Gépész ( hangoskönyv )

A detektívregény-irodalom klasszikusának, az 1929-ben elhunyt Sir Arthur Conan Doyle-nak 

legsikerültebb regényét tartja kezében az olvasó. Főhőse, a legendás hírű, nagyszerű detektív, 

az immár fogalommá lett Sherlock Holmes ebben a regényben „földöntúli” erőkkel veszi fel a harcot. 

Legalábbis ezt tartják mindazok, akik hisznek a Baskerville családra nehezedő átokban és a 

devonshire-i lápvidéken pusztító szörnyeteg létezésében. Sherlock Holmes és barátja, Watson 

doktor azonban nem hisz az efféle babonás elképzelésekben. Bűntényre gyanakszanak, és nem ok nélkül.

A hatalom elfedheti a bűnöket. Mentességet adhat bármilyen gonosztett következményei alól. 

Semmissé teheti a gyilkosságot, a törvénykönyv legsúlyosabb paragrafusainak megszegését, 

az igazságtalanságot, a hazudozást, a bizonyítékokat.

Ebben a mai világban az erőszaknak hihetetlen kultusza van.

Filmek és könyvek százai és ezrei sulykolják bele az emberekbe, hogy

egy bűnöző az egy valaki lehet.

A bosszú mestere egy törékeny nő, jéghideg elmével, páratlan szaktudással, kérlelhetetlen logikával.

Mindegy, mennyi hatalmad van, nem számít! Ha a célpont te leszel, halott vagy!

Jobb, ha nem leszel célpont!

Régen - tán igaz sem volt - minden vasárnap a Petőfi rádióban 13 órától mesejátékokat lehetett hallgatni.

Akkori kiváló szinészeink hangján szólaltak meg a mesealakok.

Nosztalgiára fel!

Szereplők:

Hacker Bandi - Havas Gertrud; 

Hacker mama -Kelemen Éva; 

Hacker Papa - Prókai István; 

Zsuzsa - Gyurkovics Zsuzsa;

Lili - Csűrös Karola; 

Böske - Rózsahegyi Marika; 

Károlyka - Sólyom Ildikó; 

Samu bácsi - Pethes Sándor;

Doktor - Verebes Károly; 

Dennisné - Loránd Hanna; 

Dennis Millyke - Orczy Teréz; 

Tisztelendő úr - Sebestyén Zoltán;

Pitt úr - Bárány Frigyes; 

Péter úr - Szathmáry István; 

Schmidt úr - Gáti György

Rendező: Gál István

Régen - tán igaz sem volt - minden vasárnap a Petőfi rádióban 13 órától mesejátékokat lehetett hallgatni.

Akkori kiváló szinészeink hangján szólaltak meg a mesealakok.

Nosztalgiára fel!

Szereposztás: 

Mesélő – Básti Lajos; 

Ingrid – Váradi Hédi; 

Ingrid anyja – Bulla Emma;

Kutya – Lontai István; 

A kutya gazdája – Győző László; 

Kereskedő – Boray Lajos;

A kereskedő felesége – Orsolya Erzsi; 

Kislány – Vörösmarty Lili; 

Kisfiú – Gazdag Géza;

A Láp Asszony – Gáborjáni Klára; 

Vén pók – Siménfalvy Sándor.

Rendező: László Endre

Régen - tán igaz sem volt - minden vasárnap a Petőfi rádióban

13 órától mesejátékokat lehetett hallgatni.

Akkori kiváló szinészeink hangján szólaltak meg a mesealakok.

Nosztalgiára fel!

Különös kis városban él a három rabló, akik házőrzőként oroszlánt tartanak, ezért nem lehet őket elfogni. 

A városkából mindenből csak egy van –tudós, rendbiztos-, csak a rablók vannak hárman. Sok mulatságos kaland után 

hőstettet hajtanak végre, úgyhogy az egyiket kinevezik tűzoltónak, a másikat péknek, a harmadikat meg cirkuszigazgatónak. 

Szereplők:

Básztián rendbiztos – Csákányi László; 

Básztiánné – Fónay Márta; 

Kaszper – Márkus László; 

Jeszper – Kibédi Ervin; 

Jonatán – Szendrő József; 

Zsófi néni – Komlós Juci; 

Tóbiás – Rátonyi Róbert; 

Szörenszen – Besztercei Pál, 

Sziverszen – Horváth Ferenc; 

Tomi – Zeitler Zoli; 

Kamomilla – Nagy Anikó; 

Hentes – Mádi Szabó Gábor; 

ziliusz – Peti Sándor; 

Beszélő teve – Alfonzó.

Régen - tán igaz sem volt - minden vasárnap a Petőfi rádióban 13 órától mesejátékokat lehetett hallgatni.

Akkori kiváló szinészeink hangján szólaltak meg a mesealakok.

Nosztalgiára fel!

Mese Torzonborzia királylánya és a Hetedhétországból 

érkezett királyfi történetéről.

Szereplők: 

Gábris királyfi – Szabó Gyula, 

Rozmaring királykisasszony - Domján Edit

Torzonborz király – Szendrő József, 

Királyné – Szemes Mari

Szakácsné - Fónay Márta

Hoppmester - Pethes Sándor

Strázsamester - Képesi József 

Kapus - Márkus Ferenc

Istók - Petrik József

Gazsi - Szuhay Bálázs

Rendező: László Endre 1966

„Amennyiben elfogadja az ajánlatunkat, többé soha nem

láthatja a családját, sem a jelenlegi barátait. A

hozzátartozói úgy fogják tudni, hogy meghalt…” 

A beavatkozásokat Washington támogatásával végzik,

szigorú titoktartás mellett és utána a pácienseket senki

sem látja. Egy balszerencsés napon azonban Susan

McCullogh, a hírneves Borg-Harrison kutatólaboratórium

fiatal neurológus kinyit egy olyan ajtót, aminek zárva

kellett volna lennie. Az ajtó mögött pedig rábukkan

minden idők legborzalmasabb orvosi kísérletének

termékeire. A lány élete ettől a pillanattól fogva

rémálommá válik, és rá kell döbbennie, hogy az ő sorsa is

meg van pecsételve. Mert ha rajtakapják, őt is egy

hordágyra fogják kötözni és begurítják a műtőbe. Onnan

pedig eddig még mindenki abba a szobába került. Abba

a szobába, ahonnan még senki sem szökött meg…

„Amennyiben elfogadja az ajánlatunkat, többé soha nem

láthatja a családját, sem a jelenlegi barátait. A

hozzátartozói úgy fogják tudni, hogy meghalt…” 

A beavatkozásokat Washington támogatásával végzik,

szigorú titoktartás mellett és utána a pácienseket senki

sem látja. Egy balszerencsés napon azonban Susan

McCullogh, a hírneves Borg-Harrison kutatólaboratórium

fiatal neurológus kinyit egy olyan ajtót, aminek zárva

kellett volna lennie. Az ajtó mögött pedig rábukkan

minden idők legborzalmasabb orvosi kísérletének

termékeire. A lány élete ettől a pillanattól fogva

rémálommá válik, és rá kell döbbennie, hogy az ő sorsa is

meg van pecsételve. Mert ha rajtakapják, őt is egy

hordágyra fogják kötözni és begurítják a műtőbe. Onnan

pedig eddig még mindenki abba a szobába került. Abba

a szobába, ahonnan még senki sem szökött meg…

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, értjük, ismerjük és valamennyire irányítjuk is az életünket.

A kételyeinket nagy gyakorlattal nyomjuk el, nagyvonalúan siklunk át létezésük fölött. Hiszen

ez a világ bizonyos értelemben valóban minden világok legjobbika. Pontosan úgy, ahogyan Leibniz

gondolta: nem önmagában és minden tekintetben tökéletes, hanem az összes elképzelhető, a fizikai

törvényszerűségek és történelmi-társadalmi tapasztalatok alapján lehetséges, működőképes, kauzális

és fenntartható világ közül a legjobb. Vagy legalábbis néhány ezredéven keresztül az volt. A változások

mellett − sokszor azok ellenére is − fönnmaradt az emberiség. Érezheti hát úgy, hogy bár számtalan veszély

leselkedik rá és rengeteg nehézséggel nézett már szembe, a pusztulást mégis mindig sikerül elkerülnie.

Mert az lehetetlen. Végtére is az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért. Pedig a lehetetlen

sokszor vált valósággá az emberi faj története során. A lapos Földből golyóbis lett, a csillagokból bolygók

és napok, a kacsacsőrű emlősről kiderült, hogy nem hamisítvány, az euklidészi geometria axiómáiról

pedig az, hogy nincsenek kőbe vésve − és így tovább. S bár lehetetlennek szeretnénk gondolni,

mégsem lehetünk bizonyosak abban sem, hogy az emberi faj idővel (ha lesz még rá ideje) nem változik

valami mássá; hogy a jövendő nem humán, hanem poszthumán jövendő lesz. Számunkra, emberek

számára ez lehetetlen. A poszthumánoknak azonban maga a valóság.

„Amennyiben elfogadja az ajánlatunkat, többé soha nem

láthatja a családját, sem a jelenlegi barátait. A

hozzátartozói úgy fogják tudni, hogy meghalt…” 

A beavatkozásokat Washington támogatásával végzik,

szigorú titoktartás mellett és utána a pácienseket senki

sem látja. Egy balszerencsés napon azonban Susan

McCullogh, a hírneves Borg-Harrison kutatólaboratórium

fiatal neurológus kinyit egy olyan ajtót, aminek zárva

kellett volna lennie. Az ajtó mögött pedig rábukkan

minden idők legborzalmasabb orvosi kísérletének

termékeire. A lány élete ettől a pillanattól fogva

rémálommá válik, és rá kell döbbennie, hogy az ő sorsa is

meg van pecsételve. Mert ha rajtakapják, őt is egy

hordágyra fogják kötözni és begurítják a műtőbe. Onnan

pedig eddig még mindenki abba a szobába került. Abba

a szobába, ahonnan még senki sem szökött meg…