Dél-Franciaország katalánok lakta részére vitt el Sylvester Ádám építésszel, megálltunk Perpignanban és Montpellierben is.

Régi, szebb időket is megélt fővárosi kórház, a ma Péterffy utcainak nevezett intézmény történetét elevenítette fel Kelecsényi Kristóf művészettörténész.

Kiléptünk Budapestről, irány Győr, aminek a belvárosa elkápráztatóan megújult, nagyvonalú nyugati hangulatú hely, ám befordulva egy-egy utcácskába mindehhez méltatlan állapotokat, pusztuló történelmi értékű házakat találunk, amelyekről győri kollégánk, Kulcsár László számolt be.

A Moholy-Nagy díjat idén Csomai Zsófia és posztumusz Reimholz Péter, a tervezőnő férje kapta. Miután gratuláltunk a díjhoz, Csomay Zsófiával arról váltottunk szót, lesz-e eredménye a szakmai tiltakozásnak, amit civilekkel együtt fejeztek ki múlt heti megmozdulásukkal a Várban, hogy a kormány állítsa le az ún. "gazdasági érdekből kiemelt állami beruházások” folyamatát, amivel minden építésügyi, környezetvédelmi és önkormányzati szabályt felülírva, azt építenek amit csak akarnak – lásd pl. a Várban folyó kormányzati beruházást.

Torma Tamás újságírótól, építészeti szakíró egy világhírű építész életművéről mesélt, a Velence szerelmeseként emlegetett Carlo Scarpáról.

Kozár Alexandra újságíró pedig a 110 éves Százados úti művésztelepről, a ma is működő műteremházak történetéről beszélt.