Zöld Egyenlőség

A természet számos adományát élvezzük sokan, sokhelyütt. Ugyanakkor az elmúlt évtizedek nem azt mutatták meg nekünk, hogy mindezt képesek vagyunk megbecsülni. Segíthet-e változást elérni, ha számba vesszük a konkrét ökoszisztéma-szolgáltatásokat, és értékeket rendelünk hozzájuk?

Régóta egyértelmű, hogy a természeti erőforrások olcsó, néhol ingyenes kiaknázása hosszútávon komoly problémákhoz fog vezetni. Amikor a környezetünket kiaknázzuk, akkor ugyanazzal a lendülettel megfosztjuk magunkat számos olyan adománytól, amit addig gond nélkül élvezhettünk. Ráadásul mindennek hasznai és költségei nem is ugyanazokat érintik. Logikus lépésnek tűnhet hát beárazni ezeket az adományokat, amiket a szakirodalom ökoszisztéma szolgáltatásnak hív. De hogyan? És változik ettől valami? Erről a témáról beszélget Köves Alexandra Dr. Kelemen Eszter ökológiai közgazdásszal.

Ökoszisztéma-szolgáltatásnak hívjuk a természet azon adományait, amivel segítik az emberiség boldogulását. Legyen az a levegőnk megtisztítása, az élelmiszereink megtermelése, a környezetünk szépségeinek élvezete, a természet ellentételezés nélkül, önzetlenül nyújtja nekünk ezeket az ajándékokat. Az elmúlt néhány száz évben (és ez a tendencia az elmúlt évtizedekben még inkább felerősödött) nem igazán voltunk képesek megbecsülni ezeket a szolgáltatásokat. Felmerül a kérdés, hogy jelenlegi világunkban tudnánk-e erről másként gondolkodni, ha konkrét értékeket rendelnénk hozzájuk. Másként tekintenénk-e egy erdőre, egy fertőre vagy egy állatra akkor, ha tudnánk, hogy mennyit jelent nekünk? És mindez segíti-e a döntéshozókat abban, hogy például egy környezeti terheléssel járó beruházás esetében másként döntsenek? Fizethetünk-e közösségeknek azért, hogy megőrizzék vagy regenerálják a területükön lévő ökoszisztémákat? Ezekről a kérdésekről beszélget ebben az adásban Köves Alexandra Dr. Kelemen Eszter ökológiai közgazdásszal, az ESSRG vezető kutatójával, az ENSZ égisze alatt működő IPBES (Intergovernmental Science-Policy Platform for Biodiversity and Ecosystem Services) szakértőjével.

Általában észre sem vesszük, hogy mennyi mindent köszönhetünk a növényeknek. Pedig életünk és testi-lelki egészségünk függ azoktól. A növények világának ismerete nélkül márpedig kevés esélyünk van arra, hogy olyan égető problémákat oldjunk meg, mint a klímaválság, vagy az élelmiszerbiztonság.

Sokszor észre sem vesszük, hogy mennyi mindent köszönhetünk a növényeknek. Pedig életünk és testi-lelki egészségünk függ azoktól. A növények világának ismerete nélkül márpedig kevés esélyünk van arra, hogy olyan égető problémákat oldjunk meg, mint a klímaválság, vagy az élelmiszerbiztonság. Parádi Istvánnal Gébert Judit beszélget.

Növényvakság az a jelenség, amikor valaki képtelen észlelni és felismerni a környezetében lévő növényeket, továbbá nem látja meg a növényeknek az ökoszisztémában és így az ember életében betöltött szerepét. De miért is probléma ez? Miért nem elég, ha csak a növénybiológusok foglalkoznak a növényekkel? Parádi Istvánnal, az ELTE Biológia Intézetének oktatójával, az ExperiPlant Kft. ügyvezetőjével Gébert Judit beszélget a növények rendkívül izgalmas világáról, többek között az alábbi kérdésekről. Mi az a növényvakság? Hogyan alakul ki? Miért pont a növényekre vagyunk vakok? Van-e állatvakság? Milyen vakság van még? Melyik a súlyosabb az állati, vagy a növényi biodiverzitás csökkenése? Mivel járulnak hozzá a növények az életünkhöz? Hogyan kell elképzelnünk azt, hogy a növényeknek érzékelnek és kommunikálnak? Hogyan változtatja meg a növényekhez való hozzáállásunkat a tény, hogy a növények valószínűleg sokkal összetettebb lények annál, mint amit eddig valaha gondoltunk róluk? Hogyan hat az érzelmi életünkre, ha jobban ismerjük a növények világát? Mit kellene az oktatáson változtatni, hogy csökkentsük a növényvakságot? Hogyan tehetünk a növényvakság ellen a mindennapokban?

Egy másik gazdasági gondolkodásra történő átállás azt követeli meg tőlünk, hogy szinte mindent feladjunk abból, amit addig igaznak hittünk és fejest ugorjunk valamibe, amiről még azt sem tudjuk, hogy hogyan működik. Egy ilyen mélyreható gondolati változást a fizikusok már megéltek. Miért ne tanulhatnánk tőlük?

A fizikában létrejövő paradigmaváltás az elmúlt évszázadban arra késztette a tudósokat, hogy alapjaiban kérdőjelezzék meg azt, amit a világról gondolnak. Valami ilyesmire lenne szükségük a közgazdászoknak is, ha egy valóban fenntartható világot szeretnének. De hogyan lehet elfogadni azt, hogy átmenetileg nincsenek betonbiztos kapaszkodók? Hogyan lehet úgy építkezni előremutatóan, hogy még több a kérdés, mint a válasz? Erről beszélget Köves Alexandra Dr. Bükki Tamás Aila, író, fizikussal.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a fizikusok alatt az elmúlt évszázadban megremegett a föld. Minél többet tudtak, minél mélyebbre ástak, annál távolabb kerültek attól a világképtől, ami addig gondolkodásuk alapját képezte. Idén Krausz Ferenc és kutatótársai azért kaphatták meg a Nobel-díjat, mert képesek voltak az elektronok mozgását néhány tized attoszekundum (a másodperc milliárdod részének milliárdod része) alatt megfigyelni. Azonban mikor a fizikusok már ilyen mértékben tudnak szubatomi szinteken szemlélődni, felborul az a logika, amit évszázadokon keresztül igaznak hittek. Rájönnek, hogy a részek összessége nem ugyanaz, mint az egész; az objektív valóság megismerési lehetőségeinek komoly korlátai vannak; és a dinamikus, nem lineáris mintákat kezdik el keresni a lineáris ok-okozati összefüggések helyett. Így aztán a felvilágosodás óta velük élő karteziánus szemléletet felváltja a rendszerszemlélet. Egy sor dolgot még mindig nem tudnak megmagyarázni, de ettől függetlenül képesek kvantumszámítógépet létrehozni. De miért lehet ez fontos üzenet azoknak, akik a társadalomban szeretnének változást látni? Mit jelent a hozzávetőleges tudás? Miért fontos, hogy a kapcsolatokra és ne az egyes egyénekre koncentráljunk? Az adásban ezekről a kérdésekről beszélget Köves Alexandra Dr. Bükki Tamás Aila, író, fizikussal.

Hogyan javítsuk meg elromlott tárgyainkat, emberi kapcsolatainkat, és társadalmunkat? Erre keresi a választ Érdi Péter és Szvetelszky Zsuzsanna 2023-ban megjelent Repair című könyve. Jelenleg olyan eldobó társadalomban élünk, melyben minden újra cserélhető. Miért lenne fontosabb eldobás helyett a javítani?

Hogyan javítsuk meg elromlott tárgyainkat, emberi kapcsolatainkat, és társadalmunkat? Erre keresi a választ Érdi Péter és Szvetelszky Zsuzsanna 2023-ban megjelent Repair című könyve. Jelenleg olyan eldobó társadalomban élünk, melyben minden újra cserélhető. Miért lenne fontosabb eldobás helyett a javítani? Érdi Péterrel Gébert Judit beszélget.

Olyan társadalomban élünk, melyben minden eldobható és új dologra cserélhető. Hogyan alakulhatott ki ez a társadalom és mit tehetünk ellene? Érdi Péter és Szvetelszky Zsuzsanna Repair - Hogyan hozhatjuk rendbe az elromlott tárgyakat, kapcsolatainkat és társadalmunkat? (2023, Typotex Kiadó) könyvében erre keresi a választ. Érdi Péterrel, a Kalamazoo College professzorával és a Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársával Gébert Judit beszélget, többek között az alábbiakról. Mit jelent egy olyan erőforrásmenedzsment, ahol elhasználás helyett törődünk erőforrásainkkal? Miért fontos a tárgyak megjavításának lehetősége? Volt-e valaha az emberiségnek „Aranykora”, ahová érdemes visszavágyni? Hogyan gondolkodjunk az „Aranykorról”? Miért mennek tönkre tárgyak, emberek, társadalmak? Milyen párhuzamok fedezhetőek fel ezek tönkremenetele között? Hogyan használhatjuk a rendszergondolkodást a kapitalizmus és a stabilitás megértéséhez? Mit jelent a reziliencia társadalmak esetén? Melyek a „Repair társadalom” jellemzői és végül mit jelent a Kintsugi hagyománya?

Fenntarthatatlan világunkban egyre több olyan rés van, ahol a piac vagy teljes kudarcot vall, vagy csak rendkívül szűk társadalmi rétegnek biztosít szolgáltatást, míg az állam egyre alkalmatlanabb, hogy ezeket a hiányokat áthidalja. Ezekben a résekben működnek a közösségi szervezetek. Időnként nagyon sikeresen. De hogyan?

A közösségi szervezetek azért jönnek létre, hogy valamilyen szükségletre tudjanak megfelelő megoldásokat nyújtani a közösségük autonómiáját, és a közösségben működők felhatalmazását szem előtt tartva. Köves Alexandra Veress Tamás ökológiai közgazdásszal, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédével beszélget arról, hogy mivel foglalkoznak ezek a szervezetek, és mitől lesznek sikeresek.

Mi a közös egy venezuelai kórház üzemeltetőjében és egy magyar bérlői lakásszövetkezetben? Mindkettő közösségi szervezet. Elméleti szinten talán már sokan egyetértenek azzal, hogy nem lehet fenntartható világot építeni akkor, ha nem lépünk túl a haszonmaximalizáló logikán és nem haladjuk meg a mindent elsöprő profithajhászást. Vannak azonban olyanok, akik ezt a gyakorlatban is megpróbálják, és olyan szervezeteket hoznak létre vagy dolgoznak bennük, amelyek célja az emberi és nem emberi létezők jóllétének szolgálata, amely nem pénzben mérhető. Az adásunk vendége olyan közösségi szervezeteket vizsgált a világ minden tájáról, amelyek már bizonyították, hogy az autonómia, felhatalmazás, közösség, jóllét fogalmai köré is lehet gazdasági tevékenységeket ellátó szervezeteket sikeresen építeni. Mi hajtja előre ezeket a szervezeteket, ha nem a profit? Akarnak ezek a szervezetek növekedni? Egyáltalán mikor tartják magukat sikeresnek ezek a szervezetek? És mennyire lehet vajon felskálázni ezeket a modelleket össztársadalmi szinten? Az adásban ezekről a kérdésekről beszélget Köves Alexandra Veress Tamás ökológiai közgazdásszal, a Budapesti Corvinus Egyetem tanársegédével.

Magyarországon a hatalom érdekei összeegyeztethetetlennek tűnnek a valódi fenntarthatósággal, és így tudatos emberek kicsiny csoportjai időnként erejüket megfeszítve küzdenek a hatalom arroganciája ellen: néha reménytelenül, néha viszont egész sikeresen. A TASZ három éve segíti ezeket a fellépéseket. Mik a tapasztalatok?   

A zöld aktivizmus helyzete Magyarországon kulcsfontosságú, hiszen a gazdasági és politikai érdekek mentén a környezeti szempontok, az emberi egészséget védő szempontok, és bármely más hosszú távon értelmezhető szempont háttérbe szorul. Milyen eszközei vannak az állampolgároknak? És milyen esélyei ezeknek a fellépéseknek? Ezekről beszélget Köves Alexandra Szabó Attila jogásszal, a Társaság a Szabadságjogokért zöld jogsegélyezési tevékenységének koordinátorával.

Már régóta beszélünk arról, hogy mennyire megy szembe a jelenlegi gazdasági logika és politikai érdek a fenntarthatósággal, és számos adásban jártuk már körül azt, hogy mit kellene tenni, hogyan kellene másként gondolkodni, és kinek milyen felelőssége van ebben. Azonban egészen addig, míg rendszerszintű változások nem történnek, és nem születnek meg azok a kollektív döntések, amelyek egy fenntartható és igazságos világ irányába mutatnak, egyének és kis csoportok küzdenek nap, mint nap az ellen, hogy további környezetpusztító beruházások szülessenek. 2020-ban a Társaság a Szabadságjogokért úgy döntött, hogy az ilyen aktivisták mellé áll, és támogatni fogja ezeket a kezdeményezéseket.

De miért és hogyan kezd el egy szabadságjogokat védő szervezet zöld ügyekkel foglalkozni? Egyáltalán milyen helyzetben van ma Magyarországon a zöld aktivizmus? Van bármi esélyük ma az ilyen fellépéseknek? Milyen eszközök állnak a rendelkezésére egy helyi polgárnak, ha fel akar lépni valamilyen zöld ügyben, például egy beruházás megakadályozásáért? (Ezekről egyébként részletesen lehet olvasni a https://tasz.hu/zold/eszkozok oldalon.)  Miért fontos, hogy minél többen aktívak legyenek zöld ügyekben? És hogyan tudunk a leghatékonyabbak lenni? Magánszemélyként, egyesületként, civil szervezetként? És egyáltalán: Felülírhatja bárkinek a tulajdonhoz való joga egy másik ember egészséges környezethez való jogát?

Míg a helyzet egyáltalán nem rózsás, azért a beszélgetésből az is kiderül, hogy bármi ilyen fellépésnek van értelme, vannak sikerei és a tovagyűrűző hatása nem csak a környezet védelme, hanem a demokrácia fenntartása érdekében is felbecsülhetetlen.

Mi az oka a jelenlegi pénzrendszer fenntarthatatlanságának? Hogyan válik a jelenlegi hitelnyújtási, kamatszedési gyakorlat kizsákmányoló társadalmi intézménnyé? Milyen lépésekben tudjuk átalakítani a pénzgazdálkodásunkat?

Mi az oka a jelenlegi pénzrendszer fenntarthatatlanságának? Hogyan válik a jelenlegi hitelnyújtási, kamatszedési gyakorlat kizsákmányoló társadalmi intézménnyé? Milyen lépésekben tudjuk átalakítani a pénzgazdálkodásunkat? Charles Eisenstein: Megszentelt gazdaságtan – pénz, ajándék és közösség az átalakulás korában című könyvéről Köves Alexandra és Gébert Judit beszélget a Katalizátor Könyvkiadó és a Zöld Egyenlőség közös rendezvényén.

Charles Eisenstein: Megszentelt gazdaságtan – Pénz, ajándék és közösség az átalakulás korában" (2023, Katalizátor Könyvkiadó). című könyvben a Szerző azt a nézetet képviseli, hogy a jelenlegi pénzalapú gazdasági rendszerünk sérült és fenntarthatatlan, és új megközelítéseket kell találnunk, hogy a társadalmi-gazdasági struktúrákat egészségesebb és emberközpontúbb módon építsük fel.

A könyv központi tézise az, hogy a pénz csupán egy eszköz, de a jelenlegi rendszerben túlzott jelentőséget kapott, és elidegenítette az embereket egymástól és a természettől. Eisenstein azt állítja, hogy a pénz szerepét vissza kell állítani az eredeti funkciójához, és ki kell alakítanunk egy olyan gazdaságot, amely az együttműködésre, az ajándékozásra és a közösségi támogatásra épül.

A könyvben Eisenstein bemutatja az ajándék gazdaságának és a közösségi gazdaságnak az elméletét és gyakorlatát. Az ajándék gazdasága azt a gondolatot hordozza, hogy az értékek cseréje nem pusztán pénz által történik, hanem az emberek közötti kapcsolatokon, kölcsönösségen és önkéntességen alapul. Az ajándék adása és elfogadása erősíti a közösségeket és a személyes kapcsolatokat, és segít az embereknek értékesebb életet élni.

A könyvben Eisenstein kritikát fogalmaz meg a növekedés-orientált gazdasági paradigmával szemben, amely a végtelen erőforrások és a folyamatos gazdasági bővülés lehetőségét feltételezi. Eisenstein szerint a gazdasági rendszer átalakítása a közös felelősségünk, és hogy csak együttműködve és közösségben tudjuk létrehozni az emberközpontúbb és fenntarthatóbb társadalmat.

A Katalizátor Kiadó és a Zöld Egyenlőség 2023. június 21-én, a MagNet közösségi házban tartott közös rendezvényén Köves Alexandra és Gébert Judit beszélget a könyv fő mondanivalójáról, gyakorlati üzeneteiről. És a podcastból az is kiderül, miben nem értenek egyet a Zöld Egyenlőség szerkesztői.

Míg környezetvédők már évtizedek óta beszélnek az energetikai átállás szükségességéről, és olyan szavakról, mint az energiaszuverenitás, leginkább egy energiaválság kellett ahhoz, hogy ez szélesebb körben is átüsse az ingerküszöböt. Most viszont talán mindenki titkos álomházában ott szerepel a nagy rendszerektől független energiaellátás. De mennyire lehet ez független? És kinek éri meg részt venni egy energiaközösségben?   

Azt, hogy környezetünk esztétikája jelentős hatással van jóllétünkre, senki sem vitatja. Azonban az, hogy ennek a fenntarthatósági átmenetben milyen szerepe lehet, már nem egyértelmű. Egyrészt a szépség élvezete arra sarkallhat bennünket, hogy megvédjük környezetünket, másrészt azonban a fenntarthatatlan fogyasztói társadalom is a szépség iránti áhítatunkra épít.   

Szépnek látjuk az érintetlen környezetet, de az érintetlen környezetben az ember által alkotott építményt is. Élvezzük a szépet, de mivel mindenki a szépet akarja élvezni, akik megtehetik, kisajátítják maguknak. Vagy annyira sokan zarándokolunk el a széphez, hogy már nem lesz szép. A széteső, öregedő szép dolgokat időnként értékeljük, időnként azonban újabbra cseréljük, mert már esztétikai látványnak nem elég jó számunkra. A szépre önkéntelenül is vigyázunk, de amint a szépsége sérül, már nem fordítunk rá kellő figyelmet. Mindez azt jelenti, hogy a széphez fűződő viszonyunk legalábbis ellentmondásos a fenntarthatóság tekintetében. Ebben az adásban Köves Alexandra beszélget Dull Andrea környezetpszichológussal, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának egyetemi tanárával a szépség és fenntarthatóság összefüggéseiről.

John de Graaf, amerikai dokumentumfilm-rendező, híres környezetvédő aktivista beszélgetéseiben és írásaiban sokszor emlegeti, hogy hogy a fenntarthatósági átmenetben a szépség (beauty) talán a legfontosabb hívószó lehetne. Abból indul ki, hogy az emberek alaphelyzetből élvezik a szépet maguk körül, és valójában szépnek leginkább azt tekintik, ami közel áll az érintetlen természethez. Így, ha a fenntarthatósági átmenetet a szépség megőrzése, helyreállítása, létrehozása köré építenénk, akkor – ahogy ő fogalmaz – meg tudnánk menteni a világot. Míg ez a keretezés kifejezetten jól hangzik, a szépség iránti igényünk ugyanakkor számos fogyasztással kapcsolatos fenntarthatatlanságot is mozgat. Így nehéz eldönteni, hogy az emberek esztétikához fűződő viszonya vajon hogyan hat a fenntarthatóságra. Mi van az ember által alkotott szépséggel, amit olyan helyekre is építünk, amik önmagukban is gyönyörűek? És azzal, hogy lecserélünk dolgokat, mert azok már nem szépek? Egyáltalán mi miatt látunk szépnek valamit? És a szépséget megélhetjük a virtuális világban is? Hogyan látja mindezt egy környezetpszichológus?