Gépész ( hangoskönyv )

Tom felemelkedve a nyeregben előredőlt, hogy megkönnyítse a terhet, amely így eloszlik a ló hátán,

és vágtatott az életéért! Ugyanígy menekült valamikor az apja… Mint valami róka a körben, vérszomjas

embervadászok félkaréjában… Egy golyó súrolta a vállát… Az ő lova gyorsabb, de elvágták az útját a

szabad mezők felé! Egyre közelebb szorul a hegyekhez… Csak a revolvere itt lenne! Gyáva gazemberek!…

Ebben a pillanatban kibújt a hold a felhők mögül és csodálatos látványt világított meg… Mintha az

égből hullott volna le, hatalmas fehér kancán, kelet felől, messze, egy kísértetiesen vágtató indián

tűnt fel, szinte beleveszve az ezüstös fényben úszó látóhatárba! A Nevada szelleme!

Tom felemelkedve a nyeregben előredőlt, hogy megkönnyítse a terhet, amely így eloszlik a ló hátán,

és vágtatott az életéért! Ugyanígy menekült valamikor az apja… Mint valami róka a körben, vérszomjas

embervadászok félkaréjában… Egy golyó súrolta a vállát… Az ő lova gyorsabb, de elvágták az útját a

szabad mezők felé! Egyre közelebb szorul a hegyekhez… Csak a revolvere itt lenne! Gyáva gazemberek!…

Ebben a pillanatban kibújt a hold a felhők mögül és csodálatos látványt világított meg… Mintha az

égből hullott volna le, hatalmas fehér kancán, kelet felől, messze, egy kísértetiesen vágtató indián

tűnt fel, szinte beleveszve az ezüstös fényben úszó látóhatárba! A Nevada szelleme!

„-Mein Herz, was willst du noch mehr! – mondta a főhercegnő, mire Pipi vállat vont, és azt mondta, hogy ha ilyen panaszai

lesznek beszállítják majd a klinikára. Itt rendesen kell viselkednie, ha maradni akar. – Egy Vass nevű van itt.

Azt mondja, hogy maga biztosan beszélni akar vele. A princessz elgondolkodott. Voltaképpen szó sem lehetett arról,

hogy ő beszélni akarjon valakivel, aki egy Vass nevű. Egész generációk kihaltak a családban anélkül, hogy ilyesmi

adódott volna. Ő most dohányozni akart. És különben is: családjuk a vikingekkel csónakon ment át Angliába Hódító

Vilmos idején, és azóta az ügy nem került szóba. Legfőbb ideje tehát most már, hogy eldöntsék: van-e neki valami

beszélni valója egy Vass nevűvel, aki annak idején nem a vikingekkel kelt át, és talán nem is a La Manche csatornán,

akinek még az sem dicsőség, ha átkelt.”

„-Mein Herz, was willst du noch mehr! – mondta a főhercegnő, mire Pipi vállat vont, és azt mondta, hogy ha ilyen panaszai

lesznek beszállítják majd a klinikára. Itt rendesen kell viselkednie, ha maradni akar. – Egy Vass nevű van itt.

Azt mondja, hogy maga biztosan beszélni akar vele. A princessz elgondolkodott. Voltaképpen szó sem lehetett arról,

hogy ő beszélni akarjon valakivel, aki egy Vass nevű. Egész generációk kihaltak a családban anélkül, hogy ilyesmi

adódott volna. Ő most dohányozni akart. És különben is: családjuk a vikingekkel csónakon ment át Angliába Hódító

Vilmos idején, és azóta az ügy nem került szóba. Legfőbb ideje tehát most már, hogy eldöntsék: van-e neki valami

beszélni valója egy Vass nevűvel, aki annak idején nem a vikingekkel kelt át, és talán nem is a La Manche csatornán,

akinek még az sem dicsőség, ha átkelt.”

Feledhetetlenül humoros könyvet tart kezében a tisztelt olvasó. Én nem állítom, hogy e művet mindenképpen el kell olvasni,

és nem akarok senkit sem túlzottan befolyásolni, mindössze azt állítom, nem érdemes kihagyni. A történet gerince Európa

egy jelentős folyóján játszódik, hősei ízig-vérig angolok, – így aztán egyikük sem a dunai hajós –, noha az események

hasonló kialakulásáról akár a vén Duna is regélhetne nekünk naphosszat. Sőt, azok a kötélidegzetű olvasók, akik fejezetről

fejezetre haladva a történet fölött pusztán csak el-elmosolyodnak az élet mindennapi fonákságain, még ők is legyenek

óvatosak – kerüljék a nyilvános helyeket, a tömegközlekedési eszközöket –, mert kerek-perec kijelentem, még ők is felnevetnek

legalább egyszer. Ha mégsem történne ilyesmi, ajándékozza oda a könyvet az első járókelőnek, esetleg valamelyik rokonának.

Feledhetetlenül humoros könyvet tart kezében a tisztelt olvasó. Én nem állítom, hogy e művet mindenképpen el kell olvasni,

és nem akarok senkit sem túlzottan befolyásolni, mindössze azt állítom, nem érdemes kihagyni. A történet gerince Európa

egy jelentős folyóján játszódik, hősei ízig-vérig angolok, – így aztán egyikük sem a dunai hajós –, noha az események

hasonló kialakulásáról akár a vén Duna is regélhetne nekünk naphosszat. Sőt, azok a kötélidegzetű olvasók, akik fejezetről

fejezetre haladva a történet fölött pusztán csak el-elmosolyodnak az élet mindennapi fonákságain, még ők is legyenek

óvatosak – kerüljék a nyilvános helyeket, a tömegközlekedési eszközöket –, mert kerek-perec kijelentem, még ők is felnevetnek

legalább egyszer. Ha mégsem történne ilyesmi, ajándékozza oda a könyvet az első járókelőnek, esetleg valamelyik rokonának.

Feledhetetlenül humoros könyvet tart kezében a tisztelt olvasó. Én nem állítom, hogy e művet mindenképpen el kell olvasni,

és nem akarok senkit sem túlzottan befolyásolni, mindössze azt állítom, nem érdemes kihagyni. A történet gerince Európa

egy jelentős folyóján játszódik, hősei ízig-vérig angolok, – így aztán egyikük sem a dunai hajós –, noha az események

hasonló kialakulásáról akár a vén Duna is regélhetne nekünk naphosszat. Sőt, azok a kötélidegzetű olvasók, akik fejezetről

fejezetre haladva a történet fölött pusztán csak el-elmosolyodnak az élet mindennapi fonákságain, még ők is legyenek

óvatosak – kerüljék a nyilvános helyeket, a tömegközlekedési eszközöket –, mert kerek-perec kijelentem, még ők is felnevetnek

legalább egyszer. Ha mégsem történne ilyesmi, ajándékozza oda a könyvet az első járókelőnek, esetleg valamelyik rokonának.

"Ivanhoo állomásán a szorongó tömeg tiszteletteljesen adott helyet Girard Seldennek,

amint lassan kisétált az állomásfőnök hivatali szobájából. A kis bányásztelep lakossága

ösztönösen adózott ezzel a tisztelettel, bár ez inkább az ellenszenv, mint becsülés

jele volt. Ő volt ugyanis a Continental Szénbányák főfelügyelője és egész Ivanhoe félt

tőle, de gyűlölte is.

Selden végigment a perronon, aztán nekitámaszkodott a távírószoba ablakrácsának, mely

mögött fontoskodva kattogott a távírókészülék. Innen jól láthatta a hosszú és keskeny

perront, ahová azonnal befut a Charlestonból érkező Lackawanna-gyors. Selden szándékosan

választotta a várakozásra ezt a helyet, ahol naponta álldogálni szokott. Ugy illett,

hogy tudja: ki érkezik és ki távozik Ivanhoeból és hogy ki mit visz és hoz."

"Ivanhoo állomásán a szorongó tömeg tiszteletteljesen adott helyet Girard Seldennek,

amint lassan kisétált az állomásfőnök hivatali szobájából. A kis bányásztelep lakossága

ösztönösen adózott ezzel a tisztelettel, bár ez inkább az ellenszenv, mint becsülés

jele volt. Ő volt ugyanis a Continental Szénbányák főfelügyelője és egész Ivanhoe félt

tőle, de gyűlölte is.

Selden végigment a perronon, aztán nekitámaszkodott a távírószoba ablakrácsának, mely

mögött fontoskodva kattogott a távírókészülék. Innen jól láthatta a hosszú és keskeny

perront, ahová azonnal befut a Charlestonból érkező Lackawanna-gyors. Selden szándékosan

választotta a várakozásra ezt a helyet, ahol naponta álldogálni szokott. Ugy illett,

hogy tudja: ki érkezik és ki távozik Ivanhoeból és hogy ki mit visz és hoz."

"Ivanhoo állomásán a szorongó tömeg tiszteletteljesen adott helyet Girard Seldennek,

amint lassan kisétált az állomásfőnök hivatali szobájából. A kis bányásztelep lakossága

ösztönösen adózott ezzel a tisztelettel, bár ez inkább az ellenszenv, mint becsülés

jele volt. Ő volt ugyanis a Continental Szénbányák főfelügyelője és egész Ivanhoe félt

tőle, de gyűlölte is.

Selden végigment a perronon, aztán nekitámaszkodott a távírószoba ablakrácsának, mely

mögött fontoskodva kattogott a távírókészülék. Innen jól láthatta a hosszú és keskeny

perront, ahová azonnal befut a Charlestonból érkező Lackawanna-gyors. Selden szándékosan

választotta a várakozásra ezt a helyet, ahol naponta álldogálni szokott. Ugy illett,

hogy tudja: ki érkezik és ki távozik Ivanhoeból és hogy ki mit visz és hoz."