Zöld Egyenlőség

Ebben az adásban a természet értékéről beszélget Köves Alexandra Pataki György ökológiai közgazdásszal arról, hogy mennyit ér egy pillangó. Vagy egy bengáli tigris. És persze arról, hogy lehet és persze szabad-e egyáltalán pénzbeli értéket rendelni az ökoszisztéma-szolgáltatásokhoz. Miért fontos ez nekünk? Tud-e és akar-e a világ azért fizetni, hogy egy hektár esőerdő értékét ne a fakivágás, hanem a szén-dioxid-megkötés határozza meg?

Számos olyan projekt létezik, amelyek megpróbálják megbecsülni akár egy-egy fajnak a pénzbeli értékét. Egy európai kutatásban az ökoszisztémák és a biodiverzitás értékét próbálták meghatározni, és az egyik konklúzió az volt, hogy évi 45 milliárd dollár befektetéssel a védett területek megőrzésébe 5 billiárd dollárt lehetne ökoszisztéma-szolgáltatásokban nyerni, azaz majdnem százszorosa a megtérülés. Akkor miért nem fektet mindenki ebbe?

Pataki György tagja volt az ENSZ biodiverzitással és ökoszisztéma-szolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudományos egyeztető fórumának, az IPBES-nek. Miről szól ez a fórum, és mit ér el egyáltalán?

És mi köze van az etikának mindehhez?

Ebben az adásban Köves Alexandra Pataki Györggyel beszélget arról, hogy hogyan gondolkodnak az ökológiai közgazdászok a fenntarthatóság fogalmáról, és miért rázza ki a legtöbbjüket a hideg a „fenntartható fejlődés” fogalmától.

A fenntartható fejlődés kifejezést a 87-ben megjelent Brundtland-jelentés óta használjuk egyre elterjedtebben, olyannyira, hogy mára már a csapból is ez folyik olyanok szájából is, akik még véletlenül sem gondolják komolyan a fenntarthatóságot. Ennek a fenntarthatóságnak három pillérjét ismerjük: környezeti, társadalmi és gazdasági. Jól hangzik, de mégis az ökológiai közgazdászok felől sok kritika éri egyszerűen azért, mert olyan kompromisszumokból született, amelyek elhitetik velünk, hogy a szokásos üzletmenet mellett is lehet fenntarthatóságról beszélni. De hogyan lehet eltérően értelmezni a környezeti fenntarthatóságot? És mi az a társadalmi fenntarthatóság, és hogyan viszonyul a környezeti fenntarthatósághoz? Vannak ellentmondások? El lehet érni a kettőt egymás nélkül is? A gazdasági fenntarthatóság a fenntartható fejlődés trójai falova?

Elindul az Új Egyenlőség zöld podcastja. Az első adásban Pogátsa Zoltán beszélget a program indításának céljáról és körülményeiről Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatójával, aki a podcast szerkesztője és házigazdája lesz.

Egyre többet hallunk a klímaváltozás kapcsán arról, hogy mi a fenntartható és mi nem. Azonban sokszor úgy tűnhet, hogy nincs lehetőség a jelenlegi gazdasági paradigmák mentén valódi megoldásokról beszélni. Ezzel szinte minden ökológiai közgazdász egyetért. Radikálisan meg kell kérdőjeleznünk minden olyan alapvetést, amelyet eddig megkérdőjelezhetetlennek gondoltunk annak érdekében, hogy valódi válaszokat találjunk az ember és környezete együttélésének jelenlegi problémáira. És amíg hajlamosak vagyunk néha a zöld megközelítéseket szembeállítani a szociáldemokrácia gondolatiságával, addig alaposabb áttekintés után arra kell rájönnünk, hogy a környezeti és társadalmi problémákat pontosan ugyanazok a megkérdőjelezhetetlennek tartott alapvetések generálják.

Ez a podcast az ökológiai közgazdaság megközelítései mentén közérthetően szeretné az érdeklődőknek bemutatni azt, hogy hogyan lehetne újragondolni a gazdasági paradigmáinkat annak érdekében, hogy azok egy környezetileg és társadalmilag igazságosabb irányba mutassanak. Minden hónapban egy adott témát jár majd körül hetente különböző fókuszokkal (pl. technológia és fenntarthatóság kapcsolata; a pénzügyi rendszereink és a fenntarthatóság összefüggései; a fenntartható munka; fenntartható fogyasztás stb.) meghívott szakértőkkel.