Gépész ( hangoskönyv )

Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy ha a világunk több mint négymilliárd éves, akkor vajon miért csak az 

utóbbi néhány százmillió évben jelentek meg az összetett életformák? Holott, a tudomány jelenlegi állása 

szerint már a korai, a még szinte izzó Földön kialakult a primitív, egysejtű élet. Ha így volt, akkor vajon 

miért várt oly sok időt a természet, hogy megalkosson bennünket, az intelligens, gondolkodó, modern embereket?

04.  Andalusia - Hunok a Himalájában - A támogatás - A váratlan vendégek - Dr. Simon - A régen látott család - A rossz előjelek

A 21 éves fiatalember, Odd Thomas, egy csendes és békés amerikai kisvárosban, Pico Mundóban éli hétköznapi, 

ugyanakkor nem mindennapi eseményekben bővelkedő életét. Odd ugyanis különösen erős hatodik érzékkel rendelkezik, 

amely lehetővé teszi számára, hogy lássa a világunkban rekedt holtak szellemét, és esetenként segítsen nekik 

továbblépni a következő világba. A gonosz szellemek sem maradnak rejtve előtte, amelyek megjelenése mindig valami 

baljós eseményt vetít előre. És mostanában egyre gyakoribbak a rossz előjelek. Egyre több gonosz lény kószál a 

városka utcáin, majd rálőnek a rendőrfőnökre. Odd tudja, hogy valami hatalmas tragédia közeleg. A fiú minden erejét 

bevetve igyekszik a gyilkosok nyomára bukkanni, és megakadályozni a mészárlást, de az idő egyre fogy…

Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy ha a világunk több mint négymilliárd éves, akkor vajon miért csak az 

utóbbi néhány százmillió évben jelentek meg az összetett életformák? Holott, a tudomány jelenlegi állása 

szerint már a korai, a még szinte izzó Földön kialakult a primitív, egysejtű élet. Ha így volt, akkor vajon 

miért várt oly sok időt a természet, hogy megalkosson bennünket, az intelligens, gondolkodó, modern embereket?

03.  A szervezés - Az indulás

Hódító Vilmos ragyogó londoni udvarában arra kényszerítik Nicolaat, a bájos szász foglyot, hogy férjet válasszon magának. 

Ő Royce-ot választja, a harcos bárót, akinek nyers viselkedése sem rejtheti el önzetlen és gyengéd szívét. A leleményes, 

lázadó és ugyanakkor mérhetetlenül naiv fiatalasszony megfogadja, hogy dacára a férfi által keltett benne dúló érzelmi 

viharnak, betöri a bárót. A csatában kegyetlen és szenvedélyben tapasztalt Royce maga is megdöbben az őt elárasztó érzelmek 

mélységén, valahányszor átöleli elbűvölő hitvesét.

Az árulás fojtogató légkörében, miközben a szászok ármánykodnak normann hódítóik ellen, Royce és Nicolaa új és kincset érő 

szerelmét élvezi… ám az izzó szenvedélyt, kettejük kötelékét óriási veszély fenyegeti: a vér, a rokonság és a haza hívó szava.

Lakatos Menyhért prózaművészetét az elemi erejű mesélőkedv és mesélni-tudás jellemzi. Történetei mindig 

többrétegűek – a kifejező írói nyelv rejtett vagy kevésbé rejtett mitológiai, népmesei elemeket hordoz, 

miközben eleven és érzelemteli históriákat közvetít. Könyveinek különös sajátossága, hogy az olvasó nem érzékeli 

a távolságot, azt a bizonyos üvegfalat, ami őt a könyv szereplőitől és helyszíneitől elválasztja. Épp ellenkezőleg, 

éreznie kell, hogy nincs menekvés: amiről olvas, az magához vonzza, annak már ezután végzetesen részévé és tudójává vált.

Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy ha a világunk több mint négymilliárd éves, akkor vajon miért csak az 

utóbbi néhány százmillió évben jelentek meg az összetett életformák? Holott, a tudomány jelenlegi állása 

szerint már a korai, a még szinte izzó Földön kialakult a primitív, egysejtű élet. Ha így volt, akkor vajon 

miért várt oly sok időt a természet, hogy megalkosson bennünket, az intelligens, gondolkodó, modern embereket?

A Kirrda történet folytatódik!

Rengeteget gondolkodtam már azon, hogy ha a világunk több mint négymilliárd éves, akkor vajon miért csak az 

utóbbi néhány százmillió évben jelentek meg az összetett életformák? Holott, a tudomány jelenlegi állása 

szerint már a korai, a még szinte izzó Földön kialakult a primitív, egysejtű élet. Ha így volt, akkor vajon 

miért várt oly sok időt a természet, hogy megalkosson bennünket, az intelligens, gondolkodó, modern embereket?

01.  Előszó - Az emlékezés - A látogatók - A bejelentés - A költözés - A medál - A mezítelen múlt

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”