Zöld Egyenlőség

Felgyújtott épületek, lerombolt gátak, kozmetikumokba csempészett kígyók, meghiúsított állatkísérletek. Az ökoterroristák sokféleképpen próbálták felhívni a figyelmet a természet védelmének fontosságára. De kik voltak ők és pontosan mi volt a céljuk? S vajon milyen okokra vezethető vissza, hogy ma már nincsenek ökoterrorista cselekmények? Glied Viktorral, a PTE Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszék oktatójával Gébert Judit beszélget.

Mi az ökoterrorizmus és hogy alakult ki? Glied Viktorral, a Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Társadalmi Kapcsolatok Intézete, Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszékének oktatójával Gébert Judit beszélget többek között az alábbiakról. Miben különbözik az ökoterrorizmus a bioterrorizmustól és a környezeti terrorizmustól? Mi jellemzi az ökoterrorista akciókat? Kik a terraristák? Mikor voltak jellemzők az ökoterrorista cselekmények? Milyen ideológia van az ökoterrorizmus mögött? Kik ellen léptek fel a radikális környezeti mozgalmak? Mivel indokolták az erőszak alkalmazását? Milyen a társadalmi megítélése az ökoterrorizmusnak? Mi a mélyökológia és van-e köze az ökoterrorizmushoz? Milyen okokra vezethető vissza az erőszakos környezetvédő cselekmények visszaszorulása? Mikor és hogyan számolták fel a hatóságok az ökoterrorista sejteket? Hogyan változtatta meg 9/11 az ökoterrorizmus megítélését? Miről szól az Unhappy Meal és a Murder King kampány? Mennyire valószínű, hogy a jövőben újra lesznek ökoterrorista cselekmények?

Noha tudományos konszenzus van abban, hogy a klímaváltozásért az emberi tevékenység felelős, társadalmi konszenzus nincs. A klímaszkeptikusok vitatják, hogy ez emberi tevékenységnek bármi köze volna a globális felmelegedéshez. Mi az oka, hogy sokan szembe helyezkednek a tudományos konszenzussal? Milyen egyéb sajátosságokkal rendelkeznek a klímaszkeptikusok? Bernáth Lászlóval, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Filozófiai Intézet kutatójával Gébert Judit beszélget.

Mi a klímaszkepticizmus? Milyen pszichológiai és társadalmi okai vannak a klímaszkepticizmus jelenségének? Bernáth Lászlóval, az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Filozófiai Intézet kutatójával Gébert Judit beszélget többek között az alábbiakról: mi a média szerepe a klímaszkepticizmus kialakulásában? Hogyan kapcsolódik össze a politikai élettel? Milyen pszichológiai személyiségvonásokkal jár általában együtt a klímaszkeptikus attitűd? És a klímapesszimista attitűd? Mi köze a bumeráng-hatásnak a klímaszkepticizmushoz? Szerepet játszik-e a vallás a klímaváltozással kapcsolatos nézeteink kialakulásában? Hogyan válhat valakinek a mély meggyőződésévé a klímaváltozás emberi eredetének tagadása? Aki általában tiszteli a tudományt, az elfogadja a klímaváltozás emberi eredetét is? Miért nem lehet a klímaszkepticizmust egyszerű felvilágosító kampánnyal kezelni?

Ki ne szeretne kimenni a nappaliba epret szüretelni? Vagy friss salátát felhozni a pincéből télen? A hidroponikus rendszerekkel ez már nem lehetetlen. Viszont mi van a fenntarthatósággal? A mesterséges fényekkel nevelt növények vajon szolgálhatják a fenntarthatóságot?

Amikor fenntarthatóságról beszélgetünk, akkor a legtöbb embernek a balkonládában vagy kiskertben megtermelt paradicsom jelenik meg szimbólumként. Ráadásul a koronavírusválság rámutatott az élelmiszerellátási rendszerek rendkívüli sebezhetőségére, így nem véletlen, hogy izgalmas lehetőségként tekinthetünk a lakásban növekedő zöldségekre. Ugyanakkor a beltéri hidroponikus mikrokertekről nem kifejezetten a fenntarthatóság jut eszünkbe, hiszen a lakásunkban három olyan dolog nincs, ami a kertben van: föld, természetes fény és esővíz. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy a megtermelt élelmiszer nem utazik sehová, nem gépek takarítják be, és a gyerekeinkhez is közelebb hozza az élelmiszer tiszteletét. Ebben az adásban Köves Alexandra Koszecz Sándorral, a Kollabor vezetőjével beszélget a mikrokertekről.

A koronavírus okozta lezárások közepette szinte minden családban megjelentek a hobbikertészek és pékek. Rájöttünk arra, hogy mennyire nem magától értetődő, hogy az asztalunkon az étel a sarki boltból jön, és mindig hatalmas választék van belőle. Azok a témák, amiket a zöldek fenntarthatósági szempontok szerint évtizedek óta hangsúlyoznak – az élelmiszerünk túl messziről jön, a városokban is van mezőgazdasági potenciál, a monokultúrás termelés tarthatatlan, a gazdálkodókat nem becsüljük meg eléggé – hirtelen érthetővé váltak sokak számára. Ugyan nem feltétlenül ugyanazok alapján az érvek alapján, de fontos lett ezek megértése. Az ilyen helyzetek felerősítenek olyan innovációkat, amelyek ugyan már egy ideje léteznek, de elterjedésük még nem érte el a szélesebb társadalmat. Az élelmiszerválságokra készülve a hidroponikus növénytermesztés már sokakat megihletett, de a valódi fenntarthatósága érdekes viták tárgya lehet, hiszen a növények így nem a „természetes” közegükben növekednek. Ugyanakkor minden ilyen innováció esetében számolni kell az átváltásokkal: Mekkora a mesterséges fényigénye egy otthoni mikrokertnek? Ugyanakkor mekkora az ökológiai lábnyoma a nem otthon termesztett paradicsomnak? Mekkora a vízigénye az egyiknek és mekkora a másiknak? Hogyan jut hozzá tápanyagokhoz az egyik, és hogyan a másik? Mindezekkel a kérdésekkel körbe lehet járni azt, hogy mennyire fenntartható egy mikrokert. Az előző adáshoz hasonlóan ennek az innovációnak a megértésében is Koszecz Sándor, a Kollabor vezetője az idegenvezetőnk. Köves Alexandra beszélget vele.

A 3D nyomtatásról egyre többször hangzik el, hogy támogatni tudja a fenntarthatóságot. Akár házakat épít úgy, hogy közben minimálisra szorítja a szükséges alapanyagok használatát. Pótalkatrészeket nyomtat olyan esetekben, amikor a gyártó már nem biztosítja a javíthatóságot. De tudja-e a rendszerszintű fenntarthatósági átmeneteket támogatni? Milyen szerepet tölthet be a kozmo-lokális termelés létrejöttében? Hogyan szolgálhatja a helyi közösségeket? Milyen gondolati váltások szükségesek ahhoz, hogy ezt az eszközt valóban fenntarthatóan lehessen használni? Ebben az adásban ezekről a kérdésekről beszélget Köves Alexandra Koszecz Sándorral, a Kollabor vezetőjével.

A Zöld Egyenlőségben már sok adásban hangzott el, hogy a technológiai megoldásokba vetett megkérdőjelezetlen bizalom a fenntarthatósági kérdésekben nem vezet erős fenntarthatósághoz. Ugyanakkor a rendszerszintű változásoknak is megfelelő eszköze lehet a technológia, ha olyan vízió és olyan gondolkodásmód társul mellé, ami a hosszú távú, pozitív változásokat szolgálja. A mai adás vendége, Koszecz Sándor, a Kollabor vezetője határozottan rendelkezik ilyen jövőképpel. Míg vadul hisz a technológiai innováció fontosságában, optimizmusa mellett megjelennek olyan fenntarthatósági alapvetések, mint az emberléptékű technológia, a helyi közösségek erősítése, a termelés relokalizációja, a tárgyakhoz fűződő viszonyunk újragondolása, a tudás hozzáférhetőségének javítása. A glokalizáció fogalma arról szól, hogy képesek vagyunk a Föld és az emberiség egységes egészében gondolkodni, és azokért felelősséget érezni, ugyanakkor a szükségleteinkre és problémáinkra lokálisan, a helyi adottságok fényében keresünk megoldásokat. Ennek a gondolatnak egyik megtestesülése lehet az ún. kozmo lokális termelés, ahol bizonyos dolgok, mint a tudás, a felelősség, és talán bizonyos alapanyagok globálisak, ugyanakkor a termelés csak akkor történik meg, amikor helyben valóban szükség van rá. Ennek a lehetőségét magában hordozza a 3D nyomtatás, már „csak” a megértésünknek kell lekövetni. De mi is a 3D nyomtatás? Ki és milyen céllal állíthat elő vele termékeket és kiket érintenek az előállítás költségei és hasznai? Milyen alapanyag kell hozzá? Újrahasznosítható-e az a termék, amit előállít?

Fekete évnek tűnik 2022 a sport fenntarthatóságában: Téli olimpiát rendeztünk olyan helyen, ahol csak mesterséges havon lehetett csúszni, a labdarúgó-világbajnokságra pedig a sivatagban légkondicionált környezetben kerül sor. Úgy tűnik, a sport esetében is valami súlyosan félrecsúszott a fenntarthatóság értelmezésénél… De mi?

Az elmúlt fél évszázadban azt látjuk, hogy a sportban – az eredeti szellemiségével ellentétben – a társadalmi funkciók helyett az üzleti megfontolások kerültek előtérbe. Azokba pedig igen nehezen szűrődnek át fenntarthatósági szempontok. Ebben a rendhagyó epizódban a Budapesti Corvinus Egyetem sportközgazdász hallgatói – Bojtor Máté, Hérics Diána, Lajtos Lénárd és Szöllős Alexandra – kérdezik Köves Alexandra ökológiai közgazdászt, a Budapesti Corvinus Egyetem docensét, a Zöld Egyenlőség szerkesztő-műsorvezetőjét.

Teljes mértékben mesterséges havat kellett használni a pekingi téli olimpiai játékokon, és az 1,2 millió köbméter havat hatalmas mennyiségű energiával és ivóvíz felhasználásával állították elő. A katari világbajnokság a FIFA szerint minden idők legfenntarthatóbb eseménye lesz. Ezt viszont elég nehéz úgy elképzelni, hogy a katari éghajlat minden tekintetben alkalmatlan a labdarúgásra, így mesterségesen kell lehűteni a stadionokat. Az ökológiai közgazdaságtan gondolatai mentén meg lehet-e reformálni a sportot úgy, hogy az fenntartható legyen? Mi kellene ehhez? A Föld erőforrásainak korlátossága azt is jelenti, hogy le kell mondanunk az olyan technikai sportokról, mint a Forma-1? Milyen lenne a sport nemnövekedése? Lehet, hogy nem kellene a sportolókat akár a testi épségük kockáztatása árán modern gladiátorként a végtelenségig kihajtani csak azért, hogy valaki valahol nagyobb hasznot érjen el? Ilyen kérdésekről van szó ebben a rendhagyó epizódban. Rendhagyó annyiban, hogy most nem Köves Alexandra, a Zöld Egyenlőség szerkesztő-műsorvezetője kérdez, hanem a sportmédia tárgyukon belül a Budapesti Corvinus Egyetem sportközgazdász hallgatói, Bojtor Máté, Hérics Diána, Lajtos Lénárd és Szöllős Alexandra készítik a podcastet. Mivel azonban a téma a mi hallgatóink számára is izgalmas, ezért örömmel adunk helyet neki a Zöld Egyenlőségben is.

Környezettudatos döntéseket hozni nehéz. Mi a pszichológiai háttere annak, hogy nehéz? Milyen pszichológiai „trükköket” vethetünk be annak érdekében, hogy könnyebben boldoguljunk? A környezettudatos döntés nehézségeiről, a zöld kognitív torzításainkról Csizmadia Máté pszichológussal, agrárközgazdásszal Gébert Judit beszélget.

Ha környezettudatosak szeretnénk lenni, igen sok mindenre figyelnünk kell. Van-e nálunk vászonszatyor a bevásárláshoz? Milyen közlekedési eszközt használunk a vásárláshoz? Mekkora a megvásárolni kívánt termék élettartama, milyen a minősége, hol és kik gyártották? Melyik hulladékot melyik szemetesbe kell dobni? Kiválthatjuk-e a repülőutunk szén-dioxid kibocsátását faültetéssel? S ha ennyi mindenre oda kell figyelnünk, hogyan tudunk jó döntéseket hozni? A Zöld Egyenlőség vendége Csizmadia Máté pszichológus, agrárközgazdász, a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetségének foglalkoztatási szakértője, a Zöld Pszichológia Blog alapítója, akivel Gébert Judit beszélget a környezettudatos döntés nehézségeiről és a zöld kognitív torzításainkról. Hogyan jelenik meg a kognitív disszonancia a környezetvédelemmel kapcsolatos cselekvéseinkben? Mi a tervezett cselekvés elmélete? Mit jelent a szándék és viselkedés közötti szakadék? Mi a green whishing? Mik a tipikus példái? Hogyan befolyásol bennünket a rövid távú gondolkodás? Mi a green shaming? Hogyan befolyásolta a háború a hozzáállásunkat a klímaválsághoz? Hogyan tudunk reflektálni az önbecsapásainkra és hogyan tudunk jobb döntéseket hozni? S végezetül: hogyan kerülhető el a sok felesleges aggódás, hogy nem vagyunk eléggé környezettudatosak?

A fenntarthatósági átmenet leggyakoribb kérdése, hogy a transzformáció honnan indul. Ha az egyén szintjéről várjuk a katalizátor szerepet, akkor azt feltételezzük, hogy fogyasztóként és állampolgárként az ember képes a nagy rendszereket befolyásolni. Ugyanakkor azok, akik ezt már megpróbálták, sokszor azzal szembesülnek, hogy sem elég információjuk, sem elég cselekvési terük nincs változtatni. Akkor talán várjuk felülről a megoldást? Reménykedjünk abban, hogy a döntéshozók egy nap felébrednek? Ebben az epizódban Köves Alexandra Kiss Gabriellával, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget egy olyan kutatásról, ami ebben a kérdésben a középen elhelyezkedő, ún. mezo szintű közösségek szerepét vizsgálta.

Amikor fenntarthatóbb életmódra próbálunk átállni, számos frusztrációval szembesülünk. Bonyolult rendszerek apró elemeiként, saját feltételezett ráhatásunk korlátaival küzdve, legtöbbször információhiányosan vergődünk aközött, hogy mit kellene tennünk, mit tudunk tenni, és minek van egyáltalán értelme. Az egyéni viselkedésünk korlátai mellett azt is érezzük, hogy a nagyobb ráhatással bíró politikai és gazdasági döntéshozók legyenek akár helyi, akár nemzetállami, akár globális szinteken messze nem olyan sebességgel hozzák meg a kollektív döntéseket, amilyen sürgetőnek egy fenntarthatóságért aggódó egyén azt elfogadhatónak találná. Ilyenkor gyakran találjuk magunkat szembe a Zöld Egyenlőségben már gyakran emlegetett klímaszorongással, esetleg klímagyásszal. Azonban van egy olyan köztes szint, amely egyrészről segíthet az egyénnek kimozdulni a tehetetlenség érzésből, másrészt valamivel nagyobb hatással tud lenni a rendszer egészére: a közösségek. Legyen az egy városi közösségi kert; egy ökoklub; egy közösségi varroda; egy civil szervezet vagy a Fridays for Futures mozgalom, az ökológiai tudatosság útján bárhol barangoló egyén sokat kaphat ezektől a közösségektől. De mit? És hogyan? Ezekről a kérdésekről beszélget ebben az adásban Köves Alexandra Kiss Gabriellával, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével.

A Zöld Egyenlőségben gyakran elhangzik, hogy olyan termékeket és szolgáltatásokat fogyasztunk, melyek valójában nem járulnak hozzá a jóllétünkhöz. Úgy tűnik, e jelenség a másik oldalon is létezik: időnként – vagy rosszabb esetben állandóan – olyan munkát végzünk, melyet feleslegesnek és értelmetlennek tartunk. Kertész Gergellyel, az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Filozófia Intézet, Morál és Tudomány Kutatócsoport tagjával Gébert Judit beszélget az alábbi témákról: mi a bullshit munka elmélete? Milyen főbb fajtái vannak a bullshit munkáknak? Objektív szempontból nézve is értelmetlenek ezek a munkák? Milyen típusú munkahelyen jellemző a bullshit munka: fehérgalléros, vagy kékgalléros állásokban? Mindez miért alakult ki? A kapitalizmus mely jellemzői vezettek a bullshit munka jelenségéhez? Miért tartjuk fenn ezeket az álláshelyeket? Hogyan hat ránk, ha ilyen beosztásban dolgozunk? A tervgazdaságban sok vattamunkahely létezett, de hogy létezhetnek bullshit munkahelyek a kapitalizmusban? Nem kerülnek versenyhátrányba a bullshit munkásokat alkalmazó cégek? Milyen megoldási lehetőségek vannak? Megoldás-e, ha kevesebbet dolgozunk?

Annyiféle elektronikus kütyü vesz körbe minket, hogy már fel sem tűnik a jelenlétük az életünkben. De vajon tisztában vagyunk-e e tárgyak környezeti és társadalmi hatásaival? És mit tehetünk azért, hogy kütyüink fenntarthatóbbak legyenek? Fidrich Róberttel, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetőjével Gébert Judit beszélget.

Csak a podcast elkészítéséhez szükségünk van mikrofonra, hangfalakra, képernyőre, billentyűzetre, egérre, számítógépre és akkor még nem is beszéltünk a szükséges háttérhálózatok infrastruktúrájáról: internet-, mobiltelefon-,  és villamosenergia-hálózatról. Fidrich Róberttel, a Magyar Természetvédők Szövetségének programvezetőjével Gébert Judit beszélget többek között arról, hogy elektronikus tárgyainknak milyen környezeti és társadalmi hatásai vannak? Miért szeretjük elektronikus tárgyainkat? Milyen környezeti, társadalmi szempontok merülnek fel a kütyük előállítása, használata során? Tisztább, környezetkímélőbb eszköz-e a számítógép, mint az autó? Hogy néz ki egy elektronikus kütyü életútja? Mi az a konfliktusos ásvány? Hol kötnek ki végül a két év után eldobott mobiltelefonjaink? Hogy viszonyul egymáshoz az előállítás és a használat környezetterhelése? Megoldás-e az újrahasznosítás, újrafelhasználás? Milyen piaci folyamatok vezetnek e jelenségekhez? Mit jelent a tervezett elavulás és a morális elavulás? Milyen megoldási lehetőségek vannak? Miért fontos a javításhoz való jog? Mi az a közösségi javítóműhely?

A Zöld Egyenlőség által felvázolt fenntarthatósági átmenetek olyan kollektív döntéseket sürgetnek, amelyben képesek vagyunk meghaladni az önérdekünk mások kárára történő érvényesítését. Össze kellene fognunk azért, hogy saját jövőnkön túl akár olyan néma érintettek érdekében is alárendeljük magunkat a közösségnek, mint a jövő generációi vagy a természeti környezet. Lehetséges-e ez vagy a versengés olyan tulajdonsága az emberiségnek, amely következetesen aláássa ezeket a törekvéseket?  Erre keresi a választ Köves Alexandra Fülöp Márta pszichológussal, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadójával és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanárával.

A kapitalizmus jelenleg domináns alapvetéseinek meghaladásáról szóló diskurzusokban egyik leggyakrabban elhangzó érv, hogy ember természeténél fogva önző, és önmagát folyamatosan másokkal szemben határozza meg, és így a fogyasztásában mindig a többre és nagyobbra fog törekedni. Ezt a determinizmust sokan az evolúciós versenyből következtetik, és ezáltal elfogadják, hogy az együttműködésre és kollektív érdekekre alapuló bármilyen rendszer bukásra van ítélve. Azonban a pszichológia ennél finomabb részleteiben láttatja az embert és az emberek közötti kapcsolati dinamikákat, amelyben a verseny nem feltétlenül egymás legyőzéséről, hanem az önmeghaladásról, és a belső fejlődésről is szól. Az ökológiai közgazdaságtanhoz közel álló rendszerszemlélet is azt mondja, hogy a darwini versengésen alapuló evolúciós elképzeléseket már a természettudományos paradigmáink meghaladták, és a fejlődés nem a versengés lineáris dinamikákból, hanem a tulajdonságok és a környezet kölcsönhatásaiból adódnak. Az ökológiai rendszerekben a hierarchia minden szintje rendkívül fontos szerepet tölt be, és egy holisztikusabb megközelítésből a versengés is valójában együttműködés. Így aztán fontos – nem csak a természettudományban, hanem a gazdálkodástudományban is - megérteni a versengő együttműködés és az együttműködő versengés fogalmát. De mik is ezek a fogalmak és mi a különbség közöttük? Milyen szerepet játszik a versengés az emberek életében? Elképzelhető-e egy olyan világ, ahol a versengő együttműködés éppen annyira természetes, mint most a zéró összegű versengés? Ebben az adásban ezekről a kérdésekről beszélget Köves Alexandra Fülöp Márta pszichológussal, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadójával és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanárával.