Harmóniaszoba

Önelfogadás nélkül az önbecsülés lehetetlen. A szerző szerint annyira össze van gabalyodva az önelfogadás az önbecsüléssel, hogy az emberek néha egyenesen összekeverik a két fogalmat. Ezért ebben a podcastben bemutatom az önelfogadás fogalom jelentésének három szintjét. S beszélek arról is, hogy nemcsak a sötét oldalunk elől menekülhetünk, hanem a napos oldalunktól is – bármitől, ami azzal fenyeget, hogy kitűnünk vagy egyedül maradunk, vagy ami arra kér, hogy a tudatosság magasabb szintjeire és magasabb fokú integritásra törekedjünk.  A legnagyobb bűntett, amit magunk ellen elkövethetünk, nem az, hogy megtagadjuk vagy nem ismerjük el a hiányosságainkat, hanem hogy megtagadjuk vagy nem ismerjük el a nagyszerűségünket – mert félelemmel tölt el bennünket.

Az önbecsülés a maga teljességében azt a megélést jelenti, hogy alkalmasak vagyunk az életre, és megfelelünk a követelményeinek. Az önbecsülés értéke nem pusztán abban rejlik, hogy emiatt jobban érezzük magunkat, hanem hogy jobban is élünk – ügyesebben és megfelelőbb módon reagálunk a kihívásokra és a lehetőségekre.  Az önbecsülésünk szintje mélységes hatással van a létezésünk minden aspektusára: a munkahelyi működésünkre, az emberekkel való bánásmódunkra, és arra, hogy milyen magasra emelkedhetünk, és mi mindent tudunk elérni – a magánéletben pedig arra, hogy kibe leszünk hajlamosak beleszeretni, hogyan vagyunk együtt a partnerünkkel, gyerekeinkkel és barátainkkal, és milyen szintű személyes boldogságot érhetünk el. A szerző szerint sokunknak bátorság kell ahhoz, hogy önszabotázs nélkül el tudjuk viselni a boldogságot. A podcastben azt mutatom be, hogy a boldogság hogyan aktiválhatja azokat a belső hangokat, amelyek azt mondják nekünk, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot.

A tojásból teremtett lány” egy magyar népmese, amely a teremtés, a sors és a női bölcsesség témáit járja körül.  A tojás egy ősi születési szimbólum, amely az újjászületést, az új kezdetet és a belső átalakulást jelképezi. A lány nem hétköznapi módon születik, ami azt mutatja, hogy az igazi fejlődés néha váratlan és misztikus módon indul el. s természetesen a próbák jelentősége is megjelenik a mesében,  a lánynak akadályokon kell túljutnia, hogy valóban készen álljon a szerelemre, a házasságra vagy a saját útjára. A lány életét számos megpróbáltatás nehezíti, melyek során meg kell küzdenie a gonosz erőkkel és a hazugságokkal, annak érdekében, hogy a saját képességeit kibontakoztathassa.  Azt hiszem, aki már átélte egyszer is a lány érzéseit,  hogy nyomban meghalt a feltörése után. az tudja, hogy nagyon nehéz létállapot, s lehet hogy elbeszélhetetlenek is azok a pillanatok, amikor ez megtörténik velünk. Azért készítettem el ezt a podcastet, hogy közvetíthessem a mese  üzenetét, hogy az önmagunkra találás nem mindig a megszokott utakon történik. S a szerelem nem csak boldogság, hanem beavatás is, és ha elengedésre van szükség, az is egy beavatás része lehet számunkra

Fontos belátni, hogy a mértékletesség modern életünkben egyre fontosabb fogalommá válik, már csak a magas dopaminválaszt kiváltó termékek bősége miatt is, amelyek kényszeres fogyasztókká tehetnek, még ha hivatalosan ennyitől nem is számítunk szenvedélybetegeknek.  Az önmegtartóztatás napjainkban már alapvető szükséglet. A kívülről ránk erőltetett szabályozások, mint például a dohánytermékekre fizetendő extra adó, a legális alkoholfogyasztás nagykorúsághoz kötése, a kokain birtoklásának bűncselekménnyé nyilvánítása, noha szükségesek, önmagukban soha sem elegendők egy olyan világban, ahol az erős dopaminválaszt kiváltó szerek gyakorlatilag végtelen számban állnak a rendelkezésünkre. 

A podcastben bemutatom a dopaminböjt lépéseit, amelynek végső célja az egyensúly helyreállítása, illetve az, hogy újra képesek legyünk átélni a legkülönbözőbb örömforrásokat. 

Bemutatom az önmegtartóztatás módszereit, a térbeli fizikai stratégiákat, az időbeli  kronológia stratégiákat,  és a jelentésbeli kategorikus stratégiákat is.

Az 1970-es években társadalomtudósok felfedezték egy fordított arányosságot, amelyet az élvezet és a fájdalom között ellentétes folyamat-elméletnek neveztek el, amely arról szól, hogy a hedonikus vagy érzelmi semlegességtől való minden elhúzódó vagy megismétlődő eltérésnek ára van.” A mindennapokban az élvezet és a fájdalom kérdése jóval összetettebb de ha az ismételten átélt élvezetek hatására megemelkedik a neurális alapszintünk, örökös elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat, azaz soha semmi nem lesz elég jó, mindig többre és többre vágyunk. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az agyunk miért nem alkalmazkodott a bőség világához, és miért van egyre több jutalomra van szükségünk ahhoz, hogy örömet érezzünk, és egyre kevesebb is elég ahhoz, hogy fájdalmat érezzünk.

A podcastben bemutatott könyv az élvezetről szól. És a fájdalomról. De leginkább az élvezet és a fájdalom közötti szoros kapcsolatról, illetve arról, hogy mennyire fontos megérteni ezt a kapcsolatot ahhoz, hogy normális életet élhessünk. A dopamin felfedezése mellett a múlt század egyik legnagyobb idegtudományi áttörése volt, s megtudtuk, az agy az élvezetet és a fájdalmat ugyanazon a területen dolgozza fel. Mi több, az élvezet és a fájdalom egymás ellensúlyaként működnek.  A podcastben azokat a változásokat mutatom be, amely oda vezetett bennünket, hogy az eddig még soha nem tapasztalt jólét, szabadság, technológiai és orvostudományi fejlődés korában boldogtalanabbak vagyunk, és több fájdalmat érzünk, mint valaha. S talán éppen azért vagyunk ennyire nyomorultak, mert minden erőnkkel azon vagyunk, hogy csak nyomorultak ne legyünk.

Ebben a podcastben az önmagunk újra teremtésének útját ismertetem, amelyet a szerző lépésről lépésre bemutat nekünk ebben a könyvben.  Abban a folyamatban inspirál, hogy hogyan válhatunk újra tanulóvá: az élet, a fejlődés, az önmagunkkal való törődés, és az önazonosság tanulójává.  A szerző ismerteti azt a folyamatot, hogy hogyan lehet kifejleszteni egy vadonatúj szemléletet, és hogyan lehet kidolgozni egy új tervet, egy olyan jövőképet, amelybe a teljes szívünket beletehetjük. A folyamat a önmagunk megreformálásáról szól, amely lehetőséget ad egy új kezdetre és tartalmasabb életre, amelyben a kényelem helyett a bátorságot választhatjuk.  

A szerző Ausztrália egyik legismertebb stratégiai szemléletű coach-a munkája során segít ügyfeleknek átdolgozni és újjáépíteni a karrierjüket, jólétüket és az életüket, azoknak segít irányt váltani, akiknek az életében az útvonal hirtelen megváltozik. Az a szerző célja, hogy leegyszerűsítse azt a hihetetlenül bonyolult folyamatot, amelyen akkor megyünk keresztül, ha az életünkben nagyobb változás áll be. Ez a könyv egyfajta térkép, menedék, abban segít, hogy ismét uralni tudjuk a saját erőnket, segít újraépíteni önmagunkat és segít visszakapcsolódni önmagunkhoz, és segít átevezni a túloldalra.  A podcastben bemutatom azt a koncepciót, amely abban segít, hogy hogyan tudunk hidat építeni a jelenlegi helyzetünk és a közé, ahol a jövőben szeretnék látni magukat.

Nagyon ironikus, hogy az a csodálatos eszköz, amelyet emberi elmének nevezünk, amely annyira kreatív, innovatív és végtelenül hasznos számunkra, lényegében veleszületett hajlammal rendelkezik arra, hogy elítéljen, összehasonlítgasson és kritizáljon bennünket. Hibákat keres, a hiányosságainkra összpontosít, és bármerre néz, mindenhol problémákat talál. Úgy tűnik, mintha az elménknek lenne egy saját elméje; mintha egész álló nap olyasmiről beszélne, amiről neki tetszik, és egyáltalán nem venné figyelembe, hogy az hasznos-e nekünk, vagy sem. Sőt mi több, úgy tűnik, mintha nagy élvezetét lelné abban, hogy visszaemlékszik a múltban megélt fájdalmakra, a jövő miatt aggodalmaskodik, vagy a jelen problémáin gyötrődik. A szerző véleménye szerint ezek a gondolkodásminták teljesen normálisak – de nem visznek előre. Ha beleragadunk ezekbe a gondolatokba, egyre nehezebb lesz a küzdelmünk a valósággal, és egyre fokozódik az egyébként is meglévő fájdalom. De nem maguk a gondolataink jelentik a problémát. Nem a gondolataink hozzák létre a „pszichológiai ködöt”, hanem az a mód, ahogy reagálunk rájuk. Ezen pszichológiai szmog jelenségének aspektusait mutatom be ebben a podcastben.

Volt már olyan pillanat az életemben, amikor feltettem azt a kérdést egy férfinak, amit József Attila olyan szépen fogalmaz meg az Óda című versében: "Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít?" S most a tavaszi kerti munkák során milyen természetességgel vesszük elő a metszőollót, és metsszük meg a bokrokat, és a fákat, s ilyenkor bele se gondolunk, hogy amikor ez a metszés a lelki életünkben megtörténik, az milyen fájdalmas pillanatok átélésével jár. 

A transzformatív kapcsolatokról készítettem ezt a podcastet, amelyek gyakran azért jönnek létre, hogy segítsenek megtanulni valami fontosat magunkról, elengedni régi félelmeket és korlátozó mintákat, vagy megérteni a saját szükségleteinket. A transzformatív kapcsolatok gyakran „tanító” típusúak, ahol a másik személy olyan mély hatást gyakorol ránk, hogy teljesen más perspektívából látjuk a világot, magunkat és a kapcsolatokat. Az én életemben is a férfi a változás katalizátora volt az ilyen típusú kapcsolatokban, amely a tanulásról és a változásról szólt, s nem vezetett tartós párkapcsolathoz, mert az volt s szerepe, hogy segítsen felkészíteni arra, hogy elengedjem a régi struktúrákat, és elérjek egy személyes teljesedést, amelyet egy másik, új típusú partnerrel tudok kiteljesíteni.  Természetesen ezek a folyamatok tudattalan és tudatos szinten is zajlanak, ezért olyan nehéz átélni, felfogni, megérteni, hogy mi is történik bennünk. Én 16 pillanatát azonosítottam ezeknek a folyamatoknak, amit ebben a podcastben próbálok elmagyarázni. Sokat gondolkodtam, hogy az ezzel a folyamattal való azonosulás milyen formában a legkönnyebb egy hallgató számára, ezért személyes élményként mutatom be ezt a feldolgozási folyamatot, mely során azt is próbálom megjeleníteni, hogy a tudattalan aspektusainkat hogyan érdemes azonosítani.