Zöld Egyenlőség

Nyújthat-e a kriptovaluta fenntarthatóbb, igazságosabb alternatívát a jelenlegi pénzrendszernél? Akár annak ellenére is, hogy tudjuk: a kriptovaluták energiaigénye különösen nagy – egész országok energiafelhasználásával vetekszik. Ebben a podcastban Gébert Judit a Kripto Akadémia szerkesztőjével, Györfi Andrással beszélget.

A kriptovaluta egyre szélesebb körben elfogadott befektetési lehetőség és globális fizetőeszköz. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a rendszer fenntartása óriási energiafelhasználással és hatalmas mennyiségű elektromos hulladékkal jár. Milyen technológiai háttér okozza ezt az óriási energiaigényt? Ökohatékonyabbá válhat-e ez a technológia? Odafigyelnek-e a kriptovaluta bányászok a fenntarthatóságra? Igazságosabb, zöldebb alternatívát jelent-e a jelenlegi pénzügyi rendszernél? Miben hasonlít és miben nem a Bitcoin az aranyhoz? Hozzáférhetőbbé válnak-e a kriptovalutával a szegényebbek számára a pénzügyi szolgáltatások? Nyomon követhető-e, hogy ki és mire költi a kriptovalutáját? Ki húzhat mindebből hasznot? Mi a blokklánc-technológia jövője és hogyan használják ezt a környezetvédelem érdekében? Ebben a podcastban Gébert Judit Györfi Andrással, a Kripto Akadémia szerkesztőjével, a Kriptopénz ABC szerkesztőjével, társszerzőjével beszélget.

A társadalmi vállalkozások olyan szervezetek, amelyek egy társadalmi ügy szolgálatába állva hoznak létre termékeket és szolgáltatásokat, és amelyekben a profit nem önmagáért létezik. Így létezésük és terjedésük már előrevetíthet olyan irányokat, amelyben egy vállalkozást nem elszigetelt haszonmaximalizáló entitásként kezelünk, hanem a társadalomba erősen beágyazódott, az ott felmerülő ügyek megoldójaként. Köves Alexandra Matolay Rékával, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget a társadalmi vállalkozásokról.

Az előző – cuvée szervezetekről szóló – adásban egy olyan jövőképet vázolt fel a beszélgetés, amely a gazdasági szereplők szükséges elmozdulását mutatta be a fenntarthatóság és felelősség minél szélesebb szolgálata érdekében. Egy ilyen ideális jövőben a vállalatok egy társadalmi ügy megoldása érdekében jönnek létre, és a profit már csak az ügyben elért siker indikátora. Ilyen szervezetek azonban nem csak egy utópiában léteznek, hanem a jelenben is jönnek létre egyre nagyobb számban társadalmi vállalatok. Míg ezek a szervezetek rendkívül sokszínűek, az biztos, hogy céljuk meghaladni a mai gazdaság profitlogikáját. Tudnak-e viszont sikeresek lenni? Egyáltalán ugyanazon a piacon versenyeznek, mint a for-profit cégek? Létezik-e, hogy működési logikájuk felskálázható abban az értelemben, hogy a többi cég működési logikáját is más – fenntarthatóbb irányba – tolják? És milyen együttműködés létezik egy ún. Science Shop keretén belül az oktatáskutatás és a társadalmi vállalkozók között például a Budapesti Corvinus Egyetemen? Ezekről a kérdésekről beszélget Köves Alexandra Matolay Rékával, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével, a Corvinus Science Shop vezetőjével.

A profit meghaladásának gondolatkörében a legtöbben attól tartanak, hogy elveszne a motiváció, az innováció hajtóereje, és a jól megszokott civilizációs fejlődés. Ebben az adásban Köves Alexandra Gáspár Judit közgazdásszal, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget egy közös kutatásukról, amely egy „reális utópia” felvázolásában arra kereste a választ, hogy hogyan nézhetnének ki a felelős és fenntartható vállalatok a jövőben és a profitmaximalizálás egyetlen követelménye helyébe milyen más hajtóerők állhatnának.

A címben megjelenő Bánk bán-utalás Merániai János esztergomi érsek Gertrudis királynő megölése kapcsán elhíresült mondatának kétértelműségére céloz. Valami nagyon hasonló történik a világban a profittal kapcsolatban. Mindenki tudja, hogy már nem túl sokak életét teszi jobbá, és azt is, hogy végtelen hajhászása komoly társadalmi és környezeti károkat okoz, viszont rendkívül kevesen tudnák azt mondani, hogy tényleg „Le vele!”, nincs rá szükségünk. Egy 2016-os részvételi kutatásban fogalmazódott meg a résztvevőkben a „cuvée szervezet” fogalma, amely a mostani for-profit és a mostani nonprofit logikát ötvözi. Azonban szándékosan nem hibrid szervezetként gondoltak rá, hanem valami teljesen más minőségként, amelyben a profitorientációt felváltja a tevékenység mögött álló társadalmi ügy központi szerepe. Ebben az adásban Köves Alexandra Gáspár Judit közgazdásszal, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget a cuvée szervezet jellemzőiről: ügyközpontúságról; versengő együttműködésről; érintetti szemléletről.

Gyakran megfeledkezünk négylábú társaink ökológiai mancsnyomáról, pedig egy nagyobb testű kutya környezeti hatása megközelítőleg akkora, mint egy szegény országban élő emberé. Mi az oka a nagy környezetterhelésnek, és mit tehetünk ellene? Ebben a podcastban Gébert Judit Kubinyi Enikővel az ELTE Etológia Tanszékének kutatójával beszélget.

Robert és Brenda Vale Itt az ideje megenni a kutyát: Egy valódi kalauz a fenntartható életvitelhez című könyvükben azzal számolnak, hogy egy közepes méretű kutya ökológiai mancsnyoma 1,1 hektár. Összehasonlításképp: egy szegény országban élő emberé 1,6 hektár, egy gazdag országban élőé pedig 6 hektár körül van. Milyen okokra vezethető vissza, hogy a környezetterhelés mértéke így alakult? Hogyan változtak a kutyatartási szokások a múltban és milyenek a világ más tájain? Miért tartunk egyáltalán kutyát és miért érzékeny téma megkérdőjelezni a kutyatartást? Mit jelent a felelős kutyatartás fenntarthatósági szempontból? Együtt jár-e a természet szeretete a kutyatartás szeretetével? És végül: mi mindent tanulhatunk a kutyáktól? Ebben a podcastban Gébert Judit Kubinyi Enikővel az ELTE Etológia Tanszékének kutatójával beszélget.

A környezetvédelemmel kapcsolatos társadalmi párbeszéd gyakran az egyén felelősségére fókuszál,  hiszen végső soron az egyén fogyasztási döntésein múlik, hogy zöld lesz-e a gazdaság. De helyes-e, ha a környezet védelmének óriási felelősségét az egyén vállára helyezzük? Gébert Judit Bernáth Lászlóval beszélget arról, hogy környezetvédelmi kérdésekben mit jelent a kollektív felelősség, és miért fontosabb, mint az egyéni.

Sokan azt gondolják, hogy a környezetvédelem elsősorban az egyéni fogyasztási döntéseken múlik: környezetszennyező termékeket vásárolok-e, szelektíven gyűjtöm-e a hulladékot, mennyit utazom stb. De valóban csak ilyen tényezőkön múlna a környezet megóvása? Pontosan meddig terjed a felelősségem? Ha például pálmaolajat tartalmazó terméket veszek, felelős leszek az orángutánok kihalásáért egy másik kontinensen? Mekkora áldozatokat kell hoznom a környezeti károk elkerülésért? Gébert Judit Bernáth Lászlóval az Eötvös Loránd Kutatóhálózat és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatójával beszélget arról, hogy létezik-e ideális környezetvédő magatartás és miért fontos e kérdést elválasztani attól, hogy mit várhatunk el jogosan egymástól. Végső soron mi a fontosabb? A kollektív, közös megoldások keresése, vagy az egyéni magatartás?

Az IPCC 2018-as jelentésében azt jósolta, hogy 12 évünk van változtatni a jelenlegi társadalmi, gazdasági folyamatokon, különben a klímaváltozás nagyon súlyos következményekkel fog járni. De a történelem során sokan és sokszor megkongatták már feleslegesen a vészharangot, és eddig nem következett be globális szintű egzisztenciális katasztrófa. Ebben az adásban Gébert Judit Bernáth Lászlóval beszélget arról, hogy miért kell komolyabban vennünk a klímaváltozást, mint bármilyen korábbi tudományos világvége-jóslatot.

Egy, az Egyesült Államokban végzett kutatás szerint az amerikaik egyharmada fél attól, hogy véget ér a világ, mielőtt megöregszenek. A természeti értékek elvesztésétől, az élet környezeti feltételeinek radikális megváltozásától való szorongás növekszik. De valóban jó okunk van-e félni, és elhinni a pesszimista jóslatokat? A klímaváltozással kapcsolatos sötét és fenyegető forgatókönyvek mennyiben mások, mint a történelem korábbi időszakaiban felbukkanó – ám be nem teljesült – tudományos jóslatok? Vagy higgyünk inkább az optimista jövendöléseknek, melyek szerint a világ jó irányba tart, hiszen az elmúlt száz évben számos problémát sikeresen leküzdött az emberiség: globálisan nőtt a várható élettartam, és radikálisan csökkent a gyerekhalandóság, az éhínség és az alultápláltság. Gébert Judit Bernáth Lászlóval, az Eötvös Loránd Kutatóhálózat és az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatójával beszélget.

Miért gondolja az egyik ember az emberiség kihalását kockázatosnak, a másik meg nem? Miért nehéz a legtöbb embernek a klímaváltozás kockázatával számolni, míg arról többeknek van szilárd véleménye, hogy mekkora esélye van annak, hogy a robotok átveszik a munkánkat? A fenntarthatósággal kapcsolatos nézőpontjaink hatalmas szórást mutatnak, és ebben óriási szerep jut az egyéni kockázatbecsléseknek. Ebben az adásban Köves Alexandra Szántó Richárddal, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélget a kockázatészlelésünk szerepéről a fenntarthatósággal kapcsolatban.

A koronavírus-válság tökéletesen megmutatta, hogy milyen hihetetlen különbségek vannak ember és ember között abban a tekintetben, ahogyan a kockázatokat kezeli. Még egy családon belül is megfér egymás mellett az, aki bezárkózik és egyfolytában fertőtlenít és az, aki úgy érzi, hogy a vírussal együtt járó kockázatok szükségtelenül fel vannak nagyítva. A környezeti problémák esetében a véleményeknek ez a spektruma még szélesebb skálán mozog, hiszen például a klímaváltozás tekintetében nem azonnali kockázatról, hanem jövőbeni bizonytalanságról beszélhetünk. Így nem meglepő az, hogy egyik ember legyint, hogy „Á, úgysem tudunk már semmit tenni időben!”, a másik pedig azt mondja, hogy „Úgy még nem volt soha, hogy ne lett volna valahogy. Az emberiség úgyis megoldja ezt a problémát is!” Azonban azt, hogy hajlandóak vagyunk-e belekezdeni valamilyen változásba akár a saját életünkben, akár kollektív szinten jelentősen befolyásolja, hogy hogyan észleljük és értékeljük a kockázatokat. Míg ennek a témának jelentős tudományos irodalma van, és számos Nobel-díj kapcsolódik hozzá, a közbeszédben ritkán hallunk róla. Pedig elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy megértsük, miért tűnik úgy, hogy egy helyben toporgunk a környezeti problémákkal történő szembenézés tekintetében. Erről beszélget Köves Alexandra Szántó Richárddal, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével.

Sokan azt gondolják, hogy a klímaszorongás valamiféle mentális probléma, amit le kell küzdeni, és már azt is fontolóra vették, hogy beveszik a mentális zavarok jegyzékébe. Ugyanakkor lehet, hogy azok, akik szembenéznek a környezetre gyakorolt hatásunk lehetséges negatív következményeivel éppen a termékenyebb utat választják? Látnak valamit, amit mások egyszerűen hárítanak és távol tartanak a tudatuktól, mert túl fájdalmas lenne szembenézni vele? Ebben az adásban Köves Alexandra a klímaszorongásról és klímagyászról beszélget Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal, az ELTE docensével.

Akik a Zöld Egyenlőséget hallgatják, minden valószínűség szerint foglalkoznak a környezeti problémákkal, és naponta szembesülnek azzal, hogy egyéni és kollektív szinten is hihetetlen nehézségekbe ütközik a valós megoldások elterjesztése, és rettenetesen lassúnak tűnik az átalakulás. Ugyanakkor éppen ezek az emberek érzik azt, hogy az időnk szélsebesen fogy. Ez a kettősség viszont sokaknál kiégést és szorongást okoz. Hatalmas kérdésként tornyosul fölénk, hogy a sokkoló információk a környezet állapotáról milyen hatással van ránk: megbénít és hárításra kényszerít vagy éppen cselekvésre ösztönöz. Egzisztenciális pszichológusok azt mondják, hogy ha képesek vagyunk tudatosan szembenézni az elmúlás, a változás, a veszteségek tényszerűségével, akkor felértékelődnek olyan elemek az életünkben, mint a kapcsolataink minősége, vagy az életünk értelmének a keresése. Ebből a szempontból viszont nem a megszabadulás, hanem éppen a szembenézés vezet talán egy jobb élethez. Ráadásul a kapcsolatok minősége és az élet értelmének keresése két olyan tényező, amit az ökológiai közgazdászok is szívesen propagálnak. Ebben az adásban Köves Alexandra Kőváry Zoltán klinikai szakpszichológussal többek között arról beszélget, hogy érdemes-e tudatosan szembenézni a környezeti problémák által kiváltott veszteségek lehetőségével; milyen kritikákkal lehet illetni a pozitív pszichológia megközelítéseit a fogyasztói társadalom fenntartásában; és hogyan haladjuk meg azt a gyermeki állapotot, amikor a természetre úgy tekintünk, mint egy anyára, aki mindent megad nekünk viszonzás nélkül.

A WHO szerint a 21. században az egészség legsúlyosabb problémái között lesznek a lelki betegségek, azon belül is a depresszió és annak következményei lesznek. Lehet-e összefüggés a lelki egészség mutatóinak romlása és a természet pusztítása között? Milyen hatással lehet a természet a lelki egészségünkre? Mihók Barbarával, a Szegedi Tudományegyetem és az ESSRG munkatársával Gébert Judit beszélget.

A gazdasági jólét nem jár együtt a lelki egészséggel – a lelki egészség zavarai a gazdag országokban gyakoriak. Mi lehet ennek az oka? Hogyan függ össze az emberi psziché jólléte a természet jóllétével? Milyen lélektani okok húzódhatnak meg a természet rombolása mögött? Milyen szerepe lehet az ökopszichológiai szemléletnek a természet megőrzésében? Mi történik az ökoterápia során? Városlakóként hogyan tudunk újrakapcsolódni a természethez?

Több kutató is azt jósolja, hogy előbb-utóbb több ember lesz a Földön, mint amennyit az eltartani képes. De így van ez? Mitől függ, hogy hány embert tud eltartani a bolygónk? Kell-e szabályoznunk a népességnövekedést, és ha igen, milyen módszerekkel? Az adásban Gébert Judit e kérdéskört járja végig beszélgetőtársával, Ijjas Flórával, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Környezetgazdaságtan Tanszékének oktatójával.

Népesedéssel kapcsolatban a világ megosztottnak tűnik – mintha a világ egyik felén túl sokan lennénk, máshol meg túl kevesen. De kell-e tartanunk bármelyiktől is? Hogyan változott a népességnövekedés problémájának megítélése az utóbbi 50 évben? Miért beszélünk manapság többet a klímaváltozásról, mint a népességnövekedésről? Sikeres volt-e Kína népesedéspolitikája? Mit jelent az „eltűnt nők” jelensége? Státuszszimbólum-e a gyerekvállalás? Elegendő-e a gazdasági növekedés a népességnövekedés hatásainak mérsékléséhez?