Pátria Rádió

Május utolsó hétvégéjén a pozsonyi Óváros ismét a könyvek és az irodalom találkozóhelyévé vált: a 13. BRaK könyvfesztivál könyvkiadókkal, szerzőkkel, olvasókkal és számos kísérőprogrammal töltötte meg a város központját. Az eseménynek idén is voltak magyar vendégei. Az aktuális epizódban közülük két alkotóval, Cserna-Szabó Andrással és Darida Benedekkel beszélget Paszmár Lívia – másnaposságról, gasztronómiáról és irodalomról, a nemrég megjelent közös kötetük, a Giganagy macskajajkönyv kapcsán.

Pecze Károly szlovákiai magyar labdarúgóedző-legenda a legnagyobb szlovák kluboknál, de Lengyelországban, valamint a görög és a török élvonalban is dolgozott. Mi azonban leginkább a DAC vezetőedzőjeként emlékezünk rá szeretettel, hiszen 1987-ben az ő irányításával nyerte el a dunaszerdahelyi klub máig egyetlen trófeáját, a Csehszlovák Kupát.

Ficza János az idén 80 éves Karcsi bácsival nemcsak csallóközi emlékeiről és a fociról beszélgetett, hanem a zenéről, a tanulásról, és arról is, hogy mi a hosszútávú siker titka.

A felvétel 2026. június 6-án került adásba.

Bodri Eleonóra egyik kedvenc riportalanya volt, gyakran hívta a műsoraiba. Azokon kívül is órákat tudtak beszélgetni. A gasztronómiáról, az utazásokról, a zenéről, mindenről. Nagy megtiszteltetés, hogy szeretett kolléganőnk tavaly augusztusi halála után legalább egy interjú erejéig „megörökölhettem” őt. Lehangolva érkezett a stúdióba, az orvostól jött, de gyorsan átállt, felvette a ritmust. Ehhez hozzájárult az is, hogy kapott egy telefonos üzenetet Salzburgból, az osztrák tanítványa tudatta vele: sikeres vizsgát tett. Rácz Tibor harmonikaművész egyszerre már-már gyerekesen vidám, humoros ember és komoly, vérprofi zenész, akitől mindent meg lehet kérdezni, és mindenre hiteles választ ad.

„Az ember húszéves koráig nőjön fel, harmincéves koráig művelődjön, okosodjon, negyvenéves koráig próbálja ki, mit sikerült megtanulnia, ötvenéves koráig kamatoztassa a tudását, hatvanéves koráig bizonyos dolgokat zárjon le, és kezdjen el komplexen gondolkodni. Mert az okosság a hatvanas éveiben jön, a bölcsesség a hetvenesekben, a nyolcvanasokban pedig már minden kérdésre tudja a választ. Csak senki sem kérdez tőle” – vallja, amit idősebb kollégáitól hallott.

A podcastből kiderül:

• hogyan emlékszik vissza a Nórával folytatott rádiós és magánéletbeli beszélgetésekre,
• milyen volt a nagymamája konyhája,
• miért nem ismeri lakóhelye postását,
• ki a „partnere” immár hetedik éve, amióta egyedül él,
• melyik három tévécsatornát nézi,
• mi változott meg az életében azzal, hogy nyugdíjas művész lett,
• mi mindenre jött rá nyugdíjasként,
• milyen „munkabalesettel” kereste fel az orvosát, aki zenészként az évfolyamtársa volt az egyik növendékének,
• miért elengedhetetlen a szigor a zenetanításhoz,
• mennyit változott a harmonikazene oktatása és helyzete az elmúlt évtizedekben,
• beszűrődött-e a televízióból ismert tehetségkutatás az ő szakmájába,
• szeretne-e most pályakezdő fiatal lenni,
• milyen az erkölcstelen zene,
• miért nem szereti a rétegzene kifejezést,
• hogyan telnek a mindennapjai,
• hetven felett kell-e még az inspiráció,
• miért tegezik a tanítványai,
• mi alapján választja ki őket,
• a diplomakoncertjük után maradnak-e ezen a pályán, és tudnak-e érvényesülni,
• foglalkoztatja-e az elmúlás,
• miért imád „szerdahelyiesen” beszélni,
• milyen lesz a szeptember 18-i bemutató koncertje Dunaszerdahelyen, a róla elnevezett kamarateremben,
• nagy utazó hírében álló emberként hova készül a nyáron.

Rácz Tibor harmonikaművész Puha József vendége volt a május 25-i Nappaliban.

A Nyugaton a helyzetben egy nagy múltú és rangos rendezvénnyel foglalkoztunk, amely jubileumához érkezett. Huszadik alkalommal rendezték meg Galántán a Kodály Napokat, a Szlovákiai Magyar Felnőtt Énekkarok Országos Minősítő Versenyét.

A közel hat évtizedes múltra visszatekintő rendezvény – bár külsőségeiben sokat változott – alapvonásaiban ma is megmaradt annak, amivé az alapítók a kodályi örökség szellemében szánták: a minőségi kóruszene és a közös éneklés ünnepének.

A jubileumi alkalom kapcsán a szlovákiai magyar kóruszene három meghatározó alakjával, Szalay Szilviával, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága elnökével, valamint Stirber Lajossal és Kazán Józseffel, a társaság elnökségi tagjaival beszélgettünk a hazai magyar kórusélet múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Szó esett a Kodály Napok történetéről, a kórusmozgalom változásairól, az utánpótlás kérdéséről, valamint arról is, mit jelent ma közösségben énekelni.

Szalay Szilviával, Stirber Lajossal és Kazán Józseffel Jakubecz László beszélgetett a Nyugaton a helyzetben.

1. Szlovákiában a magyar nemzetiségűek körében jelentős mértékben javult a TISZA megítélése a választások óta – erről tanúskodik egy IPSOS-felmérés.

• Beszélhetünk-e trendfordulóról a szlovákiai magyarok pártpreferenciái tekintetében?
• Mi az ezzel kapcsolatos tapasztalat Erdélyben és Vajdaságban?

2. Forsthoffer Ágnes országgyűlési elnök ellátogatott Szabadkára, ahol a VMSZ-székházban tárgyalt a párt vezető tisztségviselőivel.

• Forsthoffer a „jó zsaru” szerepét játszotta, vagy ez már a hatuma Fidesz-szatellitek rehabilitációjának kezdő lépése?

3. Magyar zászlót égettek Szabadkán.

• Sporadikus incidensekként vagy tendenciaként kell tekinteni a nemzeti színezetű atrocitásokra?

4. A Bethlen Gábor Alap erdélyi médiatámogatásainak visszavonását követelik független médiumok.

• Mekkora a realitása egy ilyen követelés teljesítésének?

A virtuális törzsi kerekasztalnál: Parászka Boróka (Erdély), Finta Márk (Felvidék) és Pressburger Csaba (Vajdaság)

A Szűkebb pátriám című rovatunkban ismert szlovákiai magyarok mondják el, hogy a településen, ahol felnőttek, melyik középülethez, műemlékhez vagy természeti látnivalóhoz fűzik őket a legkellemesebb gyerekkori emlékek. 

Ebben a részben Korpás Éva népdalénekes mutatja be Komáromot és erődrendszert.

1. Kinevezték a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium államtitkárait. Heidl György lett a társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, akinek a portfóliójába tartozik többek között a nemzetpolitikai kérdéskör is.

• Látszik-e már a TISZA-kormány hatuma-politikájának csapásiránya?
• Feszültséget szül vagy feszültséget old a magyarországi és a határon túli kisebbségi társadalmak között a külhonba utalt pénzek bejelentett kivizsgálása?
• Hogyan lehet újradefiniálni a nemzetpolitikát?

2. Személyeskedő vita a Vajdasági Magyar Plénum és a Vajdasági Magyar Újrakezdés között.

• Mi áll a vajdasági magyar ellenzéki térfélen mutatkozó ellentétek hátterében?

3. Egy kontextusából kiragadott trágár mondat kiszivárgása miatt mondott le Románia RMDSZ-es kultuszminisztere.

• Ironizálhat-e egy kisebbségi politikus, ha államérdekről van szó?

A virtuális törzsi kerekasztalnál: Parászka Boróka (Erdély), Finta Márk (Felvidék) és Pressburger Csaba (Vajdaság)

Milyen állapotban vannak a könyvtárak és tekinthetünk-e a könyvtárainkra úgy, mint a szlovákiai magyarság rejtett erőforrására? Ezt a kérdést vizsgáltuk meg Tegdes Egyházi Dórával a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületének elnökével.

2026. május 21-én ünnepelte újraindításának 75. évfordulóját a Szenczi Molnár Albert Alapiskola, a díszünnepségen színpadra léptek az iskola volt és jelenlegi diákjai, a Tátika bábcsoport, a Möggyes néptáncegyüttes és a Gombocska énekkar is. Az intézmény diákjai a High-Tech Suli program keretein belül egy 75-ös küldetés névre keresztelt szabadulószoba létrehozásán dolgoztak egy februári projekthéten, amelyet két csapat az ünnepséget követő fogadás keretein belül ki is próbálhatott. A szenci alapiskola nemcsak most májusban, hanem az egész tanévben szervez kísérőprogramokat a jubileum kapcsán, így készült el az a nyolc családi portré, amelyen olyan családokat örökítettek meg, amelynek négy generációja is ezt az iskolát látogatta és látogatja a mai napig. Helyszíni riportunkban megszólal: Matus Mónika, az iskola igazgatója, Hlaváč Beatrix pedagógus, Farkas Zoltán, a szabadulószoba sikeres megoldója, az iskola volt tanára és Vincze Csilla pedagógus, a portrék készítője.

A Szenczi Molnár Albert Alapiskola idén a 75-ös jubileumot ünnepli, a város magyar nyelvű oktatása azonban ennél sokkal régebbi múltra tekint vissza. Az iskola történelmének rövid összefoglalóját alább olvashatják el:

A mai épület térségében állt egykoron a Mária Terézia uralkodása alatt létesített Collegium Oeconomicum, amely császári, királyi, és műszaki szolgálatra készítette fel diákjait, az iskolát elvégző diákokból kamarai főtisztviselők, katonai műszaki tisztek, mérnökök és gazdasági szakemberek kerültek ki. Az 1776-os tűzvészt követően az iskola megszűnt. 1779 és 1872 között római katolikus népiskolaként működött, ez 1872-ben változik meg, amikor is a két osztállyal működő népiskolából 4 osztályos községi elemi iskola válik. A 20. század elején egészen 1918-ig felekezeti, hatosztályos alapiskola működik. Mint országszerte mindenhol, 1944. szeptember 6-át követően Szencen is megszűnik a magyar nyelvű oktatás a Szlovák Nemzeti Tanács által elfogadott rendelet alapján: „A háború utáni évek szomorúak voltak az itteni magyar nemzetiségű lakosok számára: jogfosztottság, kitelepítés, magyar iskolák bezárása, a magyar nyelv használatának betiltása – emlékeznek vissza az iskolaalapítók. Aztán felvillan a remény 1950. szeptember 1-től újra kinyithatják kapuikat a magyar iskolák. Nagy volt a lelkesesdés a szenci magyar szülők között. Sokan azonnal átiratják az addig szlovák iskolába járó gyermekeiket. Másokat a leglelkesebb szülők meglátogatnak, bátorítanak, hogy éljenek törvényadta jogukkal, hogy mennyire fontos az anyanyelvi oktatás, hiszen a saját gyerekeiken tapasztalják ennek ellenkezőjét.“ – emlékeztek vissza 2000-ben az iskolalapítók, az idézett szöveg a Maszat c. iskolai lap hasábjain olvasható, és az 50. évforduló alkalmából íródott. Az 1950/51-es tanévben öt évfolyam tanult, három osztályban, 47-en voltak. Amikor az 1960/61-es tanévben az iskola fennállásának 10. évét ünnepli, a tanulók száma szinte eléri a 800-at. 1950 és 2000 között, fennállásának 50 éve alatt 3221 tanuló hagyta el a szenci alapiskola padjait. A város szülöttje, az 1574. augusztus 30-án született nyelvtudós, műfordító és zsoltárköltő Szenczi Molnár Albert nevét az iskola 2002 októberében vette fel.

Az érsekújvári származású Száraz Dénes nevét egy egész ország megismerhette a Jóban Rosszban című magyar sorozatnak köszönhetően, de nekünk, itt a Felvidéken, már jóval a televíziós hírnév előtt is ismerősen csengett a neve.

Dini – ahogy Újvárban ismerik – ma már nemcsak a színészetben találja meg a szenvedélyét.

A beszélgetés során szó esett az extrém sportok szeretetéről, a csendes, meditatív alpesi túrák élményeiről, az adrenalinfüggőségről, de a kezdeti évekről is az amatőr színjátszásban, a komáromi élményekről, a budapesti főiskolai évek küzdelmeiről, az önbizalom elvesztéséről és újraépítéséről, a színészi pálya kihívásairól és hullámvölgyeiről, az uszodamesterségről, és az álomszerepről is. De leginkább arról, milyen ember valójában Száraz Dini.

A felvétel 2026. május 23-án került adásba.