A Zöld Egyenlőség hallgatói sokat hallhattak már arról, hogy a jövő bizonytalan, de jó esély van arra, hogy az éghajlatváltozás, az erőforrások kimerülése, az ökológiai rendszerek összeomlása mélyreható környezeti és társadalmi változásokat hozhatnak magukkal. A problémák rendszerszintűek, ezért a jelenlegi rendszerek kiigazítása, toldozása-foltozása nem elégséges, és nem eredményez pozitív változásokat.

A mélyalkalmazkodás ezekre a problémákra szeretne választ találni. De hogyan viszonyulnak egymáshoz az ökológiai közgazdaságtan eredményei és a mélyalkalmazkodás elvei? Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatóval, a Mélyalkalmazkodás mozgalom magyarországi képviselőjével, a Betyáros Világ szemléletformáló podcast alkotójával és a Cassandra Program társalapítójával Gébert Judit beszélget, többek között az alábbiakról.

Hogyan viszonyul egymáshoz az ökológiai közgazdaságtanból ismert elővigyázatosság elve, és a mélyalkalmazkodás? Mi a különbség megelőzés (mitigáció) az alkalmazkodás (adaptáció) között? Egyéni vagy közösségi alkalmazkodást jelent-e a mélyalkalmazkodás? Milyen emberkép húzódik meg a mélyalkalmazkodás mögött? Az ember, mint faj arra van ítélve, hogy elpusztítsa önmagát, vagy van remény arra, hogy képesek leszünk szembe nézni önmagunkkal? Mi a jelentősége a mentális felkészülésnek? Nem okoz-e problémát a veszteség feldolgozásának erőltetése egy olyan társadalomban, ahol köztudottan rosszul kezeljük a halállal, elmúlással kapcsolatos gondolatokat, érzéséket. Nem fog-e ez túlfogyasztáshoz vezetni? A mélyalkalmazkodás – alapértékeit tekintve – miben különbözik a prepper mozgalomtól? Van-e veszélye annak, hogy a piac rátelepszik a mélyalkalmazkodás mozgalmára?