A stressz korai megközelítése abból indult ki, hogy az életesemények ki tudják billenteni a személy egyensúlyát, és pszichológiai alkalmazkodást igényelnek. Minél több életesemény történik, ez a kibillenés annál erősebb lesz, és végül betegséghez vezethet.  A stresszválasz folyamatában a neurológiai, neuroendokrin és az endokrin tengely is részt vesz, amelynek folyamatát bemutatom most ebben a podcastben. Természetesen stresszhelyzetben a gondolkodás is megváltozik, a figyelem az észlelt veszélyre összpontosul, és negatív érzelmek jelennek meg: akut stressz esetén tipikusan félelem, izgatottság, türelmetlenség, míg krónikus stressz esetén ingerlékenység, szorongás tehetetlenség, szomorúság.  S az is kimutatható már, hogy a stressz negatívan tudja befolyásolni az önszabályozó és végrehajtó funkciókat is.

Ezért a szervezet fizikai és emocionális egyensúlyának helyreállítását célzó viselkedésekre van szükségünk, ami problémaorientált,  támogatást kereső, és érzelem orientált megküzdési stratégiákat foglal magában, amelyeknek megfelelő használatához szükségünk lehet a stressz működésének megfelelő ismeretére.

A pillangó a lélek fejlődését és a halálból kialakuló életet jeleníti meg. Megmutatja az önmegvalósítás útját, ő az átalakulás nagy művésze. A pillangó életének minden folyamata szükségszerű és megkerülhetetlen, csakúgy, mint ahogyan a mi fejlődésünk mérföldkövei. Az élet múlékony, ezért érdemes megragadni a pillanatot, jelenben lenni és a lehető legjobban kihasználni az itt töltött időt. A pillangó tánca, színes szárnyai a lelkünk feltámadásának az útját mutatja meg, az örömöt, légiességet, a gyógyulás lehetőségét, saját színes oldalunkat, sokszínűségünket. Megmutatja a halálon keresztül az újjászületéshez vezető utat, és a lehetőséget, hogy életünk nehézségein túljutva milyen kincseket nyerhetünk. Ezért ebben a podcastben megmutatom azt a folyamatot, amire ma talán mindenkinek érdemes ránéznie, tudatosítani, hogy a transzformáció szakaszainak milyen belső és külső jelenetei vannak. Megadás

Ez az év nekem a gyász éve volt, apukám halálának feldolgozási folyamata zajlott ebben az évben bennem. Ennek a folyamatnak a helyzeteit mesélem el, hogyan éltem át azokat az élményeket, amire nem lehet felkészülni, amit csak átélünk, és utána kísérletet teszünk a feldolgozására. Azt tanítják, hogy a szüleink tanítanak meg bennünket arra is, hogy velünk is meg fog történni a halál pillanata, és ebben a podcastben elmesélem, bennem milyen folyamatok zajlottak le a saját elmúlásommal kapcsolatban is. Mélyen hiszek az év végi összegzésben, az élettapasztalataink megértésében és az ehhez kapcsolódó döntésekben és engedélyekben is. Mély fájdalmas belső utam volt ebben az évben, volt bennem kétség, hogy ezt a veszteségfeldolgozási folyamatot be lehet, be szabad e mutatni a külvilág számára, de amikor elkezdtem ezt a csatornát, azért indítottam, hogy a vesztes tudattalan gyógyulási folyamataira is rá tudjunk nézni, s a veszteség valódi arcáról beszéljek. Ezt teszem most ebben a podcastben is.

Anyai túlféltésről, az elszakadás és felnőtté válás nehézségeiről szóló régi francia tündérmesét szeretném bemutatni a podcastben.  Főszereplője aranyhaj, aki átmenetet képez a megmentésre váró és önmagáért tenni vágyó lány között.  Az Aranyhaj azon mesék sorába tartozik, amelyekben a speciális képességgel rendelkező hős végül eldobja „varázserejét”, hogy tiszta lappal kezdhessen egy szebb életet, amiben önmagáért szeretik őt, nem az istenadta képessége miatt. Elgondolkodtató üzenete a mesének az is, hogy itt a fiatalok gyökeres változásokat hoznak egymás életébe, de ugyanakkor nem az volt a létezésük egyetlen értelme és alapja, hogy egyszer találkozzanak egymással és megtalálják a Nagy Őt. Aranyhaj világot akart látni, szabad lenni legalább egy napra, Flynn pedig vagyont akart, élni a maga kényelmes de kalandos életét. Mindketten eszközök voltak egymás szemében az elején, amivel az igazi céljukat elérhették. Flynn kimozdítja a királylányt mozdulatlanságából, és végül ez az erő, ami kijuttatja őt a bezártságból, de persze áldozatok árán. A férfi és a nő kezdetben még nem egyesülhet, nem lehetnek egymáséi, mert Aranyhaj túl sokáig volt bezárva a toronyba, túl sokáig hagyta egy én-részét elzártan önmaga és a világ elől. Amíg ezt az én-részt nem tudta beépíteni magába és megfelelően működtetni, addig nehézségeken kellett keresztül mennie. A boldogságos végkifejlethez próbatételek vezetnek, és ahogy a mese kezdeti stációjában elakadást jelentett az önmegtartóztatás erénye, a fiúnak és szerelmének ezt kell gyakorolni az egymásra találáshoz.

Ennek a podcastnek azt a címet adtam, hogy a novemberi eső misztériuma. A Guns N’ Roses November rain száma ihlette, nekem ez az dal szinte végigkíséri az életemet s amikor megérkezik november hónap az életembe, valahogy megérkezik ez a dal is hozzám, s mindig fedezek fel benne új gondolatokat vagy értek meg valamit ebből az élet nevű játékból általa. A November Rain című videóklip lett az első az 1990-es években kiadott videó, melynek nézettsége elérte az egymilliárdot.  Népszerűsége talán annak is köszönhető, hogy azokat a kínzó érzéseket nagyítja fel és önti szavakba, amelyeket magának sem szívesen vall be az ember, pedig szakításkor, hullámvölgyekben, de még az oltár előtt is utolérhetik.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a bennem élő szerelmes nő szimbolikus megsemmisülésekor milyen különböző érzelmi élményeim voltak, amelyek ezen szimbolikus vég kapcsán átélhetőek voltak bennem, mert a többféle átélés többféle újjászületés élményt hordozott magában. Természetesen ez a videoklip azt is bemutatja, hogy létezik az a folyamat is, amikor a férfi nyilvánvalóan hajlandóbb szembenézni ezekkel a szimbolikus véghez kapcsolódó élményekkel a szerelem nevében.

A szerző szerint nagyon fontos megértenünk, hogy azok a kívánságok, amelyek valóra válnak, mindig megváltoztatnak bennünket. Minden kívánságunk arra utal, hogy valamilyen hiányosságot érzünk az életünk bizonyos területén. Nagyon fontos tudatosítanunk, hogy mire akarja ez a hiányosság felhívni a figyelmünket. Életünk során amikor változásra vágyunk, akkor valami rosszul működik az életünkben, és nem tudjuk hogyan változtathatnánk rajta. Sőt többnyire azt sem tudjuk, hogy milyen lesz majd, ha a kívánságunk teljesül.  A szerző véleménye szerint nincs értelme olyat kívánnunk, ami természetünk ellen való: legtöbben mégis ezt tesszük, sokszor azért kívánunk magunknak valamit, mert mások is ezt kívánják, vagy már rendelkeznek vele, s ezért gyakran olyan álmok után futunk a sajátjaink helyett, amit mások tartanak fontosnak.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy hogyan érdemes végig gondolni a kívánságaink meghatározása előtt, hogy valóban készen állunk-e a változásokra és a következményeire.

A szerző arra jött rá, hogy végső soron egyetlen különbség van az emberek között abban, hogy hogyan valósulnak meg a vágyaik az életben, hogy az egyik ember tudatosan és céltudatosan kíván, a másik tudattalanul és összevissza, nem tudva, hogy a körülményeit ő maga idézi elő. Ezért a szerző hisz abban, hogy kívánni is meg kell tanulni. Tisztában érdemes lennünk azzal, hogy miként nyilvánítsuk ki egyértelműen és világosan a kívánságainkat anélkül, hogy beteljesülésüket megakadályoznánk. A legnagyobb hiba, amit az emberek újra és elkövetnek miközben kívánnak valamit az, hogy már a szóhasználattal egészen más üzenetet sugallnak, mint amit szeretnének. Ilyenkor hiába a jó szándék nem jutnak közelebb a céljukhoz, hiszen sokan úgy fogalmazzák meg a kívánságaikat, hogy azzal szinte bebetonozzák magukat szerencsétlen állapotukba. Ebben a podcastben bemutatom, hogy milyen nézőpontok szükségesek ahhoz, hogy ne csak az akaráshoz, hanem valaminek az átéléséhez kerüljünk közelebb.  

A Lotilko szárnyai című mese, igazi veszteségmese, amelyet szinte minden veszteséggel kapcsolatos krízishelyzetünkben érdemes felidéznünk.  Hiszen ennek a történetnek a gyógyító ereje abban áll, hogy nemcsak a veszteséggel kapcsolatos élményekről, érzelmekről ad pontos képet, hanem megjelenik benne az is, hogy hogyan tudunk a továbblépés lehetőségével élni a vesztes élethelyzeteinkben. A mesében nem hal meg senki, a veszteség, amit megél a főszereplő, mégis óriási. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a veszteség tudatosítása, elfogadása, és a veszteségből kihozható nyereség megtalálása milyen szakaszokon megy keresztül a lelkünkben, s azt is, hogy mit lehet kezdeni akkor, amikor úgy tűnik, hogy minden elveszett.  S beszélek arról  is, hogy a veszteségfeldolgozás folyamatában hogyan ismerhető fel a tudatváltó pont, amikor tényleg megszülethet bennünk egy döntés a jövőnkkel kapcsolatban.

A kozmetikai műtétek egyre népszerűbbek, és egyre több nő és férfi dönt arról, hogy a természetes szépségét hátrahagyva egy társadalmilag idealizált testképet alkot magának. Ebben a beszélgetésben ennek a folyamatnak a társadalmi aspektusait és lelki összetevőit foglaljuk össze, s adunk néhány nézőpontot, hogy hogyan lehetne a természetes szépségünk aktív elfogadásával egy önelfogadási folyamatot átélni, ami biztosítaná számunkra, hogy egyediségünk és egyéniségünk mindenki számára láthatóvá és elfogadhatóvá váljon.

Az evolúciós pszichológiai tapasztalatok alapján a vonzó fizikai megjelenés azért volt fontos, mert ez biztosította a lehető legegészségesebb utód születését, ezért a férfiak a legszimmetrikusabb, a legvonzóbb külsővel rendelkező nőt választottak partnerül.  A nők azonban a több erőforrás birtoklására képes férfi kiválasztására helyezték a hangsúlyt , s ehhez az volt az előnyös stratégia, hogyha  a vonzó fizikai megjelenésüket hangsúlyozzák, és ezzel keltették fel a férfiak érdeklődését. Ebben a podcastben arról beszélgetünk, hogy a kultúra változása milyen módon befolyásolta ezt a két szaporodási stratégiát, és ehhez hogyan is tudunk ma alkalmazkodni, illetve milyen esélyeket és milyen veszélyeket tartogat ez számunkra.