Gépész ( hangoskönyv )

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Amikor 2009 májusában egy lettországi alkotóházban megkérdezte a német kolléganő, 

hogy ott tartózkodásom alatt mit fogok alkotni, röviden elmeséltem neki, hogy 

családregényfélét írok, az életem első tizennégy évéből. Kerek szemmel bámult rám, 

megállt a rágásban, majd kissé értetlenkedve kérdezte: mért, olyan híres, olyan 

különleges család a miénk, hogy meg kell írni a történetét? Az, hogy híres-e, 

teljesen mindegy. De igenis: különleges. Mint ahogy minden család különleges, 

ezért a története is az. Amikor ennek a könyvnek nekiláttam, feltettem magamban, 

leírom mindazt, amit tudok, láttam, hallottam. Csakis azt. Nem költők hozzá semmit. 

Arról beszéltem még a német kolléganőnek, hogy ez a regény mégis ugyanolyan fikció, 

mint bármi más. Egy családról szól, ami már nincs, csak a gyarló emlékezetben létezik. 

Ráadásul az emlékezet sok esetben alig különbözik valamiben a képzelettől. Amikor 

megpróbáljuk elképzelni, hogy mire is emlékszünk.”

„Már majdnem minden együtt volt a bűntényhez: a tettesek, a hatalmas örökség és az áldozat. 

Csak egy holttest hiányzott. Viszont gyilkosság hulla nélkül még a technika mai fejlettsége 

mellett is szinte elképzelhetetlen.” Így a három tettes – „az örökké vidám, gyönyörű Jojo” 

valamint két testvére, Henry és Bob – kénytelenek voltak kitalálni a „drót”, azaz a holttest 

nélküli gyilkosságot, hogy hozzájuthassanak fukar nagybátyjuk vagyonához. Sikerül is 

eltüntetni a nagybácsit a színről – eltűnését öngyilkosságnak álcázva. A három ál-gyilkos 

öröme azonban hamarosan ürömre fordul: a felbontott végrendelet kellemetlen meglepetéseket 

tartalmaz, ráadásul bácsikájuk tetemét megtalálják egy közeli tengeröbölben. Így menekülniük 

kell számos kalandot és megpróbáltatást átvészelve…

Az USA kormánya által pénzelt, szupertitkos laboratóriumban két, 

genetikailag átformált élőlény lát napvilágot. Az egyik egy 

fantasztikus kutya, emberi intelligenciával. A másik egy brutálisan 

agresszív, hibrid szörny. Egy napon mindkettő megszökik, és megkezdődik 

a hajsza, mely egybefonódik egy férfi és egy nő egymásra találásának 

történetével. A páratlan feszültségű regényben a főszereplőknek nem 

csupán az emberi nem legsötétebb kreatúrájával kell felvenniük a harcot, 

de a mindenre képes alvilággal és az elszántan nyomozó nemzetbiztonságiakkal is.

Az USA kormánya által pénzelt, szupertitkos laboratóriumban két, 

genetikailag átformált élőlény lát napvilágot. Az egyik egy 

fantasztikus kutya, emberi intelligenciával. A másik egy brutálisan 

agresszív, hibrid szörny. Egy napon mindkettő megszökik, és megkezdődik 

a hajsza, mely egybefonódik egy férfi és egy nő egymásra találásának 

történetével. A páratlan feszültségű regényben a főszereplőknek nem 

csupán az emberi nem legsötétebb kreatúrájával kell felvenniük a harcot, 

de a mindenre képes alvilággal és az elszántan nyomozó nemzetbiztonságiakkal is.