Harmóniaszoba

Az evolúciós pszichológiai tapasztalatok alapján a vonzó fizikai megjelenés azért volt fontos, mert ez biztosította a lehető legegészségesebb utód születését, ezért a férfiak a legszimmetrikusabb, a legvonzóbb külsővel rendelkező nőt választottak partnerül.  A nők azonban a több erőforrás birtoklására képes férfi kiválasztására helyezték a hangsúlyt , s ehhez az volt az előnyös stratégia, hogyha  a vonzó fizikai megjelenésüket hangsúlyozzák, és ezzel keltették fel a férfiak érdeklődését. Ebben a podcastben arról beszélgetünk, hogy a kultúra változása milyen módon befolyásolta ezt a két szaporodási stratégiát, és ehhez hogyan is tudunk ma alkalmazkodni, illetve milyen esélyeket és milyen veszélyeket tartogat ez számunkra.

A mentális kasztráció problémaköréről készítettem ezt a podcastet. Léteznek olyan mesék, amelyekben, akár cselekményként jelenik meg a csonkítás, a kasztrációs fenyegetettség, akár szimbolikus módon, a hős mindig azzal a helyzettel szembesül, hogy bukása következtében elveszítheti hős-szerepkörét, álhőssé válhat. A rigócsőr király mese a legyőzendő hősnő létállapotaiba enged bepillantást számunkra, amely a női személyiségfejlődésnek egy érdekes jelensége, hiszen a bukott hősnő létállapot élményei nem könnyűek, s ezért fejlődési lehetőségeibe érdemes bepillantanunk, hiszen sok nőnél okozhat elakadásokat, amelyek megakadályozhatják a következő fokozatba lépését. A meseirodalom tele van ilyen történetekkel is, amelyek abban segítenek, hogy szembenézhessünk saját, kevésbé szeretett, sőt önmagunk előtt is rejtegetett tulajdonságainkkal, s ez a mese is abban segíthet bennünket, hogy rápillanthatunk saját természetünk azon vonásaira, amelyekről egyébként nem szívesen veszünk tudomást.

A szerző a saját praxisában megtanulta, hogy a fantázia értékes képzeletbeli forrás, akár egyvalakié akár párok közös fantáziájáról van szó. Az a képességünk, hogy képzeletünkben bárhova el tudunk jutni, egyéni szabadságunk vegytiszta kifejeződése. Olyan kreatív forrás, amely segíthet kitágítani a valóság határait. Pedig még ma is sokan azt hiszik,  hogy a fantázia nem más, mint a frusztrált libidó, az idegösszeroppanás, a fejlődési zavarok vagy a túl nagy pocak miatt megélt kudarcok következménye,  és hogy amiről a fantáziálunk, a  valóságban is szeretnénk átélni.

Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a szexuális fantáziáink szárnyalása hogyan hidalhatja át a lehetséges és a megengedhető közötti szakadékot. s hogyan  kínálnak kreatív megoldásokat  a vágyaink és az intimitás közötti konfliktusok feloldására, és hogyan szabadulhatunk meg a bennünk lakozó félelmektől és gátlásoktól, valamint a lelkiismeretünk, kultúránk és énképünk által ránk erőltetett korlátoktól.

A mai podcastben a közöségi médiahasználat és a testkép kapcsolatának azon aspektusait mutatom be, amelyekben a vizuális média jelentős szereppel bír a testideálok létrehozásában, közvetítésében és támogatásában. A médiában az idealizált testeket realisztikusnak és befogadók számára könnyen elérhetőnek tüntetik fel. A médiaideálokat közvetítő üzenetek által az egyén számára jóváhagyásra kerülnek a megjelenésre vonatkozó irreális társadalmi elvárások, melyeknek sokszor csak kozmetikai beavatkozások segítségével lehet megfelelni. Ezért a női testideálok is folyamatos változásokon mennek keresztül. Manapság négy fő testideáltípus létezik, ami befolyásolhatja a nőket, azáltal, hogy a társas összehasonlítás számtalan lehetőségét teremtik meg. A podcastben azt mutatom be, hogy ez a négy fő testideál mit képvisel és ez hogyan vezethet el az online és a valós megjelenés között észlelt inkongruencia szorongáshoz, elégedetlenséghez, valamint hogyan okozhat ez a nőkben érzelem regulációs problémákat.

Ebben a podcastben azt szeretném megerősíteni, hogy a testünk élményei tapasztalatai egész életünkben töltekezést jelentenek, sőt kreativitás forrásává is válhatnak a lélek számára, lehetőséget teremtve a fejlődésünkre, hiszen vitalitással tartalommal tölti meg a személyes életünket, inspirálja a társas kapcsolatainkat és táplálja a közösségi életünket. Minél kevesebb a személyes testben megtapasztalt élményünk és a megtartó kapcsolati háló,  annál inkább az emberi elme által létrehozott élettelen képi valóság határozza meg a mindennapjainkat , mely nélkülözi az istenképet az univerzalitást és annak energetizáló katalizáló hatását. Testünk, testérzetünk, testképünk önmeghatározó referenciapont lehet, és biztonságot adó bázis a kollektív tudattalan és a tudatos reális világ metszéspontjában egy életen keresztül. Ezért nagyon fontos lenne belátnia mindenkinek, hogy a tárgyiasított test és a képi tartalmak manipulálása helyett a testi tapasztalatok élmények gyűjtésének kellene proiritássá válni az életünkben, s a személyes kíváncsiságunknak kellene nagyobb teret biztosítani a készen kapott művi világ helyett.

A tárgyiasított testtudatnak az a sajátossága, hogy az egyéni önmegvalósítási folyamatot gátolja, és gyakorta döntés elé állítja az egyéneket, hogy a testet fókuszba helyező külső elvárásoknak vagy komplex belső mozgatórugóknak engedjen. A társadalom által közvetített tökéletesedési modellel szembemegy az analitikus pszichológia terminológiájában használt individuációs folyamat, mely az eszményített ideál megvalósítása helyett az egyén önmagává válására, kiteljesedésére helyezi a hangsúlyt. A testhez való belső szubjektív viszonyuláshoz hiányoznak a társadalmi ösztönzők, a testi érzetektől való eltávolódás és az ehhez köthető diszkomfort azonban egyre inkább a testtel való autentikusabb kapcsolat kialakulására hív.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az analitikus pszichológia perspektívája rávilágít arra, hogy az egyedi személyes indíttatások elfogadása és vállalása feltétlenül szükséges, mert ez  eredményezheti azt, hogy az egyéni testtudatot tudjuk magunkban rekonstruálni és megtaláljuk és elfogadjuk a mi saját kiegyensúlyozott állapotunkat.

A sötét oldalunkat alkotó impulzív viselkedésformákat és nem kívánt mintákat a tudattalanban létező fájdalmas események következtében elfojtott érzések okozzák. Az árnyék a személyiségünk azon részéből áll, amelyekről megfeledkeztünk, amelyekről letettünk, s amelyeket elfutottunk annak érdekében, hogy fejlődjünk és beilleszkedjünk a társadalom normarendszerébe.  Az árnyékmunka során a személyiségünk tudattalan aspektusait biztonságos és szabályozott környezetben tanulmányozhatjuk, ez megvalósulhat naplóírás, meditálás, terápia formájában is. A szerző azzal a céllal készítette ezt a naplót, hogy segítséget nyújtson abban, hogy az árnyékszemélyiségünk jobban megismerhessük, magunkba építhessük, s a folyamat végén önmagunk elfogadását és feltétel nélküli szeretetét is átélhessük.

A szépségideállal és a társadalom által elvárt normatív megjelenéssel szemben már régóta léteznek tiltakozó mozgalmak. A testpozitív mozgalmak azt a célt tűzték a zászlójukra, hogy minden test ugyanolyan elfogadást és tiszteletet érdemel, függetlenül tulajdonosától vagy állapotától. Önmagunk és a helyzetünk, testi lelki állapotaink, betegségünk fájdalmunk vagy a fogyaték, amellyel élünk, csak akkor lesz elfogadható, ha megerősítjük magunkban azt a nézetet, hogy nem csak a tökéletesen egészséges és tökéletesen szép test szerethető, elfogadható.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a testpozitív mozgalmak milyen koncepció mentén gondolkodnak, s hogy egymás testének elfogadása azt feltételezi, hogy nem bántjuk a másikat, hiszen nem ismerjük a történetét és a körülményeit, de sokat tehetünk azért, hogy a megfelelő segítséget biztosítva számára, képessé váljon arra, hogy elinduljon önmaga elfogadása felé.

A testkép, tudatos reflektált, tehát általában szavakkal megfogalmazható ismereteinket ragadja meg. A testkép legfontosabb jellegzetessége, hogy olyan tapasztalatokból épül fel, amelyeket mintegy magunkra kívülről tekintve látunk, tehát mintha egy tárgy lennénk a világban, amelyet külső szemmel nézünk, leírunk, és értékelünk.  Ezzel szemben a testséma olyan tapasztalatok összessége, amelyeket belülről a testünkben benne tartózkodva élünk meg, a testsémát nem fogalmi jellegű tapasztalatok alkotják, hanem testérzékletek. Ezek közös jellemzője, hogy sokszor a háttérben, a tudatosság küszöbe alatt működnek, így gyakran nem kerülnek be a tudatos figyelmünk terébe, így nem is reflektálunk rájuk. Sokszor csak akkor kerülnek tudatunk fókuszába, amikor károsodnak és például nem tudjuk úgy szabályozni a mozgásunkat, mint korábban. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy pszichológiai szempontból miért különösen fontos a testsémánk, s hogyan biztosítja az alapot a testemlékezetünk működéséhez.

A testkép korai megjelenésétől életünk végéig alanyiságunk személyes élményének középpontjában áll, akkor is ha nem tulajdonítunk neki kiemelt jelentőséget, s akkor is, ha nagyon hangsúlyossá válik az életünkben. A testkép meghatározása az elmúlt 8 évtized során óriási változáson ment keresztül. Ez a folyamat számos kitérőt és keresztutat is magában foglaló pálya mentén zajlott le, s már ez is jelzi ennek a témakörnek a bonyolultságát.. Ebben a podcastben a testképről gondolkodó szakemberek alapvető fogalmait mutatnám be, s azt a több fázison átívelő folyamatot is, amelyet egy csecsemő átél, amíg  az énképe és a testképe kialakul.