A ’90-es évek elején járunk, az eredeti, Rohály Gábor alapította Borkollégium kezdeti szakaszán, kihelyezett ülés Tokajban a Disznókőnél, ahová a helyi borászok odahozták az aszúikat.

Sok kiváló, akkor frissnek, újnak ható tétel között egyszer csak az egész csapatunk felszisszent. Később még egy hasonló tétel jött, mindkettő kiemelkedett az egyébként elég erős sorból. A végén felfedés, melyik kié? A jelzett két csúcstételnél, amire akkor azonnal a legmagasabb öt csillagot adtuk, egy szerény ember felemelkedik és jelez, hogy ő az: Szepsy István.

Senki nem ismerte közülünk, de azonnal hazakísértük, irány a pince és végtelen kóstolás. Így kezdődött, aztán Budapesten félrevertük a harangokat, szétkürtöltük a jóhírt. Ma már tudjuk, hogy alapvetően ő mutatott és mutat új irányt a negyven éves zsákutca után a tokaji borok helyretételében, őt követik a legtöbben, legnagyobbrészt általa helyeződik vissza a tokaji bor a világ bortérképére.

Ötven éve szőlészkedik és borászkodik, mindent tud Tokajról, különösen Mád és környékéről, a vulkánokról, a talajokról, ásványokról, dűlőkről és parcellákról. Feltartóztathatatlanul járja a maga kijelölte utat a tökéletesedés felé.

Műsorvezető: Dr. Csizmadia András

Szerkesztő: Királyhegyi Zsuzsanna