A mai szerbiai borászat előzményei azokba a korokba nyúlnak vissza, amikor a szerbek még nem ezen a területen éltek. A legkorábbi archeológiai leletekkel is igazolhatóan már a görögök is borászkodtak arrafelé a Kr.e. 5. századtól kezdve. Azután jöttek a rómaiak és csatolták az egész vidéket Pannóniával együtt a birodalomhoz.

A Balkán felől a 6-7. század táján ideérkező és letelepedő szerb nép nagyjából a kereszténység felvételével együtt került kapcsolatba a borral. A 12.századtól a Szerb Királyságban a Nemanjic dinasztia alatt tett szert a borágazat nagyobb jelentőségre, ez a 14. századtól Nagy Dusán uralkodása alatt tovább fokozódott. Azonban Szerbia is hamarosan török uralom alá került, s ez nem igazán kedvezett a szőlő- és borkultúrának. A 19. század végi filoxéra vész őket se kímélte, de ott is sikerült az újratelepítés. Majd az I. világháború után felálló nagy Jugoszlávia korszaka a tipikus szocialista tömegtermelésé – mint valamennyiünknél a keleti blokkban –, majd a szétválás közbeni, utáni belháborúk sem kedveztek a fellendülésnek.

Fontos megjegyezni, hogy áthallások lesznek, vannak a mi fajtáinkkal, s ennek több oka is van: a mai Vajdaság egészen Szerémséggel bezárólag borkultúrájával együtt a királyi Magyarország része volt 1920-ig. Közös történelmünk nyomai a mai napig meglátszanak.

A mai adást Szerbia borászatának szenteljük, s igyekszünk kedvet csinálni szomszédunk boraihoz.

Tartsanak velünk, szabadítsuk ki a szellemet ezúttal a szerbiai palackokból!

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna