Az Új Egyenlőség podcast adásában a Policy Solutions Lélekben a járványon túl című kutatásáról beszélgetett Kiss Ambrus szerkesztő Bíró-Nagy Andrással. A beszélgetés a magyar társadalom problémáiról, azok pártpreferencia alapján történő megoszlásáról, és az összeesküvésekkel kapcsolatos vélekedésekről szólt.

 

A Policy Solutions rendszeresen vizsgálja a magyar társadalom változásait, hangulatát. A mostani kutatásuk, amelynek Lélekben a járványon túl címet adták, a negyedik hullám idején készült. A beszélgetés során az egyik legfontosabb kérdés amit érintettünk az a problémáink megítélése, és rangsorolása. Ezt a vizsgálatot évek óta elkészíti az intézet, így van egy összehasonlítási alapunk a 2020 járvány utáni és az előtti Magyarországgal.

A legfőbb változás, hogy egyértelműen előre törtek azok az ügyek, amelyek anyagi értelemben érdeklik a társadalmat. A legtöbben azt gondolják, hogy a magas megélhetési költségek, és az alacsony bérek jelentik a legfőbb problémát. A harmadik helyen az egészségügyi rendszer problémái vannak.

Ebben a három elemben nincsen különbség az ellenzéki, a kormánypárti és az ún bizonytalan, azaz pártnélküli szavazók között. Ez mutatja azt is, hogy például egy kormánypárti szavazó is látja az erőteljes egzisztenciális kihívásokat, ennek ellenére szavazatát ott tartja, akivel szemben lényegében kritikája van.

Az is kiderül az adatokból, hogy nincsen a TOP ügyek között a kormánypártok által sulykolt tematikák egyike sem. Azaz a homoszexualitás, és a migráns ügyet sem voltak eddig képesek fókuszba tenni. Ez azt is felveti, és ez a 2022-es választások szempontjából érdekes, hogy mennyit kophatott az elmúlt évekhez képest a kormánypárt tematizációs ereje.

A beszélgetés második felénben a kutatásnak azt a részét beszéltük át, amely az összeesküvés elméletekre való fogékonyságot mutatja. A kutatás módszertana ebben úgy működött, hogy voltak állítások amely kapcsán 1-10 között kellett állástfoglalni a válaszadóknak. Ezzel a kétkedés lehetőségét is ki tudta fejezni a megkérdezett, és nem kellett polarizált véleményt felvállalnia.

Érdekes, hogy olyan állításra, minthogy nem is létezik a koronavírus, mindössze 46% mondta, hogy ez biztosan nem igaz. 26% inkább határozottan mondja, hogy nem ért egyet ezzel, de már benne van a kétkedés magja (2-5 értéket adott a skálán), 19%-a a társadalomnak inkább nem hisz ebben, míg 2%, aki abszolút tagadja a vírus létezését. Az is szembetűnő, hogy 7% nem vállalta fel ebben véleményét.

Ennél is több „kétkedőt” találunk, ha például olyan állítást vizsgálunk, hogy az oltásokat azért fejlesztették ki mert az ezáltal okozott meddőség a népességszabályozás eszköze. Ezt már csak a társadalom 31%-a zárta ki teljesen, míg 25% inkább egyetért, vagy teljesen egyetért ezzel az állítással.

A kutatásról részletes írás jelent meg az Új Egyenlőség oldalán.