Zöld Egyenlőség

Egyre többször halljuk, hogy az ökológiai válság radikális változásokat fog hozni a természeti és társadalmi rendszerekben. Milyen válaszlehetőségeink vannak erre a kihívásra? Melyek a különböző válaszlehetőségek problémái? Zlinszky Jánossal Gébert Judit beszélget.

Az elmúlt időszakban megerősödtek azok a vélemények, mozgalmak, melyek az ökológiai válság okainak enyhítése helyett a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásra fókuszálnak. Ilyen a mélyalkalmazkodás is. Ezek a vélemények általában egy nagyon sötét és vészterhes jövőképből indulnak ki, amelyben az alkalmazkodási verseny óriási. Ezekről a mozgalmakról beszélget Zlinszky János Gébert Judittal.

Az elmúlt időszakban megerősödtek azok a vélemények, mozgalmak, melyek az ökológiai válság okainak enyhítése helyett a megváltozott helyzethez való alkalmazkodásra fókuszálnak. Ilyen a mélyalkalmazkodás is. Ezek a vélemények általában egy nagyon sötét és vészterhes jövőképből indulnak ki, amelyben az alkalmazkodási verseny óriási. Ezekről a mozgalmakról, többek között a mélyalkalmazkodásról beszélget Zlinszky János, biológus, környezetpolitikai szakértő, az Egyensúly Intézet és Ludovika Collegium Tanácsadó testületi tagja Gébert Judittal. Mennyire tudományosan megalapozott egy ilyen sötét jövőkép? Mekkora a kontrollunk a jövő alakulása felett? Mi az alkalmazkodásra fókuszáló mozgalmaknak a jellemzője? Milyen pszichológiai igényünket elégítik ki? Milyen a mélyalkalmazkodás közösségről alkotott elképzelése? Hogyan képzelhetjük el ezt másképp? Milyen hatása lenne a társadalomra, ha hirtelen mindenki elkezdene a mélyalkalmazkodás szellemében cselekedni? Milyen szempontok maradnak ki egy alkalmazkodásra fókuszáló cselekvési tervből? Milyen az alkalmazkodás és a piac viszonya? Mi az állam szerepe az ökológiai válságban?

Mit jelent organizmusként tekinteni a Földre? Mi a Gaia-hipotézis tudománytörténeti jelentősége? Kik és hogyan kritizálták a Gaia-hipotézist? Minek köszönheti a hipotézis a népszerűségét manapság? Nemes Lászlóval, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének oktatójával Gébert Judit beszélget.

A Gaia-hipotézis szerint a Föld összes élő és élettelen rendszere szorosan összefüggő, önszabályozó rendszert alkot. Hogyan alakult ennek a gondolatnak a története és mi a jelentősége ma? Nemes Lászlóval, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének oktatójával Gébert Judit beszélget olyan kérdésekről, mint az alábbiak.

Ki alkotta meg a hipotézist? Milyen előzményei vannak a tudománytörténetben? Hogyan működnek a Föld önszabályozó folyamatai? Mi az élettelen rendszerek szerepe Gaiában? Mi a biodiverzitás jelentősége az önszabályozásban? Sok fajra van szükség, vagy elég néhány kulcsfaj? A Gaia-hipotézis szerint milyen mértékben avatkozhatunk be a természet működésébe? Mit gondolt a Gaia-hipotézis megalkotója a geomérnökségről?

Tekinthetjük-e tudományosan alátámasztott hipotézisnek? Milyen érvek vannak mellette és ellene? Ellentétben áll-e az evolúciós elmélettel? Beszélhetünk-e célra irányultságról a Gaia-hipotézis esetében? Michael Ruse: The Gaia Hypothesis: Science on a Pagan Planet (2013) könyvében megkülönböztet mechanisztikus, organicista és hülozoista álláspontot az élet meghatározásával kapcsolatban. Mit jelentenek ezek? Milyen etikai következményei vannak annak, hogy organizmusként tekintünk a Földre?

A Zöld Egyenlőség hallgatói sokat hallhattak már arról, hogy a jövő bizonytalan, de jó esély van arra, hogy az éghajlatváltozás, az erőforrások kimerülése, az ökológiai rendszerek összeomlása mélyreható környezeti és társadalmi változásokat hozhatnak magukkal. A problémák rendszerszintűek, ezért a jelenlegi rendszerek kiigazítása, toldozása-foltozása nem elégséges, és nem eredményez pozitív változásokat.

A mélyalkalmazkodás ezekre a problémákra szeretne választ találni. De hogyan viszonyulnak egymáshoz az ökológiai közgazdaságtan eredményei és a mélyalkalmazkodás elvei? Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutatóval, a Mélyalkalmazkodás mozgalom magyarországi képviselőjével, a Betyáros Világ szemléletformáló podcast alkotójával és a Cassandra Program társalapítójával Gébert Judit beszélget, többek között az alábbiakról.

Hogyan viszonyul egymáshoz az ökológiai közgazdaságtanból ismert elővigyázatosság elve, és a mélyalkalmazkodás? Mi a különbség megelőzés (mitigáció) az alkalmazkodás (adaptáció) között? Egyéni vagy közösségi alkalmazkodást jelent-e a mélyalkalmazkodás? Milyen emberkép húzódik meg a mélyalkalmazkodás mögött? Az ember, mint faj arra van ítélve, hogy elpusztítsa önmagát, vagy van remény arra, hogy képesek leszünk szembe nézni önmagunkkal? Mi a jelentősége a mentális felkészülésnek? Nem okoz-e problémát a veszteség feldolgozásának erőltetése egy olyan társadalomban, ahol köztudottan rosszul kezeljük a halállal, elmúlással kapcsolatos gondolatokat, érzéséket. Nem fog-e ez túlfogyasztáshoz vezetni? A mélyalkalmazkodás – alapértékeit tekintve – miben különbözik a prepper mozgalomtól? Van-e veszélye annak, hogy a piac rátelepszik a mélyalkalmazkodás mozgalmára?

Mik lehetnek azok a lehetőségek vagy éppen visszahúzó hatások, amikkel a visegrádi országok, azaz Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország szembesülnek a koronavírus válság után? Hogyan áll a jövőbemutató trendek tekintetében Magyarország a többiekhez képest? Mit mondanak a horizontot kémlelő jövőkutatók ebből a régióból?

Az előző két adáshoz hasonlóan, ebben a podcastban is a pandémia tanulságaival foglalkozunk. Egy olyan kutatásról beszélget Köves Alexandra Gáspár Judittal, a Budapesti Corvinus docensével, amely azt próbálta jövőkutató módszerekkel feltárni, hogy a visegrádi négyek milyen lehetőségekkel vagy éppen korlátokkal jöttek ki a koronavírus válságból. A V4-es jövőkutatók feltárták a legfontosabb trendeket és megnézték, hogy az Európai Bizottság bizonyos forgatókönyvei szerint melyek azok, amik mindenképp meghatározóak lesznek ezeknek az országoknak a jövőjében.

Növekvő társadalmi polarizáció; gyorsuló energetikai átmenet; a távmunka és hibrid munka növekvő népszerűsége; a mesterséges intelligencia használatának bővülése az egészségiparban; a kibertámadások növekvő fenyegetése; fokozódó mentális egészségügyi problémák. Olyan trendek, amikkel a V4 országainak egészen biztosan szembe kell nézni. Már ezek sem feltétlenül szívderítőek, azonban jövőkutatók szerint van további három, amely leginkább erre a régióra jellemző, és kifejezetten kritikus a jövőnk tekintetében: a félretájékoztatás és az összeesküvés-elméletek terjedése; a V4-ek és a jobban teljesítő országok közötti szakadék fennmaradása az oktatás minőségében; valamint a jogállamisági viszonyok romlása. Ezek vajon csak vészmadarak hangjai, vagy át lehet ezeket fordítani pozitív lehetőségekre? Egyáltalán miben volt más egy lengyel, cseh, vagy szlovák kutató optimizmusa, mint egy magyaré? Milyen egyáltalán a jövőkutatók „hangulata” egy ilyen munka közben? Ebben az adásban Köves Alexandra Gáspár Judittal, a tanulmány egyik kutatójával, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget.

Jelenünkben a társadalomban betöltött szerepedet szinte kizárólag a munkaerőpiacon betöltött pozíciód határozza meg. Az emberi lényből (human being) dolgozó embert (human doing) faragott az elmúlt pár száz év, akinek értékét a piac határozza meg. De lehet-e így teljes emberként élni? És hogyan változott ez a kérdéskör a koronavírus válság alatt? Vendégünk Faludi Julianna szociológus.

A koronavírus megmutatta, hogy mi történik akkor, amikor a munkánk benyomul a magánéletünkbe; vagy éppen fordítva: a munkánk nélkül úgy tűnik, mintha semmivé foszlanánk. A gazdasági rendszereink kizárólag munkaerőként vagy fogyasztóként tekintenek az emberekre, kihagyva a legfontosabb életterületeinket, amik emberré tesznek: a gondoskodó, az alkotó, a véleményformáló, a százarcú embert. Egy nemzetközi kutatócsoport Faludi Julianna szociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem docensének vezetésével feltárta azt, hogy különböző csoportokat hogyan érintett a koronavírus válság a teljes ember kérdéskörét körül járva. Ebben az adásban Köves Alexandra beszélget vele.

Polányi Károly gazdaságfilozófus A nagy átalakulás című könyve már 1944-ben figyelmeztetett arra, hogy a gazdasági rendszerünk az embert munkaerővé, a természetet pedig csupán nyersanyaggá silányítja. Polányi reneszánszát éli, és gondolatai világszerte egyre gyorsabban terjednek. Az ökológiai közgazdaságtan is előfutárként hivatkozik a magyar származású tudósra. Amikor a társadalomban betöltött szerepünket csak a mentén értékeljük, hogy a munkaerőpiacon éppen milyen értékű áruként vagyunk jelen, akkor nem csak a személyiségünk és emberségünk jelentős részeit hagyjuk teljesen figyelmen kívül, hanem olyan cselekedeteket értéktelenítünk el, amely egyébként kiemelkedő fontossággal bír. Az anya, aki a gyerekét neveli; az ember, aki az idős szüleit gondozza; az aktivista, aki a természetet próbálja védeni ezt legfeljebb szabadidejében vagy jókedvében csinálhatja.

A koronavírus válság megmutatta, hogy azok a foglalkozások, amik a munkaerőpiacon áruként keveset érnek, így nem is fizetjük meg őket (ápoló, orvos, tanár, óvónő, gazda, élelmiszerbolti eladó, futár) éppen azok, amelyekre a legnagyobb szükségünk van. Szintén a koronavírus válság alatt vált nyilvánvalóvá, hogy az otthon végzett munkának mekkora jelentősége van, és mekkora probléma, ha a megélhetésért végzett tevékenységünket felügyelő rendszerek rátelepednek a magánéletünkre. Egy nemzetközi kutatócsoport Polányi teljes ember szemüvegén keresztül nézte meg a különböző csoportok élethelyzetének alakulását a koronavírus válság alatt. Könyvükben kitérnek arra is, hogy történelmileg a nők a különböző válságok alatt betöltöttek olyan szerepeket, amik tompították a válságok hatásait, és megvizsgálják, hogy miként alakult a nők sorsa a koronavírusválság alatt. Köves Alexandra, a könyv egyik szerkesztőjével, Faludi Julianna szociológussal, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget erről a témáról.

Az összes nehézségével együtt egy válságnak mindig vannak üzenetei mind az egyén, mind a társadalom számára. Rámutat valamire, vagy valamikre, amik nem működtek, és nem javítottuk meg; vagy működtek és nem értékeltük. Ebben az adásban a – talán már lecsengőben lévő – koronavírus válság üzeneteit próbáltuk listába szedni.

Talán, amikor néhány évszázad múlva történészek visszanéznek a mostani világunkra, azt fogják mondani, hogy a koronavírus válság fordulópont volt az emberiség történetében. Talán nem. Innen még nehéz megmondani. Az viszont egészen bizonyos, hogy a koronavírusban két ökológiai közgazdász akkor is talál üzeneteket a társadalmunk és gazdaságunk megváltoztatásának szükségességéről, ha azok önerősítő torzításnak is tűnnek. A Zöld Egyenlőség két szerkesztő-műsorvezetője, Gébert Judit és Köves Alexandra szedik pontokba a koronavírus lehetséges tanulságait.

„Az okos a más kárán tanul, a buta a magáén” – tartja a mondás. Ebben a népi bölcsességben benne van az emberiség hite abban, hogy ha valami kár ér, vagy nehézséged támad, akkor abból levonod a megfelelő következtetést, és utána már valahogyan másként csinálod a dolgaidat. Míg az emberek nagy része úgy érzi, hogy visszatérünk a „normális kerékvágásba” (bármit is jelentsen a normális ebben a kontextusban) anélkül, hogy akármin is változtatnánk, hosszabb távon talán a megtapasztaltak beépülnek a gondolkodásunkba. Ebben az adásban a Zöld Egyenlőség két szerkesztő-műsorvezetője, Gébert Judit és Köves Alexandra tíz pontba szedte a koronavírus lehetséges tanulságait:

Azt már eddig is tudtuk, hogy a mostani élelmiszertermelő rendszereink komoly csapást mérnek a biodiverzitásra. De hogyan tudjuk ellátni az embereket minőségi élelmiszerrel úgy, hogy a földeket visszaadjuk a természetnek? Mi van, ha a mezőgazdaság nem horizontálisan, hanem vertikálisan terjeszkedik?

A Zöld Egyenlőség néhány rendhagyó adásban az MTA-ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoportja beszélgetéssorozatának keretében 2022-ben elhangzott előadásoknak és vitáknak ad helyet, amelyek fókuszában a környezeti fenntarthatóság érdekében bevethető, elsősorban a gazdasági növekedéstől való függést csökkentő, a mai működésektől radikálisan eltérő stratégiák állnak. A harmadik ilyen adásban Dr. Havasi Máté, környezetkutató, halászati szakmérnök, a Hivekovics Családi Gazdaság szakmai igazgatója beszél és beszélget arról, hogy hogyan lehet úgy élelmiszert termelni, hogy a földet közben a lehető legnagyobb mértékben adjuk vissza a természetnek.

Az MTA Fenntartható Fejlődés Elnöki Bizottságának és az ELTE Humánökológia mesterképzésének támogatásával az MTA-ELTE Lendület Új Vízió Kutatócsoportja 2022-ben olyan beszélgetés- illetve vitasorozatot indított RADIKÁLISAN MÁS: Fenntarthatósági vitasorozat a gazdasági növekedés logikáján túl címen, amely arra keresi a választ, hogy hogyan lehet meghaladni a gazdasági növekedés logikáját úgy, hogy mégis nőjön a jóllét. Ezeknek az alkalmaknak a hanganyagait a Zöld Egyenlőség podcastban is megismerhetik a hallgatók, hiszen ezek mind olyan témák, amelyek az ökológiai közgazdaságtan gondolatai mentén dolgoznak fel különböző témákat. Az első három alkalommal az élelmezés fenntarthatósága és jövője áll az előadások és beszélgetések középpontjában.  A harmadik ilyen adásban Dr. Havasi Máté, környezetkutató, halászati szakmérnök, a Hivekovics Családi Gazdaság szakmai igazgatója beszél és beszélget arról, hogy hogyan lehet úgy élelmiszert termelni, hogy a földet közben a lehető legnagyobb mértékben adjuk vissza a természetnek. Az előadás és az azt követő párbeszéd a land-sparing fogalmát mutatja be, amely kisebb területen jóval intenzívebb gazdálkodást ajánl annak érdekében, hogy a földeken a mezőgazdasági tevékenységek helyett az ökoszisztémák egészségének helyreállítása történhessen. Az előző adásokban már elhangzottak azok az érvek, amelyek a föld megosztásáról beszélnek (land sharing), azaz jóval kisebb intenzitás mellett, ökológiai szempontokat figyelembe véve, a mezőgazdasági területek között természetes élőhelyeket meghagyva vagy létrehozva képzelik az élelmiszertermelést. De mi van, ha éppen ellenkezőleg, nem kevésbé intenzívvé, hanem sokkal intenzívebbé tesszük a mezőgazdaságot, és felfelé terjeszkedve, már nem a földekhez ragaszkodva termesztjük a zöldségeinket és a többi földet egészében adjuk vissza a természetnek? Meg tudjuk ezt tenni akár a városainkban, a lakásainkban? És egészséges lenne az ilyen élelmiszer?

Ugyan 2022-ben talán kilábaltunk a pandémia okozta válságból, de válság nélküli évnek ez sem volt mondható. Mik történtek 2022-ben, amik fontosak két ökológiai közgazdász szemszögéből? A visszatekintésben a válságokban próbálunk találni üzeneteket, a búsongás között előremutató jeleket.

A 2022-es olyan év volt, amikor nehéz volt a zöld gondolkodóknak nem beleesni abba a csapdába, hogy nem túl szimpatikusan azt hajtogatják „Én megmondtam, én megmondtam…” Ebben az adásban Gébert Judit és Köves Alexandra ökológiai közgazdászként tekintenek vissza a 2022-es év történéseire gondosan megpróbálva elkerülni ezt a csapdát. Szó esik az energiaválság indította társadalmi változásokon túl arról, hogy mi mindennek volt ez az év a fél évszázados évfordulója, és felidézünk olyan jelentős zöld gondolkodókat, akiktől tavaly kellett búcsút vennünk. És megpróbálunk még emlékezni egy olyan celeb nevére, akit Greta Thunberg osztott ki.

Ha egy zöld aktivista azt mondja, hogy talán érdemes elgondolkozni azon, hogy miért akarjuk télen 24 fokra fűteni a helyiségeinket, amikor nyáron 18 fokra állítjuk a légkondit, a legtöbben csak okostojásnak titulálják. Egy háború okozta energiaválság kell ahhoz, hogy természetesnek kezdjük tekinteni azt, hogy rengeteg energiát lehet megtakarítani azzal, ha rendes hőszigetelést kapnak az építményeink; ha figyelünk arra, hogy hogyan és mire használjuk az energiát; ha nem tesszük ki magunkat dominánsan egyetlen hatalom kényének, és csak pár eltérő típusú energiaforrás rendelkezésre állásának. Az energiaválság közepén viszont számos társadalmi kísérletnek lehetünk szemtanúi: például a havi 9 eurós német közlekedés vagy a rövid távú repülés korlátozása. Ugyanakkor visszavezetik a nukleáris energiát, és elköltik a zöld átállásra jutó pénzeket haditechnikára. Pedig pontosan fél évszázada kongatják a harangokat. Tavaly 50. évfordulóját ünnepelte a stockholmi konferencia, az UNEP, A növekedés határai jelentés. 2022-ben búcsúztunk két olyan jelentős zöld tudóstól, akik ebben a fél évszázadban megváltoztatták a környezetről való gondolkodásunkat: James Lovelockra, és az ökológiai közgazdaságtan egyik alapítójára, Herman Daly-re is megemlékezünk az adásban. És örvendezünk azon, hogy ma már Greta Thunberg egyik beszólása a második legnépszerűbb bejegyzés egy olyan közösségi fórumon, aminek egyikünk sem tagja. A Zöld Egyenlőség szerkesztői, Gébert Judit és Köves Alexandra beszélgetnek.