Zöld Egyenlőség

A részvételi demokrácia mellett számos érv szól. De vajon hogyan működik mindez a gyakorlatban? Milyen eszközökkel tudjuk bevonni a társadalom érdemi részvét a döntésekbe? Miért vegyenek részt a laikusok is ezekben a folyamatokban? Kiss Gabriellával, a Corvinus Egyetem Döntéselmélet Tanszékének docensével beszélget Gébert Judit.

Az ökológiai közgazdaságtan egyik legfontosabb kérdése: hogy lehet jól társadalmi döntéseket hozni? Ez két okból is releváns kérdés. Egyrészt azért, mert a környezeti erőforrások használata szinte mindig konfliktusoktól terhesek. Másrészt azért, mert összetett és radikálisan gyorsan változó világban élünk, mely megnehezíti a helyes döntések meghozatalát. Milyen eszközökkel tudunk ilyen körülmények között jól dönteni? És miért szükséges a társadalmi részvétel? A beszélgetésben Gébert Judit Kiss Gabriellával a Corvinus Egyetem Döntéselmélet Tanszékének docensével beszélget a társadalmi részvétel lehetséges eszközeiről – többek között az alábbiakról. Mi különbözteti meg a látszólagos társadalmi részvételt a valóditól? Van-e idejük és energiájuk az embereknek részt venni a döntéshozatali folyamatokban? Miért jó (és egyben fontos) élmény az érintetteknek az efféle részvétel? Miért szükséges a szakértők mellett a laikusok véleményét is figyelembe venni? Hogy tudjuk a társadalom tagjainak (különösen a sérülékeny társadalmi csoportok tagjainak) a valódi részvételét biztosítani? Javíthat-e a részvétel lehetőségén a technológiai változás – különösen az internet?

A nagy környezetet pusztító eseményeket (például az esőerdők kiirtását, a biodiverzitás radikális csökkenését stb.) látva jogosan érezzük: a bűnösöket felelősségre kellene vonni. De milyen egyezményre volna szükségünk, hogy ezt megtehessük? S hogyan volna ez lehetséges a több országot is érintő környezeti katasztrófák, valamint a transznacionális vállalatok esetében? A Szegedi Tudományegyetemen oktató környezetvédelmi szakjogásszal, Sziebig Orsolyával beszélget Gébert Judit.

Az intézményesült környezetvédelem körülbelül fél évszázados történelme során még nem született olyan nemzetközi, a Föld legtöbb országa által elfogadott és életbe léptetett, mindenkire érvényes környezetvédelmi egyezmény, mely büntethetővé tenné a környezet nagymértékű pusztítását – az ökocídiumot. Az adásban Gébert Judit Sziebig Orsolyával, a Szegedi Tudományegyetemen oktató környezetvédelmi szakjogásszal beszélget többek között az alábbi kérdésekről: mit jelent az ökocídium jogi értelemben? Mióta beszélünk ökocídiumról? Miben különbözne egy lehetséges ökocídium-egyezmény az egyéb környezetvédelmi szabályozásoktól, nemzeti szintű környezetvédelmi előírásoktól, vagy éppen a mostani nemzetközi környezetvédelmi megállapodásoktól? Melyek a leghíresebb ökocídiummal kapcsolatos perek? Hogy függenek össze az alapvető emberi jogi kérdések az ökocídiummal? Mely országok támogatják az ökocídium-egyezmény tervét? Miért különösen fontos Jair Bolsonaro, Brazil elnök ügye ennek kapcsán? Rendelkezik-e a Nemzetközi Büntetőbíróság a megfelelő hatalommal, hogy betartasson egy ökocídium-egyezményt? Hogyan értelmezhető az ökocídium olyan környezeti károkozás esetében, mely hosszú távon hat és kevésbé feltűnő, mint például a klímaváltozás?

Társadalmi, környezeti problémáink nagy része globális szintű. Ugyanakkor az életünk kereteit – például a piac szabályozását, a társadalmi közjavakat, a jogszabályokat stb. – a nemzetállamok nyújtják. Hogy lehet ilyen feltételek mellett a globális problémákat megoldani? Lehetséges-e, s ha igen, hogyan lehetséges globális természetű döntéshozatal? Gébert Judit a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének vezetőjével, Miklósi Zoltánnal beszélget.

Sokan kritizálják a nemzetközi szervezeteket, amiért nem tudnak hatékony döntéseket hozni – például a klímaváltozás kapcsán. De vajon lehetséges volna-e globális szintű döntéshozatal, s mit jelentene a globális kormányzás? A beszélgetésben e kérdést járja körül Gébert Judit Miklósi Zoltánnal, a Közép-európai Egyetem Politikatudományi Tanszékének vezetőjével.

Többek között az alábbi témákról esik szó. Milyen modelljei vannak a globális demokráciának? Mit jelent a demokrácia-deficit globális szinten? Mit jelent a kozmopolitizmus? Ki a kozmopolita? Mióta van jelen a kozmopolitizmus eszméje? Mi adja egy globális szervezet, vagy kormányzat legitimitását? Mennyiben korlátozná a globális kormányzat az egyes országok szuverenitását? Mi hatalmazza fel a nemzetközi szervezeteket arra, hogy kikényszerítsék a globális szabályokat? Mennyiben felel meg a globális kormányzás elveinek például az ENSZ, IMF, Világbank, NATO, vagy az Interpol? Hogyan jelenhetnek meg egymásnak ellentmondó álláspontok (például a demokratikus értékekkel, vagy a nőkkel való bánásmóddal kapcsolatban) a globális döntéshozás során? Fel lehet-e oldani ezeket a feszültségeket?

Az ökológiai közgazdaságtan abból az alapvetésből indul ki, hogy a gazdasági folyamatokat úgy kell átalakítani, hogy közben nem lépjük át a Föld eltartóképességét. Ez azt jelenti, hogy ha az energiát, és az erőforrásokat korlátozottan kezeljük, akkor a termelés és fogyasztás mennyiségét is ezeken a határokon belül kell megszerveznünk. Mindezt persze úgy, hogy egy igazságosabb és élhetőbb világot hozzunk létre. Ebben az adásban Köves Alexandra Éber Márk Áron szociológussal, az ELTE adjunktusával az ehhez szükséges elosztási kérdésekről beszélget.

A közvéleményben zöldnek lenni nem jelenti automatikusan azt, hogy a társadalmi egyenlőtlenség ellen is tenni kell valamit. Abszolút domináns az a megközelítés, hogy elég, ha én a jövőben környezettudatosan élek, és szép zöld, passzív házban lakom. A legtöbben nem kötik össze, hogy a fenntarthatóbbá válás olyan mértékben befolyásolja a fogyasztási szerkezetet és ezáltal a legkülönbözőbb iparágakat, hogy újraelosztás nélkül még a mostaninál is jobban szakadhat a társadalom szövete. Azonban egyenlőtlenségről, újraelosztásról, a magántulajdon meghaladásáról beszélni – főként a bolygó ezen régiójában – kifejezetten terhelt téma, és ezért gyakran a kerülendő kategóriába esik. Ráadásul az újraelosztási rendszerek esetében szinte mindig pénzről beszélünk. A legrosszabb forgatókönyvek szerint azonban nem kizárt, hogy egyszer eljutunk oda, hogy személyes ökolábnyom-, karbon-, energia-, esetleg entrópia kvótákban kell majd gondolkodnunk, ami megint felveti az elosztás kérdéskörét. Hogyan lehet erről értelmes párbeszéded folytatni? Erről szól a Zöld Egyenlőség mostani adása, amelyben Köves Alexandra Éber Márk Áron szociológussal, az ELTE adjunktusával beszélget az alapelvekről.

Miért okoz a gazdasági, társadalmi folyamatok egyre bővülő globális összefonódása igazságtalanságot? Milyen hatása van mindennek a természeti környezetre? Mit mondanak az alterglobalizációs és antiglobalizációs mozgalmak hívei? Megoldást jelent-e a globalizáció okozta kihívásokra a lokalizáció? Gébert Judit Kapelner Zsolttal, a Central European University doktoranduszával beszélget.

Az elmúlt harminc évben egyre szorosabban összefonódtak a nemzetközi társadalmi, gazdasági folyamatok. A globalizációnak kétségkívül vannak előnyei, ugyanakkor számos társadalmi, környezeti igazságossági kérdést felvet. Kiszolgáltatottá válnak-e a globalizáció hátrányainak egyes társadalmi csoportok? Kik viselik a globalizáció terheit és milyen mértékben? Van-e demokratikus kontroll a globális folyamatok fölött? Mi történik a természeti környezettel a globális gazdaságban? Mit mondanak minderről az alterglobalizációs és antiglobalizációs mozgalmak? Megváltoztatta-e a világjárvány a globalizációról alkotott képünket? Mit jelentene egy globálisan igazságos teherviselés a globális problémák (például klímaváltozás) megoldása esetében? Megoldást jelenthet-e a globalizáció problémáira a lokalizáció? Gébert Judit Kapelner Zsolttal, a Central European University doktoranduszával beszélget a globalizáció politika-filozófiai szempontjairól.

Hogyan befolyásolta a szélsőséges időjárás a történelmi eseményeket? Hogyan alkalmazkodtak különböző társadalmak a klíma változásaihoz a múltban? Mikor volt sikeres az alkalmazkodás? Következik-e mindebből valami a jövőre nézve? Mivel foglalkozik a történeti éghajlattan? Ezekről beszélget Kiss Andreával, a Technische Universität Wien kutatójával Gébert Judit.

Számos tudományos jelentés szerint a klímaváltozás a közeljövőben radikálisan át fogja alakítani az időjárásunkat, például megnövekszik a szélsőséges időjárási jelenségek száma. Az időjárás és a klíma a múltban is erősen befolyásolta a társadalmak életét  – egyes közösségek sikeresen, mások sikertelenül alkalmazkodtak. Gébert Judit Kiss Andreával, a Technische Universität Wien kutatójával beszélget arról, hogy milyen tanulsággal szolgál(hat)nak a múltbeli időjárási jelenségek a jelenre és jövőre nézve. A felmerülő témák: okozott-e radikális változást a társadalmak életében az időjárás? Hogyan reagáltak a különböző társadalmak? Melyek voltak Magyarországon a legnagyobb hatást kiváltó időjárási események? Mivel foglalkozik a történeti éghajlattan? Honnan tudjuk, hogy milyen volt az időjárás az ókorban? Honnan ered a mondás: „ha jönnek a sáskák, jönnek a tatárok”? Mennyire nehéz a kommunikáció a különböző tudományágak, különösen az éghajlattan és a társadalomtudományok között?

Az egészség kérdéskörei megkerülhetetlenek egy olyan társadalmi átmenetben, amelyről a Zöld Egyenlőség podcastjai szólnak. Egy fenntarthatósági transzformációban nagyon nagy szerep jut olyan gondolati váltásoknak, mint a jólét jóllétté alakításának lehetőségei, és így a jó élet körülményeinek újragondolása. Hogyan tud ebben segíteni nekünk az ökomedicina? Az adásban Köves Alexandra Purebl Györggyel, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatójával beszélget a természeti környezettel harmóniában élő ember testi-lelki egészségéről.

Nemrégen egy új paradigma jelent meg az orvostudományban, amit biopszichoökológiai modellnek hívnak. Ebben a megközelítésben a gyógyítás fontosságán túl megjelenik korunk legfontosabb betegségeinek olyan irányú vizsgálata, amely a természethez való viszonyunk megváltozásában keresi a választ nem csak a gyógyításra, hanem a megelőzésre. Régi közhelynek tűnik, hogy civilizációnk az emberiség történetében is nagyon rövid időnek tűnő rendkívül gyors változásaihoz nem tudott a testünk tökéletesen alkalmazkodni. A mai népbetegségeknek is tekinthető depresszió, elhízás, szívbetegségek mind összefüggésben vannak ezzel az átállással. Az elektromosság feltalálásával felborult a bioritmusunk, a mezőgazdaság ipari méreteivel átalakultak az étkezési szokásaink, az urbanizálódással eltávolodtunk a környezet és a társállatok közelségétől. Az ökomedicina arról szól, hogy milyen életmódbeli változások vezethetnek oda, hogy ne csak a környezetünknek, de önmagunknak is jót tegyünk. Ezekről a témákról beszélget Köves Alexandra Purebl Györggyel, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatójával.

A koronavírus jelentősen háttérbe szorította a környezeti problémákkal való szembenézést, és az összefüggések sajnos kevesek által láthatók. Azt pedig pláne nem fogjuk fel, hogy ha nem foglalkozunk a környezeti problémáink megoldásával, akkor a mostani koronavírus csak egy szelíd „intő jel” ahhoz képest, ami még jöhet. A járványok és a környezeti problémák összefüggéseiről beszélget Köves Alexandra Földvári Gábor biológussal, betegség ökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársával.

Annyira koncentrálunk a koronavírus válság megoldására, hogy figyelembe sem vesszük azt, hogy közben a környezeti problémák nem tűntek el. Pedig a tudósok már egy ideje tudják, hogy a járványok korát éljük, és a kettő nem független egymástól. Az összefüggések a környezeti problémáinkkal nagyon sokrétűek: mást jelent a biodiverzitás csökkenése a járványok szempontjából; mást a klímaváltozással összefüggésben lévő még nem is ismert kórokozók felszabadulásának lehetősége; és mást a globalizált gazdaság működésével kapcsolatos járványügyi problémák kezelhetőségének korlátai. Az adásból megérthetjük, hogy milyen környezeti okok vannak a mostani koronavírus járvány létrejötte mögött, és arról is szó lesz, hogy a normalitáshoz történő visszatérés nem csak a környezeti problémák félresöprését jelentheti, hanem újabb járványokhoz vezethet. Ez pedig nem a Földre, hanem a most ismert civilizációnkra lehet jelentős hatással. Ebben az adásban erről beszélget Köves Alexandra Földvári Gábor biológussal, betegség ökológussal, az Ökológiai Kutatóközpont Evolúciótudományi Intézetének tudományos főmunkatársával.

Jelenlegi világunkban megkérdőjelezhetetlennek tartjuk a tudás levédésének fontosságát. A fenntarthatóságról való mindennapi gondolkodásunk során a legritkább esetben jut eszünkbe, hogy a szabadalmak kérdésköre komoly hátráltató tényező egy ökológiai szempontból felelős és társadalmilag igazságos rendszer létrejöttében. Pedig a fenntarthatósági témákkal foglalkozó szakemberek számára már régóta teljesen egyértelmű, hogy a tudáshoz való hozzáférés szabadságán nagyon is sok múlik. Köves Alexandra Veress Józseffel, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusával járja körbe ezt a meglepően izgalmas témát.

Utópisztikusnak tűnhet egy olyan világ, ahol nem léteznek szabadalmak. Ahol egy tudás létrejöttekor elfogadjuk, hogy annak megszületése nem köthető egyetlen emberhez vagy szervezethez. Kifejezetten igaz ez akkor, amikor annak megvalósulásához közösségi forrásokat használtak fel, amely mostanra szinte minden innováció esetében elmondható. Pedig, ha egy pillanatra elképzeljük a tudás nyílt és szabad hozzáférhetőségét, akkor egyértelművé válik, hogy egy alapgondolat mennyi ráépülő innovációt hozhat el tértől és társadalmi csoportoktól függetlenül. Ez nem csak a lehetséges siker lehetőségét sokszorozhatja meg, hanem a „győztes mindent visz piacok” rendkívül társadalomtorzító hatásait is kiküszöbölné. Ugyanakkor a fenntarthatóság irányába vinne el az ezzel együtt járó átláthatóság is. A transzparencia azt is jelenti, hogy a fogyasztók hozzájutnak azokhoz az információkhoz, amelyek például egy termék gyártási, összetételre vonatkozó vagy karbantartási folyamatainak precíz áttekintését teszik lehetővé. Ebben az adásban Köves Alexandra Veress Józseffel, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusával beszélget arról, hogy kié a tudás, és mit jelentene annak szabad felhasználása egy fenntarthatósági átmenetben.

Egy technológiai megoldás önmagában nem jó vagy rossz, annak célja és felhasználásának módja határozza meg, hogy használható-e egy fenntarthatósági átmenetben. A kriptovaluták fenntarthatóságát elsősorban a környezeti aggályok teszik kérdésessé. Ugyanakkor a mögöttük álló technológia demokratikus és átlátható szervezhetőségének lehetnek hozzáadott értékei. Mik ezek? Mi a baj a szűkösség fogalmával? Mire lehetne a blokklánc-technológiát a fenntarthatóság érdekében használni? Köves Alexandra e kérdésekről beszélget Veress Józseffel, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusával.

A kriptovaluták kérdésköre rendkívül megosztó a fenntarthatósággal kapcsolatos diskurzusokban. Míg a legismertebb valuta, a Bitcoin komoly környezeti terheléssel jár, a pénzügyi rendszerek spekulatív dimenzióit erősíti, és a társadalmilag aggályos szűkösség elvére épít, a működését elősegítő blokklánc-technológiát sokan tartják egy jobb világ lehetséges előfutárának. Hogyan lehetne a blokklánc-technológiát egy társadalmilag igazságosabb és környezetileg fenntarthatóbb tranzakciós folyamathoz, vagy akár gyártási rendszerhez felhasználni? Az ilyen alapon működő hálózatokban lehetővé válik a demokratikus, átlátható, nehezen manipulálható és nehezen kisajátítható döntéshozatal, és ezáltal lehetőséget adhat arra, hogy erősítse az együttműködést, a közösségépítést, a nyílt tudás megosztását. Míg a mostani kriptovaluták mögött a valódi gazdasági értékteremtést szinte lehetetlen lekövetni, sokan érvelnek amellett, hogy épp egy ilyen hálózatban működő közösség képes arra, hogy valaminek az értékét a jelenleginél jobban határozza meg. Az előző kriptovalutákról szóló adásra építve ebben a beszélgetésben Köves Alexandra Veress Józseffel, a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusával olyan fogalmakról gondolkodik a fenntarthatósággal kapcsolatban, mint a szűkösség vagy a blokklánc-technológia.