Eötvös Loránd világhírű magyar fizikus és hegymászó számos hegycsúcsot hódított meg elsőként a Dolomitokban az 1800-as évek végén. Teljesítményét azzal ismerték el, hogy 1902-ben kedvenc túrázó- és mászóhelyének, a vad szépségű Cadini-hegycsoportnak második legmagasabb, addig megmászatlan és névtelen csúcsát Eötvös-csúcsnak (Cima di Eötvös) nevezték el. Ide ment a csapat az Eötvös családhoz hasonlóan székesfehérvári indulással kerékpárral.

A csapat Székesfehérvárról tekert (Horvátországon, Szlovénián és Ausztrián át) az olaszországi Misurina-tóhoz (1800 m), 7 nap alatt, kb. 700 km-t megtéve, épp úgy, ahogy azt a 19. század végén Eötvös Lóránd lányaival, Ilonával és Rolandával megtette. Ők azonban nem csak kerékpároztak, hanem hegyet is másztak, Eötvös annak idején ismert hegymászónak számított, a Misurina-tó fölött elhelyezkedő Cadin-hegycsoport 2837 méteres, második legmagasabb csúcsát az ő tiszteletére Cima di Eötvösnek nevezték el. 

A csapattagok: Gyalogh Bernadett, Szilágyi Szaffi, Bicajos Feri, Székely Mózes, Szilágyi Zoltán, Tenke Lambert, Ureczky Bálint, a csapat kísérését, szállítását pedig Beda Szabolcs vállalta.

A csapatból szinte mindenki újonc volt, egyedül Székely Mózes teljesítette már korábban is az expedíciót, ráadásul ez már neki a negyedik alkalom volt.

A bringás különítmény gyönyörű helyeken tekert, legnagyobb részt a Dráva partján, és az időjárásra sem lehetett panasz (talán csak a melegre), eső egyáltalán nem zavarta a teljesítést.

Az expedíció teljes útvonala és az állomások:
https://gepardok.hu/iv-eotvos-lorand-kerekparos-expedicio/