Szeleknek fordít címmel jelent meg Tóth Krisztina új verseskötete, ami a 2020-2025 között született verseket gyűjtötte össze. Mikrotörténetek sokaságát gyűjtötte össze, amelyeket utcai képek, álmok, emlékek, fényképek vagy fájdalmak indítottak be. A podcastben szó esik talált tárgyakról, az utált gyerekkori verseskötetéről és egy csodálatos brazil könyvbemutatóról is.
A versek mint dokumentációk: versnaplóHogyan lesznek a megfigyelésekből történetek, majd költészet?Tóth Krisztina tekintete működésben: a varjúriasztóEgy kutya megéli az ösztöneit vs. vérengzés az angol pázsitonA Mi legyen című versből felolvas a műsorvezető, hogy rákérdezzen a tárgyi emlékek történetiségérőlElmúlásról, veszteségekről, a “múlt hordalékáról”, az emlékezés munkájáról“A költészet nagyon kevés embert érdekel”, felvillanások a költészet lényegéből75 lépés a költészet, de miből lesz a vers? “Nagyon sok talált tárgyat kell felhalmozni”Az írás mint munka és a gyorsuló időTávolság a nézőpont és a tárgy közöttA gyerekként írt első verseskötet: miért utálta?A személyesség új határai és a szerző halálaKülföldi fordítások: fantasztikus történet a brazil könyvbemutatóról