Zöld Egyenlőség

Az elmúlt évtizedek elhozták annak a lehetőségét, hogy sokan sokfelé járhassunk a világban. Ugyanakkor az utazás lehetőségeinek jelentős bővülése azt is jelenti, hogy egy újabb bonyolult összefüggésekkel terhelt iparág zöldítését kellene megoldanunk. Túl lehet-e lépni azon, hogy a turizmus fenntarthatósága csak a törülközőkről szól? Hogyan tudunk mi másként gondolkozni az útjaink során, és hogyan maga az iparág? Ebben az adásban fenntartható turizmusról beszélget Köves Alexandra Hajnal Klárával, a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézet adjunktusával.

A turizmust ma már a menekülés iparágának is szokták hívni: más helyekre menekülünk el önmagunktól, a mindennapjainktól, a városi légszennyezettségtől, a hangzavartól, a felelősségtől. Míg régen az utazás egy hosszabb, önmagunk és a világ megismerését jelentő életre szóló tapasztalás volt, addig ma már leginkább egy gyors és tovatűnő élmény, amely kiránt a mindennapok monotonitásából. A tömegturizmus ugyanakkor nem csak hatalmas ökológiai költségekkel jár, de a látványosságok közelében élő helyiek életét is jelentősen megkeseríti. De milyen lehetne az etikus, fenntartható turizmus? Egy olyan iparág zöldítéséről beszélgetünk ebben az adásban, amely rettenetesen bonyolult, hiszen összefügg többek között egész térségek foglalkoztatásával, a globális szolidaritás eszméivel, a státusz-fogyasztás kérdéskörével. Hogyan gondolkodhatunk fenntarthatóan a turizmusról? Milyen eszközökkel küzdhetünk a tömegturizmus ellen? Változtatott-e a koronavírus járvány a turizmus fenntarthatóságán? Köves Alexandra Hajnal Klárával, a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi és Földtudományi Intézet adjunktusával beszélget.

Miért érezzük, hogy a tudományos tudás manapság elveszítette a tekintélyét? Valóban véleménybuborékban élünk? Mik a tudásközvetítés fő problémái, és hogyan tudjuk orvosolni azokat? Bárány Tiborral, a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének oktatójával Gébert Judit beszélget.

Az interneten zajló vitákat olvasva úgy tűnhet, hogy a tudományos tudás veszített a társadalmi tekintélyéből. De valóban így van-e ez? Bárány Tiborral, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Szociológia és Kommunikáció Tanszékének oktatójával Gébert Judit beszélget többek között az alábbiakról: melyek a tudományos tudás tekintélyvesztésének főbb tünetei? Milyen társadalmi okokra vezethető vissza e tekintélyvesztés? Van-e köze a tudomány tekintélyvesztésének az internet megjelenéséhez? Miért nem működik gyakran a tudásközvetítés? Mennyire megbízhatóak az olyan közvélekedések, mint „a közösségi média véleménybuborékjában élünk”, vagy „a digitális bennszülöttek felelőtlenül használják az internetet”? Miben áll a tudományos tudás és a társadalmi cselekvés viszonya? Hogyan kezelik az egyetemi hallgatók a szakirodalmi szövegeket? Hogyan tudjuk oktatóként segíteni e szövegek jobb megértését? Hogyan csatornázódnak be az irodalomtudomány, vagy a filozófia eredményei a közbeszédbe?

Egyesek szerint a tudomány McDonald’s-izálódott: a kutatóknak egyre több publikációt kell „termelniük”; ráadásul az idejük szétforgácsolódik a sokféle teendő (kutatás, oktatás, pályázatok adminisztrációja stb.) között. Képes-e kitörni a tudomány ebből a mókuskerékből – le tud-e lassulni? S ha igen, helyes-e, ha erre törekednek a kutatók? Tőzsér Jánossal, az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének munkatársával Gébert Judit beszélget.

A tudományos közösség szereplőinek többsége úgy érzi, hogy az idő szorításában él, s emiatt frusztrált és motiválatlan; a kortárs akadémiai élet pedig — szemben valódi küldetésével és autentikus létmódjával — szétforgácsolódott. E negatív jelenségre kínál egy lehetséges megoldást a lassú tudomány (slow science) eszméje. Tőzsér Jánossal, az Eötvös Lóránd Kutatási Hálózat, Bölcsészettudományi Kutatóközpont Filozófiai Intézetének munkatársával Gébert Judit beszélget a tudomány lassulásának előnyeiről és hátrányairól, valamint az alábbiakról: miért nem helyes a projektszemlélet a tudományban? Az egyéni munkastílus megváltozását javasolja-e a lassú tudomány, vagy az egész tudományos intézményrendszer átalakítását? Megtörténhet-e a tudomány lassulása egyéni döntések eredőjeként? Szembe megy-e a tudomány autentikus természetével a tudomány gyorsulása? Lassulhat-e a tudomány, amikor olyan égető problémákat kell megoldania, mint egy világjárvány, vagy klímaváltozás? Mely tudományok esetében tűnik jó megoldásnak a lassulás, és melyek esetében kevésbé? Hogyan gondolkodnak a lassú tudomány hívei a tudományos teljesítményértékelésről? Mi köze a GDP-nek a tudománymetriához? Mutat-e rokonságot a lassú tudomány eszméje a nemnövekedés koncepciójával? A beszélgetés végén arra is fény derül, hogy ki az elkötelezettebb híve a lassulásnak: a podcast vendége, avagy a házigazdája…

Eddig 100 alkalommal beszélgettünk arról, hogy hogyan lehetne megkérdőjelezni a megkérdőjelezhetetlent és elgondolkodni azon, hogy mit kellene másként csinálni egy környezetileg és társadalmilag fenntarthatóbb világért. Míg a problémákat a legtöbben értik, a megoldásokkal kapcsolatban nagyon sok a kérdés. A leginkább az, hogy már el sem merjük képzelni, hogy lehet jobban. Ebben a karácsonyi adásban Gébert Judit és Köves Alexandra, a Zöld Egyenlőség két szerkesztő-műsorvezetője beszélget arról, hogy mi a szerepük az utópiáknak.

El merünk képzelni egy jobb jövőt? Van értelme elképzelni egy jobb jövőt? Legtöbbször, ha valaki azon gondolkodik, hogy mi lesz a klímaválság hatására a világban, egészen negatív jövőképek kezdenek lebegni a szeme előtt. Pedig ahogyan az egyéni életünkben is, a társadalmi valóságunkban is hatalmas szerepe van annak, hogy milyennek tudjuk elképzelni a jövőnket. A közös utópiáknak éppen az az értelme, hogy egyrészt konkrét értékválasztásokat követel meg azzal kapcsolatban, hogy mi a fontos nekünk; másrészt jelentősen meghatározza, hogy mit vagyunk hajlandók megtenni, vagy nem megtenni a jelenben egy pozitív jövő érdekében. Amikor a jelenből próbálunk jövőszcenáriókat építeni, akkor az a mögöttes feltételezésünk, hogy a jelen trendjein – hullámlovasként – üldögélünk. Ugyanakkor ezek a trendek azért jönnek létre, mert mi létrehozzuk őket. Mi van akkor, ha megfordítjuk ezt a logikát? Mi van akkor, ha hiszünk abban, hogy mi alakítjuk a jövőnket? Az utópiák szerepéről beszélget Gébert Judit és Köves Alexandra a Zöld Egyenlőség 100. jubileumi adásában, amely épp karácsonyra esik. Így innen is szeretnénk boldog karácsonyi ünnepeket minden hallgatónknak!

Hová kerül a háztartási kukából a szemét? Mit tudunk újra hasznosítani belőle? Milyen esélyei vannak a körforgásos gazdaság utolsó lépésének: a hulladék visszavezetésének a termelési folyamatokba? Csepregi Istvánnal, a Köztisztasági Egyesülés igazgatójával Gébert Judit beszélget.

A körforgásos gazdaság utolsó lépése a keletkezett hulladék visszaforgatása a termelési folyamatokba. De mennyire tudunk ebben sikeresek lenni? Hogy áll ma Magyarország a hulladékkezelés terén? Csepregi Istvánnal, a Köztisztasági Egyesülés igazgatójával Gébert Judit beszélget többek között az alábbiakról: mi történik ma a szilárd hulladékkal Magyarországon? Mennyi hulladék keletkezik a termelésben és a háztartásokban más országokhoz képest? Probléma-e még a szemétégetés és a szemét illegális lerakása? Hogyan történik a szelektív hulladék feldolgozása? Kik hasznosítják végül újra a szemetet? A szelektíven gyűjtött hulladék hány százaléka hasznosítható újra? Hogyan lehetne rávenni az embereket, hogy nagyobb mértékben szelektáljanak? Milyen jó gyakorlatok, példák vannak erre más országokból? Hogyan lehetne szélesebb körben elérhetővé tenni a komposztálást? Mi a zöld hulladék kezelésének megfelelő módja? Milyen lehetőségei vannak a betétdíjas megoldásoknak?

Az vagy, amit megeszel – tartja a mondás. Sokunknak azonban már felnőttként sincs tudása arról, hogy hogyan kerül a kenyér, a tej, a zöldség, a gyümölcs vagy a hús az asztalára, és mi minden az, ami ebben a folyamatban nem csak magát a minőséget, de a környezetet és a társadalmunkat is jelentős mértékben befolyásolja. Ebben az adásban Köves Alexandra beszélget Bruder Márton ökológiai gazdálkodóval az élelmiszer-önrendelkezésről.

A mai világunkban számos dolgot teljesen természetesnek veszünk. Ilyen például az, hogy – ha pénzünk van rá – könnyedén hozzájuthatunk mindennapi betevőnkhöz. Ennek jelentőségét az életünkben viszont legfeljebb akkor gondoljuk át, amikor egy hirtelen jött ismeretlen vírus miatt karanténba kerülünk, és rájövünk arra, hogy mekkora szerepük van azoknak, akik az élelmünket biztosítják. Arról azonban továbbra sincs fogalmunk, hogy milyen hihetetlen ellentmondásokkal terhelt az a mára már – sokszor feleslegesen – globalizált folyamat, ami mindezt lehetővé teszi. A nagyipari mezőgazdaság, a hatalmas egybefüggő földterületek, a monokultúrák, a globális ellátási láncok befolyásolják az élelem minőségét, a környezetterhelés mértékét, és a társadalom szerkezetét. Nemrég jelent meg a Fordulat élelmiszer-önrendelkezésről szóló száma, amely sok irányból mutatja be nekünk ezeket az összefüggéseket. Ebben az adásban Köves Alexandra Bruder Márton ökológiai gazdálkodóval beszélget az élelmiszerönrendelkezés problémáiról és megoldásairól. Szóba kerül többek között az is, hogy mi a különbség például az osztrák és magyar mezőgazdaság között; van-e olyan, amit tőlünk tanulhatna a zöldülő világ; olcsó-e vagy drága az élelmiszer valójában; van-e köze a magyar csirkének a brazil esőerdőhöz; és kik azok, akik élére állnak az élelmiszer-önrendelkezési mozgalomnak és ők hogyan próbálnak kitörni a globális rendszerekből.

Hogyan jelenik meg az irodalomban a klímaváltozás és a világvége gondolata? Hogyan segítheti egy irodalmi szöveg a szembenézést a klímaváltozással? Mit takar az „inkluzív irodalom” fogalma? Selyem Zsuzsa íróval, irodalomtörténésszel Gébert Judit beszélget.

A klímaváltozás témája jelen van a kortárs irodalomban is. Selyem Zsuzsa íróval, irodalomtörténésszel, Az első világvége, amit együtt töltöttünk (Jelenkor Kiadó, 2020) című könyv szerzőjével Gébert Judit beszélget többek között az alábbiakról. Melyek a legfontosabb klímaváltozásról szóló szépirodalmi szövegek? Szeretünk-e ilyen történeteket olvasni? Milyen viszony van a klímaváltozást tárgyaló szakértői és szépirodalmi szövegek között? Miért fontos megérteni a klímaváltozással és a világvégével kapcsolatos érzéseinket? Hogyan birkóznak meg Az első világvége, amit együtt töltöttünk című könyv szereplői a világvégével? Miért fontos az állatok és a növények nézőpontja egy történetben? Mit takar az „inkluzív irodalom” fogalma? Hogyan tudjuk elkerülni, hogy a klímatudatos beszédmód ne legyen áldozathibáztató?

A túlzásba vitt vásárlás környezeti problémáink egyik kiváltó oka. De milyen pszichológiai okai vannak annak, hogy szeretünk vásárolni? És mikortól számít ez függőségnek? Milyen társadalmi folyamatok vezetnek ehhez a jelenséghez? Hoyer Máriával, klinikai és addiktológiai szakpszichológussal Gébert Judit beszélget.

A Zöld Egyenlőség hallgatóinak nem újdonság, hogy a magas fogyasztási szint, a felesleges termékek vásárlása környezeti problémákhoz vezet. Ugyanakkor itt van most a „Black Friday”, amikor a boltok „kihagyhatatlan” akciókkal bombáznak minket, hogy vásároljunk, fogyasszunk minél többet. Kevésbé ismert, hogy ugyanezen a napon van a „Ne vásárolj semmit nap” is, amely meg éppen a vásárlásunk korlátozására szólít fel. De milyen is a viszonyunk a vásárláshoz? Hoyer Máriával, klinikai és addiktológiai szakpszichológussal Gébert Judit beszélget többek között az alábbiakról. Miért szeretünk vásárolni? Mikortól számít ez kórosnak, függőségnek? Melyek azok a releváns pszichológiai tényezők, melyek a vásárlásfüggőséget okozzák? Hasonlít-e a vásárlásfüggőség a más típusú (alkohol, drog, szerencsejáték, internet…) függőségekhez? Milyen típusai vannak a vásárlásfüggőségnek? Milyen társadalmi folyamatok vezetnek ehhez? Gyakoribbá vált-e az elmúlt években? Melyik generációt érinti leginkább ez a jelenség? Van-e különbség férfiak és nők között, s ha igen, akkor miben ez a különbség? Mikor érdemes szakemberhez fordulni ezzel?

A klímaváltozás mindannyiunk életére hatással van. Vannak azonban olyan társadalmi csoportok – például szegénységben élők, nők, munkások, kisebbségek, nem-emberi állatok –, melyeket különösen negatívan érint. A Verzió filmfesztiválon arról beszélgetünk, hogy miért van ez így és mit tehetünk ellene? Résztvevők: Czeglédi Alexandra, Farkas Mátyás, Feldmár Nóra, Nemes László, Perger András és Gébert Judit.

Sérülékeny társadalmi csoportok – például szegénységben élők, nők, munkások, kisebbségek, nem-emberi állatok – számára sokkal nagyobb kihívást jelent a klímaváltozás, mint másoknak. De vajon miért van ez így? A Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében beszélget Czeglédi Alexandra (ESSRG Non-profit Kft.), Farkas Viktor Mátyás (WWF Magyarország), Feldmár Nóra (Habitat for Humanity Magyarország), Nemes László (Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet), Perger András (Greenpeace Magyarország) és Gébert Judit. Olyan témákról beszélgetnek, mint: tudjuk-e globálisan érvényesíteni a klímaigazságosság szempontjait? Hogyan hat ránk különböző fajok élőhelyének megváltozása? Melyek az energiaszegénység okai és milyen megoldási lehetőségek vannak, és hogyan ront ezen a nem megfelelő szakpolitika? Tudnak-e a helyi változások strukturális váltást is előidézni? Mit jelent a környezeti rasszizmus és milyen példái vannak? Az episztemikus igazságtalanság során mely csoportok szempontja marad ki egy átlagos tudományos megközelítésből? Ismeri-e a tudomány a klímaválság megoldását és ha igen, akkor az milyen típusú megoldás?

Milyen módszerekkel tudjuk a megnövekedett autósforgalmat csökkenteni? Megoldás-e erre a behajtási díj – dugódíj –, amely már számos heves vitát váltott ki. Ebben az adásban a behajtási díj előnyeiről, hátrányairól beszélget Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke Gébert Judittal.

A megnövekedett autósforgalmat, a rossz levegőt egy nagyvárosban mindannyian érezzük. Ennek egyik megoldási javaslata a behajtási díj – dugódíj, majd később a kilométer- és szennyezésarányos útdíj. Ebben az adásban az előnyökről, hátrányokról és a behajtási díjjal kapcsolatos félreértésekről beszélget Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke és Gébert Judit. Olyan témák kerülnek szóba, mint például: milyen a légszennyezettség helyzete és ehhez mennyiben járul hozzá az autós közlekedés? Mi a behajtási díj pontosan és melyek a céljai? Hol működik már ilyen és milyenek a tapasztalatok? Milyen körülmények kellenek ahhoz, hogy a dugódíj valóban elérje a célját? Elbírja-e a tömegközlekedés a megnövekedett embertömeget? Mi lesz a környező településekről autóval bejárókkal? Hogy áll a helyzet Magyarországon most a behajtási díjjal kapcsolatban? Mi a Levegő Munkacsoport javaslata? Készen áll-e Budapest a dugódíj bevezetésére? Van-e politikai támogatottsága, törvényi háttere?