Friderikusz Podcast

Orsós Jánossal Friderikusz Sándor még az 1980-as években egy októberi napon a kihalt Balatonon találkozott. Egy már kiüresedett diáktábor őszi-téli őrzését vállalta a fiú, jobb híján, noha volt becsületes szakmája, akár szakács is lehetett volna. Csakhogy az ostoba társadalmi előítélet megakadályozta Jánost abban, hogy álmai beteljesüljenek.

Monori Lili Jászai Mari- és Balázs Béla-díjas színművész, érdemes művész, akit a szabálytalan színészek között jegyeznek. Semi sztárallűr nem jellemzi, sőt, filmen és színpadon is feltűnően eszköztelenül játszik. A magyar filmművészet elmúlt évtizedeinek egyik legemlékezetesebb nőalakja, lázadó és nehéz életű asszonyok megformálója, gyakran az alternatív színházi szcéna fontos szereplője.

Zsótér Sándor Kossuth- és Jászai Mari–díjas rendező, színész, dramaturg, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem osztályvezető tanára, aki színházi értelemben mindig otthontalan volt, az elmúlt évtizedekben vendégként rendezett – a többi között – a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, a Magyar Állami Operaházban, a Budapesti Katona József Színházban, a Krétakör Színházban.

Hatalmas fazon volt a világszerte tisztelt tőzsdeguru, André Kostolany, aki Budapesten született, élete nagy részét Párizsban töltötte, és Teller Ede későbbi atomfizikussal, a hidrogénbomba atyjával együtt koptatta az iskolapadokat a gimnáziumban. André Kostolany az egyetemen filozófiát és művészettörténet tanult, ezekben az években apja kiküldte Párizsba, ahol az apa ifjúkori barátja, egy francia tőzsdealkusz mellett elleste a tőzsdék működésének fortélyait. Ekkor egy életre megfertőzte a tőzsde világa, olyannyira, hogy már a harmincas éveire a közvélemény tőzsdei zseninek tartotta.

Legalább két évig kellett szervezni, amíg a Friderikusz Show meghívására Budapestre érkezett Piedone, azaz Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli. Sportolóként vált híressé, előbb úszott, majd vízilabdázott és csak azt követően lett színész, aki leginkább a Piedone-filmekkel, az úgynevezett spagetti-westernekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté.

Békesi László közgazdász-professzort 2014 márciusában azért hívta meg Friderikusz Sándor akkori tévéprogramjába, mert az egykori pénzügyminiszter óriáscikket írt az Élet és Irodalomba A maffiaállam gazdaságpolitikája címmel. Ebben az írásában egyetlen logikára fűzte fel mindazokat a gazdaság- és társadalompolitikai jelenségeket, amelyeket 2010. és 2014. között hónapról-hónapra megfigyelhettünk az Orbán-kormány gyakorlatában, és amelyek lényegét láthatóan nagyon sikeresen lefedtek ideológiai szólamokkal, nemzetről, függetlenségről, gazdasági fejlődésről, rezsiharcról, nemzetközi összeesküvésről.

A Friderikusz Podcast e heti vendége Sonnevend Júlia médiakutató, aki 2006-ban doktorképzésre utazott Amerikába és ma már a New York-i New School for Social Research szociológia tanszékének oktatója.

A Friderikusz műsorok egyik legsikeresebb vendége Lukács Béla, elméleti fizikus volt, akit bármikor bármiről kérdezett is a műsorvezető, mindig mindenre egzakt választ tudott adni. Lukács Béla sikeréhez - kérlelhetetlen tudásán kívül - nagyban hozzájárult sajátos előadásmódja és rendhagyó személyisége, amelyek akkor is hatottak, ha civilként nemigen sokat lehetett megérteni Lukács Béla tudományos igényességű okfejtéseiből.

A rendszerváltással Magyarországon újraindult egyik szerzetesrend a Jó Pásztor Nővérek rendje, amelynek a gyöngyösoroszi plébánia adott helyt. Maria de Lurdes Dutra nővér 1992-ben Portugáliából érkezett ide, hogy rendje szelleméhez híven esélyt próbáljon teremteni a hátrányos helyzetben lévő cigány gyerekek számára. Azért a cigány gyerekekre irányult Mária nővér figyelme, mert bár az egész térség hátrányos helyzetű, mégis a cigányok életkörülményei, életvezetési szokásai szorultak leginkább segítségre. Mária nővér választása a lányokra esett, mert úgy tartotta, hogy ők családanyává válva egy más életvezetési kultúrát adhatnak tovább az újonnan felnövő nemzedéknek.

Békesi László 2014 márciusában óriáscikket írt az Élet és Irodalomba, A maffiaállam gazdaságpolitikája címmel, amelyben egyetlen logikára fűzi fel mindazokat a gazdaság- és társadalompolitikai jelenségeket, amelyeket 2010. és 2014. között hónapról-hónapra megfigyelhettünk az Orbán-kormány gyakorlatában, és amelyek lényegét – láthatóan – oly' sikeresen lefedtek ideológiai szólamokkal, nemzetről, függetlenségről, gazdasági fejlődésről, rezsiharcról, nemzetközi összeesküvésről.