Mik lehetnek azok a lehetőségek vagy éppen visszahúzó hatások, amikkel a visegrádi országok, azaz Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország szembesülnek a koronavírus válság után? Hogyan áll a jövőbemutató trendek tekintetében Magyarország a többiekhez képest? Mit mondanak a horizontot kémlelő jövőkutatók ebből a régióból?

Az előző két adáshoz hasonlóan, ebben a podcastban is a pandémia tanulságaival foglalkozunk. Egy olyan kutatásról beszélget Köves Alexandra Gáspár Judittal, a Budapesti Corvinus docensével, amely azt próbálta jövőkutató módszerekkel feltárni, hogy a visegrádi négyek milyen lehetőségekkel vagy éppen korlátokkal jöttek ki a koronavírus válságból. A V4-es jövőkutatók feltárták a legfontosabb trendeket és megnézték, hogy az Európai Bizottság bizonyos forgatókönyvei szerint melyek azok, amik mindenképp meghatározóak lesznek ezeknek az országoknak a jövőjében.

Növekvő társadalmi polarizáció; gyorsuló energetikai átmenet; a távmunka és hibrid munka növekvő népszerűsége; a mesterséges intelligencia használatának bővülése az egészségiparban; a kibertámadások növekvő fenyegetése; fokozódó mentális egészségügyi problémák. Olyan trendek, amikkel a V4 országainak egészen biztosan szembe kell nézni. Már ezek sem feltétlenül szívderítőek, azonban jövőkutatók szerint van további három, amely leginkább erre a régióra jellemző, és kifejezetten kritikus a jövőnk tekintetében: a félretájékoztatás és az összeesküvés-elméletek terjedése; a V4-ek és a jobban teljesítő országok közötti szakadék fennmaradása az oktatás minőségében; valamint a jogállamisági viszonyok romlása. Ezek vajon csak vészmadarak hangjai, vagy át lehet ezeket fordítani pozitív lehetőségekre? Egyáltalán miben volt más egy lengyel, cseh, vagy szlovák kutató optimizmusa, mint egy magyaré? Milyen egyáltalán a jövőkutatók „hangulata” egy ilyen munka közben? Ebben az adásban Köves Alexandra Gáspár Judittal, a tanulmány egyik kutatójával, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget.