Vasárnapi adásunk vendége Polányi Viktória tanácsadó, szakpszichológus, édesanya, akinek nemrég jelent meg eslő könyve, melyben arról ír, hogyan lehet a kamaszokat jól kezelni. 

Viki nem véletlenül válaszotta ezt a témát könyve alapjául. Pszichológusként szakterülete az óvodás és iskolás korú gyermekek és családjaik pszichés megsegítése, különös tekintettel a szülői, nevelési tanácsadásra. Hivatása mellett pedig ő maga is rendelkezeik tapasztalatokkal a kamaszokkal való együttélés terén. 

Viki vallja, hogy "mind a gyermekek, mind a felnőttek életében óhatatlanul is időről időre felbukkannak olyan nehezen kezelhető, több erőforrás mozgósítását igénylő helyzetek, amelyek megoldásában segítséget jelenthet egy külső, objektív szakember bevonása". Szakemberként az egyéni tanácsadás keretein túl szívesen dolgozik élmény- és kalandterápiás eszközökkel mind felnőtt, mind gyermek-csoportok vezetőjeként, hogy a tematikus táborok és tréningek során segítsen megtalálni a résztvevőkben rejlő legbelső erőforrásokat. És hogyan tud ő, mint szakember és szülő töltekezni, miben találja meg a saját erőforrásait? Például a sportban, amit nem is akárhogyan űz: minden egyes nap fut, edző nélkül, saját elhivatottságából és motivációból. Ahogy Viki írja magáról: "nem kell mindenkinek minden áldott nap edzenie, ugyanakkor nem lehetetlen. Viszont mindenkinek KELLENE minden áldott nap tenni valamit saját magáért: ami csakis róla szól, amit szeret, ami örömet vagy sikerélményt okoz Neki." - hogyan lehet mindezt megvalósítani? Viki erről is mesél majd nekünk.

 

 

"Miért fut az ember 100 napig minden egyes nap? ( - hangozhat el a jogos kérdés, ahogy még a legközelebbi hozzátartozóim is időről időre felvetik.)

- A jó testérzetek miatt: a test felpörög majd lenyugszik, az elme elcsitul, elárad az oxitocin és sokkal szebb vagyok a tükörben is futás után.

- Hogy felszabaduljon az elme, kifújja a szél a fejemből a nem engem szolgáló gondolatokat, időt és teret kapjon az, amit el kell engedni.

- Megbeszélni mindent: hol ténylegesen kibeszélni minden gondolatot és érzést azzal, akivel épp futok; hol fejben, magammal vagy bárkivel, akit épp láthatatlan beszélgetőtársul hívok.

- A rendszeresség fenntartására: mert a rend kapaszkodó, biztos pont a legbolondabb, leginkább igénybevevő hetekben, hónapokban is.

- Példamutatásból a gyerekeimnek, családomnak, barátaimnak, klienseimnek. Ha én meg tudom csinálni, időt tudok erre szánni minden.egyes.nap, akkor egészen biztosan nekik is sikerülhet heti 2-3-szor. Nincs kifogás.

- A csodálatos helyekért, ahová elfutottam csak amiatt, mert utazás, nyaralás, túra vagy hétvége alatt sem álltam meg és hagytam ki az edzést. Futva sokkal gyorsabban lehet sokkal több fantasztikus helyet felfedezni, mint "gyalog".

- És nyilván pózolni is jó vele: hiszen én magam is nagyban származtatom az önértékelésemet a teljesítményemből, illetve az arra érkező külső visszajelzésekből.

Nem KELL mindenkinek minden áldott nap edzenie, ugyanakkor - ahogy a mellékelt ábra mutatja, nem lehetetlen.

Viszont mindenkinek KELLENE minden áldott nap tenni valamit saját magáért: ami csakis róla szól, amit szeret, ami örömet vagy sikerélményt okoz Neki."