Emberemlékezet

1919-ben az Erdélyt tűzzel-vassal megszálló román csapatok húsvét hetének nagypéntekjén bestiális körülmények között végeznek ki több mint száz köröstárkányi és kisnyégerfalui lakost: férfiakat, nőket, gyerekeket is. Az árvákat felnevelte a falu. Az áldozatoknak pedig csak 80 év elteltével állíthattak emléket a megmaradtak utódai.

Románia, évtizedeken át: amikor gyerekeket is beszerveztek, hogy jelentsenek tanáraikról, társaikról, szüleikről. S a beszervezők köztünk éltek a romániai „rendszerváltoztatás” után is. Bennünket persze elsősorban Erdély érdekel: miként működött ez a magyar közösségben?

A csendről beszélünk. A csendről, mint történelemi tényezőről. Az elhallgatásról és az elhallgattatásról is, de arról is, hogy miért nem mondja el igazán dicsérendő tetteit számos embermentő.

dolgozott. Mikortól? Már a német megszállás idején is 1944-ben, aztán 1945-től a szovjet megszállás idején folyamatosan, töretlenül. Vajon mekkora lelkierő kellett ahhoz, hogy a nyílt tárgyaláson visszavonja az ávó verőlegényei által kicsikart vallomásait? És mi következett utána, amikor újra magára maradt az ávóval a pincék mélyén?

A háborúnak törvényszerűen ki kell törnie – ez volt a közfelfogás még egyházi körökben is az első világháború előtt. S ha szinte mindenki így gondolkodik, a háborúnak bizony ki kell törnie. De miként ütközött össze ebben az időben a szociáldarwinizmus és a kereszténység? Vagy nem is ütközött össze?

Amikor az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi nagykövete megérkezett Budapestre, kijelentette, hogy Amerika 100 éve Magyarország barátja és az is marad. Ezt a száz év barátságot elemeztük.

A kivándorlók két nemzedék múlva elvesznek az anyaország számára – ez a Romániába az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején kivándorolt magyarok sorsának legfőbb tanulsága. No de miért vándoroltak ki a magyarok saját országukból idegenbe? Ezt is igyekszünk megérteni.

A délszláv háború magyar lapjait lapozzuk fel a magyarok lakta Szentlászló ostromát idézve.

Veszprémy László Bernát könyve alapján beszélünk arról, hogy Magyarország 1944-es német megszállását követően a hazai zsidó közösségek vezetői feloldhatatlan dilemma előtt találták magukat: működjenek együtt a németekkel, vagy válasszák az ellenállás útját? Mit tudtak a zsidó vezetők Auschwitzról? Kiváltságos helyzetben voltak-e? Kollaboránsnak számítanak-e, vagy nem volt választásuk? Mi volt Horthy Miklós szerepe a budapesti zsidók megmentésében? Kényes kérdésekre érdekes válaszok.