Kék Egyenlőség

A mai alkalommal Kovai Melinda és Neumann Eszter mutatja be a szocioanalízis általuk kidolgozott módszerét. A Pierre Bourdieu munkássága által ihletett szocioanalízis résztvevők egy csoportja számára segít érthetővé és átélhetővé tenni azokat a társadalmi tényezőket, amelyek az ő viselkedésüket, választásaikat vagy akár ízlésüket meghatározzák, emellett a társadalmi konfliktusokat is eltávolítja az egyén szintjétől, és a megoldás reményében azok mögöttes okait keresi.

A Fordulat társadalomelméleti folyóirat a közelmúltban publikált egy tematikus számot a kritikai pedagógia témakörében. Ebben a számban jelent meg Kovai Cecília, Kovai Melinda, Mészáros György és Neumann Eszter tanulmánya „Szocioanalízis, avagy játék a társadalmi egyenlőtlenségek” címmel. Hogyan viszonyul a szocioanalízis a pszichoanalízishez, és hogyan lehet a társadalmi egyenlőtlenségek rendszerét játékos eszközökkel felfejteni? Vajon ha megértjük, hogy milyen strukturális erők formálják a társadalmakat és okozzák a különböző társadalmi osztályok közötti konfliktusokat, akkor e konfliktusok száma és mélysége is csökkenthető lesz? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kovai Melindával és Neumann Eszterrel.

A tudományos teljesítmény mérésével kapcsolatos diskurzusokban két lehetséges végpontot azonosíthatunk. Az egyik szerint a tudományos teljesítmény számokkal objektíve is megragadható, a mutatók pedig a vitán felül álló valóságot tükrözik, míg a másik szerint nem léteznek objektív számok, ezért nem is érdemes a kutatók teljesítményét mérni. A mai adásban a számfetisizmus és a számszkepticizmus útvesztőjéből Demeter Márton kommunikációkutatóval, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével próbálunk meg kikeveredni.

A tudományos teljesítmény mérése és mérhetősége kérdésében maguk a tudósok is megosztottak. Demeter Márton kommunikációkutatót, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensét arról kérdeztem, hogy miért van szükség a tudományos teljesítmény mérésére, és hogy a teljesítményt mérő mutatók mennyire objektívek, nem lehet-e őket valamiképpen opportunista módon „kicselezni”. Ugyancsak szót ejtünk a tudományos tudás termelésének globális összefüggéseiről, és azt a kérdést is boncolgatjuk, hogy vajon elvárható-e egy alulfizetett kelet-európai kutatótól, hogy ugyanolyan színvonalon publikáljon, mint a centrumországok magas jövedelmű kutatói. Végül nem mulasztunk el kitérni arra sem, hogy a tudományos tevékenységek mérése beleilleszthető-e valamiféle baloldali társadalomkritikai perspektívába.

K. Horváth Zsolttal – megjelenés alatt álló Mérei-monográfiája apropójából – Mérei Ferenc (1909–1986) pszichológus, neveléskutató életútjáról és szellemi örökségéről beszélgettünk. Mérei tevékenységében a tudományos igényesség és a társadalomjobbító törekvések sajátos módon fonódnak egybe. A Kék Egyenlőség podcast adásában ezt az összefonódást próbáljuk meg némiképp kibogozni.

Mérei Ferenc (1909–1986) élete szorosan összefonódott a 20. század fordulatokban és viszontagságokban gazdag történetével: nemcsak a Horthy-érában, de később a Rákosi- és a Kádár-korszakban is következetesen kiállt politikai és tudományos elvei mellett, és ezért többször is súlyos árat kellett fizetnie. A fiatalon Párizsból hazatérő és sokáig a tudományos élet peremén tevékenykedő Mérei a 70-es, 80-as évekre végül elismert és nagy hatású tudóssá válik. Erről és még számos egyéb kérdésről beszélgettünk K. Horváth Zsolt társadalomtörténésszel, akinek várhatóan ősszel jelenik meg nagymonográfiája a neves magyar pszichológusról, a gyermeklélektan és a neveléstudomány elismert szakértőjéről.

Szalai Erzsébet szociológus-közgazdásszal a Replika folyóiratban megjelenés alatt álló tanulmányáról beszélgettünk, melynek címe: Szenvedélyek, identitások – és struktúrák. Az írás többek között azt vizsgálja, hogy a kapitalizmusnak a 70-es évektől kiépülő formája milyen társadalmi, lélektani és társadalomlélektani változásokat eredményezett.

A Kék Egyenlőség podcast mai vendége Szalai Erzsébet szociológus-közgazdász, akivel a Replika folyóiratban megjelenés alatt álló tanulmányáról beszélgettünk. A beszélgetésben számos, egymással szorosan összefüggő témát jártunk körül. Szót ejtettünk arról, hogy a szociológus a strukturális elemzés segítségével mit érthet meg a társadalomlélektani folyamatokból, mégis a beszélgetés központi témája a pszichopolitika kérdése volt: a munka világának egy olyan új fegyelmezési rezsimje, amely képes elhitetni a munkavállalóval, hogy egyre szabadabban választ a munkalehetőségek közül, miközben a munkahelyek egyre bizonytalanabbá válnak.

Scheiring Gáborral tudomány és politika viszonyáról, az orbáni felhalmozó államról, valamint legújabb kutatásai alapján arról beszélgettünk, hogy Kelet-Európában az 1989/90-es társadalmi és gazdasági átmenet hogyan vezetett a munkásosztály egészségének megroppanásához és várható élettartamának radikális csökkenéséhez. Pedig ez az úgynevezett „mortalitási válság” tudatosabb tervezéssel, célzott társadalom- és gazdaságpolitikai intézkedésekkel elkerülhető lett volna.

Scheiring Gábort korábbi politikai és tudományos kétlakiságáról, a Fidesz felhalmozó államáról és a rendszerváltást követően számos kelet-európai országon végigsöprő „mortalitási válságról” kérdeztük. Még konzervatív becslések szerint is legalább 3 millió ember – nagyrészt ipari munkás – halála írható a gyors és átgondolatlan tömeges privatizáció számlájára, de egyes számítások szerint csak Oroszországban mintegy 7 millió ember halt bele az átmenetet követő bizonytalanságba, kilátástalanságba, munkanélküliségbe és a diszfunkcionális megküzdési stratégiákba: így az alkoholizmusba. A rendszerváltást ebből a teljesen új perspektívából vesszük ezúttal szemügyre.

Bánki György pszichiáterrel 2017-ben már beszélgettünk a narcizmus jelenségéről általában. Ezúttal azt a kérdést járjuk körbe, hogy egy gyerekből milyen körülmények hatására válik narcisztikus felnőtt. De az ellenkező tendenciára is kitérünk, hogy miként kell egy gyereket „jól” szeretni, hogy később ne váljon narcisztikussá és szimmetrikus módon tudjon másokhoz kapcsolódni.

Narcisztikusnak lenni hatalmas teher. Teher a környezetnek, de teher a narcisztikus embernek is. Bánki Györggyel, a kérdés szakértőjével arra a kérdésre keressük a választ, hogy mi történik akkor, ha a kisgyerekre természetes módon jellemző énközpontúság felnőttkorban is megmarad. Megnézzük, hogyan működik egy narcisztikus dinamikájú család, amelyben a gyerek életkorsajátos igényei háttérbe szorulnak, ő maga pedig pusztán a szülő pszichológiai vagy egyéb szükségleteinek kielégítésére szánt „eszközzé” válik ahelyett, hogy megkapná a neki kijáró feltétel nélküli szeretetet, biztonságot, empatikus figyelmet. A helyzet azért nem reménytelen, terápiás folyamatban a narcisztikus ember képes lehet megtanulni, hogyan tud szeretetre és empátiára épülő barátságot vagy párkapcsolatot kialakítani és fenntartani.

Stefanik Krisztina pszichológussal, autizmusszakértővel beszélgettünk az autizmus kialakulásának okairól, a korai jelekről, valamint arról, hogy hogyan érzékeli egy autista a világot. Arra is kitérünk, hogy a fizikai és társas környezet sajátos kialakításával hogyan tudjuk az autizmusban érintett emberek mindennapjaikat megkönnyíteni.

Az autizmusra korábban tipikusan a fiúkra-férfiakra jellemző fejlődési zavarként tekintettek. A közelmúltban azonban a diagnosztika finomodásával a nemek közötti arány már az 50-50 százalékot közelíti. Stefanik Krisztina pszichológussal, autizmusszakértővel többek között az autizmus megjelenési formáiról, az autisták sajátos szükségleteinek okairól, valamint arról is beszélgetünk, hogy milyen fizikai és társas környezetben érzik jól (illetve kevésbé rosszul) magukat. Természetesen a világjárvány hatása őket sem kerülte el, így arra is kitérünk, hogy milyen nehézségekkel vagy akár könnyebbségekkel jár esetükben a kialakult világhelyzet.

Stefanik Krisztina pszichológussal, autizmusszakértővel beszélgettünk az autizmus kialakulásának okairól, a korai jelekről, valamint arról, hogy hogyan érzékeli egy autista a világot. Arra is kitérünk, hogy a fizikai és társas környezet sajátos kialakításával hogyan tudjuk az autizmusban érintett emberek mindennapjaikat megkönnyíteni.

Az autizmusra korábban tipikusan a fiúkra-férfiakra jellemző fejlődési zavarként tekintettek. A közelmúltban azonban a diagnosztika finomodásával a nemek közötti arány már az 50-50 százalékot közelíti. Stefanik Krisztina pszichológussal, autizmusszakértővel többek között az autizmus megjelenési formáiról, az autisták sajátos szükségleteinek okairól, valamint arról is beszélgetünk, hogy milyen fizikai és társas környezetben érzik jól (illetve kevésbé rosszul) magukat. Természetesen a világjárvány hatása őket sem kerülte el, így arra is kitérünk, hogy milyen nehézségekkel vagy akár könnyebbségekkel jár esetükben a kialakult világhelyzet.

Az Új Egyenlőség Kék Podcastjának első adásában Pogátsa Zoltán főszerkesztő kérdezte Fáber Ágostont a podcast céljairól. Mi az értelme egy pszichológiai és társadalomkritikai podcastnak? Hogyan kapcsolódik ehhez a kritikai pszichológia perspektívája? És hogyan kerül a szociológus csizmája a pszichológia asztalára?

A Kék Podcast meglehetősen tág témavilágot ölel fel: pszichológiai és társadalmi kérdésekkel foglalkozik kritikai perspektívából. Az első adásban a társadalom strukturalista elemzése mellett a kritikai pszichológia – korántsem egyetlen irányzatba tömörülő – megközelítéséről beszélünk röviden, amely a pszichoterápia és a pszichológiai tudástermelés sajátosságait vizsgálja hol pszichológusok, hol szociológusok, hol pedig történészek aktív közreműködésével. Első ránézésre egy szociológus tájidegen lehet a pszichológia világában, fontos azonban, hogy a pszichológiának elsősorban nem pszichológiai, hanem szociológiai és filozófiai reflexiójára törekszünk – ahogyan tesszük ezt majd egyéb társadalmi kérdésekben is. A pszichológiai tudástermelés és gyakorlat nem csak pszichológiai kérdés, ahogyan egy híd felépítése sem csak mérnöki probléma.