Gépész ( hangoskönyv )

"Ez most komoly? Évekig féltem feltenni ezt a kérdést, és ilyen egyszerű lett volna? " – tett szemrehányást magának, gondolatban. Ekkor kinyílt az ajtó ismét.

– A lényeg lemaradt! – szólt ki, nevetve a lány. – Holnap, árnyék után… Mondjuk, húsz pimmel az árnyék után találkozzunk itt! – majd ismét becsukta az ajtót.

Coreg, kissé zavartan sarkon fordult a kapu irányába, majd széles mosollyal az arcán, lassan elindult hazafelé. Gondolatai kavarogtak, ám hamarosan ismét a gépezetre terelődött minden figyelme, mit sem sejtve róla, hogy eközben az utca sötét sarkából, egy szempár kísérte őt hazaútján."

A KIRRRDA bolygó és holdja, a NURRDA, békés világa elpusztult. Megsemmisítette egy váratlan napkitörés. Ám, mielőtt a katasztrófa 

bekövetkezett, egy fiatal, különc, de annál inkább ambíciózus feltaláló épít egy időgépet, amivel az utolsó pillanatban elmenekül a 

végítélet elől. Társa az utazásban, egy gyönyörű nő, akihez már gyerekkora óta érzelmi szálak kötik. A menekülésük azonban csupán 

pillanatnyi megnyugvást jelent, mert az időgép megsérül és egy idegen, óceánoktól kékesen tündöklő bolygó mellett találják magukat, 

aminek - hasonlóan a KIRRDA bolygóhoz - van egy hatalmas, kráterekkel tarkított holdja. A sérült jármű viszont már nem képes biztonságosan 

mozogni, sem térben, sem időben és végképp nem képes landolni. Fogytán az energia és rohamosan fogynak az életük, hátralévő percei...

01.  Előszó - Szempár a sötétben    

02.  Ez még nem a vég      

03.  Elvesztünk            

04.  Egy új világ         

05.  A landolás        

" Álmaimban úgy képzelem, hogy főszereplője egy Troppauer Hümér-  és  Louis de Funès-szerű  író, 

aki teljesen bolond. Nyilván sosem érek fel a rejtői magasságokba, de szerencsére nincs ilyen elérhetetlen célom.

A könyv humoros annak, aki érti az ilyen típusú humort.  Tudok ellenpéldát is.

A könyv vidám, de most, hogy végigfutottam sok év után, rájöttem, hogy végső soron a kicsengése kicsit szomorkás. 

Az ember időnként kínjában nevet."

Az "Ügynököt keresek " egy szatírikus írás, olyan öniróniával tűzdelve, hogy a hallgató garantáltan a könnyeit törögeti  

majd a nevetéstől. A feketehumor kedvelőinek gyöngyszem lesz eme történet, melyben az öntörvényű, nárcisztikusnak tűnő 

író fanyar humorral mutatja be a vágyott világhír felé vezető út buktatóit, Dr L.T. egyedi, olykor szürreális, 

de mindenképp zseniális stílusában.

" Álmaimban úgy képzelem, hogy főszereplője egy Troppauer Hümér-  és  Louis de Funès-szerű  író, 

aki teljesen bolond. Nyilván sosem érek fel a rejtői magasságokba, de szerencsére nincs ilyen elérhetetlen célom.

A könyv humoros annak, aki érti az ilyen típusú humort.  Tudok ellenpéldát is.

A könyv vidám, de most, hogy végigfutottam sok év után, rájöttem, hogy végső soron a kicsengése kicsit szomorkás. 

Az ember időnként kínjában nevet."

Az "Ügynököt keresek " egy szatírikus írás, olyan öniróniával tűzdelve, hogy a hallgató garantáltan a könnyeit törögeti  

majd a nevetéstől. A feketehumor kedvelőinek gyöngyszem lesz eme történet, melyben az öntörvényű, nárcisztikusnak tűnő 

író fanyar humorral mutatja be a vágyott világhír felé vezető út buktatóit, Dr L.T. egyedi, olykor szürreális, 

de mindenképp zseniális stílusában.

" Álmaimban úgy képzelem, hogy főszereplője egy Troppauer Hümér-  és  Louis de Funès-szerű  író, 

aki teljesen bolond. Nyilván sosem érek fel a rejtői magasságokba, de szerencsére nincs ilyen elérhetetlen célom.

A könyv humoros annak, aki érti az ilyen típusú humort.  Tudok ellenpéldát is.

A könyv vidám, de most, hogy végigfutottam sok év után, rájöttem, hogy végső soron a kicsengése kicsit szomorkás. 

Az ember időnként kínjában nevet."

Az "Ügynököt keresek " egy szatírikus írás, olyan öniróniával tűzdelve, hogy a hallgató garantáltan a könnyeit törögeti  

majd a nevetéstől. A feketehumor kedvelőinek gyöngyszem lesz eme történet, melyben az öntörvényű, nárcisztikusnak tűnő 

író fanyar humorral mutatja be a vágyott világhír felé vezető út buktatóit, Dr L.T. egyedi, olykor szürreális, 

de mindenképp zseniális stílusában.

" Álmaimban úgy képzelem, hogy főszereplője egy Troppauer Hümér-  és  Louis de Funès-szerű  író, 

aki teljesen bolond. Nyilván sosem érek fel a rejtői magasságokba, de szerencsére nincs ilyen elérhetetlen célom.

A könyv humoros annak, aki érti az ilyen típusú humort.  Tudok ellenpéldát is.

A könyv vidám, de most, hogy végigfutottam sok év után, rájöttem, hogy végső soron a kicsengése kicsit szomorkás. 

Az ember időnként kínjában nevet."

" Álmaimban úgy képzelem, hogy főszereplője egy Troppauer Hümér-  és  Louis de Funès-szerű  író, 

aki teljesen bolond. Nyilván sosem érek fel a rejtői magasságokba, de szerencsére nincs ilyen elérhetetlen célom.

A könyv humoros annak, aki érti az ilyen típusú humort.  Tudok ellenpéldát is.

A könyv vidám, de most, hogy végigfutottam sok év után, rájöttem, hogy végső soron a kicsengése kicsit szomorkás. 

Az ember időnként kínjában nevet."

" Álmaimban úgy képzelem, hogy főszereplője egy Troppauer Hümér-  és  Louis de Funès-szerű  író, 

aki teljesen bolond. Nyilván sosem érek fel a rejtői magasságokba, de szerencsére nincs ilyen elérhetetlen célom.

A könyv humoros annak, aki érti az ilyen típusú humort.  Tudok ellenpéldát is.

A könyv vidám, de most, hogy végigfutottam sok év után, rájöttem, hogy végső soron a kicsengése kicsit szomorkás. 

Az ember időnként kínjában nevet."

" Álmaimban úgy képzelem, hogy főszereplője egy Troppauer Hümér-  és  Louis de Funès-szerű  író, 

aki teljesen bolond. Nyilván sosem érek fel a rejtői magasságokba, de szerencsére nincs ilyen elérhetetlen célom.

A könyv humoros annak, aki érti az ilyen típusú humort.  Tudok ellenpéldát is.

A könyv vidám, de most, hogy végigfutottam sok év után, rájöttem, hogy végső soron a kicsengése kicsit szomorkás. 

Az ember időnként kínjában nevet."

Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy ha a világunk több mint négymilliárd éves, akkor vajon miért csak az

utóbbi néhány százmillió évben jelentek meg az összetett életformák? Holott, a tudomány jelenlegi állása

szerint már a korai, a még szinte izzó Földön kialakult a primitív, egysejtű élet. Ha így volt, akkor vajon

miért várt oly sok időt a természet, hogy megalkosson bennünket, az intelligens, gondolkodó, modern embereket?

Ez ​egy aranykor volt, a kalandozások, az intenzív élet és a durva agónia korszaka. Vagyon és tolvajlás, 

fosztogatás és erőszak, kultúra és bűn korszaka. A szertelenség kora volt, a különcök elbűvölő évszázada…

A dzsauntolás – helyváltoztatás, pusztán az elme erejével – alapjaiban rendítette meg és fenekestül felforgatta 

a társadalmat. A Naprendszer kettészakadt; a Belső Bolygók és a Külső Holdak közötti gazdasági feszültség véres, 

kíméletlen háborúvá eszkalálódott, minden készen állt arra, hogy az emberiség elpusztítsa önmagát.

Gulliver Foyle, harmadosztályú segédgépész százhetven napon át sodródott az űrben egy kilőtt teherhajó roncsán. 

Egy tudatlan barom, aki megadóan várja a halált. Ám egy napon feltűnik egy hajó, egy testvérhajó, mely megmenthetné, 

de sorsára hagyja… Foyle bekattan, és a közönyös átlagember nem létezik többé.

Szörnyetegek, különcök és hóbortosok kora ez… és ebben a forrongó huszonötödik században veszi kezdetét Gully Foyle 

ádáz bosszújának története.

Minden idők egyik legjobb science fiction regénye!