Gépész ( hangoskönyv )

Ennek a könyvnek a kiadásától mindenki óva intett. „Botrány lesz! Bajba keveredsz! Kegyvesztett leszel! Naiv vagy!” – intettek barátaim. 

Miért lenne botrány? Valamennyi figura már a múlté, vagy remélhetőleg hamarosan a múlté lesz. Csak egy pillanatra előbújtak Rejtő Jenő köpenyéből. 

(A szerző) Dr. Lajtner Tamás felfogásán lehet felháborodni, lehet érte lelkesedni, lehet rajta vitatkozni. Egy biztos: csakúgy, mint nagy elődje, 

zseniális koponya. Szeretettel ajánlom dr. Lajtner Tamás könyvét. Have fun! (Verasztó Lajos)

Ennek a könyvnek a kiadásától mindenki óva intett. „Botrány lesz! Bajba keveredsz! Kegyvesztett leszel! Naiv vagy!” – intettek barátaim. 

Miért lenne botrány? Valamennyi figura már a múlté, vagy remélhetőleg hamarosan a múlté lesz. Csak egy pillanatra előbújtak Rejtő Jenő köpenyéből. 

(A szerző) Dr. Lajtner Tamás felfogásán lehet felháborodni, lehet érte lelkesedni, lehet rajta vitatkozni. Egy biztos: csakúgy, mint nagy elődje, 

zseniális koponya. Szeretettel ajánlom dr. Lajtner Tamás könyvét. Have fun! (Verasztó Lajos)

Ennek a könyvnek a kiadásától mindenki óva intett. „Botrány lesz! Bajba keveredsz! Kegyvesztett leszel! Naiv vagy!” – intettek barátaim. 

Miért lenne botrány? Valamennyi figura már a múlté, vagy remélhetőleg hamarosan a múlté lesz. Csak egy pillanatra előbújtak Rejtő Jenő köpenyéből. 

(A szerző) Dr. Lajtner Tamás felfogásán lehet felháborodni, lehet érte lelkesedni, lehet rajta vitatkozni. Egy biztos: csakúgy, mint nagy elődje, 

zseniális koponya. Szeretettel ajánlom dr. Lajtner Tamás könyvét. Have fun! (Verasztó Lajos)

Ennek a könyvnek a kiadásától mindenki óva intett. „Botrány lesz! Bajba keveredsz! Kegyvesztett leszel! Naiv vagy!” – intettek barátaim. 

Miért lenne botrány? Valamennyi figura már a múlté, vagy remélhetőleg hamarosan a múlté lesz. Csak egy pillanatra előbújtak Rejtő Jenő köpenyéből. 

(A szerző) Dr. Lajtner Tamás felfogásán lehet felháborodni, lehet érte lelkesedni, lehet rajta vitatkozni. Egy biztos: csakúgy, mint nagy elődje, 

zseniális koponya. Szeretettel ajánlom dr. Lajtner Tamás könyvét. Have fun! (Verasztó Lajos)

A részben hallható fejezetek:

03.  Levelek a mélyből - Levelek a fővárosból és faluról - Levelek otthonról - Levelek haza - Levelek egy leszerelt tartalékostól - Utószó

Ábel Kiadó  Kolozsvár, 2021

Ajánló:

Nem vagyok mazochista, az örökös katonatörténeteket mindig is fancsali arccal hallgattam, s inkább a macsóság és az abszurditás megnyil-vánulásainak láttam őket, mint valamiféle „férfiasság” bizonyítékának; az Iskola a határont is így olvastam, noha be kellett látnom, hogy az ember fontos tudásra tesz szert, ha nehéz helyzetbe kerül. De miért kellene feltétlenül nehéz helyzetbe hozni? Az élet úgyis megteszi. Most, hogy ezt a regényt lapozgattam, ismét ebbe a paradox állapotba kerültem. Az összezártság, a kíméletlen bánásmód, a gyötrelem, a gúnyolódások, az ostoba nacionalizmus – egyik sem vonz, csak az, amit le lehet vonni belőlük. Nem „tanulságként”, elméletileg, hanem érzéki módon, íróilag. K. Kovács István száraz, pontos mondatai iszonyú világba vezetik az olvasót, olyan világba, mely egyszerre ismerős és ismeretlen. Király Farkas Sortűz című regényéből éppúgy lehetnek információink, mint Musil Törless iskolaéveiből vagy Bogdan Suceavă könyvéből (Éjszaka valaki meghalt érted), és éppúgy nem kezdhetünk egyikkel se semmit, hiszen ez a kötet, mint minden irodalom, attól általános, hogy személyes: az élmények nem felcserélhetők, csak megmu-tathatók. Bár még ez sem egészen igaz. Például ami-kor a Magyarnak lenni című fejezetet olvastam, mindkét tapasztalatot újraéltem, holott soha nem voltam katona: a „nem számít, hogy milyen nyelven beszél az ember” eufóriája bennem él a mai napig, akárcsak a nacionalista kitörések okozta kiábrándulás. A katonaság különben jellegzetes laborató-rium: a nacionalizmus zsigeri állapotában figyelhető meg, a többség a puszta demográfiai fölényből valamiféle bizarr, szelleminek érzett fölényt kovácsol, és úgy zsarnokoskodik – és a kommunistának nevezett, sovinizmussal átita-tott diktatúrában ezt még inkább megteheti. Ennél már csak az abszurdabb, hogy a legrette-netesebb félelem időszaka a felszabadulás után, 90 márciusában következik be, amikor a Ma-rosvásárhelyen történtek miatt meg akarják lin-cselni a magyarokat, s egy fiatal román főhad-nagy védi meg őket. Az ember nyugodtan ül a családjával, és egy-szer csak behívják. A szolid mindennapok hirtelen roppant bonyolulttá, és főleg távolivá vál-nak. Másféle mindennapok következnek; szív-szorító, ahogy a mellékelt levelek keresgélnek valamit, ami már elveszett, és remélnek valamit, ami soha nem lesz úgy. Az Emlékek egy katonaládából legnagyobb erénye talán az, ahogy a valóság és az illúzió a gyakorlatozók és a levélírók között hullámzik és parázslik.

Demény Péter

Ábel Kiadó  Kolozsvár, 2021

A részben hallható fejezetek:

02.  A kiképzés és az eskü - Reggeltől estig - Lövészetek - A gárda - Magyarnak lenni - Forradalom - Levelek az égből

Ajánló:

Nem vagyok mazochista, az örökös katonatörténeteket mindig is fancsali arccal hallgattam, s inkább a macsóság és az abszurditás megnyil-vánulásainak láttam őket, mint valamiféle „férfiasság” bizonyítékának; az Iskola a határont is így olvastam, noha be kellett látnom, hogy az ember fontos tudásra tesz szert, ha nehéz helyzetbe kerül. De miért kellene feltétlenül nehéz helyzetbe hozni? Az élet úgyis megteszi. Most, hogy ezt a regényt lapozgattam, ismét ebbe a paradox állapotba kerültem. Az összezártság, a kíméletlen bánásmód, a gyötrelem, a gúnyolódások, az ostoba nacionalizmus – egyik sem vonz, csak az, amit le lehet vonni belőlük. Nem „tanulságként”, elméletileg, hanem érzéki módon, íróilag. K. Kovács István száraz, pontos mondatai iszonyú világba vezetik az olvasót, olyan világba, mely egyszerre ismerős és ismeretlen. Király Farkas Sortűz című regényéből éppúgy lehetnek információink, mint Musil Törless iskolaéveiből vagy Bogdan Suceavă könyvéből (Éjszaka valaki meghalt érted), és éppúgy nem kezdhetünk egyikkel se semmit, hiszen ez a kötet, mint minden irodalom, attól általános, hogy személyes: az élmények nem felcserélhetők, csak megmu-tathatók. Bár még ez sem egészen igaz. Például ami-kor a Magyarnak lenni című fejezetet olvastam, mindkét tapasztalatot újraéltem, holott soha nem voltam katona: a „nem számít, hogy milyen nyelven beszél az ember” eufóriája bennem él a mai napig, akárcsak a nacionalista kitörések okozta kiábrándulás. A katonaság különben jellegzetes laborató-rium: a nacionalizmus zsigeri állapotában figyelhető meg, a többség a puszta demográfiai fölényből valamiféle bizarr, szelleminek érzett fölényt kovácsol, és úgy zsarnokoskodik – és a kommunistának nevezett, sovinizmussal átita-tott diktatúrában ezt még inkább megteheti. Ennél már csak az abszurdabb, hogy a legrette-netesebb félelem időszaka a felszabadulás után, 90 márciusában következik be, amikor a Ma-rosvásárhelyen történtek miatt meg akarják lin-cselni a magyarokat, s egy fiatal román főhad-nagy védi meg őket. Az ember nyugodtan ül a családjával, és egy-szer csak behívják. A szolid mindennapok hirtelen roppant bonyolulttá, és főleg távolivá vál-nak. Másféle mindennapok következnek; szív-szorító, ahogy a mellékelt levelek keresgélnek valamit, ami már elveszett, és remélnek valamit, ami soha nem lesz úgy. Az Emlékek egy katonaládából legnagyobb erénye talán az, ahogy a valóság és az illúzió a gyakorlatozók és a levélírók között hullámzik és parázslik.

Demény Péter

Ábel Kiadó  Kolozsvár, 2021

A részben hallható fejezetek:

01.  Sorozás és bevonulás - Az első nap - A katonaláda - A télak - A fegyverzet -  A menü  

Ajánló:

Nem vagyok mazochista, az örökös katonatörténeteket mindig is fancsali arccal hallgattam, s inkább a macsóság és az abszurditás megnyil-vánulásainak láttam őket, mint valamiféle „férfiasság” bizonyítékának; az Iskola a határont is így olvastam, noha be kellett látnom, hogy az ember fontos tudásra tesz szert, ha nehéz helyzetbe kerül. De miért kellene feltétlenül nehéz helyzetbe hozni? Az élet úgyis megteszi. Most, hogy ezt a regényt lapozgattam, ismét ebbe a paradox állapotba kerültem. Az összezártság, a kíméletlen bánásmód, a gyötrelem, a gúnyolódások, az ostoba nacionalizmus – egyik sem vonz, csak az, amit le lehet vonni belőlük. Nem „tanulságként”, elméletileg, hanem érzéki módon, íróilag. K. Kovács István száraz, pontos mondatai iszonyú világba vezetik az olvasót, olyan világba, mely egyszerre ismerős és ismeretlen. Király Farkas Sortűz című regényéből éppúgy lehetnek információink, mint Musil Törless iskolaéveiből vagy Bogdan Suceavă könyvéből (Éjszaka valaki meghalt érted), és éppúgy nem kezdhetünk egyikkel se semmit, hiszen ez a kötet, mint minden irodalom, attól általános, hogy személyes: az élmények nem felcserélhetők, csak megmu-tathatók. Bár még ez sem egészen igaz. Például ami-kor a Magyarnak lenni című fejezetet olvastam, mindkét tapasztalatot újraéltem, holott soha nem voltam katona: a „nem számít, hogy milyen nyelven beszél az ember” eufóriája bennem él a mai napig, akárcsak a nacionalista kitörések okozta kiábrándulás. A katonaság különben jellegzetes laborató-rium: a nacionalizmus zsigeri állapotában figyelhető meg, a többség a puszta demográfiai fölényből valamiféle bizarr, szelleminek érzett fölényt kovácsol, és úgy zsarnokoskodik – és a kommunistának nevezett, sovinizmussal átita-tott diktatúrában ezt még inkább megteheti. Ennél már csak az abszurdabb, hogy a legrette-netesebb félelem időszaka a felszabadulás után, 90 márciusában következik be, amikor a Ma-rosvásárhelyen történtek miatt meg akarják lin-cselni a magyarokat, s egy fiatal román főhad-nagy védi meg őket. Az ember nyugodtan ül a családjával, és egy-szer csak behívják. A szolid mindennapok hirtelen roppant bonyolulttá, és főleg távolivá vál-nak. Másféle mindennapok következnek; szív-szorító, ahogy a mellékelt levelek keresgélnek valamit, ami már elveszett, és remélnek valamit, ami soha nem lesz úgy. Az Emlékek egy katonaládából legnagyobb erénye talán az, ahogy a valóság és az illúzió a gyakorlatozók és a levélírók között hullámzik és parázslik.

Demény Péter

Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy ha a világunk több mint négymilliárd éves, akkor vajon miért csak az 

utóbbi néhány százmillió évben jelentek meg az összetett életformák? Holott, a tudomány jelenlegi állása 

szerint már a korai, a még szinte izzó Földön kialakult a primitív, egysejtű élet. Ha így volt, akkor vajon 

miért várt oly sok időt a természet, hogy megalkosson bennünket, az intelligens, gondolkodó, modern embereket?

Az ebben a részben lévő fejezetek:

06.  A boxoló

A kegyetlen és uralkodásra törő, egykori hadvezér,

Evor Sith, egyre nagyobb lendülettel hajtja uralma alá

a galaxis peremén található, védtelen rendszerek,

lakott bolygóit. A valaha tiszteletben álló, ám mára

galaxis szerte körözött bűnöző, merően nagyravágyó

tervet eszelt ki. Uralma alá hajtja az egész galaxist.

Ám, a tervéhez rengeteg rabszolgára van szüksége.

Ettől a kielégíthetetlen nagyravágyásától vezérelve

támadta meg a Taron rendszer legbékésebb bolygóját.

A bolygó, műszakilag fejletlen, elmaradott, vallásos

népe, technológiai hátrányban van a hódító flotta,

modern cirkálójával szemben. A kétségbeesett

küzdelem már eldőlni látszik, amikor váratlan

segítség érkezik.

A 21 éves fiatalember, Odd Thomas, egy csendes és békés amerikai kisvárosban, Pico Mundóban éli hétköznapi, 

ugyanakkor nem mindennapi eseményekben bővelkedő életét. Odd ugyanis különösen erős hatodik érzékkel rendelkezik, 

amely lehetővé teszi számára, hogy lássa a világunkban rekedt holtak szellemét, és esetenként segítsen nekik 

továbblépni a következő világba. A gonosz szellemek sem maradnak rejtve előtte, amelyek megjelenése mindig valami 

baljós eseményt vetít előre. És mostanában egyre gyakoribbak a rossz előjelek. Egyre több gonosz lény kószál a 

városka utcáin, majd rálőnek a rendőrfőnökre. Odd tudja, hogy valami hatalmas tragédia közeleg. A fiú minden erejét 

bevetve igyekszik a gyilkosok nyomára bukkanni, és megakadályozni a mészárlást, de az idő egyre fogy…