Wanted Podcast

A hazai hiphop/rap színtéren talán sosem volt még egy olyan jelentőségű rendezvény, mint az 1996‒2000 között létező Fila Rap Jam. Az akkortájt frissen befutott Animal Cannibals által szervezett „tehetségkutató” nem csupán lehetőséget adott az itthon még éppen csak saját lábára álló rapszcéna underground arcainak, hogy szélesebb közönség előtt is megmutassák magukat, de egyfajta műfaj-ünnepnek is számított évekig. Qka MC és Ricsipí a tilosos DJ Shuriken, azaz Vályi Gábor ex-Wanted újságíró társaságában réved el az első freestyle-estek, a szocializmus és a kapitalizmus különbségei, a skinhead-rapper ellentét vagy éppen a modern popkultúra és a cigányzene kapcsolatának mélységeiben. És megtudhatjuk azt is, mi köze van egymáshoz a szép (vagy ronda) emlékű Chokito reklámnak, egy sztriptíztáncosnak és egy Michael Jackson-hasonmásnak.

„Dagadt macskának képzeltem magam” – vall a kezdetekről a ritmikus amerikai poétika hazai apostola, Busa Pista, aki az Irie Maffiával nagyszínpadokon, a Mangani 808-cal meg a legszűkebb kis helyeken nyomja. Közte csillió egyéb projekt, saját cuccok és közreműködések, de mindegyik szigorúan odatéve. Baptizmus és beatbox, Busta Rhymes házibulija, Nostradamus és a sci-fi, mi múlik a melaninon, milyen egy igazi battle, verseskötet kontra internet: mindezekről (is) mesél a leállíthatatlan dumagép. És freestyle is van, vigyázzzzzzz!

A Wanted podcast adása az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készült.

Létezik egy klassz magyar dokumentumsorozat a budapesti zenei szubkultúrákról. A címe BP Underground és két „rock’n’roll csaj” készítette: Koltay Anna és Turán Eszter. A véletlen találkozásból született, többszörös díjnyertes széria a korábbi években a hardcore/punk, a hiphop és az elektronikus szcéna történetét járta körül, a legfrissebb rész pedig a rock világába kalauzol, kétszer nyolcvan percben. Személyes indíttatás, bátorság és nagy sértődések ‒ erről mind szó esik a beszélgetésben.

Az internet korában talán már nehéz elhinni, de pár évtizede a legfrissebb underground zenékről mindenféle lelkes rajongók által összeollózott, rajzolt, fénymásolt kis pamfletekből lehetett csak tájékozódni. Rácz Mihály, a mára kultikusnak számító Mély Vágás és Második Látás fanzine-ek létrehozója mesél erről a korszakról: az Erika írógépről, a mail artról, a kukoricamorzsolóval készített pre-indusztriálról, Grandpierre Attila szerepéről. Továbbá megtudhatjuk azt is, hogyan folytatódik a debreceni rendőrkapitányságon elhangzott mondat, amely úgy kezdődött: „Nos, Mihály…”

Automatikusan író-e valaki, csak azért, mert van egy tolla? – teszi fel a kérdést Hajdu Szabolcs. A többek között a Fehér tenyér és a Bibliotheque Pascal révén közismert rendező igazi független alkotó, hiszen évek óta bizonyítja, miként lehet a szükségből erényt kovácsolva, a jelenlegi pályázati szisztémán kívül alkotni, legyen szó filmről vagy színházról akár. De mesél a kezdetekről és arról is, hogyan békélt meg magával mint színésszel, aztán szóba kerül a Krétakör és a Szputnyik Hajózási Társaság, a rendező atyaúristen és a lakásvetítések is.

Andrásik Remo bátran állíthatja, hogy a zene megváltoztatta az életét. Az asztalitenisszel kacérkodó miskolci fiú kezébe véletlenül került a gitár, de innentől nem volt apelláta: neki is kellett egy. Édesapjával építettek is egyet, csak volt egy apró bibi: hiába stimmelt a kinézet, a gitárt nem lehetett felhangolni. Hogy milyen út vezetett innen a hangszerkiállításokat, tehetségkutatókat szervező Hangszeresek Országos Szövetségének főtitkári posztjáig, az kiderül a beszélgetésből. De szó esik sok más mellett a metálterpeszről, a zenei applikációkról, no meg a három évtizede működő Gitármánia táborról is.

A punk nem egy zenei műfaj és főként nem egy divathullám. A legjobb bizonyíték erre a harminc éve létező Flash zenekar, amely a mai napig nem csökkenő dühvel megy neki mindennek, amit hazugnak tart. A zenekaralapító Barcs Miklós brutális őszinteséggel beszél diktatúrákról, populizmusról, zöld anarchiáról. Vigyázat! A nyugalom megzavarására alkalmas tartalom!

Folytatjuk a beszélgetést Durica Katarinával, A rendes lányok csendben sírnak és a Városi rókák szerzőjével. Kádár-kocka, brüsszeli autószerelők és amikor a naplementében anyuka beleszerelmesedik a pincérbe. (A beszélgetés első része szintén elérhető csatornánkon.)

2018-ban jelent meg Durica Katarina tényeken alapuló regénye, A rendes lányok csendben sírnak. A dunaszerdahelyi bűnszervezet rémtetteit feldolgozó könyvből készült darabot a Vígszínház állította színre. A jelenleg Brüsszelben élő írónővel erről is beszélgettünk, de szó esett a filmipari hiénákról, a maffiafolklórról, a Heti Hetesről, a karácsonyi sütikről, sőt azt is megtudhattuk, hogy milyen lektor egy férj. És ha valaki arra kíváncsi, jó reklám volt-e Katarina új könyvének az a bizonyos ereszcsatorna, az sem fog csalatkozni. (Figyelem! Ez az epizód csak a beszélgetés első fele, a második 2021.03.22-én kerül publikálásra!)

Frédi és Béni. Mézga Géza és Lüke Aladár. Bubó doktor és Ursula. Grizabella és Elvis Trén. No meg mindannyiuk körösztapja (pardon, Mézga úr esetében titkos anyja): Romhányi József. Tőle kapták szavaikat és sztorijaikat. És hogy mi mit kaptunk? Sziporkázó rímpárokat, aprónak s nagynak egyaránt imponáló sorokat, fergeteges humort. Március 8-án lenne százéves Romhányi József, aki persze rengeteg más dolgot is csinált a rajzfilmek máig kultikus szövegein kívül. Gyermekkoráról, zenei múltjáról és úgy összességében, róla mesél végtelen szeretettel lánya, Romhányi Ágnes.