkora például már bőven túl van hatvanon, és ennél is nagyobb baj, hogy a magyar vállalatok nagy része egyszemélyes irányításra szabott, rosszul strukturált, befelé forduló. Ezért gyakran nehéz őket átadni a következő generációnak.

További probléma, hogy nagyon kevés fundamentális előnyük van a magyar vállalatoknak. Legfeljebb néhány, a hazai pálya előnyével magyarázható területen tudnak kiemelkedni (ingatlan, mezőgazdaság és élelmiszeripar, logisztika, nagykereskedelem).

Ezt a hátrányt Szendrői szerint cégszintű tudással kellene pótolni, tehát

kellene beruházniuk a hazai vállalatoknak, hogy előre tudjanak lépni. Az emelkedő munkaerőköltségek miatt ugyan már nem fognak elhullni ezek a vállalatok, de ha fejlődni szeretnének, akkor szerkezetileg is javulniuk kell.

Az nem számít technológiai beruházásnak, ha egy cég EU-s támogatásból megvesz egy jó német vagy japán munkagépet. Nem is érdemes feltétlenül saját kutatás-fejlesztésbe beruházniuk. A vállalatok Szendrői szerint Magyarországon nagy eséllyel érnek el sikert, ha jól válogatva vásárolnak fel más cégeket.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) Korábbi vendégeink:

(A podcast gyártásában közreműködött: Bagyinszki Dániel)

The post Szendrői Gábor: Lett tőkéje a magyar cégeknek, de most kell nagyon figyelniük, hogy mire költik first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Nem teljesen új dolog, hogy Magyarország bizonyos szempontból úgy működik, mint egy adóparadicsom: már a kilencvenes évek közepétől működött az országban egy offshore-rezsim. Számos nemzetközi cég költözött Magyarországra a finanszírozás, a jogdíjak vagy akár az olajfúrás területén különböző adóelőnyök és az úgynevezett treaty-shopping miatt,*Ez úgy működik, mondta, hogy ahelyett, hogy egy cég két ország között üzletelne, közbeiktat egy harmadikat, akinek van egy kedvező adóegyezménye a két ország közül az egyikkel, így csökkentve a pénzügyi terheit. Magyarországnak az USA-val és Izraellel is nagyon kedvező nemzetközi adószerződése van. ám ezek jelentős része az uniós csatalakozást követően Luxemburgba költözött.

A G7 podcast vendége László Csaba közgazdász, adótanácsadó és egyetemi tanár – egyben korábbi pénzügyminiszter és a KPMG volt senior partnerre -, akivel arról beszéltünk, miért nevezte Magyarországot lényegében adóparadicsomnak az Európai Bizottság, mi a baj a tao-kedvezményekkel, a növekedési adóhitellel és a transzferárak megállapításának rendszerével. A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

A nemzetközi gazdaság bonyolultsága megelőzte az adórendszerét, ezért a nagyvállalatok sokféleképpen élhetnek az elavult rendszer adta kibúvókkal. Ennek vannak nyertesei, mint Írország és Hollandia, de még több vesztese, akik közül Németország, Franciaország és Olaszország a leghangosabb. Ugyanakkor már úton van a mostanit elvileg néhány éven belül felváltó új nemzetközi adórezsim, a BEPS, ami a mostani rendszer számos problémájára választ fog adni.

László Csaba szerint a növekedési adóhitel egy egyszeri, a GE-re szabott lépés volt a kormánytól. A tao-támogatások története pedig azt mutatja be, hogyan lehet egy kedvező hatást elérő eszközt szétfeszítve kifejezetten pazarló, káros eredményhez jutni. A transzferárakkal való trükközéssel kapcsolatban idézte egy volt amerikai szenátor, Carl Levin állítását, miszerint a transzferárazás az adócsalás egyik legfontosabb területe – ugyanakkor Magyarország esetében nem látja relevánsnak a kérdést, hiszen eleve nálunk az egyik legalacsonyabb a tao-kulcs az unióban, így minek vinnék el a cégek tőlünk az adóalapjukat.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) Korábbi vendégeink:

(A podcast gyártásában közreműködött: Bagyinszki Dániel)

The post László Csaba: Sokáig együtt kell még élnünk a nemzetközi adótervezéssel first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Ha olyan az ügyészség, hogy bizonyos ügyekben szisztematikusan félrenéz, akkor nagyjából olyan, mintha nem is létezne. Ezért tulajdonképpen olcsóbban kijönne az ország abból, ha egyszerűen kifizetnénk egy nagy adag pénzt a korrupció mostani haszonhúzóinak, mert akkor nem kellene fenntartani ezeket a rosszul működő látszatintézményeket. A korrupció az intézmények romlottságát mutatja, és alapvetően az országot gyengíti.

A G7 podcast vendége Tóth István János közgazdász-szociológus, a Korrupciókutató Központ (CRCB) igazgatója és az MTA tudományos főmunkatársa. Az adást a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

Ha egy szereplő úgy dönt, hogy korrupt lesz, akkor a piaci nyereségen felül kap egy korrupciós járadékot, viszont a költsége is nő, hiszen megjelenik a lebukás kockázata. De Magyarország esete is mutatja, hogy önmagában nem elég a nagy kockázat lebukás, ennek ki kellene egészülnie valódi retorzióval. A fejlett világban nagyon ritkán, kevés esetben fordul csak elő, hogy az ellenőrző hatóságok olyan szétesett állapotban legyen, mint Magyarországon, mondta Tóth.

Fontos viszont, hogy az egyszerűen értelmetlen projetek, a fehér elefántok – mint a sárazsadányi kalandpark vagy a tyukodi kilátók – nem számítanak feltétlenül korrupciónak, csak akkor, ha a dolgot szervezett összejátszás előzi meg.

Magyarországon még mindig nem jöttek rá az emberek, hogy ha engedik a korrupciót teret nyerni, akkor saját és a gyerekeik jövőjét ássák alá, mondta Tóth. Pedig van remény, a balti országok és Szlovákia például néhány év alatt a fejlett országok szintjére vitték le a korrupciót. De Magyarországon is van jó példa, az autópályamatricás rendszer például szinte nullára csökkenti a korrupció esélyét.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) Korábbi vendégeink:

(A podcast gyártásában közreműködött: Bagyinszki Dániel)

The post Tóth István János: Ahhoz, hogy ellopjanak százmilliárdot, meg kell fertőzni ezermilliárdot first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Komoly kockázatok vannak Magyarországon: a gazdaság túlhevüléssel fenyeget, miközben a gazdaságpolitika nem használta ki a békeidőket. Különösen aggasztó, hogy a magyar államadósság lejárata a legrövidebbek között van a világon, és hogy a korábbi devizakockázatból kamatkockázat lett. Az is sokatmondó, hogy a magyar belső megtakarítások éppen annyival növekedtek, mint amennyi uniós pénz az utóbbi években beáramlott az országba.

A G7 podcast eheti vendége Móricz Dániel, a HOLD Alapkezelő befektetési vezetője és partnere, akivel a magyar és az európai monetáris politika kihívásait beszéltük végig, miután az Európai Központi Bank 180 fokos fordulatot vett, és szigorítás helyett újra lazítani kezdte a jegybanki politikát az eurózónában. Az adást a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

Móricz szerint érdekes, hogy a saját pénzpolitikával rendelkező régiós országok – Lengyelország, Csehország, Románia és Magyarország – hasonló helyen vannak a gazdasági ciklusban, tehát éppen erős a konjunktúra, de máshogyan reagálnak erre. Míg Csehországban például a költségvetési és a monetáris politika is visszafogja a gazdaságot (aminek következtében felértékelődik a cseh korona), addig a román és a magyar út inkább tolerálja az inflációt, hogy gyenge maradhasson a nemzeti deviza.

Magyarország abból a szempontból is kilóg a régióból, hogy itt mind az állam, mind a jegybank prociklikus – tehát az éppen aktuális gazdasági trend hatását felerősítő – politikát folytat, mondta Móricz.*A költségvetési politika elsőre nem tűnik lazának, de ciklikusan kiigazítva már igen. A magyar jegybanki kamatláb pedig – az inflációhoz viszonyítva – a legalacsonyabb a régióban. A Magyar Nemzeti Bank egyébként most még megteheti, hogy folytassa a laza monetáris politikát, mert az utóbbi évtizedben sikerült az ország devizaadósságainak nagy részét eltüntetni. Ezért nem olyan létfontosságú kérdés az árfolyam, mint korábban, amikor a deviza államadósságot és a devizahiteleseket is figyelembe kellett vennie.

A devizaadósságok eltüntetését valójában annak köszönhetjük, hogy évek óta vastagon pozitív az ország nettó finanszírozási képessége (tehát a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg egyenlege). Ebben viszont megkerülhetetlen szerepet játszik az országba beáramló uniós pénztömeg. Ez a külfölddel szembeni többlet így is, úgy is magyar államkötvényben kötne ki, attól függetlenül, hogy az állam felpörgeti-e a – jelenleg évente a GDP fél százalékába kerülő – lakossági állampapír-vásárlásokat, mondta Móricz.

Az EKB az előző háborút akarja megnyerni Móricz szerint, nagyon rettegnek a deflációs spiráltól, és ezért elvesztegetik a lehetőséget, hogy a jó körülmények idején szigorítsanak, hogy később, amikor kell, lehessen honnan lazítani. A magországok szempontjából túl laza monetáris politika azért is hátrányos, mert függővé teszi a bankrendszert. Ezzel együtt annyira nem tragikus a gazdasági helyzet Európában, hiszen csökkenő lakosság mellett az alacsony GDP-növekedés is nagy sikernek számít.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) Korábbi vendégeink:

(A podcast gyártásában közreműködött: Bagyinszki Dániel)

The post Móricz Dániel: Pontosan annyit takarított meg Magyarország, mint amennyi uniós pénz bejött first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Egyre inkább kívülről a meg nem ismerhető, informális döntéshozatal uralja a magyar gazdaságpolitikát: rengeteg ügy csúszik a legfelsőbb szintre, ahol központosítva, személy- és akaratelven születnek meg a legfontosabb döntések. Ez erősen hasonlít arra, ahogyan a hetvenes években mentek a dolgok, amikor a valóban fontos dolgokat sosem akarták kimondani vagy leírni.

Így látja a G7 podcast eheti vendége, Csaba László közgazdász és egyetemi tanár, akinek nemrég jelent meg új könyve, Válság, gazdaság, világ címmel. Az adást a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

A szakpolitika Csaba László szerint a háttérbe kerül a nagypolitikához képest, legfeljebb a legsúlyosabban elnagyolt döntések következményeit próbálhatja tompítani az apparátus, vagy rosszabb esetben utólagos hatástanulmányokkal igazolni a korábban már megszületett politikai döntést. A Magyar Nemzeti Bank nemrég közzétett 330 javaslatot tartalmazó ötletcsomagjáról azt mondta Csaba László, hogy nehéz olyan átfogó gondolatmenetet találni benne, amire felfűzve ez ötletbörzénél többnek mutatkozna.

A politika elsőbbsége két, az utóbbi időszakban különösen előtérbe került területen, így a migrációnál és az akadémiánál is nyilvánvalóvá vált, és nagy károkat okozott. Az akadémia esetében az sem kizárt, hogy az igen szélsőséges közelmúltbeli orosz átszervezés adta a mintát. 

Ha az innovációnak, a tanulásnak a szerepe fontos, akkor nem rövidítjük le az iskolába járás idejét

– mutatott rá a kormányzati intézkedések és szólamok közötti ellentmondások egyikére.

A beszélgetésen szóba kerül az is, hogy miért az orosz, a német, a lengyel és a magyar gazdaság utóbbi harminc évét hasonlítja össze Csaba László a legújabb könyvében. Azért, mert ezeknek az országoknak a vizsgálatával lehet a legjobban megmutatni a rendszerváltás gazdasági hatásait. Kelet-Németország példája azt mutatja, hogy hiba volt egy az egyben átvenni a nyugati modellt, Lengyelország pedig az egyszerű, ám szakszerű gazdaságpolitika erényeire hívja fel a figyelmet. Magyarország ezzel szemben az összes lehetséges modell megvalósításába belekapott, és az eredményt sem könnyű értékelni.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

(A podcast gyártásában segített: Bagyinszki Dániel)

The post Csaba László: Nagyjából úgy vezetik a gazdaságot, mint a hetvenes években first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Ha nincs állandó finanszírozás, akkor nem tudunk pályázni az uniós pályázatokra, sőt a már elnyert projektek is veszélybe kerülnek – mondta a G7 podcast e heti vendége, Muraközy Balázs közgazdász, aki az MTA közgazdaságtudományi intézetének (KRTK KTI) versenyképességgel foglalkozó Lendület-kutatócsoportját vezeti. A csoportjával elnyert nemzetközi H2020 projekt témája egyébként éppen a vállalati termelékenység, ami valahol ironikus, hiszen ez a téma a kormány céljai között is gyakran megjelenik – az innovációs minisztérium viszont az egész akadémiai kutatóhálózattal együtt a KTI jövőjét is kétségbe vonta.

Az adást a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

Az egyik dolog, amivel egy kormány javítani tudná a magyar cégek gyászos termelékenységét, az éppen egy hatékony innovációs rendszer létrehozása lenne. Itt viszont fontos, mondta Muraközy, hogy az alapkutatás finanszírozásának tartalmaznia kell kiszámítható elemet – „hogy biztosan legyen áram a konnektorban” -, mert csak erre építve lehet aztán pályázni.

A gazdaságpolitika alakítói más helyeken is használhatnák a közgazdasági kutatóintézet eredményeit vagy adatbázisait. 

Például ki lehetne számítani az új családpolitikai eszközök várható hatásait,

legalábbis akkor, ha ezek egy többéves konzultatív folyamatban jönnének létre, és nem néhány hónap ötletelés után.

Muraközy szerint jogos igény, hogy az alapkutatásokat végző természettudományos vagy mérnök kutatók is legyenek jobban felkészülve abból, hogyan működik a vállalati innováció, és mire van igényük a hazai cégeknek. De ez nem egy egyoldalú folyamat, a vállalatoknál dolgozó mérnököknek is törekedniük kell arra, hogy megértsék, mit mond a kutató. Részben tehát koordinációs-kommunikációs problémáról van szó a szereplők között.

Nagyobb probléma, hogy a hazai vállalatok jó részének nincs meg a képessége, kapacitása és menedzsmenttudása, amivel innovációkat tudna megvalósítani, illetve be tudna kapcsolódni a nemzetközi gazdaság vérkeringésébe. Érdemes azt is figyelembe venni, hogy a külföldi cégek Magyarországra telepített k+f központjai csak korlátozottan javítják a magyar gazdaság innovációs kapacitását vagy a termelékenység növekedését.

A beszélgetésből az is kiderül, hogy megöli-e az ökonometriát a gépi tanulás, és hogy milyen témák pörögnek az amerikai közgazdasági kongresszuson.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Mit mondanak a közgazdasági kutatások a versenyképességről? first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Úgy lehet egy gazdaságot felfelé tolni, ha kikényszerítjük, hogy azok állások, amelyek nem nyújtanak megélhetést, szűnjenek meg – mondta Pogátsa Zoltán a G7 podcast e heti adásában.

A Nyugat-Magyarországi Egyetem docensével a nagyobb autóipari gyárakban gyakoribbá vált sztrájkok és béremelés után létrejött helyzetről beszélgettünk. Az adást a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni. (Vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva). 

Nem alul kell megvédeni a munkahelyeket. Inkább a béremelkedés miatt állásukat elvesztő embereket kellene átképezni, hiszen a munkaerőhiányos helyzetben szüksége is lenne rájuk a gazdaságnak.

Ez a kapitalizmus. Ha egy cég nem tudja kifizetni azokat a tisztességes béreket, amelyek a megélhetéshez szükségesek, akkor az a cég ne legyen. Annak nincs létjogosultsága a gazdaságban

– mondta Pogátsa azokról a magyar kkv-kről, amelyek nem termelnek elég nyereséget ahhoz, hogy ki tudják gazdálkodni az emelkedő béreket.

Sokat tehetnének a munkavállalók életkörülményeinek javításáért a szakszervezetek, igaz, ezeknek sokat kellene még fejlődniük ahhoz, hogy ágazati szinten képviselni tudják a dolgozókat. De a gazdasági és demográfiai körülmények nekik kedveznek, ezért várhatóan erősödni fog Magyarországon a munkavállalói oldal képviselete.

Pogátsa szerint a Fidesz neoliberális politikát csinál, abban az értelemben, ami szerint a neoliberalizmus a felső osztályok érdekérvényesítése a foglyul ejtett államon keresztül. A nyugat-európai és amerikai jobboldal Pogátsa szerint a hazai nagyvállalkozói réteg kijárójaként működött az utóbbi évtizedekben. Magyarországon azonban nem volt ilyen klasszikus nagyvállalkozói réteg, a Fidesz viszont azon dolgozik, hogy létrehozza ezt.

Ahhoz, hogy Magyarország előrelépjen, jobb képzés és egészségügy kellene. A Fidesz viszont, mondta Pogátsa, inkább adót csökkentett és a multik beruházásait támogatta ezeknek a területeknek a fejlesztése helyett.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Pogátsa Zoltán: Nem tudják fizetni cégek a minimálbért? Hulljon a férgese! first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

A kőolaj globális ára az egyik legérdekesebb dolog a világon, hiszen szinte minden tényező hat rá, ami a világban számít és érdekes: a globális gazdasági növekedés, a nagyhatalmi politika, a technológiai fejlődés, a piaci spekuláció és még ezer dolog. De a kőolaj szerepe változóban van, és a leginkább az éghajlatváltozás az, ami hosszú távon korlátozhatja a keresletet iránta.

A G7 podcast vendége ezen a héten Pletser Tamás, az Erste olaj és gázpiaci elemzője – a közelmúltban megjelent írásait itt lehet olvasni -, akivel átbeszéljük a kőolaj, az energetika és az éghajlatváltozás aktuális kérdéseit. A beszélgetést a fenti lejátszás gombra klikkelve lehet elindítani (vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva). 

Pletser szerint most részben tényleg azért tankolunk olcsóbban, mint néhány hónapja, mert egy szaúdi halálosztag megölt egy újságírót. De ennél érdekesebb, hogy Szaúd-Arábia de facto ura, Mohamed bin Szalmán koronaherceg zsarolható helyzetbe került, és nem tűnik alkalmasnak arra, hogy modernizálja országát.

Azért alakul néhány aprónak tűnő hír miatt ilyen nagy mértékben a kőolaj ára, mert ennél a terméknél mind a kereslet, mind a kínálat rugalmatlan, azaz csak nagyon lassan alkalmazkodnak a szereplők az árak változásához. 

Az éghajlatváltozás problémája egyre súlyosabb lesz Pletser szerint a következő években, mivel sem a technológia nem áll rendelkezésre, sem a politikusok ösztönzői nem jók: ha egy politikus választhat a jelenbeli növekedés és a klímakatasztrófa elkerülése között, akkor biztosan az előbbit választja, és a potyautas jelenséget is ösztönzi a kérdés megoldásának szükségszerűen globális jellege. Hiába értékelődik át tehát a fosszilis energiahordozók szerepe, központi világkormány nélkül nagyon nehéz lesz a kérdés megoldása. Ezzel együtt jó lenne, ha az éghajlatváltozás miatt kitermelhetővé váló óriási sarkvidéki kőolaj inkább ott maradna, ahol most van, tehát a föld alatt.

A beszélgetésen szóba kerül még a közelmúltban talált román földgázvagyon és a horvátországi Krk szigetre tervezett cseppfolyósított földgáz terminál is. Pletser szerint mindenképpen biztató Magyarország szempontjából, hogy a Földközi-tengeren több helyen óriási gázlelőhelyeket találtak (Ciprus, Izrael, Egyiptom), ez csökkentheti Magyarország függését az orosz gáztól.

A kontextus kedvéért idetettem egy ábrát a Brent típusú kőolaj dollárárfolyamának utóbbi 15 évéről:

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Pletser Tamás: Jobb lenne, ha a sarkvidéki kőolajat ott hagynánk, ahol van first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

A kétezres években még volt egységes sajtó-ökoszisztéma: ugyan voltak érezhetően jobbra vagy balra hajló lapok, de mindkét irányba húzó médiából jöttek hírek, amik számítottak. Mostanra viszont zárt, egymással semmiben nem kommunikáló ökoszisztémák alakultak ki, ahol legfeljebb eltorzult formában kerülnek át a hírek egyik helyről a másikba – értékelte a magyar sajtó állapotát a G7 podcast eheti vendége, a Direkt36 társalapítója, Pethő András.

A beszélgetést a fenti lejátszás gombra kattintva lehet meghallgatni (vagy bármelyik okostelefonos podcast app letöltése után a “G7 Beszélgetések”-re feliratkozva).

Ahhoz, hogy a Fidesz ennyire legyalulhatta a sajtópiacot, az is szükséges volt, hogy az újságok anyagilag meg voltak már rendülve a válság és az internet terjedése miatt, mondta Pethő. Így könnyebb volt gazdasági csatornákon keresztül megroppantani a piac egy-egy szereplőjét. Ezért különösen fontos, hogy a szerkesztőségek gazdasági háttere erős legyen, és ezt az újságok minősége szempontjából jobb, ha az újságok közönsége biztosítja.

Pethő szerint az az ideális, ha az újságírói munka teljesen elkülönül a pénzszerzéstől, de ezt egyre kevesebb szerkesztőség vagy médiacég tudja megoldani. A Direkt36 egyébként finanszírozási szükségletének felét támogatóktól szerzi.

Pethő és szerzőtársa, Szabó András a héten számos új információt tartalmazó cikkel jelentkeztek a Direkt36-on Simicska Lajos kapitulációjáról.

Szinte shakespeare-i Simicska Lajos története, ami pontosan megmutatja, milyen illékony és törékeny a hatalom

– kommentálta Pethő az oligarcha karrierívének tanulságait. Simicska Lajos köré valódi mítosz épült, és ennek leomlása arra int mindenkit, hogy folyamatosan megkérdőjelezze ezeket.

A beszélgetésen szóba került a Washington Post is, ahol Pethő a tényfeltáró csapatban dolgozott egy évig, éppen akkor, amikor kinevezték az újságot most is irányító főszerkesztőt, a Spotlightból is ismert Marty Baront, és amikor megvette a lapot az Amazon-tulajdonos Jeff Bezos. Pethő szerint a legjobb amerikai újságok a Trump-korszakban is korrektül és tényszerűen tájékoztatnak, ezért érdemes figyelni őket és példát venni róluk.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post Pethő András: A közönségük felé kell fordulniuk az újságoknak first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.

Politikai mestermű, hogy a jelenlegi magyar kormány egy politikai táborban tartja a szegényeket és a középosztálybelieket, miközben ezek érdekei gyökeresen ellentétesek – mondta a G7 podcast eheti vendége, Kovách Imre szociológus. A beszélgetést a fenti lejátszás gombra lehet meghallgatni.

Kovách szerkesztette a 2017-ben megjelent Társadalmi Integráció című kötetet, ami az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának jelentős kutatását foglalta össze. (A kutatás előfutára volt ez a 2012-ben megjelent, olvasmányosabb tanulmánykötet, amit itt lehet pdf-ben elolvasni.) Az integráció itt egy elméleti keret, ami egyrészt arra próbál választ adni, hogy miért működnek együtt az emberek, miért nem esik szét a társadalom atomjaira, és másrészt hogy ebből a szempontból, tehát az embereket összefűző kötelékek felől nézve hogyan tagozódik a társadalom.

A kutatás eredménye szerint valahogy így állt össze a magyar társadalom 2015-ben:

A modell nem hierarchikus, de a három kevésbé integrált csoport mélyen elkülönül a társadalom többi részéről, és lényegében nincs politikai képviselete.

A kötet másik legfontosabb újdonsága, hogy mindenki által ismert („jóléti”) újraelosztási séma mellett két másikat is talált Magyarországon, ami nagy összegeket csoportosít át egyes társadalmi csoportoktól mások felé. Ezek a projektalapú, illetve a klientúraépítő újraelosztási rezsimek, amelyek már szociológiai szemszögből is jelentős szerepet játszanak a magyar társadalom egészében, ugyanakkor ahhoz további kutatások szükségesek, hogy azt is tudni lehessen, hogy mennyire fontos ezt a szerep. Mindenesetre ebből a szempontból a jóléti állami újraelosztás szerves része lett klientúraépítés.

Mészáros Lőrinc nem megy be a Nemzeti Bankba egy zsákkal, hanem inkább megoldják projektekkel.

Az újraelosztás magyarországi szintje olyan magas lett a mostani a helyzetben, mint utoljára a totalitárius rezsimek idején volt. Ez jelentős részben a beáramló uniós pénzeknek köszönhető, és a pénzek iránya jelentős mértékben a felső, illetve a felső középosztály. Az újraosztható források bősége ugyanis lehetővé tette a kormánypártnak, hogy ezzel az eszközzel is leszerelje potenciális ellenlábasait.

Kövesd a G7 Beszélgetéseket Itunes-on, Overcaston vagy bármelyik podcast-appon! (De csak miután lájkoltál minket Facebookon és feliratkoztál a hírlevelünkre.) A korábbi adásaink itt vannak.

The post A klientúraépítés a jóléti állam része lett Magyarországon first appeared on G7 - Gazdasági sztorik érthetően.